Népújság, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-07 / 161. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. július 7., csütörtök 3. KÉTOLDALÚ A KÖTELESSÉG A HULLÁMVÖLGY MAR A MÚLTÉ Milliárdok a társadalombiztosításból ■Sokan talán nem is sejtik, hogy a Hatvani Lenin Termelőszövetkezet Ipari főágazata mintegy fél évtizeddel ezelőtt még számottevő problémákkal küszködött. Az akkortájt jelentkező nehézségeken mára már túljutottak. Hogy mi mindennel keltett az ottaniaknak megbirkózniuk, s hogy hogyan sikerült a hullámvölgyből való kievickélés? Erről, illetőleg a mai állapotokról beszélgettünk Hartha Antallal, a főágazat vezetőjével. Társadalombiztosításunk, ha az életszínvonal megóvását nem is képes túlzottan segíteni, rohamosabb romlását mindenesetre évről évre fékezi. Sokan talán nem is hinnék, hogy az ellátásokat élvezőknek kifizetett pénzösszeg csupán szűkebb hazánkban már tavaly meghaladta a 4,3 milliárd forintot, jobban nőtt az országos átlagnál, emelkedése felülmúlta a jövedelmekét. Gondoktól terhes világunkban figyelmet érdemlő hát a tevékenység, érdemes talán egy kicsit elidőzni is a számoknál, amelyekről Koczka József megyei igazgatótól értesültünk. Nos, ha részletezzük az említett kiadásokat, közel háromnegyedüket a népesség nem egészen negyedét jelentő nyugdíjasok kapták. Utána — ha arányát tekintve csupán ötödrésze is az előbbinek — a családi pótlék vezeti a listát, majd az ennek felényi táppénz következik nagyságrendje alapján. Mellettük pedig még nem kevesebb, mint 11 féle különböző címen jutottak kisebb-nagyobb segélyhez, támogatáshoz. Felsorolni sem kevés: van terh ességi -gy ermekágy i, anyasági, gyermekgondozási segély, illetve díj, megfizetik a kismamának hiányzó s máshonnan beszerzett anyatejet, megtérítik a betegek utazási költségeit, gyógyfürdőjegyet, szociális juttatást vagy éppenséggel jövedelempótlékot biztosítanak a rászorulóknak. Ha az elmúlt esztendőben a korábbihoz képest valamelyest csökkent is az ellátásban érintett családok, illetve gyermekek száma — 33,9 ezer helyen együttesen 57,6 ezer apróság, kamasz, siheder nevelésének szülői Szerényen megbúvik az apró kis mikroprocesszor (az integrált áramkörök miniatűr szövedéke) a készülékek belsejében, teljesítményével azonban elkápráztatja nézőit, hallgatóit. Alkalmazása új távlatokat nyit a szórakoztató elektronikában, miközben mind minőségi jellemzőikben. mind pedig szolgáltatásaikban. egyre tökéletesebb rádiók, televíziók, lemezjátszók, magnetofonok, videorekorderek látnak napvilágot. A parányi beépített mikroprocesszoroknak köszönhetően a legkorszerűbb rádió- készülék már szinte mindent tud: önműködően keresi az adókat, megjegyzi a helyüket, s a vett frekvenciák mellett, még az állomás rövidített nevét is felvillantja kijelzőjén. Mert a mozgatható (s onnan oly gyakran .,elmászó'’ mutatókat hiába is keressük a legújabb műsorvevőkön, helyüket fénykibocsátó diódás, folyadék- kristályos kis képernyőknek adták át. E készülékeknél a hangolással sem kell sokat vesződni: ötletes elektronikus gondjain könnyítettek. S a táppénzesek arányának, napi átlagos számának csökkenése ellenére mintegy 1,6 millió kiesett műszak után fizettek több-kevesebb pénzt, hogy a dolgozók munka- képtelenségük idején se érezzenek nagyobb hiányt az anyagiakban. Az előző évinél majdnem hárommillió forinttal többet juttattak a kismamáknak terhességi-gyermekágyi, s valamivel még ennél is nagyobb összeget gyermekgondozási segély címén. Naponta átlagosan a félezret jóval meghaladta azoknak a szülőknek a száma, akik beteg kicsinyeik ápolására maradtak otthon, táppénzen. ötvenezernél is nagyobb a kiadott gyógyfürdőjegyek száma, ami azt jelenti, hogy megyénk minden 100 lakosának csaknem 15 jutott belőlük. S miközben például a kötelezően létrehozott „rehabilitációs alap” ellenére is tovább romlottak a megváltozott munkaképességű dolgozók elhelyezkedési, foglalkoztatottsági lehetőségei — tovább nőtt, több mint kétszeresére emelkedett az átmeneti járadékban részesülök tábora s a 15 százalékot megközelítette a rendszeresen járadékot kapók számának gyarapodása —, hogy csak néhányra emlékeztessünk a Heves Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság vezetője által elmondottakból. Elgondolkodtatóak az iménti adatok is, a továbbiakban pedig még többről van szó. Az idén ugyanis az igazgatóság már megközelítően 5 milliárd forintot tervez hasonló kiadásokra. Hiszen várhatóan újabb dolgozók mennek nyugdíjba, nő és összetételében változik is az állományuk. áramkör gondoskodik a hajszálpontos frekvenciakeresésről és -tárolásról. De van olyan megoldás is, hogy a mikroprocesszor „megjegyzi” a kedvenc állomások frekvenciáját, illetve az ahhoz rendelt betűket. Nem kell tehát fejben tartani a több számjegyes megahertz- értékeket, betűhívásra behangolódik a venni kívánt állomás. Egy-egy „okos” masina akár 20—30 állomás frekvenciájára is emlékezik, s egy beépített kis akkumulátor még arról is gondoskodik — hálózati készülékeknél —. hogy ez a memória, áramkimaradás esetén se szenvedjen csorbát. Képünkön egy cigarettásdoboznál alig nagyobb, világvevő rádiókészüléket láthatunk, a Sony cég egyik új termékét. A digitális frekvenciakijelzővel ellátott. 12 hullámsávos miniatűr rádió, a világ valamennyi nagy adóállomásának műsorát venni tudja, teljesen automatizált keresőrendszere segítségével. A készülékben tíz állomás programja tárolható. ugyanekkor ebben az esztendőben sem marad el a hagyományos járadékemelés. A mostani évtől kezdve már a társadalombiztosítást terhelik a mezőgazdasági szövetkezetek tagjainak kifizetett szülési és betegségi segélyek is, több más mellett a régebbi négyről hatezerre nőtt az anyasági segély, s a korábbinál tovább jár a gyermekgondozási díj. Kétségkívül tiszteletre méltók az erőfeszítések, elismerést érdemlő az a gondoskodás, amellyel a lakosság mindennapi életén megyénkben is újra meg újra könnyíteni próbálnak. S még nyugodtabbak lehetnénk — ha a társadalombiztosítás bevételeit olykor-olykor, s jó néhányon nem akadályoznák felelőtlenséggel, fegyelmezetlenséggel. Az igazgatóság gazdálkodása, tevékenysége ugyanis azokra a bevételekre épül, amelyek négyötöd részben a munkáltatók, kisebb hányadban pedig a munkavállalók befizetéseiből származnak. Csakhogy a magánszektorban erről valahogy meg-megfeledkeznek. Ennélfogva — ahogyan egy előző cikk már foglalkozott ezzel — a tavaly ilyenkori 29 milliós hátralékot még az év végére is csak 20 millió forintra sikerült apasztani, s a tartozások teljes rendezéséről még ma sem beszélhetünk. Zavarja, nehezíti ez a munkát — ami cseppet sem kívánatos. S amin már nem csupán elgondolkodni kellene az érintetteknek, hanem természetesen: sürgősen változtatni is. Miután a társadalommal szemben nyilvánvalóan nem csupán a társadalombiztosítás intézményének van kötelessége. Gyóni Gyula Újra több a kisiparos Átmeneti visszaesés után, újra nőtt a kisiparosok száma. Jelenleg összesen 154 ezren dolgoznak, közülük 84 ezren főállásban, 52 ezren munkaviszony mellett, 18 ezren pedig a nyugdíjukat egészítik ki a kisipari tevékenységből származó jövedelemmel. így most az év elejinél kétezerrel, az áprilisinál azonban hétezerrel többen dolgoznak magánvállalkozóként. Mint azt a Kisiparosok Országos Szervezetében elmondták, igen nagy azonban a fluktuáció. Januártól május végéig több mint 18 ezren adták vissza iparengedélyüket. ugyanakkor csaknem húszezren váltottak újat, és magas azoknak a száma is, akik a gyors anyagi gyarapodás reményében, megalapozatlanul kezdik tevékenységüket. — Tudom, hogy egy sor dolog már a múlté, mégis arra kérném, bevezetésként szóljon az öt esztendővel ezelőtti időszakról... — Nos — mondja —, ezt már csak azért is meg kell tennem, mert az akkori tényezők a jelenre is kihatnak, sőt némileg meghatározzák a jövőnket is. Egy évszámot kell mindenekelőtt megemlítenem, mégpedig 1983-at. Az azelőtti periódusban ugyanis a szövetkezetünkben rendkívül gyorsan, sőt kissé erőltetetten indult meg az alaptevékenységen kívüli munkák szorgalmazása. Nagy anyagi erőket koncentráltak e területekre, s a létszám is felduzzadt. Akkoriban közel húsz ilyen foglalatosságot lehetett számba venni. A baj az volt, hogy ezek messze nem hozták a kívánt eredményeket, nem utolsósorban azért, mert mindez nem megfelelő üzletpolitikán alapult: olyan cikkeket ugyanis nem szabad lett volna gyártani, amelynek nincs piacuk. Minthogy a forintok ideáramlottak, a másik vonalon háttérbe szorultak a műszaki fejlesztések. Ez hosz- szú távon veszélyeztette volna a téesz gazdálkodását. Az egységeknek feltétlenül produkálniuk kellett volna any- nyi nyereséget, amennyiből a saját fejlesztésekre futja. Ez azonban elmaradt... — Az előbbiekből kitalálható, hogy 1983-ban kedvező változás állt be. Minek köszönhetően? — Új vezetés került a gazdaság élére. Olyan szakemberek, akik kiválóan tisztában voltak az itteni körülményekkel. ök új koncepcióval léptek elő. Ennek lényege — már ami minket érdekelt —, hogy nem kell erőltetni mindenáron a melléktevékenységeket, hanem csakis azokra kell támaszkodni, amelyek prosperálnak. A többit pedig meg kell szüntetni. A döntő szempont az eredményesség lett, s ez így van rendjén. Ennek hatására Az aratóknak nyújtott segítségről kötött megállapodást a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium és a CB-rádiósok Országos Egyesülete, a kenyérgabona betakarításának idejére. Az egyesület felhívást intézett „megszabadultunk” a salak-, valamint sóderbányától, a lakatosüzemtől, stb. Rövidesen csak nyolc egy. ségünk maradt, s ezek léteznek ma is. így a vegyi, az alumínium-, a fa- feldolgozó, a cipő-, a két varró-, illetőleg az általános bontóüzem, továbbá a nyomda és a tűzoltókészü- lék-javító, -karbantartó részleg. Ezek mindegyike — bár változó nagyságrendben — nyereséges. — Van_e elegendő munkáskéz minden helyen? — Jelenleg — a főágazat vezetőivel együtt — kétszáz- huszonhatan vagyunk, s ilyen jellegű gondjaink nincsenek. Az üzemeknek más fontos szerepük is van: nevezetesen elfoglaltságot adnak a környékbeli — bol- dogi, horti, nagykökényesi, stb. — embereknek. Az itt ténykedőknek csak elenyésző része szakmunkás, a zöme betanított. Ez bizony akkor „ütne vissza”, ha esetleg termékszerkezet-váltás- re kerülne sor. A fizetések? A bruttósítást megoldottuk, ám nálunk is tapasztalható, hogy a dolgozók csak egy bizonyos határig fokozzák a teljesítményüket. Addig, amíg ezt megéri megtenni. Ha a borítékban kevesebb van, mint amennyi a befektetett energia, akkor már nemigen mozgolódik senki. A főágazaton belüli keresetek egyébiránt megközelítik a szövetkezeten belüli átlagot... — Milyen sikeres volt a tavalyi esztendő, s mit várnak az ideitől? — Az elmúlt évben 72 millió volt a nettó árbevételünk, az üzemi eredmény pedig 18 millió. Az 1988-ra szóló elképzeléseket — a rengeteg bizonytalanság miatt — elég nehéz volt körvonalazni. Ha minden a terveink szerint alakul, akkor az árbevétel 65, a tiszta nyereség pedig 5 millió forint lesz. — A pénzről jut eszembe... Jut-e elég műszaki fejlesztésekre? tagjaihoz, hogy eszközeikkel és munkájukkal segítsék az aratókat. A CB-rádiósok a betakarításban elromlott gépek alkatrészeinek pótlására — ha a gazdaságok CB-n megkeresik őket — szükség esetén — Erre ott van a legnagyobb szükség, ahol gyártásról van szó. Tény, hogy a leglényegesebb dolgokat biztosítja a közös gazdaság. A szolgáltatásokkal kapcsolatosan úgy igyekszünk megállapodni a partnereinkkel, hogy ők is „beszálljanak” az ügybe. anyagilag. Lízinget is igénybe veszünk, például igy szereztünk gépet a Heves Megyei Finom- mechanikai Vállalattól. A masinák tehát rendelkezésre állnak. Oj vállalkozáshoz persze ez nem lenne elégséges, de ilyesmire — éppen a keretek szűkössége miatt — egyelőre nem törekszünk. — Az értékesítés simán megy? — Igen, a termékeinknek van piacuk. Ha az élet megkövetelné, egy termékszerkezet-váltástól sem riadnánk vissza, tudva azt is, hogy ez nem egyszerű. Többek között azért sem, mert az emberek — mivel egy területen már gyakorlatra tettek szert — nem szívesen fognának máshoz. Pillanatnyilag azonban ilyen átfogó módosításra nem kell számítani. Oj áruink persze időrő időre felbukkannak, de ezek olyanok, amelyek abszolút beleilleszkednek a már meglévő struktúrába. — Partneri viszonyaik? — Sok céggel állunk kapcsolatban, így a már említett Finommechanikával, aztán a Tiszai Vegyi Kombináttal, a salgótarjáni üveggyárral, az Áforral, stb. Nincs gondunk egyikkel sem, s a szerződések is rendezettek. — Hogy indult az 1988-as esztendő? — Nem könnyen. Főként az első negyedév miatt, mivel akkor nagyfokú „pangást” lehetett megfigyelni. Ráadásul a megrendelések is érzékelhetően csökkentek. Számolnunk kell továbbá a növekvő konkurenciával, illetőleg az anyagellátás jól ismert anomáliáival, — Ennek ellenére nem látszik pesszimistának ... — Nem is vagyok. Ha az lennék, aligha lenne itt a helyem. Sok dologban bízunk, de mindenekelőtt önmagunkban. Kemény esztendők elé nézünk — előttünk sem titok ez —, de feltétel nélkül hiszünk abban, hogy a feladatainkat mindenkor elvégezzük. (sárhegyi) akár a legtávolabbi kereskedelmi vállalattal is összeköttetést teremtenek. Bejelentéseiket telefonon. telexen vagy CB-készüléken keresztül, a legrövidebb időn belül továbbítják az Agrotek és a megyei Agroker vállalatok alkatrészraktáraihoz. A CB-sek segítségét az egész ország területén az AM—9-ej csatornán éjjel-nappal, az AM—19-es csatornán pedig 7 órától 22 óráig igényelhetik n gazdaságok. ■ — U--------------------------------------Ú j telefon- központ Veszprémben Özembe helyezték Veszprémben az új telefonközpontot. A város és körzetéhez, tartozó 15 helység távbeszélőhelyzete jelentősen javult, mert az eddigi ötezer-háromszáz helyett 17 ezer 200 vonal működik. Ez a korábbi kapacitás háromszorosát jelenti, A távhívó kapacitást ezzel egy időben kétezer 800- ra bővítik. A helyi vonalak gépterme. (MTI-fotó: Arany Gábor) Mindentudó mikroprocesszorok CB-rádiósok segítsége az aratóknak „Döntő szempont: az eredményesség”
