Népújság, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-11 / 164. szám
4. KULTÚRA —KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1988. július 11., hétfő Egy hét... A KÉPERNYŐ ELŐTT Megbízható iránytű Egy részlet Az ördög sokat tűdből Ha borúlátó lennék, akkor azt mondanám: semmi változás, azaz a fő műsoridőben tovább terjengett a vaskos unalom, a bántó igénytelenség, a már-már elviselhetetlen középszerűség. Eredendően bizakodóként azonban megörvendeztetett a leghalványabb reménysugár is, hiszen a színvonalta- lanság gomolyfelhőit töri át. Ilyesfélének értékeltem a lassan elviselhetetlenné vált Mindenki tanköteles című csehszlovák sorozatot felváltó újat, az angol cégjelzésű Eltűnt otthonrólt. Az első rész bonyodalmas, pergő ritmusú cselekményt sejtetett, valóságból metszett figurákkal, kiagyaltságot mellőző konfliktusokkal. Szerda este északi barátaink azt mutatták meg, hogy munkájukat nem elsősorban pedagógiai hangolt- ságú vállalkozásuk minősíti, hiszen Az ördög sokat tud, ez a nem éppen szellemtelen film bővelkedett frappáns ötletekben, szórakoztató fordulatokban, lehetőséget teremtve a színészi elképzelések legalább rutinos megvalósítására. A csütörtök két szempontból hozott kellemes meglepetést. Nem számítottam az Űj Reflektor Magazin jelentkezésére, így aztán kíváncsian figyeltem: menynyit fejlődött ez a különben is tartalmas program, hoz-e friss gondolati színeket. Nem csalódtam, az általam nagyra becsült llkei Csabában, mert elkötelezetten bátor, üresjáratokat nem tűrő hangvétele csak erősödött. Tisztában van azzal, hogy küldetése az állampolgárok, a szakszervezeti tagok, a panaszosok érdekeinek következetes képviselete. Épp ezért nem torpan meg, a kis és nagyobb ügyeket kitartóan vizsgálja, nem feledkezve meg a legapróbb mozzanatok felderítéséről sem. Igaza tudatában keményen, félreérthetetlenül fogalmaz. Akkor is, ha ez az érintett vállalati vezetők, funkcionáriusok, illetve bürokraták tetszését aligha váltja ki. Az általa kínált iránytűt a sajtó más posztjain tevékenykedő, a tömegkommunikáció egyéb őrhelyein dolgozó kollégák is hasznosíthatnák. Nem csak maguk kiteljesedésére! Ezen az estén láthattuk az Angliából érkezett A2 utolsó különórát, amelynek vitathatatlan sikere mindenekelőtt Terence Rattigan forgatókönyvíró érdeme. Megkapó sztorija ugyanis szívünkbe lopódzott, s arra is rádöbbentünk, hogy alakjaival nemcsak Albion iskoláiban találkozhatunk, hanem a hazai katedrákon is. Ö is a merre továbbot mutatja. Vajon a honi szerzőgárda figyelt-e reá ... ? Pécsi István Uborkaszezon Az ember mindig másnak látja a televíziót, attól függően, hogy éppen milyen kedélyállapotban van, vagy mennyi a szabad ideje. Nehezen függetleníthető a körülményektől : olykor még az is megszabja a tetszését, hogy éppen milyen erősen tűz a nap. Természetesen ezt maguk a televíziósok is tudják, s ilyenkor a nyári időszakban olyan koktélt mixelnek, amely nem fekszi meg a gyomrot. Akad benne ilyen is, olyan is: végül, ha nincs más, el kell fogadnunk. Az elmúlt héten nem sok jóval kecsegtettek bennünket. A műsorfolyam lassan- lassan hömpölygött, s alig akadt benne olyasmi, aminek a nézésébe szívesen elmerült volna a közönség. Előkerültek a régi sorozatok, alkalomhoz illő, de már lefutott portréműsorok, ösz- szességében kánikulai hangulat érződött az összeállításon. Nagy érdeklődéssel vártam például szombaton a réges-régen Egerben látott Cseresznyéskertet, amelyet még a közös társulat szülészei adtak elő. A filmtekercs hosszú időn át hevert a dobozban ; a konzerv részben jó, részben pedig kevésbé szerencsés. Érdekes volt megfigyelni, hajdanvolt indulatokat, ragyogó színészeket, akik szinte mindig azt játszották, mintha búcsúznának a várostól. A darab zárása még pesszimista: ezen az állomáson soha nem áll meg a vonat. Ma már tudjuk, hogy ez az együttes átalakult, már nem az, ami volt: kicsit fájdalmas is beletekinteni a néhány évvel ezelőtti tükörbe. Izgalmas produkció Csiszár Imre rendezése, mivel forró indulattal és feszültséggel ragadta meg a helyzetet. Csehov dramaturgiája a várakozáson, a késleltetésen alapul, pedig mindenki tudja, hogy a jóvátehetetlennek el kell jönnie, a helyrehozhatatlan bekövetkezik. De minden gesztus, minden beszélgetés valamiféle haladék, amely a maga nemében szép, tartalmas, halhatatlan. Éppen a tűnékenységük adja meg fontosságukat, a színpadon látott alakok a pillanatnak élnek, megpróbálják totálissá tenni a gyorsan tova- szálló percet. De aztán jön, valaminek jönnie kell: egy életforma, mindenestül a múlté, meg kell tanulni az új körülmények között létezni. Fel- hangzanak a fejszecsapások: a legendás Cseresznyéskertnek vége. Kár, hogy a televízió közönsége már csak egy letűnt miskolci színházi korszakot figyelhetett a képernyőn: bár a valóság és a színpadi jelenlét múlandósága — egybecsengett, s ez megerősítette a hatást. A kánikulában némi felüdülést jelentett ez az este. ÚJ MŰFAJ, ÚJ ÖTLET? II minitextil: kiállítási művészet A minitextil a hetvenes évek terméke; magyar művészek is bábáskodtak megszületésénél. Sőt, az ötlet itt született meg, nálunk, már a hetvenes évek elején. Pontosabban itt is megszületett. Mert végül Angliában nyílt meg az első minitextil-kiál- lítás, több magyar résztvevővel. Az első hazai mini- textil-bemutató pedig ezután egy évvel Szombathelyen volt 1975-ben. Ugyanitt a magyar textilművészeti bien- nálékkal együtt 1976-tól rendezik meg a nemzetközi miniatűrtextil biennálékat, idén éppen a hetediket, amelyre kilencszáz jelentkezőtől válogatták ki a legjobb háromszáz munkát. Dé hát mi is a minitextil? ötlet, miniatürizált munka, kísérlet, tenyérnyi örökkévalóság? Művészet. Mérete meghatározott: 20x 20x20 centi. Ami azt jelenti, hogy kiterjedése is lehet. Miközben viták tárgya volt a tértextil — majd később a csodálaté —, a minitextil esetében soha nem volt probléma a harmadik dimenzió meghódítása. Egyértelműen vált témája alapján apró textilszoborrá. Ilyen méretben ugyanis aligha lehet „leképezni” a valóságot egy az egyben. Az elvont dolgok ábrázolása pedig feltétlenül igényli a harmadik kiterjedést. Egy struktúra többet mond, térben ábrázolva, mint más technikával síkban megjelenítve. A textilnek önmagában is lényeges összetevője a strukturáltsága, hiszen függőleges és vízszintes fonalak keresz- zésében jön létre maga a textil, a „szövet”. Az első idők minitextil-készítőinek jelentős része éppen abból az eufórikus örömből indult ki, hogy most kipróbálhatja a technikát, az anyagot, a szövésmódot. Sorban születtek a szövött apróságok mellett a hímzést, hurkolást, fonást felelevenítő módszerek. És egyre inkább tágult az anyagok köre is. A drótkerítés vagy a papírszalvéta apropóján a drót vagy a papír, hasonlósága folytán a fa, a kő is szerepel olykor textilként. A szó szoros értelmében szerepel, mert textilszerepet tölt be. A kavics a gombolyagot helyettesíti esetleg, a sodrony a kötőfonalat. Mindez Dersze csak technika és anyag. Eszközök a gondolat kifejtésére. Az anyag megmunkálása alkalmat ad a színes kifejezésre is: némelyik miniatűr-gobelin a zárdái művek apróléSimone Pheulpin (Franciaország): Forma 2. Árki Bernadette (Magyarország): Újság kosságával készült, beleértve a naivságát is. Sok ötlet rejlik a varródobozban: szinte szobrocskává emelt varródobozok, gombok, cérnák képviselik a művészek intim világát — mint amikor a festő a műtermét ábrázolja. És a gombostűk! összeragasztva, beszúrva, megfestve, micsoda strukturálódási lehetőséget rejtenek! Oszloprend és fémgombok feje — miniatűrben — ébreszt rá az emberi arányok viszonylagosságára. A merített papírral ismét egy építőanyag került a művész kezébe. Formázható, színezhető, hajlékony, lágy, nem textilidegen. Lehet rá írni, lehet varrni, beszőni felvető fonalak közé. Ugyanígy a már nyomott papírt, levelet, újságcikket, könyvszöveget is. Mindez persze csak szemezgetés a témák között. Az ötletek felsorolhatatlanu! sokfélék, beleértve az ironikus, humoros megfogalmazásokat. A magyarok közül például Hübner Aranka jeleskedett effélékkel. Az Értékálló pénz című minitextilje egy selyemből szőtt ötszáz forintos volt; 1980- ban szerepelt a kiállításon, nem kevés jóstehetségről téve tanúbizonyságot. (A megszövés ugyanis valóban értéknövelő tényező.) Sok „talált tárgy” is helyet talált a minibemutatón; igaz, mindig is hatott az uralkodó képzőművészeti irányzat, ha volt ilyen. A ma irányzata, az új érzékenység különben is igényli a miniatürizálást; a sokféle „magánmitológia” valóságos kis oltárait készítették már el, egyéni kifejezőeszközökkel, privát istenségekkel. A miniatűrtextil ez idő tájt főképpen kiállítási művészet. S mint ilyen, leginkább együtt hatásos, minél nagyobb merítéssel; térben és időben minél több művész mutatkozik be, annál világosabb és érdekesebb képet kapunk a különbözőségekről — és a hasonlóságokról. Amíg a képzőművészetben általában, s a textilművészetben különösen az egyéni kiállítások adnak jobb fogódzót egy művész fejlődéséről, gondolkodásmódjáról, addig a minitextil e szakma teljességéről, a textil határairól és lehetőségeiről tudósít, A miniatürizálás a technikában: követelmény. A művészetben: következmény, ami a technikával, a kísérletezéssel és az ötletgazdagsággal is összefügg. Az idén két helyen van, illetve lesz nagyszabású mi- nitextil-bemutató: Szombathelyen augusztus 28-ig a 7. nemzetközi miniatűrtex- til-biennálén, a Szombathelyi Képtárban 236 művész háromszáz apró alkotása látható, a Műcsarnokban pedig az Eleven textil című kiállításon július 29-től az előző hat minibiennálé anyagából válogatás. T. A. Gyanús a feleségem (Tisztában vagyok azzal, hogy a magyar irodalomban már kezdtek úgy humoreszket — és nem is akárki! — hogy nekem a feleségem gya^ nús, de mit csináljak, ha nekem is gyanús a feleségem.) Az még hagyján, hogy január elseje óta háztartási könyvet vezet, mert úgy látta a tévében, „meg különben is tisztában kell lennünk a kiadásainkkal, szívem”. Ezt ő mondta, íholott tudja, hogy tudom, ha szívemnek szólít, a legkevésbé gondolja úgy. Mondom, ez még hagyján, de hogy .miket irkái a háztartási könyvbe! Az ember alig állja meg szó nélkül. Itt van például a dúsan terjengő kiadások rovat. (Érdekes, a bevételek elférnek egy szerény kis oszlopocskában is. Mit elférnek? Lötyögnek a rubrikákban, s még kiadásunk minden nap többféle is akad, a bevétel meg csak egy-két napon jön be.) Egyik nap azt látom az egyéb kiadások között, hogy Géza. nyolcvan forint. Kérem, én egy béketűrő ember vagyok, nem is sokallom ezt a Gézát, mert csak tizedannyiba került mint a fogorvos, de azért mégis. Elhatároztam, hogy várok. Ha még egyszer hasonló beírást látok, azt már szóvá teszem. Nem is kellett sokat várni. A következő héten jött egy Béla, aztán egy Amália. Nahát ez már több a soknál! Este kipakoltam: Ide figyelj, anyukám, mondtam a nejemnek, én korszerűen gondolkodó mai ember vagyok, nem ellenzem a nyitott házasságot, de úgy látom, ez a miénk már egy átjáróhoz. aminek mind a két vége nyitva van és keresztülmegy rajta az egész nép- vándorlás. Eddig nem szóltam, sem a Béláról, sem a Gézáról, de mondd meg nekem, hogy ki az az Árnál, mert nem szeretném, ha átmennél homóba. és hazahoznál nekem valami édszet! Az asszony zokogásban tört ki, és könnyek között elmondta, hogy teljesen félreértem a doigot, neki Géza, Béla és Amál a munkatársai, és a cégnél az a szokás, hogy a névnapjára mindenkinek összedobnak egy kis pénzt, és vesznek valamit- kedves megemlékezésül. Na. ezt megmagyarázta — gondoltam magamban. Sajnálni kezdtem viszont, hogy az én munkahelyemen nem dívik ez a megemlékezés. Amikor bejött az alkoholtilalom, a főnök komolyan vette, és megtiltotta, hogy alkoholt fogyasszunk. Céklalevet csak nem ihatunk Benedek napon, a nemjóját! Aztán kolosszális ötletem támadt. Hát kell azt tudni az asszonynak, hogy nálunk nincs névnapi muri? Kell a fenét! Így aztán egyik nap beültem a Fehér Egérbe, és megittam a barátommal egy üveg doktor Zsivágót. Tudják, az a jugoszláv vodka. Amikor hazamentem, elővettem a háztartási könyvet, és beírtam: Borisz, s utána, hogy 400 forint. A feleségem nem állta meg szótlanul, pedig az ő névnapjai összesen már legalább 500 forintra rúgtak: Nem is tudtam, hogy Borisz nevű munkatársad is van — szólt gúnyosan. Ö mondtam neki, biztosan beszéltem is már róla. tudod, a Paszternák Borisz, a könyvelésből. Nana — mondta az asszony, nehogy aztán Bo- riska legyen belőle! Ettől kezdve, ha valahol ittunk valamit a haverokkal. mindig előrángattam egy-egy névnapot a naptárból. Csak az a feneség, hogy a haverok nagyon ivósak. S amikor már több név jött össze, mint munkahelyem összlétszáma, legendákat kellett kitalálnom. Ez elment a cégtől, az meghalt, új emberek jöttek. Csakhogy a névnapok is véges számúak, és szép lassan elfogynak. Lenne még az utónévtár, de nagyon különleges neveket nem adhatok; mert az asz- szony gyanút fog, ha Bendegúz meg Kis Égi Ajándék kerül a háztartási naplóba. A baj azonban mégis megtörtént. A sok névnapozásban elfogyott a pénzünk, és nem tudtunk kivergődni az adósságból. Mígnem egy szép napon a nejem beírta a könyvbe: Lajos, 4000 forint. De nem ám a kiadás, hanem a bevétel -rovatba! Na. mondtam, feladom. Ebben nem tudlak utánozni. Hol van az a nő, aki eny- n.yit adna egy névnapomért? József Miklós Gábor László
