Népújság, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-30 / 181. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. július 30., szombat 5. MEGYEI PANORÁMA ÉRTÉKELEMZÉS AZ EGRI DOHÁNYGYÁRBAN Főszereplők a szellemes ötletek Kevesebb költséggel — hatékonyabb termelés A közgazdaságtanból jól ismert az értékelemzés, mint kategória, mely módszer lényegében arra törekszik, hogy minél gazdaságosabban állítson elő terméket a fogyasztó igénye szerint. Leegyszerűsítve: e metódussal a funkció és a költség viszonyát vizsgálják, hogy ezáltal megpróbálják a minimálisra csökkenteni a ráfordítást és magát a veszteséget. Mindemellett fontos kritériuma, hogy az értékelemzés biztos piacot jelent. Nos, e módszert még meglehetősen kevés helyütt alkalmazzák hazánkban a gyártó cégek, ezért is figyelemre méltó, hogy az Egri Dohánygyárban az elmúlt évben bevezették. A részletekről Keresztessy Tibor szervezési csoportvezetőt kérdeztük: — Legelőször 1976-ban, a Fecske cigarettánál alkalmaztuk a gyártástechnológiai értékelemzést — mondja a csoportvezető. Az elmúlt évben a “Pénzügyminisztérium pályázatát nyertük el a módszer alkalmazására: ezúttal az acetátfilter lett a főszereplő. — Hogyan láttak munkához ? — A feltétel az volt, hogy vizsgázott értékelemzők vegyenek részt a tevékenységben. Ezért szerződést kötöttünk a Közgazdaságtudományi Egyetem Továbbképző Intézetével, akiknek munkatársai segítettek. Itt a gyárban tartották a képzést, felsőbb- és középvezetőknek, önálló ügyintézőknek. Mintegy huszonötén ismerkedtek meg behatóan a metodika lényegével, alkalmazásával. Ezután alakult meg az a nyolc fős team, amely mindenekelőtt a téma kereséséhez látott hozzá, mely területen vezessük be a módszert. — Ön lett a csoport vezetője. Milyen feladatok álltak a szakemberek előtt? — Megvizsgáltuk a vállalat szinte valamennyi folyamatát, köztük az anyag- és bérköltségeket is, hogy választani tudjunk. A hiba- és veszteségfeltárás számítógépekkel végeztük. E munkát már egy öt szakemberből álló csoporttal folytattuk: rajtam kívül két jövendőbeli team vezető, egy közgazdász és egy meós munkálkodott. A termék to- vábbfeldolgozásának igényeit laboratóriumvezető ellenőrizte. Az Egri Dohánygyárban háromféle filtert: az acetátot, a papirt és a kombináltat gyártják. Az értékelemzést ezek közül az acetát gyártástechnológiájánál végezték el. Egy éves munka után születtek meg az azok a javaslatok, amelyekkel anyagmegtakarítást érnek el, s az újítások, melyekkel a gyártás során keletkezett veszteséget csökkentették. — Szám szerint 16 újítási javaslat született — folytatja Keresztessy Tibor -, de nemcsak a selejt lett kevesebb, hanem a minőséget is javítottuk, ez viszont már magánál a cigarettagyártásnál csökkentette a további veszteséget. — Tulajdonképpen milyen eredményt értek el? — Az anyagköltség megtakarítás révén nem kevesebb’, mint 10,2 millió forintot nyerünk. Az értékelemző módszernek az is igen lényeges momentuma, hogy a műszaki és a gazdasági szakemberek nem egymástól függetlenül, hanem szorosan együttműködve tevékenykednek. Az elemző szakasz után a javaslatok bevezetésével két-három év elteltével mérhetők az igazi eredmények. S ami a fő, igen kevés pénzzel lehet ezeket az értékeket megteremteni. Mondhatnánk úgy is, a módszer a szellemi tőkével hozza a megtakarítást. — Hol tartanak a munkában ? — Az idén még folyik a javaslatok, az újítások bevezetése. A gépeken kisebb nagyobb alakításokat kell végezni, s ezáltal igen sok filtert óvunk meg attól, hogy tönkremenjen, és azt is megelőzzük, hogy a nagyértékű dohány kárbavesszen. Csak egy példa: amikor a gyártógép leáll, kétszáz filter megy veszendőbe. Egy ötletes módosítással ezt a mennyiséget sikerült a felére csökkenteni. Tarnóczi Tibor, a gyár műszaki és fejlesztési főosztályának vezetője ekképp summázza a tapasztalatokat: — A módszer nnagy előnye, hogy a szakembercsoport valamennyi, részfolyamatot mintegy külső szemlélőként vizsgál meg: lehet-e egyszerűbben elvégezni a gyártást. Amit eddig az üzemirányítás eddig természetesnek talált, abban az értékelemző team mintegy hivatalból kételkedett, s olyan összefüggésekre jött rá, amelyekből előnyösebb gyártási variációk születtek. Az értékelemző módszerrel a dohánygyár végső soron a fogyasztói piacot fejlesztette tovább. Az első próbálkozás meghozta hát gyümölcsét, ám ezzel nem elégedtek meg a gyárban. Még ebben az évben három hasonló jellegű munka indul: a papír- és kombinált filter gyártásánál, valamint a kocsányfeldolgozásnál. Mindhárom technológiát értékelemzés alá vetik; természetesen ehhez a tevékenységhez újabb szakembereket kell képezni. Néhány éves gyakorlat után pedig — ha már kellő tapasztalatokat szereztek — a vállalat adminisztratív folyamatait, például a készletgazdálkodást is elemzik. Teszik mindezt azért is, hogy még hatékonyabban, gazdaságosabban, kevesebb költséggel termelhessen a gyár egésze. (mikes) ARCÉL Az új törzsparancsnok (Foto: Perl Márton) A közeli napokban adtunk hirt arról, hogy uj törzsparancsnok került a megyei polgári védelmi parancsnokság élére Prokaj Béla alezredes személyében, aki eddig a helyettesi teendőket látta el, sőt ez év január 1-jétől megbízott parancsnoki beosztásban tevékenykedett. Hogyan érte a kinevezés? Ez volt első kérdésünk hozzá, amikor egy villáminterjú keretében bemutatkozásra kértük. — Elődöm, Pipis József alezredes betegállományba kerülése ért váratlanul engem. Nem volt könnyű az ő funkcióját is átvennem. Szerencsére az állományt ismertem már annyira, hogy bízhattam segítségükben. Velük sikerűit is a folyamatos munka zökkenőmentes végrehajtása. A kinevezésemre az egyéni elbeszélgetés után már számítottam. Hadd mondjam meg: egy katonának mindig felemelő érzés, ha magasabb beosztásba kerül. Tisztában vagyok vele, sokkal nagyobb és sokrétűbb munkát kell ezután végeznem, mint volt ez helyettesi megbízatásom idején. — Bemutatkozna személyesen is...? — Egerszóláton születtem 1942. augusztus 27- én, paraszti családban. Van egy öcsém és egy húgom. Iskoláimat Egerszóláton, Egerben, Ozdon, Szolnokon, Krasznodárban és Moszkvában végeztem. Egerbe 1984-ben kerültem helyettesnek. Előtte Szolnokon a repülősöknél szolgáltam. Egészségügyi okok miatt váltam meg a pilótaságtól. Nős vagyok, két gyermek édesapja, feleségem a kőolajipari vállalatnál dolgozik. — Milyen elgondolásokat szeretne megvalósítani uj beosztásában? — Az eddig előirt kiképzési feladatokat végrehajtottuk. A jövőben ennek színvonalát szeretnénk emelni és célirányosabbá tenni. Ez azt jelenti, a beosztott állomány ne csak azt tanulja meg sablonosán, hogy mi a feladata, hanem univerzálisabban, élethűen tudják megoldani a váratlanul előforduló eseteket, mert sajnos erre bármikor számíthatunk. Ilyen volt például legutóbb a parádi árvíz is. A parancsnok öntevékenyen cselekedjen, mozgósítsa beosztottjait, ne váljon felsőbb parancsra. — Mondhatna valamit a közelebbi feladatokról is? — Hamarosan részt veszünk az egri fedett uszoda bontásában. Felrobbanniuk és a törmeléket nagyteljesítményű szállítógépekkel a makiári repülőtérre visszük, ahol annak bővítésére használják majd fel. A gyakorlat elképzelése: földrengés érte a volt fedett uszodát és a romokat el kell takarítani, így a népgazdaságnak is hasznos munkát tudunk majd végezni. — Egyéni tervei? n. — Folytatni kívánom tudományos munkáimat. Egy csoporttal a sárkányrepülők olyan átalakításán fáradozunk, amely a polgári védelmi légifelderítési munkát könnyítené meg. Ilyen motoros sárkányrepülőgépet állítunk majd be megyénkben is. Felszereljük sugár, levegőszennyezettséget mérő és egyéb műszerekkel. A másik tudományos munkám a hátországi és polgári védelmi parancsnokság korszerűbb, integráltabb működéséről szól majd. Fazekas István GONDOLATOKKAL, DE KÉRDŐJELEK NÉLKÜL... Öntőnek lenni A ma és a holnap Gyöngyösön Száll a por. A csarnokban megül a meleg, a hőség a tető alá nyomja a levegőt. Az izzadságcseppek le sem gördülnek az arcokon, vállakon, szürkén tapasztja a munkások bőrére. Az öntödében formáznak. A hatalmas ládákban sárszúiű homok, megfeszülnek az izmok, míg a görgőkre kerülnek a súlyos tartályok. Kemény munka... Mintha láthatatlan ko- reögráfus irányítaná, gépiesek a mozdualtok, egyszerre lendülnek a lapátok, sorakoznak az öntvényformák. A régi mellett az új öntöde. Világos csarnok, hatalmas géptestek, még friss a festék rajtuk. Automata emelők,a görgősor egy gombnyomásra indul, hogy továbbítsa a formákat, emberi kéz érintése nélkül. Itt még csend honol. Az ISG Gyöngyösi Öntöde és Gépgyárának új üzemében ugyan átadták már a gépsorokat, a termelést még nem kezdték meg. A próba során kisebb hibák akadtak, míg ki nem javítják, a szomszédos csarnokban készülnek továbbra is az öntvények. * — Úgy számítjuk, legkésőbb augusztusban megkezdheti a munkát az új öntöde, — mondja Bakondi Tibor üzemvezető. — Nem kis dolog ez a gyár életében. Két év alatt, mintegy tíz millió forintért épült meg, az épület kivételével mindent a mi dolgozóink készítettek. A mindennapi munka mellett, úgy, hogy ezidő alatt is teljesítettük a tervünket. — Miben mérhető a változás, ha megindul itt a termelés ? — A technológiai folyamat szervesen kapcsolódik a régihez. A formák, amelyekbe majd beleöntjük a fémet, eddig kézi munkával készültek. Nagy szaktudást igényel e tevékenység, mindamellett, hogy nagyon nehéz. A többszáz fokos vasöntvényeket kézi szerszámokkal, lapátokkal „ürítették”, a mieink közül nem egy eléri a száz-százötven kilót is. Gondolja meg: állandó éjszakai műszak... A fejlesztéssel az volt a célunk, hgy a technológiai folyamat jelentős részét gépekkel valósítsuk meg. Hogy mi ennek a haszna, azt hiszem nem kell különösebben ecsetelni. Mert hisz nő a termelékenység, javul a minőség és megszűnik a nehéz fizikai munka. — Az öntödékben évek óta nagy a szakemberhiány. Köztudott, hogy nem vonzó e pálya, mondhatni, kihalófélben a szakma. Önök is küzdenek ilyen gondokkal? — Valamikor, harminc kiváló öntő szakmunkásunk is volt. Hovatovább be kellett érnünk a betanítottakkal, bár meg kell mondani, becsülettel végezték munkájukat. Éreztük, hogy belátható időn belül azonban kritikussá válik az üzem léte: számos öntvény csak szakmunkával készíthető. Ezért kellett úgy döntenünk, hogy gépesítjük a folyamatot. Hiába, kevés az emberünk. * — Lehet, naivnak tűnik a kérdés: miért nem vonzó ma öntőnek lenni ? — Nézze, kedvezőbb munka- körülmények mellett sokkal jobban megélnek más szakmában az emberek, mint itt. A tapasztalt, jó öntő ma ritka, mint a fehér holló. Most áprilisban ment nyugdíjba egy dolgozónk, aki egész életében ezt a munkát végezte. Ő mondta, csak az tud kitartani, aki megtalálja ennek a munkának a szépségét. Nos, azok vannak többne, akik nem találták meg. Az elmúlt években megnőtt az iparban, a mezőgazdaságban, a szolgáltatásban az elhelyezkedési lehetőség, sokkal előnyösebb feltételekkel. A fiatalok nem felénk kacsingatnak. Sajnos, odáig süllyedt a szakma presztízse, hogy akinek rossz a tanulmányi eredménye, legyintenek: te jó leszel öntőnek... fiam. — Most, hogy elkészültek e fejlesztéssel, remélik-e, hogy sor- baállnak a gyárkapu előtt az emberek, mert itt akarnak dolgozni? — Pillanatnyilag nem vagyok bizakodó. Mert olyan munkások jönnek, akik másutt nem feleltek meg, mi több, nálunk is megfordultak egyszer-kétszer, de sajnos ajtót kellett mutatni nekik. Most néhány korosodó szakmunkásunk van, akik hűségesek. De mi lesz tíz éven belül? Szükségünk van a munkát szerető, szorgalmas emberekre, akiknek ma még hiányát érezzük. Mégis, azt kell mondanom, csak most szorul a hurok körülöttünk. Egyikét év múlva, remélem a korszerű öntöde idecsalogatja a tisztességes, becsületes betanított munkásokat. A jobb munkakörülmények vonzzák majd őket. * A gyárban azt mondják, voltak évek, amikor a megrendelők „tolongtak” a termékeikért. Ez, érthető módon előnyös volt a gyöngyösieknek, hiszen nagyobb volt a választási lehetőségük, milyen gyártmányt állítsanak elő. Az üzemvezető elmondta, az utóbbi időben csökkent a megrendelők száma. Hogy miért? Egyszerűen kevesebb öntvényt használnak napjainkban az iparban. Ahol tehetik, igyekszenek a szürkevas helyett más anyagokat keresni, tért hódított az aluminium, a hegesztett vasszerkezet, a különféle műanyag. — A lényeg az, hogy a korábbi öntvénypiac éhség ma nem tapasztalható, — szögezi le Bakondi Tibor. — Nem vagyunk már monopolhelyzetben. — De tudnak-e vajon alkalmazkodni a változó körülményekhez ? — Létünk függ tőle. A rosz- szabb feltételek mellett is meg kell valósítani a kitűzött feladatainkat, a nehezebb időkben is biztosítani a nyereséget. A fejlesztéssel mindenképpen segítünk magunkon. Az biztos, e gépsor nem marad munka nélkül. Nagyobb odafigyelést, jobb szervezést igényel, hogy e feladatnak megfeleljünk. Érőtelje- sebb lett a piackutatásunk, a sorozatgyártás „idecsalogatása” végett. Nem vagyunk pesszimisták, hiszen mindenképpen javul termékeink minősége. Biztató beszélgetéseink már voltak nem egy vevővel, s reméljük, e kör egyre bővül majd. Vannak megrendelőink mind a gömbgrafitos, mind a lemezgrafitos öntvényekre. S nem ölhetett kézzel várjuk az eredményt. Elkészült hát az új öntöde Gyöngyösön. Megvallom, úgy hittem, mielőtt elmentem oda: csupa jóról szól majd a krónika. Gondokkal, szépséghibákkal találkoztam, s becsületére váljék az ottaniaknak, hogy ezeket nem is titkolták. Mégsem tartottak panasznapot. Változó-alakuló gazdasági életünkben oktalanság is volna a létért való küzdelemről lemondani. Tudjuk: a talpraál- láshoz szerkezetátalakításra, nagyobb önállóságra van szükség. A gyöngyösiek megtették az első lépéseket ahhoz, hogy megálljának a lábukon. Nemcsak felismerték, hogy a kritikus helyzeten a fejlesztéssel lehet segíteni, de tesznek is azért, hogy lendületre kapjanak. Bár sok nehézséggel, kemény munkával, de okosan, előrelátóan. Dolgoznak. S nem tessék-lás- sék módon. Hittel, erővel, hatékonyan... Mikes Márta Családi idill — gólyafészekben (Fotó: Szabó Sándor)
