Népújság, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-30 / 181. szám
10. ORSZÁGRÓL ORSZÁGRA NÉPÚJSÁG, 1988. július 30., szombat Grósz Károly az Egyesült Államokban Bonn A nyugatnémet lapok közül a Süddeutsche Zeitung és a Die Welt részletesen beszámolt Grósz Károly és Ronald Reagan találkozójáról, és arról a tájékoztatóról, amit a magyar vezető a washingtoni sajtóklubban adott. A Süddeutsche Zeitung úgy idézi Grósz állásfoglalását, hogy Magyarországon az eddiginél sokkal messzebb menően fogják liberalizálni a gazdaságot, annak érdekében, hogy az nyitva álljon a külföldi és a magyar tőkebefektetők előtt. A lap szerint egy magas rangú amerikai kormány- tisztviselő közölte: az Egyesült Államok kész tárgyalni arról, hogy kiterjesszék a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény elvének megadását Magyarország számára. A Die Welt — saját washingtoni munkatársának címoldalon megjelent tudósításában — egyebek közt azt emelte ki, hogy Grósz Károly kifejtette nézeteit a politikai rendszer korszerűsítéséről és a szocializmuson belüli pluralizmusról. London Három vezető angol lap adott hírt csütörtökön Grósz Károly Egyesült Állomokbeli látogatásának befejeződéséről. A The Independent a washingtoni sajtóértekezleten készült fotó képaláírásában emelte ki, hogy magyar vezetőnek négy évtized óta ez volt az első hivatalos látogatása az Egyesült Államokban. A Financial Times Grósz Károly fehérházi fogadtatásának melegségét hangsúlyozza. A The Times washingtoni tudósítása kiemelte, hogy Reagan elnök „fontos sikernek” , az Egyesült Államok és Magyarország kapcsolataiban pedig új „történelmi szakasznak ” minősítette a magyar miniszterelnök látogatását. A The Times ”Mr. Grósz Nyugatra megy ’’című vezércikkében különös jelentőséget tulajdonít annak a ténynek, hogy — mint úja— "alig két héttel azután, hogy Magyarország új kommunista pártvezetője tisztelgő látogatást tett Moszkvában Grobacsov úrnál, Grósz Károly megkockáztatta az átkelést az Atlanti-óceánon is. ” A londoni lap szerint "régebben akár diplomáciai ügyetlenségnek is tekinthették volna, ha egy varsói paktum beli vezető ily röviddel a felemelkedése után az Egyesült Államokba utazik. Egy moszkvai röplátogatás után kilencnapos kirándulás az Egyesült Államokban — amiként azt Grósz Károly úr tette — korábban még vakmerőnek, sőt, egyenesen meggondolatlannak tűnhetett volna. Most pedig — jó politika” — vélekedik a The Times. — Miközben a hét első felében a Kremlben a külpolitika vonatkozásában vitatták meg az “új gondolkodásmód” időszerűségét — folytatja a befolyásos londoni lap -, a magyar vezető már az új gondolkodás- mód magyar változatának gyakorlati alkalmazásával kísérletezett. — A továbbiakban Grósz Károly amerikai programjának ismertetésével szemlélteti azt a megállapítását, hogy ezúttal nem szokványos, hanem a kommunista vezetők külföldi látogatásainak hagyományaitól eltérő programról volt szó, amelynek során a magyar vezető "Amerikával annak saját mértékrendszere szerint találkozott. ” A The Times kiemeli a magyar miniszterelnök ”nyitott megközelítésmódját,” de nyomatékosan helyteleníti, hogy elutasította Nagy Imre rehabilitálásának gondolatát. "Grósz úr újtipusú varsói paktumbeli vezető az újtipusú enyhülés időszakában. Valószínű, hogy még elődjénél, Kádár úrnál is lelkesebben törekszik majd a Nyugattal való kapcsolatokra és nyugati segítségre. Moszkvai eligazítás vagy tiltás látható hiányában módja lesz kiaknázni azt a jelentős mértékű jóakaratot, melyet Magyorország élvez külföldön írja a The Times. Á The Times azt hangoztatja, hogy a Nyugatnak üdvözölnie kell Magyarország diplomáciai kezdeményezését, de szerinte a Nagy Imre rehabilitálását elutasító megjegyzés ’’időszerű emlékeztető”. Ä magyar vezetés diplomáciáját "felvilágosultnak és realisztikusnak” nevezi, ugyanakkor "még mindig kommunistádnak. Grósz Károly koszorút helyez el az Ismeretlen katona sírjánál az arlingtoni Nemzeti temetőben Grősz Károly a Minisztertanács elnöke és George Bush az Amerikai Egyesült Államok alelnökének találkozója Miniszterelnökünk és kísérete az amerikai kereskedelmi minisztériumban W. Verity (B) miniszterrel ENSZ-békefenntartás Csincsilla és Andrenezia kibékül Az elmúlt hetekben harminc katonatiszt és diplomata ült ösz- sze értekezletre Bécsben. Több országból érkeztek azzal a feladattal, hogy békét teremtsenek Csincsilla és Andrenézia között. A két kis képzeletbeli ország egy csendes-óceáni szigeten él együtt, és összevesztek a határukat átszelő folyón. Miután nem tudtak megegyezni, a csincsillái katonai junta fegyveres erővel elfoglalta Andrenéziában az ott felépíteni tervezett duzzasztógát körzetét. A konfliktus a Biztonsági Tanács elé került. Még az a szerencse, hogy ezt az egészet Indar Jit Rikhaye, az indiai hadsereg nyugalmazott vezérőrnagya találta ki. Nem mintha az effajta nézeteltérések nem lennének gyakoriak a harmadik világban. Sok más ok mellett az iraki-iráni háborúban is történetesen a határfolyó fölötti vita szolgáltatta a közvetlen „Casus bellit”. A nem létező Csincsilla és Andrenezia problémája azonban csak azok idegeit borzolja, akik a New York-i Nemzetközi Békeakadémiára járnak. Ez az egyetlen magánvállalkozás a világon, amely a nemzetközi békefenntartás, mint szakma oktatásával foglalkozik és vezetője az említett nyugdíjas indiai tábornok. A két hetes bécsi szakmai gyakorlaton, a kitalált országok példáján ezúttal katonák és diplomaták próbálták el, miként tárgyalnának a Biztonsági Tanácsban egy fegyverszünetet előíró határozatról, és hogyan szerveznék meg az ENSZ kéksisakosainak helyszínre küldését, miközben az ENSZ főtitkára folytatja közvetítő tárgyalásait. Az idén igenjnagy érdeklődés mutatkozott a tanfolyam iránt, mert az ENSZ békefenntartó szerepe növekszik. Megfigyelik és ellenőrzik a szovjet katonák kivonását Afganisztánból, közben folytatják működésüket Cipruson, Libanonban és másutt a Közel-Keleten. Ha Kambodzsában, Namíbiában, vagy az iraki-iráni fronton rendeződnék a helyzet, az ENSZ-katonák ott is szerephez juthatnak. A kéksisakosok tekintélye nőtt, az ENSZ-békefenntartás kilátásai javultak, mióta Gorbacsov politikája jegyében a Szovjetunió befizeti azoknak a küldetéseknek a reá jutó részét, amelyekkel korábban nem értett egyet, például hozzájárul az ENSZ dél-libanoni erőinek fenntartásához is. A békefenntartást oktató akadémia idei hallgatói is javarészt azokból az államokból (a skandináv országok, Kanada és Ausztria) kerültek ki, amelyek az ENSZ-erők személyzetének nagy részét adják. Idén először a Szovjetunió is küldött egy tisztet a tanfolyamra. A részvevők kaptak azért ízelítőt a valóságból is. Mindjárt a szakmai gyakorlat elején egy líbiai ezredes és egy diplomata annyira felháborodott azon, hogy ábécé-sorrend szerint épp a két izraeli hallgató mellett kellett volna ülnie, hogy menten ott is hagyta az iskolát, hátrahagyva a kormányuk által kifizetett fejenként 2600 dolláros tandíjat is. Az elmúlt néhány hét Bécsben is kánikulai napjaiban a részvevők azután kis csoportokra oszlottak, s valamennyi a valódi szereplők egyikét-másikát — a Biztonsági Tanács állandó tagjait, a tíz nem állandó tagot és az ENSZ-főtitkárt — „játszotta el”. Végül is megszületett a határozat: a tanuló-Biztonsági Tanács felszólította Csincsillát és And- renéziát, hogy fogadjanak el tűzszünetet, és engedjék be az ENSZ békefenntartó erőit. Az eredményt Kurt Hemdl, az osztrák külügyminisztérium ENSZ-osztályának vezetője azonban gyengének tartotta. Költséges biztonság Kolumbiában a 15-50 év közötti férfiak körében — minden természetes halált okozó betegséget vagy akár balesetet megelőzve — az első helyre került a halálokok sorában a gyilkosság. Jobboldali halálbrigádok, baloldali gerillák, kábítószerkereskedő és emberrabló bandák, hivatásos bérgyilkosok garázdálkodása a rettegés országává tette Kolumbiát. Egyben igen jövedelmezővé a biztonsági berendezéseket, golyóálló gépkocsikat, önvédelmi fegyvereket forgalmazó cégeket. A hatóságokba vetett bizalom a nullával egyenlő. Ennek tudható be, hogy negyvenezer hivatásos testőr áll magánalkalmazásban. A bogotai telefonkönyv ’’fontos tudnivalók” rovatában külön oldalt szentel annak ismertetésére, miként kell fegyverviselési engedélyt szerezni, vagy annak érvényességét meghosz- szabbítani. Az idei bogotai nemzetközi vásár slágere a helyi kereslettel leginkább számoló kanadai pavilon bemutatott terméke, a golyóálló mellény volt. A kiállító prospektusait az utolsó darabig szétkapkodták. A páncélozott gépkocsik eladói átlagosan 35 százalékkal növelik forgalmukat minden évben. A politikusok főként merénylőktől, bérgyilkosoktól tartanak, az üzletemberek emberrablóktól — mondja a szalon vezetője, aki foglalkozásánál fogva maga is esetleges célpont, így 40 ezer dolláros biztonsági kocsin jár. Ezeket a személykocsikat az üzletágbanjit osztályba sorolják attól függően, milyen fokú védelmet nyújtanak. ”Az első két kategória használata ebben az országban értelmetlen, mivel még a félig-meddig amatőr merénylők is legalább kilenc milliméteres automata fegyverekkel dolgoznak. A helyi viszonyokhoz kell alkalmazkodni” — szögezi le. Golyóálló, ötödik kategóriába sorolt kocsija majdnem mindent tud. A műszerfalról vezérelhető berendezések gépolajjal fröcskölik össze a kocsi mögött az úttestet, hogy a vezető lerázza esetleges-üldözőjét. Száz százalékos biztonság azonban sajnos nincs. A szalon egyik legutóbbi ügyfele, Alvaro Gomez ismert kolumbiai politikus a biztonságosnak tekinthető templomból kijövet új golyóálló kocsijához igyekezett, de a szükséges öt lépést nem sikerült megtennie — géppisztolysorozat kaszálta le. Ambrus István Vécs — Kisnána között lévő Majka-tanyát és azt körülvevő 150 ha legelőt bérbe adnánk. Érdeklődni lehet a termelőszövetkezet központjában, valamint a 37-65-220-as telefonon. Mátragyöngye Mg. Tsz. Domoszló, Deák tér 12. , H T Az AGROBER Vállalat Egri Irodája felvételre keres épületgépész mérnököt, vagy üzemmérnököt tervezői munkakörbe Jelentkezés az iroda főmérnökénél Eger, Klapka Gy. u. 1. V
