Népújság, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-06 / 160. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. július 6., szerda A korongozás nagy odafigyelést igényel Keni mesterség a szövés NÉPMŰVÉSZ SZAKTÁBOR - ÚTTÖRŐKNEK Palócfalvi vidám napok Palócfalu lakossága beköl­tözött az — iskolába. Éppen százan vették birtokukba Pá­rádon a Fáy András nevét viselő oktatási intézményt. Már harmadik esztendeje, hogy Somfai Tiborné fárad­hatatlan szervezőmunkája révén, nyaranként megren­dezik a megyei népművész szaktábort. A belépő: hasznos tudni­valókról érdeklődő pályázat volt. amelyet a megyei út­törőelnökség írt ki. Kilenc közösség oldotta meg idén az előzetes feladatokat. Olyan szavak magyarázatát adták, mint a fiatorony, pányva, tűzikutya. Készítet­tek kézimunkákat is, és ér­dekes népszokásokat dolgoz­tak fel. Szakemberekből álló zsűri bírálta el a munkákat, s egy-egy csoportból annyi­an jöhettek el tíz napra a palócbirodalomba, ahány pontot kiérdemeltek korábbi tevékenységükkel. Alighogy megérkeztek jú­nius 25-én, máris palóc ha­gyomány szerinti családneve­ket választhattak maguknak a pajtások, és az első napon megtörténhetett a honfogla­lás, a portyázás a cifraistál­lóban, a kocsimúzeumban. Bemutatkozásul a falugyűlés szolgált, s ez a fórum azután minden este megtartatott. Természetesen nem voltak híján a kis lakók az ismeret­gyarapításnak sem. Szövés­re. rafiázásra, ékszer, bőr és ötvösmunkák formálására Ra- gányi Józsefné, továbbá Ra- gányi András és Tamás ok­tatta őket. A hímzést Tán- czos Istvánnétól, a vesszőfo­nást Baji Imrénétől, a bábo­zást dr. Antal Árpádnétól ta­nulhatták. Kovács Attiláné a fazekasság, Mácsár Beáta a filcmunka mesterfogásait mutatta be a gyerekeknek. Különösen kedvelték a népi játékokat, de még inkább a táncházat. Ezek irányításá­ban Trencsényi Judit és Varjú Lívia volt a táborve­zetőség segítségére. Nem maradhattak el a ki­rándulások sem. Jártak a kisdiákok a Timsós-tónál, Parádsasváron, az üveggyár­ban. a Károlyi-kastélyban, megtekintették Asztalos Jo- nOk fafaragó műhelyét is. Vendégek is ellátogattak Pa- lócfalvára: először olasz kö­zépiskolásokkal töltöttek együtt vidám másfél órát, majd a megyénkben tartóz­kodó csuvas pionírokat fo­gadták. Először vettek részt a tá­borozáson — majdnem hú­szán — az újságírás iránt érdeklődő gyermekek, akik ugyancsak pályázat útján vá­lasztattak ki. Napvilágot lá­tott szorgos munkájuk ered­ménye, a Palócfalvi Hírha­rang, amelynek összeállítá­sában, de a lapkészítés rej­telmeiben is, a tábor helyet­tes vezetője, Trencsényi Lászlóné kalauzolta őket. Haszonnal járó tíz nap volt, amely egyre markán­sabb hagyománnyá érik He­ves megyében. Sz. Z. Nem kell sok idő, és kosár lesz a vesszőkből A játék sem maradhat ki a tábori életből (Fotó: Perl Márton) Az utca embere Az utca embere mostan­ság egyszerű járókelő, aki a főutcán a nők lábát bá­mulja. Siet, vagy sétál a vá­rosban, s csak mikor tele­vízióriporterek zaklatják „szúrópróbaszerűen”, akkor gondol arra, hogy ő az utca embere. így aztán hajlamos megfeledkezni arról, hogy ö itt hatalmon van, úgy lát­ja, ő mindössze ballag ide- oda. Aztán eljön 1988 júniusa, s emberünket röplappal le­pi meg ismerőse. Azon ol­vassa, hogy az Erdélyt Védő Magyarországi Független Bi­zottság tüntetést szervez Budapesten tiltakozásul a magyar, román, szász kul­túra pusztítása ellen. For­gatja a papírt, úgy érzi, ott a helye. Hiszen 6 már ré­gen felháborodott, s már akkor dühösen csóválta a fejét a román politika em­lítésekor, mikor arról még nem volt ildomos beszélni. S éppen ezért meg is retten. Attól fél, hogy ezt a meg­mozdulást sem nézi tétlenül a karhatalom, s előfordul­hat, hogy a tömegnek a ma­gyar rendőrség elől kell fut­nia. Erősíti ezt az állás­pontját az, hogy a tömeg­kommunikáció az utolsó pillanatig hallgat, s csak akkor óvja a résztvevőket a provokációktól, mikor em­berünk már régen döntött: a szívére hallgat és megy. Egyszer csak ott találja magát a Hősök terén több tízezredmagával. Figyelme­sen nézelődik, mígnem a kazettáról elindul a székely, majd a magyar Himnusz, s emberünk szabadon ki­eresztve a hangját, énekel­ni kezd. Hallgatja Csurka István ez alkalomra készí­tett írását Bubik István tol­mácsolásában, majd a ro­mán nagykövetségnek szánt memorandumot, amely ha­tározottan foglal állást az úgynevezett területrendezés­sel szemben, önkéntelenül is tapsra mozdul a keze és éljenez. Ünnepélyes a perc, még ha egy pillanatra sem felej­ti el, mi ellen irányul ez a megmozdulás. A menet el­indul a román nagykövet­ség felé. A fáklyák, a gyer­tyák meggyulladnak. Fé­nyükben tündökölnek a transzparensek: NEM ER­DÉLYT AKARJUK, HANEM EMBERI JOGOKAT ER­DÉLYBEN! Ceauswitz! Dik­tátormentes Európát! Le a buldózerekkel! Felcsendül­nek Kossuth-nóták, majd rázendítenek: A csitári he­gyek alatt régen leesett a hó ... Jelszavakat kezde­nek kiabálni, s rövidesen az egész felvonulás zeng: Azt akarja Budapest, legyen sza­bad Bukarest! Magyar, ro­mán, szász testvérek, Ceau- sescut kergessétek! Min­den magyar felelős minden magyarért! A Dózsa György úti la­kások ablaka sötét, csak gyertyafények világítanak. A lakók és a tüntetők taps­sal köszöntik egymást. Né- hányan vízzel kínálják a szomjazókat. A Thököly útra érve a menet elhallgat és lelassul. Teljes a csend a követség előtt, ahol mindenki megáll egy pillanatra, hogy szem­beforduljon a rohamrendö- rök övezte épülettel. Az utca emberében vég­leg tudatosodik, hogy ö az utca embere. Ott a harctere, s hogyha másképpen nem megy, odamegy. Kifejezi álláspontját, s szeretné aka­ratát is érvényesíteni. Azt hiszi, mások is belátják: ha valakik ellen tüntetnék, azoknak önvizsgálatot kell tartaniuk. Másnap olvassa az újság­ban, hogy a memorandumot a követ nem vette át. Har­madnap megtudja, hogy a magyar megmozdulások miatt a kolozsvári konzulá­tust felszámolták. Gyanú ereszkedik a szívére: sem­mibe veszik őt és társait! Az utca embere kezében kövek­kel indulna el újra, de mél­tósága nem engedi. Elme­rengve Ízlelgeti nyelvén Pé- tőfi szavait: „Habár felül a gálya, alul a víznek árja, azért a víz az úr ...” Kovács Attila TERMÉSZETESEN, ŐSZINTÉN Kapcsolatteremtéseink zökkenői A kommunikáció közlést, üzenetváltást jelent. Alap­törvénye, hogy ha két vagy több ember együtt van, nem lehet elkerülni. Ha éppen nem beszélnek, akkor is: minden moz­dulat, sőt maga a hall­gatás is kifejez valamit. Ép­pen ezért a kommunikáció zavara nem azonos a be­szédhibákkal. Az egyén ol­daláról nézve azt jelenti, hogy kényes helyzetben, zavará­ban el-elakad, bizonytalan a megfogalmazása. Vagy azt, hogy nem tudja hitelesen, természetesen kifejezni ma­gát, esetleg erőltetettség, mo­dorosság érezhető a stílusán stb. Ennél sokkal lényege­sebbek azonban a különféle páros kapcsolatokban vagy kiscsoportokban fokozato­san kialakuló, az együtt­élést kínossá tevő, a kap­csolat létét is veszélyezte­tő üzenetváltási zökkenők. A párkapcsolatokban, amíg érzelmileg jó a viszonyuk, a felek azonos hullámhosz- szon vannak, a szó szoros értelmében „jól megértik egymást”. Figyelnek egy­másra, szinte kitalálják egy­más gondolatát, kevés szó is elég kifejező számukra. Aztán mindez az ellenkező­jére fordulhat — ekkor már „nem értik meg egymást”. A pár tagjai nem érzik szük­ségét bizonyos élményei­ket megosztani egymással, sőt bosszúból fontos infor­mációkat is visszatarthat­nak. Az egymás közt felme­rülő problémákat sem tud­ják tisztázni, nem képesek egymásra hangolódni. Egyi­küknek folytonos hiányér­zete van, úgy érzi, nem be­szélgetnek eleget, párja nem hallgatja meg őt, esetleg türelmetlen, durva is. Gya­kori az is, hogy hangos szó nélkül, éppen a hallgatásá­val. demonstratív figyel­metlenségével bosszantja egyik a másikat, hiszen a beszélő igényelné a figye­lem apró jeleit, legalább egy­egy hümmögést. A társát bosszantani akaró fél néha fölöslegesen megismételtet kérdéseket, mintha nem jól hallotta volna, vagy szándé­kosan félreért egyszerű dol­gokat és aprólékos magya­rázatokat követel. Előfor­dulhat a közlésben a másik szándékos félrevezetése is, ami a kapcsolat súlyos za­varának a Jete. És lehet még számos másféle üzemzavar is az „adó” és a „vevő” kö­zött. Mindezek a jelensé­gek nemcsak házaspárnál, hanem munkatársak, ba­rátok, testvérek és szülő­gyermek közt is megfigyel­hetők. Veszélyes kommunikációs „csapda” a szülő részéről, pl. ha mást közöl az egyenes beszéd, és mást a metakom­munikáció szintjén. Példá­ul hangoztatja gyermeké­nek, mennyire szereti őt, de ha az hozzábújna, eltolja ma­gától. Hívja és küldi is egy­szerre. Vagy szóban kifeje­zi, szeretné, ha fia már nagy fiú lenne, ám minden ön­állósági törekvését megaka­dályozza. A gyermek bármit tesz, az rosszallással, eluta­sítással találkozik. így a hiteltelen kommunikáció légkörében felnőve, nem tud majd eligazodni az emberi kapcsolatokban, las­sanként elfordul a realitás­tól, személyisége az elme- betegség irányába torzulhat. A kommunikáció zava­rainak következményei: a súlyos neurózisok, szemé­lyiségzavarok, alkoholizmus, kábítószerezés, öngyilkos­ság, pszichoszomatikus meg­betegedések, párkapcsolati problémák, szexuális zava­rok egyre szaporodnak. Ezen — felnőtt és gyermek ese­tében is csak a másikra va­ló fokozott figyelés, igényei­nek figyelembevétele és a nyílt, természetes, őszinte beszéd segíthet. Dr. Ignácz Piroska pszichológus Gyereksarok i©©3Q®dD 2©©eo®e 3®Ö@3f)© t®©©©€® 5©©®®®® 6®€)(D©©© Legutóbbi feladványunk helyes megfejtése a XO-es szám. Könyvutalványt nyertek: Szekeres Péter, Hatvan, Gubancsík Gréta, Gyöngyös, Kis Virág, Eger. A következő feladványunkban a mellékelt ábrák közUl ket­tő egyforma. Keressétek meg, melyik ez a kettő és válaszoto­kat küldjétek el a szerkesztőség címére!

Next

/
Thumbnails
Contents