Népújság, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-08 / 162. szám

3. NÉPÚJSÁG, 1988. július 8., péntek Jó ember... Dr. Ranschburg Jenő, pszichológus arról beszélt valamelyik este a televízióban, hogy ma már sajnos nem lehet olyanformán ketté­választani az embereket, hogy ezek a jók, ezek pedig a rosszak. Talán joggal azonnal hozzátehetné bárki, hogy soha nem is lehe­tett. Mégis megtette ezt Jókai is, Krúdy is, vagy idézzük csak fel az öreg Karinthy írá­sait. Elég ha csak a Jó tanuló felel és a Rossz tanuló felel című példákat említjük írásai közül. Minden irodalmiaskodás távol álljon tőlem, mégis engedtessék meg: hadd folytassam ezt a kis eszmefuttatást Galsai Pongrác válogatta Rakéta Irodalmi Kávéház című könyvének felidézésével. S íme máris zavarban vagyok, mert szívem szerint mindegyik sztorit felso­rakoztatnám. Akár a nagy hódításokról szó- lóakat, akár az egykori zsurnaliszták tévely­géseiről beszámolóakat, s még sorolhatnám hosszasan. Mindegyikből árad a szeretet, a szenvedély, az a fajta humor, amelyik csakis igaz érzések szülötte lehet. Még csak fel sem merülhet, hogy ezen írásokat olvasván bár­ki is megsértődhet, bántva érezheti magát. Még a „rossz” emberek is jónak tűnnek, mintegy hozzátartozói egy adott társadalom­nak, „kellékesei” a történéseknek. Elnézést a személyes példáért, de nagyon kikívánkozik belőlem. Mindezt annak kap­csán adom most tovább, mert nemrégiben meglátogatott egy nagyon régen nem látott barátom. Az egészben az volt a csodálatos, mintha tegnap váltunk volna el. S évek el­telte után ugyanott folytattuk, ahol valaha abbahagytuk. A köztiszteletnek örvendő pszichológus még arról is szólt abban a bizonyos televíziós adásban, hogy egyre többen élik le életüket ilyenfajta kapcsolatok nélkül, s ezek bizony kihatnak szinte mindenre, ami egy emberrel élete során előfordulhat. Meglehetősen elfásultunk. S mindez szoro­san összefügg társadalmi, gazdasági problé­máinkkal. Igaz az, hogy tényleg nincsen csak jó, meg csak rossz ember. Sok mindenen át­siklunk, sok mindent nem veszünk észre, mert rohanunk. Mert egyszerre többféle elvárás­nak akarunk megfelelni, mert nem elég a fi­zetésünk s az sem, amit a gmk-ban, vágj' a ki tudja hányadik másodállásban keresünk. Itt a nyár, a pihenés, a szórakozás, a fel- töltődés évszaka. Legalább két hétre tegyük félre bajainkat, legalább erre a röpke időre figyeljünk oda kapcsolatainkra, embertársa­inkra, legalább két hétre váljunk igazán jó emberré ... ! (kis szabó) A Kethkudától gyermekcsoportig Pillanatképek egy „más" osztályvizsgáról Evila Cselebi útleírásában például a Kethkuda ne­vet adta az Egri Minaretnek. A Minorita templom fa- padjait meg Josephus Stesele faragta. A gótikus püs­pöki palotát pedig Beckensloer János építtette ... Ha az iménti tényekről kíváncsiskodik valaki, valljuk be őszintén, csak a történelembúvárok legjobbjai adná­nak pontos válaszokat. Az viszont igaz, nem árt az ilyesfajta tudás birtokában lenni annak sem, aki turis­tacsoportok irányítására vállalkozik. A Kereskedelmi Idegenforgalmi Továbbképző megyei kirendeltsége szervezésében 47*en igyekeztek minél Inkább gyara­pítani tudásukat, hogy felkészült idegenvezetőkként fogadhassák a bei- és külföldieket. FOLYAMATOSSÁG, AZ ÚJHOZ VALÓ ALKALMAZKODÁS Egy bányaüzem, s annak vezetője Teszt - szigorú feltételekkel A tanulócsoport múlt év szeptemberében kezdte a tanfolyamot. Szombaton­ként!, majdnem egész na­pos foglalkozások utón érkeztek el az osztályvizs­gáig, amit utóbb gyakorlati bemutató követett a szak­emberekből álló bizottság előtt. Az osztályfőnök Zay Zol­tán — aki majd’ tíz hónap alatt különböző módokon igyekezett minél színesebbé tenni az oktatást — ezúttal rendkívül határozott: — A teszt kitöltésekor senkinél semmi egyéb nem lehet, mint egyetlen toll! Tessék ráírni a borítólapra a nevet, a személyi számot és a csoport kódszámát! Akit puskázáson érünk, az már veheti is a cókmókját! Az esetleges „lebukás" — anyagi veszély is. Súlyos ezresekbe kerül a részvétel ezen az idegenvezetői tan­folyamon. Annak persze, aki gondo­san forgatta a tankönyve­ket, nem okozhat nehézsé­get az írásbeli, ötven totó­kérdés, ugyanennyi pontért. Történelem, művészettör­ténet, jó megfigyelőkész­ség. Ezek a követelmények. Példának néhány tudniva­ló: Meddig volt egri kapi­tány Dobó István? (A he­lyes válasz: 1552-ig.); Ki volt 1690-ben a Balkánról beköltözött szerb családok vezetője? (Csernojevics Ar­zén.) : Miből készül az Egri bikavér? (Kadarkából, bur­gundiból, oportóból és me- docból.); Hol óllt a közép­korban Egerben a Valide Sultana fürdő? (A vár fő­bejárata közelében.); Hány méter magas a minaret? (40 méter.); Ki volt Kovács Já­nos? (A kórház alapítója.). A bazilika se maradhat ki a sorból. Huszonhat kér­dés vár feleletre róla. A jó memória elengedhetetlen. Hisz csak ennek révén emlékezhet valaki mondjuk a székesegyház oltárképei­re, vagy éppen a főhom­lokzat fölötti három dom­borműre. S mindjárt utá­na arról érdeklődik a teszt összeállítója, vajon mennyi­re ismerik a Líceumot. Itt 16 rovatot kell kitölteni. Együttesen 175 pontot gyűjthet a vizsgázó. Ám, el kell érnie legalább 120-at! Ez az úgynevezett mini­mum-követelmény! S mind­ez egy óra alatt. Nagy a csend a Keres­kedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szak­iskola három tantermében. Sebesen futó tollak itt-ott, elmélyült pillantások a pla­fonra másutt. A tilalom el­lenére van, aki lopva elő­szedi az apróbetűs jegyze­teivel ellátott puskafecni­ket. Nem baj, ő legalább egyszer biztos végignyá- lazta a tananyagot. Meg agután saját magát égeti majd, ha nem tud felelni a turista kérdésére. A nagy többség viszont — becsületes ... Előadásmód és mikrofonláz Nincs pihenő, máris kö­vetkezik a szóbeli. Vizsga a napi politikában való jártasságról, s természete­sen felmérés az idegenve­zetés rejtelmeiből. A szak­mai feleleteket követjük nyomon. A szabály: tételhúzás, mint mindenütt, aztán jö­het a mikrofon. Igen, min­denki magnóra mondja öt­percnyi válaszát a kiemelt kérdésre. Jó ez, mert ké­sőbb nem lehet vita. Jó, mert a leendő turistakísérö hozzászokik e nélkülözhe­tetlen eszköz helyes hasz­nálatához. S feloldódik az ilyenkor óhatatlan feszültség is. Ifj. Csallány Géza a leg­bátrabb. Elsőnek lép be, s már mondania is kell, ho. gyan szervezne meg kétna pos programot a megye- székhelyre érkező borász csoportnak. Termelő, pin­cegazdaság, Szépasszony- völgy, bormúzeum, bor­kóstolás, és persze a város nevezetességei. Nem vé­letlen az értékelés: pél­damutató felelet volt. Tő- zsér Évának úgy kell elkép­zelnie a tétele szerint, mint­ha autóbuszban ülve jár­nák végig Egert. Igazán be­leéléssel adja elő mondó- káját, ám azért a tanár úr csak megjegyzi: máskor tö­rekedjen a gördülékenyebb beszédre. Dr. Szabó Béláné hálás feladatot kap: 43 sze­mélyes nyugdíjas csoport­nak állítson össze egy egész napos egri látogatást. Jó a program felépítése, kü­lönösen az tetszik a vizs­gáztatónak, hogy gondolt az idős emberek fáradékony­ságára is. Fekete Gyuláné és Horváth Éva várbeli ki­állításokról számol be. Tóth Bertalannak egy magas szin­tű küldöttség kísérése jut képzeletben osztályrészül. A három nap alatt Észak- Magyarországgal kell őket megismertetnie — a rendez­vénysor a profikat idézi. Odrobina Edina a köztéri és a Bazilika előtti szobrokat kell, hogy bemutassa — megelégedésre. Igen alapos felkészültségről tesz tanú- bizonyságot Baczur János, aki a Líceumról tájékoztat­ja — ezúttal még csak a vizsgabizottságot. Baratt Zoltánná gyermekcsoportot vezet, a losonci származá­sú Bodnárné Búzás Judit pedig azt bizonyítja, kivá­lóan ismeri Egert, mint für­dővárost. Sorra jönnek a többiek. Ketten-hárman vannak, akik nehezen birkóznak meg tételükkel. Az írásbe­li felmérőnél már vegye- sebb a kép. Főképp a totó miatt volt sok fejtörés. A legjobb itt mindössze két pontot vesztett az ötvenből, a leglezserebb viszont csak 17-et hozott össze. Vannak olyanok is, akiknek egy hét­tel később pótvizsgázniuk kell... Az igazi vizsga persze mindannyiuknak most nyá­ron lesz. Amikor először és másodszor és harmad­szor fogadják a bel- és kül­honi vendégeket. Csak le­gyen elegendő csoport hoz­zá ... Szalay Zoltán A múlt esztendő közepétől új ember, Csaba György áll a Mátraalji Szénbányák Vál­lalat ecsédi külfejtéses bá­nyaüzemének élén. Milyen terveket kovácsolt, milyen célokat tűzött ki önmaga, il­letve az általa irányított egységben munkálkodók elé? Találkozásunkkor — többek között — erről kérdeztük az újdonsült üzemigazgatót. — Arra kérném, néhány szót szóljon önmagáról . . . — Petőfibányai vagyok, ott nőttem fel, s az általános is­koláimat is ott végeztem. Később a budapesti villa- mosenergia-ipari technikum ba jártam, majd a Budapesti Műszaki Egyetem követke zett. ahol a villamosmérnöki karon szereztem meg a dip­lomámat, 1974-ben. Rögtön erre a helyre kerültem. Elő­ször mint művezető, majd mint részlegvezető tettem a dolgom. Később főenerge­tikus lettem, a jelenlegi funk­ciómat pedig a múlt év jú­liusától kezdve látom el. Egyébiránt a feleségem is a szénbányáknál keresi a kenyerét, méghozzá a terve­zőirodán. Gyöngyösön élünk, két gyermekünk van, a lány ötödik, a fiú pedig második osztályos. — Árulja el, miért éppen ez a szakma vonzotta? — Nos. ez a terület min­dig érdekelt. A technikum­nak pedig akkortájt komoly rangja volt, ám a környé­künkön ilyen intézmény nem akadt. Nyugodtan állítha tom. a döntésemet nem bán­tam meg. Az előbb elmon­dottakból kiderült, hogy itt elég sok beosztásom volt.. . Ez azonban sok haszonnal járt, hiszen nagyszerűen át­tekinthettem, megismerhet­tem az itteni tevékenységet, ami viszont a mostani pozí­ciómban kamatozik. Persze, a tanulást sem hagytam ab­ba, ugyanis megszereztem a gazdasági mérnöki diplomát is. Ilyenformán rengeteg olyan ismerettel lettem gaz dagabb, amelyek szinte nél­külözhetetlenek egy gazda­sági vezető számára. — Mit szólt az itteni kol­lektíva az ön kinevezéséhez, nem találták-e esetleg túlzot­tan fiatalnak? — Nem hiszem. Azt sem gondolom, hogy nagy megle­petésnek számított volna, amikor megbíztak e teendők ellátásával, mert nálunk tu­datosan, tervszerűen gondos, kodtak az utánpótlásról: 1984- től mint üzemigazgató-káder - tartalék szerepeltem. Külön feladatokat kaptam, külön értékelték a „produkcióimat” stb. Nagyban megkönnyítet­te a dolgom, hogy a közvet­len kollégáim igen jól fel­készült emberek, akik min­dig támogatnak engem, emel­lett a politikai vezetéssel is sikerült példamutató kapcso. latot kialakítani. — Milyen elképzelések megvalósításán fáradozik? — Mielőtt válaszolnék, sza­badjon valamit megemlíte­nem ... Azzal tisztában vol­tam. hogy itt egy jól pros­A .turistaszezon beköszön­tővel egyre több, magyar származású külföldi állam­polgár keresi fel személyesen azokat az ingatlanokat, ame­lyeket bérbe kíván venni. Eddig 130-an, mintegy 12 millió dollár értékben kötöt­tek szerződést magyarorszá­gi ingatlanok tartós haszná­peráló céget vettem át. Ezt bizonyítja, hogy tizenegyszer nyertük el az Élüzem címet. Ezek után érthető, hogy alapvető fontosságúnak tar­tom a folyamatosság bizto­sítását, illetőleg azt, hogy a vezetőváltás ne járjon sem­miféle töréssel. Legalább eny. nyíre lényegesnek érzem még a következetességet, to­vábbá az újhoz való. rugal­mas alkalmazkodást. Ez utób­bi közelebbről azt jelenti, hogy a folytonosan módosu­ló gazdasági környezetben is mindenkor megtaláljuk és megálljuk a helyünket. — Valóra válthatók mind­ezek? — Ügy látom, igen. Remé­nyünk van például arra. hogy ismételten elnyerjük az Él­üzem' címet. A vezetés egy­séges, minden kérdést meg­vitatunk, a döntéseket pedig valamennyien végrehajtjuk. A rugalmasság napi problé­ma, létkérdés, hiszen az egész vállalaton belül talán mi vagyunk leginkább kité­ve a különféle piaci hatá­soknak. Ezt igazolja az is, hogy a munkák zömét ver­senytárgyalások révén sze­rezzük. Köztudomású, hogy az országban két nagyobb cég foglalkozik csővezeték­építéssel: a siófoki Kőolaj­vezeték-építő Vállalat és mi. Emellett viszont sok-sok ki­sebb vetélytárs is megjelent a terepen. — S milyen sikereket ér­nek el önök e versengésben? — Vegyük először a sió­fokiakat ., . Hozzájuk képest mi sok esetben olcsóbbak va­gyunk. így aztán kedvezőbb a pozíciónk. Ráadásul a hí­rünk is jó, hiszen mintegy két évtizede foglalkozunk ilyen jellegű feladatokkal. Reklamációk pedig. sem a határidővel, sem a munkánk minőségével kapcsolatosan, nem érkeznek. Ez cseppet sem lényegtelen. A kisebb konkurenciával már vannak gondjaink. Gyakorta előfor­dul ugyanis, hogy azok ir­latba vételére, és több mint 400-an, a következő hetek­ben írják alá az erről szóló szerződést. Mint ismeretes, több mint egy esztendeje, törvényerejű rendelet teszi lehetővé, hogy külföldi ille­tőségűek Magyarországon tartós használatba vételi en­gedéllyel, ingatlanhoz jussa­reális árajánlatokat tesznek, igy lehetetlen helyzetbe hoz­nak bennünket. Sajnos jó néhányszor csupán felelőtlen „bűvészmutatványokról" van szó . .. — Van-e elegendő dolgo zójuk? — Igen. Sem az úgyneve­zett kiszolgálószemélyzetet, sem pedig a kvalifikáltabb embereket illetően nincsenek nehézségeink. Törekvésünk, hogy a jól képzett gárdát megtartsuk, az ide tartozókat az átlagosnál jobban megfi­zessük. Szükséges ez, hiszen enélkül esetleg csorbát szen­vedhetnének a minőségi kö­vetelmények, s például egv profilváltást is bajosabban lehetne végrehajtani. Ápri­lis 1-jétől a bérezésen is vál­toztattunk: célunk, hogy a borítékban levő forintok job­ban igazodjanak a teljesít­ményekhez. Emellett szeret­nénk a közvetlen termelés- irányítók kezébe az eddigi­nél nagyobb ösztönzési lehe­tőségeket adni. Reméljük, ez­zel élni is tudnak majd. — Végezetül az idei ter­vekre lennék kíváncsi... — Tudvalevő, hogy Orosz­lányban külfejtéses bányá­szattal is foglalatoskodnak. Ez évben innen mintegy 150 millió forint árbevételt vá­runk — ez különben kétszáz­ötvenezer tonna szenet je­lent, illetőleg kétmillió köb­méter meddő letakarítását —, míg a csővezeték-építés 300—350 milliót hoz eszten­dőnként. Hiszem, hogy ez utóbbit 1988-ban is produkál­ni fogjuk. A legnagyobb problémánk abból adódik, hogy a beruházások terén or­szágosan is bizonyos vissza­esés mutatkozik. Így a meg­rendelésünk is kevesebb, az­az nem könnyű lekötni a ka­pacitásokat. Ennek ellenére, feltétlenül bízom abban, hogy a múltbeli sikereket új­fent megismételjük majd ... nak. E lehetőséggel élve, a Szövorg Szövetkezeti Gazda­ságszervezési és Számítás- technikai Iroda és a FIDUC S. A. Finance Corporation, spanyol—angol érdekeltségű cég közösen vállalkozott ar­ra, hogy felkutatja a haza­települni kívánókat és segít nekik a lebonyolításban is. A hazatelepülni kívánók közül sokan veszik igénybe a Szövorg különböző szolgálta,? tásait, így például a vissza­téréssel, letelepedéssel kap­csolatos jogi, közigazgatási eljárásra adnak megbízást. Sárhegyi István Külföldiek magyarországi ingatlanjai (Fotó: Gól Gábor)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents