Népújság, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-15 / 194. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. augusztus 15., hétfő GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. Forrongó változások a foglalkoztatásban A munkát szerető embereknek ne érezzük hiányát Napjainkban gazdaságunknak, társadalmunknak sok az érzé­keny pontja. Forrongó, alakuló életünkben nehéz olyan területhez nyúlni, mely ne lenne gondoktól terhes, s ahol ne kellene szembe­nézni számos kérdőjellel. Elmondható ez a foglalkoztatáspolitikára is. A tömegkommunikáció nap mint nap szól a témáról, különböző fórumokon állandóan napirenden szerepel. Közgazdászok, szocio­lógusok vizsgálják, hogyan alakul a munkaerőgazdálkodás, mi vár­ható e téren a következő években. Nem titok az sem, hogy egyszer szembe kell néznünk a növekvő munkanélküliséggel is. De mi jellemző szűkebb pátri­ánkra, a megyeszékhelyre és környékére? Az erről szóló je­lentést vitatta meg a közelmúlt­ban az MSZMP Eger városi vég­rehajtó bizottsága. Jól ismertek az MSZMP KB 1987. július 2-i állásfoglalásában elhatározott gazdasági-társadalmi stabilizáci­ós célkitűzések, melyek végre­hajtása a munkaerővel szembeni minőségi követelmények foko­zását sürgeti. Aim, míg Egerben és a környékbeli községekben az elmúlt évtizedekben a teljes fog­lalkoztatás feltételei fokozatosan megteremtődtek, addig a közel­múltban a gazdasági szabályo­zók hatására ellentmondásossá vált a helyzet. Hogy mi hozta a változást? Nos, az idén kisebb ütemben bő­vült a termelés, számos helyütt terveztek termékszerkezet-vál­tást, s míg nőtt a bérköltségek sú­lya, csökkent a „létszámhígítási” érdekeltség. Ez utóbbi érthető, hisz előtérbe kell, hogy kerüljön a hatékony, értékteremtő mun­ka. Ily módon megnőttek a mun­kaerő iránti minőségi követel­mények. S bár globálisan még mindig a túlkereslet jellemző e téren, a kereslet és kínálat eltéré­sei szakmai és egyéb jellemzők szerint differenciálódtak. Az iparban foglalkoztatottak létszáma összességében nem vál­tozik, ám ágazatonként jelentő­sebb eltérések várhatók. A bá­nyászatban a létszám csökkenté­se a jellemző. Az Egercsehi Bá­nyaüzemnél például harminc dolgozóval kevesebbre van szük­ség, s ezt elsősorban a fegyelem­sértők elküldésével tervezik megoldani. A Recski Rézérc Mű célja, hogy a bánya sorsának el­döntéséig a létszámot „átmen­tik”. A gépipari ágazatban min­denekelőtt a nyugdíjasoknak mondanak fel, a Vilatinál pedig munkaerő-átcsoportosításra ke­rül sor, a termelésszervezés mi­att. Más a helyzet a könnyűipar­ban, amelyre a kisebb mértékű létszámnövekedés a jellemző: így aRuhaipari Kisszövetkezet­nél és a Cipőipari Szövetkezetnél is. Jelentős belső átcsoportosí­tásra a nyomdában kerül sor, a fényszedésre való átálláskor. Az Egervin az üzemegységeket ér­dekeltté tette a létszámmegtaka­rításban, az Egri Dohánygyár­ban pedig a nyugdíjazással és az önkéntes leszámolással mintegy ötven dolgozó helyét nem kíván­ják betölteni. Az építőiparban a segédmun­kások lesznek kevesebben, csök­ken a szellemi dolgozók száma is. Az erdőgazdaságban a Mefag termeléscsökkenésével össz­hangban az idén „természetes fogyással” mintegy 150-180 dol­gozóval lesznek kevesebben. Egerben és környékén a bolti kiskereskedelemben más gon­dok vannak: továbbra is létszám- hiánnyal küzdenek.Hogy mi az oka? Nos, köztudott, hogy ala­csonyak a munkabérek, a gyere­kes anyáknak kedvezőtlen a munkaidő-beosztás. A fiatal szakmunkásokat nem vonzza e pálya, inkább más területen he­lyezkednek el, előnyösebb felté­teleket keresve. A szolgáltatásra viszont ismét csak a dolgozók létszámának fogyása a jellemző. E néhány példa után az a tény is valós képet ad helyzetünkről, hogy a Munkaügyi Szolgáltató Irodán az év első negyedében a forgalom az előző három hónap­hoz képest negyven %-kal nőtt. Ténylegesen mintegy ezren néztek munkalehetőség után, ám a dolgot nehezíti, hogy az állás­keresők között sokan még a nyolc általános iskolai végzett­séggel sem rendelkeznek. Nem könnyű az első alkalom­mal munkába lépő fiatalok élete sem, csupán 62 százalékuknak kínálnak helyet. A gimnázium­ban érettségizők közül várható­an 180-an nem tanulnak tovább: a fiúk 72 százalékának kizárólag .fizikai munkát ígérhetnek. A gondok ellenére elmondhat­juk azonban, hogy a foglalkozta­táspolitikában kialakulóban lé­vő helyzet összhangban van gaz­daságpolitikai célkitűzéseink­kel. A változások közvetlen indí­téka a szabályozókhoz való kö­vetkezetes alkalmazkodás, a gaz­dasági kényszer fokozódása. Ám az is igaz, hogy a szerkezetválto­zásból eredő munkaerőmozgás a megyeszékhely és környékének gazdaságában még nem tapasz­talható. A józan ésszel gondolkodók felmérhetik: az általános mun­kaerőhiány megszűnése kedvező hatású. Hiszen előnyösebb felté­teleket teremt a teljesítmények növelésére, a munkafegyelem ja­vítására. A munkaerővel szem­beni követelmények szigorúb­bak lettek — ám azt joggal elvár­hatjuk, hogy a gazdálkodó egy­ségek anyagilag jobban megbe­csüljék a szakképzett, becsülete­sen dolgozó munkást. Mert ez is előfeltétele a hatékonyabb gaz­dálkodás kibontakozásának. Mikes Márta Új tűzoltólaktanya Ózdon Mintegy' 50 millió forintos költséggel épült új tűzoltólaktanyát adtak át Ozdon. A modern hírközpont, a magasfoku riasztási auto- matikával ellátott objektum minden tűzrendészeti igényt kielégít. (MTI fotó: Mizerák István) Gázálarcban, védőruhában 30 fok fölött Helytálló tartalékosok Nagyon meleg van még itt, a kis tó közepén felállított mólón is, pedig hát csak délelőtt tízet mutat az óra. És mégis, a hőmérő higanyszála nem átallott har­minc Celsuis-fok fölé kúszni. Iz­zadunk. Tőlünk is jobban viszont azok a katonák, akik bemutató­gyakorlatot, pontosabban szólva zárófoglalkozást tartanak itt, a Recsk és Szajla között lévő víztá­rozó területén. Vegyvédelmis- ták. Gázálarcban és védőfelsze­relésben. A Heves Megyei Had­kiegészítési és Területvédelmi Parancsnokság alárendeltjei, akiket a kiképzési tervnek meg­felelően még július végén hívtak be, több, mint kéthetes tovább­képzésre. — Valamennyien tartaléko­sok. Azért hívtuk be őket, hogy megismerkedjenek és elsajátít­sák azoknak az eszközöknek a kezelését, amelyeket adott eset­ben használniuk kell. Ezen kívül természetesen felfrissítettük egyéb katonai ismereteiket is. Harcászati gyakorlaton vettek részt, meg éleslövészeten. Kelle­mes meglepetésünkre az állo­mány több mint 80 százaléka jó és kiváló eredménnyel küzdötte le a célokat — mondja Szalai Elemér alezredes, a kiképzésért felelős parancsnokok egyike, mi­után Prokaj Rudolf Őrnagy, a be­mutató foglalkozást vezető üd­vözli a megjelenteket, közöttük Kovács Lajost, a megyei pártbi­zottság munkatársát, Lantos Gyula alezredest, az országos parancsnokság képviselőjét, Po- lonkai Andrást, a munkásőrség megyei parancsnokát, Ivádi Lászlót, a Pétervásári Nagykö­zségi Tanács vb-elnökét, vala­mint a társ fegyveres erők, szer­vezetek vezető munkatársait. Később ismerteti a látnivalók lényegét is: a feltételezés szerint ugyanis az egyik jelentős objek­tumot és környékét atom- és ve­gyi csapás érte. Az onnan kimen­tetteket el kell szállítaniuk és megfelelő ellátásban kell részesí­teniük. Ennek során azonban számtalan más egyéb teendői is akadnak a katonáknak. Például út- és terepfelderítés, figyelés, sugár- és vegyi mentesítés, fer­tőtlenítés, orvosi ellátás, fürde­tés, stb. Máris piros ködgyertya rob­ban a tó bal olalán. Odaszegező- dik minden figyelő tekintet, mert megkezdődött a bemutató. Víz­szállító kocsik érkeznek motoros fecskendőkkel. Percek alatt megtöltik a tartályokat. Egy gép két kocsit pumpál tele vízzel a tó­ból, a sugár- és vegyi mentesítés alapvető anyagával. S aztán kék füst kúszik az ég felé: a figyelőőrs jelzi, hogy vegyi bombatalálat ér­te a környező legelőt, utakat. A fertőzött területet sárga zászló­val Almádi László (Kisfüzes), Gulyás András (Tiszanána), Bujdosó József (Rózsaszentmár- ton) és Kuzman József (Eger) tartalékosok kijelölték. El is indulnak a tartálykocsik, s a fertőtlenítő anyaggal kevert erős vízsugárral elárasztják a domboldalt, később pedig az út­testet is. Lila füst jelzi a munkate­rületet és a mögötte lévők gyors, szorgalmas munkáját. — Jót tesz a víz a kiszáradt le­gelőnek — jegyzi meg tréfásan valaki mellettünk. Mi csak bólo­gatni érünk rá, mert Csőtidős Jó­zsef (Átány), Kiss Lajos (Gyön­gyöstarján) és Mező Gábor (Eger) fehér füsttel jelzik, hogy megérkezett a helikopter a légi­felvételező helyre, hogy tankolás után a levegőből végezze el azok­nak a helyeknek a fertőtlenítését, ahová a földi járművek nem tud­nak eljutni... Közben a „karaván” — a ki­mentettek, a vegyvédelmi ruhá­ba beöltözöttek — tovább halad a festőién szép helyen felállított, személyi és technikai eszközöket mentesítő állomásra. Kun József (Kisköre), Tóth András (Tarna- szentmiklós), Görbe Károly (Po­roszló), Csepcsányi László (He­ves), Birgenstok György (Eger) és Guba János (Vámósgyörk) a legnagyobb engedelmességgel teljesítik a parancsot. A szabá­lyoknak megfelelően széttárt ka­rokkal és lábakkal várják a rájuk hulló, megváltónak tűnő, hűsítő, tusoló zuhatagot. Amikor a sát­rak előtt levetik a speciális anya­gokból készült ruhadarabokat és a gázálarcot, valamennyi harcos csuromvíz, áttizzadt ruházatán látni: igazán megküzdöttek eb­ben a szinte tűrhetetlen hőség­ben a feladatok sikeres teljesíté­séért a nem éppen suhanckorú- nak mondható tartalékosok. Ezt a helytállást méltatta első­sorban gyakorlatot értékelő zár­szavában Zám József alezredes, megyei hadkiegészítési és terü­letvédelmi parancsnokhelyettes is, amikor hangsúlyozta a tartalé­kosállomány tisztességes, szor­galmas, hozzáértő tevékenysé­gét, a sorállományt is zavarba hozó fegyelmezettségét. Mert a behívás napjától kezdve ezek az emberek bebizonyították a kü­lönböző nehéz feladatok teljesí­tésével, hogy rájuk bátran és biz­tosan számíthat a haza, a pa­rancsnokság, mert a „kiégnék” adott esetben nemcsak a behí­vások és leszerelések intézése, hanem más — e gyakorlat által is bizonyított — tennivalói vannak. A munkásőrséggel és a többi társ fegyveres szervekkel közösen különböző védelmi és mentesíté­si munkákat is végre kell hajtani­uk a megye területén. Ilyen gya­korlat zajlott le most is a Mátra- alján, ahol a vegyvédelmi alegy­ség a személy, a technika és fegy­verzet mentesítését hajtotta vég­re, bonyolult körülmények kö­zött. A jónak minősített eredmény eléréséhez — ez is kiemelésre ke­rült — sokat segítettek az elöljá­rók, a társ fegyveres testületek és nem utolsó sorban a pétervásári Bem József laktanya, a szak­munkásképző iskola és a község vezetői, valamint a hivatásos ál­lomány lelkiismeretes, fáradtsá­got nem ismerő, hozzáértő mun­kája. A gyakorlat befejezése után — vasárnapig valamennyien lesze­reltek — többen előléptetésben, dicséretben és pénzjutalomban részesültek, amelyet a Hátorszá­gi és Polgári Védelmi Parancs­nok nevében Zám József alezre­des adott át. Fazekas István A fegyvereket is meg kell tisztítani a szennyeződéstől Szemle a légifeltöltőhely bázisán * (Foto: Koncz János) Munkában a sugárfelderítő Terepmentesítés

Next

/
Thumbnails
Contents