Népújság, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-07 / 161. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIX. évfolyam, 161. szám ARA: 1988. július 7.^ csütörtök 1.80 FORINT Pozsgay Imre látogatása Nógrád megyében Pozsgay Imre, az MSZMP Politikai Bizottságának tag- ja, államminiszter szerdán Nógrád megyébe látogatott. A megye székhelyén — Sal­gótarjánban — Szalai Lász­ló, az MSZMP Nógrád me­gyei bizottságának titkára, valamint Devcsics Miklós, a megyei tanács elnöke fogad* ta és tájékoztatta Nógrád politikai, gazdasági helyze* téről, eredményeiről, gond­jairól. Pozsgay Imre a további­akban bekapcsolódott a sal­gótarjáni Nemzetközi Ifjú­sági Nyári Egyetem munká­jába. AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Folytatódni a K6SI44. Hyilvánissái Érdemes lenne megnézni, hogy az utóbbi években hányszor szerepelt a cím­ben szereplő szó a hazai sajtóban. Maradjunk any- nyiban — sokszor. Az em­bernek már gyanússá is válik néha ez, hisz amiről nagyon gyakran hallunk, arról épp az ellenkező jut az eszünkbe. Körülbelül ezt az esetet nevezi a szak- irodalom „bumeráng­effektusnak”. Mégsem véletlen hogy az utóbbi időben reflektor- fénybe került ez a foga­lom. Hiszen a nyilvánosság és az ahhoz való viszony a szocializmus megújítá­sának időszakában igen éles választóvonalnak bizo­nyul. Elég valakit erről a kérdésről néhány percig hallgatni, máris kiderül, hogy — képletesen szólva — a barikád melyik olda­lán foglal helyet. Jó példa erre a napokban lezajlott szovjet pártértekezlet, ame­lyen ez a kérdéskör az egyik legfontosabb napi­rendi pontként szerepelt. Bizonyára emlékeznek az olvasók is arra, hogy a küldöttek néha milyen el­térő nézeteket fogalmaztak meg a glasznosztyróí és a sajtóról. Volt, aki a fele­lősség túlhangsúlyozásával (indok) valamiféle határt akart szabni a nyilvános­ságnak, sőt, akadt olyan vélemény is, miszerint az újságírókat jobban kordá­ban kellene tartani. Bár ez a folyamat ná­lunk némileg előrébb tart — mondhatni a nyilvános­ságnak mélyebb hagyomá­nyai vannak —, azért az is látható és tapasztalható, hogy e probléma itthon is aktuális. Elég csak arra gondolni, milyen katasztrofális szin­ten állunk a vitakultúra tekintetében. Ezt okozat­ként foghatjuk fel, s mind­ez rendkívül érzékletesen tükröződik vissza a hazai sajtó hasábjain. Ha vala­kit vagy valamit megbí­rálnak, a címzett gyakran személyes sértésnek véli a dolgot, s a legkülönbözőbb (nem sajtó) fórumokká! fenyegetőzik. Szerencsére ez a féle reagálás ma már valamelyest ritkább, de azért elég lassan megy ki a divatból. S aki úgy fél a nyilvá­nosságtól, akár a tűztél, annál valami nincs rend­ben. Ez több mint világos. A nyílt színre ugyanis csak konkrét érvekkel, világos gondolatokkal lehet kilépni. Akit zavar az, hogy a tör­ténések, a viták, az állás­pontok ütköztetése közön ség előtt történik, az maga sem hisz igazán saját el­veiben. Mert különben ki­től — és mitől — kellene félni... ? És ez nem csupán sajtó­ügy. Az emberek kirekesz­tése a hatalomból, s bár­miféle információból, a szocializmus ellen elköve­tett egyik legnagyobb vétek. A múlt pedig már több­ször bebizonyította ennek a hibának a tragikus kö­vetkezményeit. Havas András Közös javaink — közös értékeink, ha kellően óvjuk őket A társadalmi tulajdon védelmében Ha meglopják a közösséget, sokan úgy tartják: több is veszett Mohácsnál. Annál nagyobb a felháborodás, ha a saját holmijuk jut tolvajok kezére. Pedig az előb­bi javakról történő gondoskodás ugyanúgy érdekük lenne, mint a maguk vagyonának védelme. E szemlélet általánossá válásához sajnos, még elég sok időre van szükség. Ezért is üdvözölhető a Füzesabonyi Rendőr- kapitányság kezdeményezése, amely szerint a városi jogú nagyközség és körzetének 25 gazdálkodó szerve számára társadalmi tulajdonvédelmi tanácskozást hí­vott össze. Az sem véletlen, hogy a helyszín a Mátra- vidéki Fémművek Füzesabonyi Gyára volt, ahol ugyan­csak hatékonyan tevékenykedik a közös javak meg­óvásáért felelős testület. A kapitányság vezetője, dr. Varga László r. őrnagy lelkes szorgalmazója a va- gyonmegőrzésnek. . Segítsé­gével pillantottunk be a je­lenlegi helyzetbe, hiszen az 1985-ös értékelést követte az idei újabb elemzés. Érdemes csupán egy-két tényt említeni: Füzesabony­ban és körzetében a bűncse. lekményeknek több, mint a felét a lopások jelentik. El­sősorban az építőanyagokra, a különböző gépalkatré­szekre, villanymotorokra, szerszámokra, mezőgazdasá­gi terményekre fáj a foguk egyeseknek. Legújabban a műszaki árucikkek is kere­settekké váltak. Szintén gyakran megtörténik, hogy kijátsszák az anyag- és pénz­kezelés szabályait. Nőtt a rongálások száma is. Tavaly valamennyiünk javainak megdézsmálói együttesen 1,2 millió forintot meghala­dó kárt okoztak csupán ezen a vidéken. S, ha már szó volt a dézs- máról, nem szabad elhallgat­ni azt a bűncselekmény­sorozatot, amelynek során vasúti kocsikat törtek fel éppen a MÁV-nál dolgozók. Szervezetten tevékenyked­tek, ráadásul a kocsiren­dezők közvetlen csoport- vezetője is részt követelt ma­gának a zsákmányból... Az okok között szerepel, hogy a gyűjtőkocsik tartalmáról nincsenek részletes kísérő- jegyzékek, túl sokáig vára­koznak egy-egy helyen a sze­relvények, illetve a vago­nok. Gondok voltak az el­lenőrzéssel is. Figyelemre méltó az a példa, hogy műtrágya szál­lításakor a gépkocsivezető rendre kevesebbet adott le a rakományból. Tehette, hiszen senki se ellenőrizte. Jellemző, hogy a tsz első reagálása az volt: tőlük nem loptak semmit. A Gabona- forgalmi Vállalatnál őrizet­lenül hagyták a vagonbe­járót és a szociális épüle­tet. Sokszor előfordul, hogy a középületek mellékhelyi­ségeinek ablakait nyitva hagyják, az ott található mű­szaki cikkek típusát, gyár­tási számát nem tartják nyilván. Sok helyen hiányoz­nak a riasztóberendezések. Az éjjeliőrök sem min­denütt végeznek felelősség- teljes munkát. A sarudi tsz- ben az istálló őre például úgy aludt, hogy a rendőr se tudta felébreszteni, ugyan­akkor a tárolók mind nyit­va maradtak. A káli szö­vetkezetben — s talán ez a csúcs — az éjszakai felvi­gyázó maga adta a kulcso­kat a tyúktolvajok kezé­be... Azért érdemes feljegyezni a jó példákat is. A Mátra- vidéki Fémművekben pél­dául vezérigazgatói határo­zat alapján hozták létre a társadalmi tulajdonvédel­mi tanácsot, s tevékenysé­géről rendszeresen beszá­moltatják a vezetőjét. A Ká­li Károlyi Mihály Termelő- szövetkezetben fizetett va­gyonvédelmi egységet szer­veztek, annak tagjai nap mint nap járják a határt, megelőzendő a mezei lopá­sokat, amelyek talán a leg­több bosszúságot okozzák a mezőgazdasági üzemeknek. Igen hasznos itt a tsz és a körzeti megbízott együtt­működése. Okultak saját ká­rukon a MÁV Füzesabonyi Körzeti Üzemfőnökségén is, külön vagyonvédelmi fele­lőst állítottak munkába. A résztvevők közül töb­ben kérték a tanácsok hatá­rozottabb fellépését is a szabálysértési ügyekben, s hangsúlyozták a visszajel­zés fontosságát. Megfoga- dásra érdemes javaslatok: egy-egy eset kapcsán az el­készített úgynevezett szig- nalizációkat mindegyik gaz­dasági egységnek küldjék meg, tanulságképpen. Azt is elhatározták, ezentúl éven­te találkoznak egymással hasonló megbeszélésen a közös vagyon megóvásáért felelősök, s így remélhető­en az a kilenc cég is csat­lakozik a szemléletváltoz- tatás folyamatához, amely ezúttal még nem tartotta lé­nyegesnek a tulajdqnvéde- lemben való jártasságának növelését:.. ülésszaka A gazdaságpolitika társa­dalmi orientációjának erősí­tését sürgette a KGST 44. ülésszakán elmondott felszó­lalásában Georgi Atanaszov, a bolgár minisztertanács el­nöke, a Bolgár Népköztár­saság küldöttségének veze­tője. A szocialista közösség problémáiról szólva egyebek között kifejtette, hogy vala­mennyi KGST-országban a gazdasági stratégia fő célja a lakossági szükségletek ki­elégítésének biztosítása. A szocialista országokban kibontakozó folyamatok megteremtik a feltételeit an­nak, hogy kialakítsák a szo­cialista gazdasági integráció minőségileg új modelljét — hangsúlyozta Atanaszov. Willi Stoph, az NDK mi­nisztertanácsának elnöke, a Német Demokratikus Köz­társaság küldöttségének ve­zetője ugyancsak üdvözölte a KGST és az EGK közötti megállapodást. Az NDK a leghatározottabban azért száll síkra, hogy minden akadályt leépítsenek a nem­zetközi kereskedelemben — mondotta. A KGST-n belüli együtt­működésről szólva elsősor­ban a kölcsönös áruszállítá­sok jelentőségével, a szer­ződéses kötelezettségek be­tartásával foglalkozott. Az import biztosításának fontos előfeltétele a hosszabb távra egyeztetett és a minőségi követelményeknek megfelelő áruszállítás — mondotta. Lubomír Strougal, a cseh­szlovák minisztertanács el­nöke, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság kül­döttségének vezetője felszó­lalásában bírálta, hogy az elmúlt időszakban kevés volt a gyakorlati előrelépés, a KGST gazdasági me­chanizmusának javításában és a szocialista gazdasági integráció meggyorsításában csak részeredményeket ér­tek el. Javasolta, hogy a nemzetközi szocialista mun­kamegosztás kollektív kon_ cepciója mindenkori hely­zetnek megfelelő pontosí­tásával segítsék elő a nem­zetgazdaságok intenzív fej­lődési pályára állítását. Strougal kezdeményezte azt is, hogy az együttműkö­désben szenteljenek na­gyobb figyelmet az emberi tényezőnek. Zbigniew Messner, a len­gyel Minisztertanács elnö­ke, a Lengyel Népköztársa­ság küldöttségének vezető­je egydfeek között megálla­pította, hogy nem tartják kielégítőnek az integráció gazdasági mechanizmusainak kialakítása érdekében vég­zett munkát. Ezek fejlesz­tése nélkül a KGST-orszá- gok olyan komoly akadá­lyokba fognak ütközni, amelyek lényegesen csök­kentenék a két- és több­oldalú együttműködésben rejlő előnyöket. A KGST-országok egyesí­tett piacának kérdéskörében kifejtette, hogy együttes és intenzív. előkészítő munká­ra van szükség. Az értékek, a szolgáltatások és a terme­lés bizonyos elemeinek sza­bad áthelyezése biztosíta­ná azok maximális haté­konyságú felhasználását min­den partner és az egész kö­zösség érdekében. A lengyel álláspont szerint ezt a pia­cot nem később, mint 2000- ig kellene kialakítani. Nem kielégítőek a nor- malizáció eddigi eredmé­nyei a lengyel—nyugat-eu­rópai és a lengyel—ameri­kai kapcsolatokban, jelen­leg is hátrányosan meg­különböztető intézkedések­kel sújtják Lengyelorszá­got a hitel- és pénzügyek te­rületein — mondotta Mess­ner. (A tanácskozás folytatja munkáját) S2abó Endre kisütő a zsemlecipók rakodása közben Héjmagsíitők az Egri Vasöntödében, 60 fokot meghaladó forróságban: Boros Józsefné és Zagyva Lajosné Kániku­lában... A mai forróságban bizonyára kevesen gondolnak azokra, akiknek a 30 fok fölötti hő­mérséklet meg se kottyan. Ok — munkájuk közben — hő­ségben hűsölnek. Az izzasztó kemencék, tűzhelyek mellett dolgozókat örökítette meg fo­tóin Perl Márton. Csóka András öntő esetében a meleg valóban tűző Az egri Bajor Sörház konyha­főnöke, Bezeczki Nándor

Next

/
Thumbnails
Contents