Népújság, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-06 / 160. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. július 6., szerda 3 Megújuló területi tervezés A közbiztonság—Hevesen Ha valaki munka nélkül maradt és nem kap állást a lakóhelyén, az a saját bőrén érzi, hogy a sokat hangoztatott világpiaci alkalmazkodás nemcsak a vállalatoknál okoz gondokat, hanem néha egész falvakban, városokban, sőt térségekben teremt elviselhetetlen feszültségeket. Számos oka van annak, hogy egyes országrészek a többinél kevésbé fejlettek. Az egyik az, hogy a népgazdasági tervezés eddig jórészt ágazatokra, folyamatokra irányult. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a helyi gondok eddig jobbára az ágazati problémákon keresztül kerültek a központi irányítás elé: például a szénbányászat, a kohászat válsága vetette föl, hogy egyes körzetekben kevés a munka- alkalom. A népgazdasági és a területi tervezés reformja remélhetőleg javulást hoz ezen a területen. Az előbbit a reform szele utoljára 1968-ban csapta meg, azóta a tervhivatal lényegében változatlan módszerekkel tervez. Ha ez önmagában nem lenne elég indok a változásra, az már „nagyon kínos tapasztalat, és érdemi önvizsgálatra késztet” — ahogy a tervhivatal egyik szakértője fogalmazott — hogy főleg az utóbbi évtizedben a tervcélok rendre nem valósultak meg. Igaz. ezért csak részben felelősek a tervezők, hiszen olykor a politikai vezetés sem vette figyelembe előrejelzéseiket. Például, amikor az 1985-ös pártkongresszus — a tervhivatal javaslata ellenére — évi 5 százalékos inflációról és a gazdasági növekedés gyorsításáról határozott. Tagadhatatlan ugyanakkor, hogy a tervezők is követtek el hibákat, rendre alulbecsülték például a cserearányromlás várható mértékét, nem mindig rendeltek megfelelő eszközrendszert a terv végrehajtásához. A tervezés reformjának szándéka az év elején egy vitaanyagban öltött testet, amihez immár több száz oldalnyi hozzászólás érkezett. Az ezeket is hasznosító előterjesztést a közeli hetekben tárgyalja a terv- gazdasági bizottság. Döntés tehát még nincs, de a viták eddigi tanulságait már ösz- szegezni lehet. Hogyan változik a tervezéssel kapcsolatos döntéshozatali rendszer? Az elgondolások szerint a párt vezető szervei az operatív részvételből visszavonulnak. Ezentúl elvi iránymutatást adnak csak, az elképzelések szakmai kidolgozását a kormányra bízzák, majd amikor az éves tervjavaslat elkészül, a párt vezető testületé megtárgyalja és szembesíti korábbi irányelveivel. A mostani gyakorlattól eltérően tehát — amelyben egyszer vagy kétszer a Központi Bizottság és többször a Politikai Bizottság, valamint a gazdaságpolitikai bizottság elé kerültek az elképzelések — a kormány nagyobb önállóságot kap a terv kidolgozásában, viszont feltehetően keményebb lesz a kritikai hang is a párt- fórumokon. Az elképzelések szerint az. Országgyűlés szerepe is megnő a tervezési munkában. Arra kell törekedni, hogy lehetőleg már az éves terv jóváhagyása is itt történjék. Van olyan álláspont, hogy a nagyobb rugalmasság céljából az Országgyűlés ezentúl nem törvényt alkot az ötéves tervről, hanem határozatot hoz az éves és az öt- vagy hároméves tervről. Egy határozat ugyanis olyan keret, amely szükség esetén nem köti meg a kormány kezét a rugalmas alkalmazkodásban. A tervhivatal szerepe is feltehetően megváltozik a jövőben, hatáskörét, a többi főhatósággal, a minisztériumokkal való viszonyát illetően is élénk vita bontakozott ki. Természetesen itt erős érdekütközésekre kell számítani, és ezeknek a megjelenését, felszínre kerülését a minél szélesebb körű nyilvánosság teremtheti csak meg. Alapvetően meg kell változnia a terv- készítés módszerének is. Hogyan hat mindez a tanácsi, a területi tervezésre? „A területi tervezésben továbbra is lényeges gond — olvasható az Országos Tervhivatal vitára bocsátott anyagában —, hogy az ágazati fejlesztési célokban, az ágazati döntések megalapozásában a térbeli összefüggések, hatások feltárása nem vált általánossá. Ezért a területi érdekek megjelenítése és érvényesítése a népgazdasági tervekben, az átfogó gazdaságpolitikai kérdésekben igen korlátozott. A területi célok a tervekben túlságosan általánosan, átfogóan fogalmazódnak meg, ugyanakkor ezek megvalósításához nem elegendők az eszközök. A területi tervezés a kormányzati szervek között meg van osztva, általános jellemzője, hogy a területi érdekek az egyes intézmények érdekei alá rendeződnek.' Ilyen pontos helyzetkép után kézenfekvő a gyógymód: „a központi népgazdasági tervezés szintjén erősíteni kell a területi és a településfejlesztési tervezést.” Ezzel persze nemcsak a helyiek beleszólása, hanem felelőssége is nagyobb lesz, s ily módon a jövőben feltehetően megalapozottabb döntések születhetnek. Különösen akkor, ha a tervhivatal — mint kilátásba helyezte — módszertani és konkrét adatszolgáltatási segítséget is ad a hozzá fordulóknak. Szabó Gábor KÖRNYEZETVÉDŐKNEK Országos tábori találkozó a Bükkben Sorrendben immár a 18. lesz az a hegyi tábor, amelyet szűkebb hazánk, elsősorban Eger lelkes természet- barátai — Hortobágyi Ernővel az élen — szerveznek a szép bükki Heregrétre. A július 9. és 19. közötti országos találkozóra — amely az erre vetődő és visszatérő külföldi résztvevők miatt már évek óta nemzetközivé szélesedik — a hagyományoknak megfelelően most is olyanokat hívtak meg és várnak, akik a vadregényes hegység értékeit nem csupán csodálni, hanem óvni is kívánják; a természettel összefüggő ismereteik gyarapítása mellett a környezetvédelemmel is foglalkoznak. így a változatos, gazdag programban a terület tisztítása, csinosítása is helyet kapott. A várható érdeklődésre való tekintettel a fiatalok számára külön ifjúsági altábort alakítanak ki a rendezők, akik különben jelentkezéseket még a nyitás napján, a helyszínen is elfogadnak. A részvétel — mint a táborparancsnoktól megtudtuk — természetesen most is ingyenes, önellátás. Vagyis a sátráról, felszereléséről, ellátásáról ki-ki saját maga gondoskodik. A szervezők „csak” a hasznos és szórakoztató időtöltést biztosítják. Az emberek közérzetét alapvetően befolyásolja, bogy az a hely. ahol élnek hogyan is áll a közbiztonság tekintetében. Napjainkban mikor is a társadalomban egyre több feszültség keletkezik, e kérdés az eddigieknél is nagyobb hangsúllyar vetődik fel. Nemrégiben megyénk legfiatalabb városában. Hevesen — tanácsülésen — foglalkoztak a város közrendjének és közbiztonságának témájával. A probléma megoldása (enyhítései pontos helyzetismeretet kíván, s azt, hogy valós képünk legyen a gondokról. Ennek érdekében idézünk a fent említett beszámolóból. Lopás és erőszak Hevesen és vonzáskörzetében alapvetően megfelelő a közrend és a közbiztonság, ám az állampolgári fegyelem tovább lazult. A bűnözés visz- szaszorításában nem sikerült kedvezőbb eredményt elérni, s ez a munka egyre nehezebb és bonyolultabb. A város a bűnügyek tekintetében az országos átlag alatt van, megyei viszonylatban (körzetével) tízszázalékos arányban részesedik az ösz- szes bűncselekményből. A tízezer lakosra jutó arány évenként eltérő. A bűnözés szerkezetének sajátossága, hogy a cselekmények többsége (70 százaléka) kisebb súlyú. Állam - elleni és politikai bűncselekmény nem történt. Az összképen belül változatlanul a legnagyobb arányt — 50—53 százalék — a vagyon elleni jogsértések adják. A társadalmi tulajdon ellen elkövetett esetek sértettjei elsősorban a kereskedelem és a mezőgazdasági üzemek. A személyek javait károsító ügyek száma növekedést mutat. Ebbe belejátszik az is, hogy az állampolgárok nem vigyáznak eléggé értéktárgyaikra. A leggyakoribb „célpontok": pénz, kerékpár, baromfi, ruha és a szerszámok. A közállapotok megítélését természetesen leginkább az erőszakos bűncselekmények alakulása befolyásolja. E jogsértések aránya elég magas: 15—22 százalék. Ez a testi sértésekben, rablásban, garázdaságban és hivatalos személy elleni erőszakban nyilvánul meg. A kiváltó ok között szerepel a megromlott családi élet, a bosszú és a mértéktelen alkoholfogyasztás. Ez utóbbi a sértettre és az elkövetőre is egyaránt jellemző. Tavaly három emberölés történt (egy magánlakásban, kettő az utcán), s mindez nagy felháborodást váltott ki, hiszen ilyen a korábbi években nem fordult elő. Az erőszakos cselekmények visszaszorítása fokozottabb — közterületen való — rendőri jelenlétet igényel. A közlekedéssel összefüggő bűncselekmények szama csökkent, s így 12—15 százalékos arányt képvisel. Ezen belül meghatározó (kétharmad rész) az ittas vezetés. Kedvező tendencia, hogy csökkent a halálos kimenetelű balesetek száma. Elkövetők Ami az elkövetők körét illeti, az állapítható meg, hogy nagy többségük a férfiak köréből kerül ki és sok közöttük a visszaeső. A terület lakossági összetételét tükrözi, hogy igen magas a cigány származásúak „részvételi” aránya (12—17 százalék). Részükről főként a vagyon elleni és az erőszakos cselekmények a leggyakoribbak. Az ennek visszaszorítására tett rendőrségi intézkedések nem érték el a kívánt eredményt. A fiatalkorúak bűnözési részvétele 7—11 százalék között mozog, s közülük kétharmad rész a cigány lakosság köréből kerül ki. Általában gond ennél a korosztálynál, hogy miután elvégzik a nyolc osztályt —. s nem tanulnak tovább, szakmájuk pedig nincs — foglalkoztatásuk gyakran megoldatlan, s szabadidejüket sem tudják hasznosan eltölteni. Sajnos a gyermekkorúnk részvétele is növekedést mutat. Ahhoz, hogy a gyermek-, illetve fiatalkorúak bűnözése csökkenjen, nagyobb társadalmi összefogásra van szükség, mert e kérdés nem kizárólag rendőri feladat. A kapitányság úgynevezett nyomozási eredményessége 70—75 százalék között mozog, míg a felderítés 45 —50 közötti. Ez alacsony arány ; a megyei átlagot nem minden esetben éri el. A város közrendjének és köz- biztonságának érdekében több feladatot fogalmazott meg a beszámoló. Ezek közé sorolták a társadalmi segítők összehangoltabb bevonását, a bűnüldöző munka, a felderítő tevékenység és a megelőzés színvonalának emelését. Közös feladat — állapítja meg az anyag —, hogy a lakosság mind szélesebb rétegeit aktivizálják a bűnmegelőzés, az alkoholizmus elleni küzdelem és az állam- polgári fegyelem javítása érdekében. Így érhető el. hogy Hevesen és körzetében a bűncselekmények növekedését lelassítsák, majd megállítsák. H. A. Lakásstatisztika A Statisztikai Kiadó Vállalat gondozásában megjelent a KSH új kiadványa az állami építőipari vállalatok és az építőipari szövetkezetek lakásépítési tevékenységéről. Ebből egyebek között kitűnik, hogy az állami építőipar a 70-es évek második felében építette a legtöbb lakást, évente 40—44 ezer új otthont. A legnagyobb teljesítményt 1975-ben érte el 43 985 lakás átadásával. Ezek az 52 négyzetméteres otthonok átlagosan 8,9 nap alatt készüllek el, a lakásterület négyzetméterenkénti nettó építési költsége pedig 6072 forint volt. Azóta évről évre kevesebb új otthont adott át az állami építőipar; 1986-ban mindössze 21 970 lakást épített, de a korábbinál nagyobb, átlagosan 57 négyzetméteres alapterülettel. A kivitelezésre fordított idő majdnem másfélszeresére, a négyzetméterenkénti nettó építési költség pedig több mint kétszeresére — átlagosan 12 914 forintra — növekedett. Az állami építőipar kivitelezésében 1981 és 1986 között épített lakásokat kevés kivételtől eltekintve beépített konyhabútorral és ruhatárolóval együtt adták át. Ebben az időszakban lényegesen csökkent — 28 ezerről 11 ezerre — az évente épített távfűtéses lakások száma, s jelentősen növekedett a tömb- fűtéses épületeké. Ebben az is közrejátszott, hogy kevesebb lakótelepi lakás épült, arányuk 95,5-ről 90 százalékra csökkent. Ugyanakkor a magas házakból is kevesebb épült, például az évente átadott 10 emeleteseké az 1981. évi 170-ről 1986-ban 65-re mérséklődött. így felvonóból is kevesebbre volt szükség, az 1983 és 1986 között évente átadott épületek közül á felvonóval ellátott házak száma évi 140-ről 105-re csökkent. Ezekben az években elenyészően kevés, évente mindössze 26—45 olyan ház épült, amelynek minden lakása rendelkezik garázzsal, s az évente létesített összes lakóháznak majdnem fele még részben sincs ellátva ilyen gépkocsitartási lehetőséggel. Farkas Zsuzsa az átvilágító berendezéssel az üvegek tisztaságát ellenőrzi töltés előtt Petrányi Vilmos a rekeszeket készíti elő a fővárosba történő szállításhoz Palackban ... (Fotó: Szabó Sándor) A Detki Magyar—Bolgár Barátság Termelőszövetkezet sörpalackozó melléküzem- ágában nyári csúcsidőszak van. Naponta három műszak alatt az itt dolgozó harminc asszony 400 hektoliter „Kőbányai világos" sört tölt üvegekbe. A palackozó friss sörrel látja cl Heves megye idegenforgalmi helyeit. Pest megyét, és segít a főváros ellátásában is. Czékmány Györgyné a töltősor kezelője Csúcs a detki sörpalackozóban...
