Népújság, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-29 / 180. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1988. július 29., péntek AGRIA *88 Rachmaninov: Vesperás A székesegyházban héttőn este mutatta be a Tomkins Énekegyüttes — vezetője Dobra János — Szergej Rach­maninov Op. 37. jelzetű művét, a Vesperást. Erre a nagyszerű alkotásra érdemben válaszolt a közönség. Az orosz zeneszerzők közül kevesen mentek le olyan mély­re a pravoszláv liturgiában, nevezzük inkább orto­doxnak. mint ez az !943-ban, Kaliforniában elhunyt zeneszerző és zongoraművész. Irt még — 1910-ben — la­tin mondatokra is egy Te­remtőjéhez fohászkodó mű­vet, de az orosz szövegekre komponált darabjai és az, ahogyan a bizánci időkig visszamenve az ortodox li­turgia ezer hagyományát felkutatva, mégis a maga költötte zenei nyelven meg­írta ezt a Vesperást, az nem­csak egy vallásos lélek meg- rendítően nemes vallomása, egyben a legjobb értelem­ben vett mestermunka, amellyel a századok, az év­ezred mélyéről újít meg ha­gyományokat, értékeket. A nyugati, latin nyelvű és a keleti, az ortodox egyház­ban, a bizánciban és annak utódaiban is a zsolozsma a megszabott rendben végzett napi feladat: fohászok, zsol­tárok, bibliarészletek, a di­csőítő énekek sorozata. A fejlődés más a latin részen és más a bizánci örökség­ben. Az ortodoxban a görög zenei elemek felszívódtak az egyházi használatba, s mi akik nagy ritkán hallhatunk korábban is pravoszláv li­turgikus dallamokat, de nem feledjük még az orosz ope­rák kórusainak csodálatos zengését, most ismét fájö- hettünk: kár lenne, ha meg­feledkeznénk mindarról, amit az emberiség, a történelem­belépés időszakától kezdve teremtett — lélekben. Mi, itt az európai prakticizmus nyomására hajlandók " va­gyunk mellőzni azokat az értékeket, amik a szemlélő­désben rejlenek. Az intés ma is időszerű: Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kí­sértésbe ne essetek! S mind­ezt azért írjuk le, mert eb­ben a Vesperásban nemcsak a liturgia sok szép eleme elevenedik meg nagyszabá­sú zenei átköltésben, de az az életforma is, amelybe be­lefért az ünnep előtti virrasz­tás, egész éjjel énekelve a zsoltárokat, az Allelujákat, a Fény dicséretét. Az ortodox liturgiában egyébként is központi helyet kap a fény, amely átfogja az egész kö­zösséget. A nép testi és lel­ki együttesére gondolunk., mert a tudás, a hit, az élet a fényből származik, ha át­tételesen visszaforgatjuk is a liturgia gondolatait egé­szen a Genezisig. A pravoszláv egyház ze­néjében a hang időtartamát a textus adja meg. És ez a szabály csak hangsúlyozot­tabbá teszi azt a gyakorla­tot, hegy a szöveg jelentő­ségét mindenképpen emelni kell, mert a liturgia párbe­széd, ahol az égiek csak a ke­gyelemmel válaszolhatnak. Mert arra minden halandó­nak szüksége van. Ezt su­gallja minden himnikus szárnyalás és minden zso­lozsmarészlet, amellyel Rach­maninov kifejezte önmagát. Az Agria ’88 játékok ren­dezőségének, szellemi vezér­karának hálás lehet az egri közönség, hogy az egri szé­kesegyházat három estén ke­resztül a zeneművészet temp­lomává is avatta. A görög, a bizánci, a kievi időkből szár­mazó dallamtöredékek itt drámai erővel hatottak, hi­szen a bazilika méretei, im­pozáns építészete élni és hat­ni tudtak az ószláv szöve­gektől is. Az Alleluja szá­munkra ugyan idegen lej­téssel közelített, de a dal­lamvégek basszusremeklé­sei éppúgy hatásosakká nőt­tek, mint a segítségül hívó nyitó szózat: Goszpodin bo- zse moj! A Tomkins Énekegyüttes talán a pravoszláv egyház moszkvai ünnepségeire is gondolt, amikor ezzel a Rachmaninov-művel foglal­kozott. Lehet, hogy közvet­lenül nem játszott szerepet megalakulásukkor egy ilyen ószláv nyelven énekelhető liturgiái alkotás feltárása, megközelítése; de az ered­mény és az alázat, ahogyan ezt a Vesperást bemutatták: annak igazolása, hogy a mű­vészetnek, az alkotói mun­kának nincsenek sem tér-, sem időbeli korlátái. Dobra János és együttese gyakran jár hozzánk Egerbe. A ge­nius loci, a hely- szelleme bizonyára őket továbbra is vonzza ide. Reméljük, nem­csak alkalomszerűen kere­sik fel ezt a művészetre mindig is oly fogékony vá­rost. Farkas András Szent István és kora KIÁLLÍTÁS A SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁRBAN Vajon milyen lehetett Szent István, államalapító ki­rályunk? Szelíd arcú vagy nagyon is zord, szigorú vagy nyílt tekintetű, dús szakállú öregember vagy robusztus termetű dalia? Az ábrázolá­sok, leírások ilyennek is. olyannak is festik. Egyetlen korabeli ábrázolása, a palás­ton levő, nem sokat árul el vonásaiból. A későbbi korok rajzai, festményei — még a Kálmáncsehi kódex gyönyö­rű Szent István-miniatúrá- ja, vagy a Thúróczy-krónika festőileg is megkomponált illusztrációja is — idealizált királyképet közvetítenek. Csakúgy, mint a XVIII—XIX. század művészete, legyen az szobrászat, festészet, avagy írott szó, egyházi vagy vi­lági szöveg. Mindez persze, csak külső, ség. Bár nekünk fontos, ér­tékes jeladás a régi korok- ból. Ám ennél sokkal több­ről van szó azon a kiállítá­son, amelyet az Országos Széchényi Könyvtárban ren­deztek, Szent István és ko­ra címmel. A történelmi em­lékezet forrásait őrző nemze­ti könyvtárunk ezzel a ren­dezvénnyel kapcsolódik az első magyar királyra emlé­kező országos ünnepségek­hez. Féltett kincseit mutatja be a könyvtár, légkondicio­nált termekben, az ősnyom­tatványokat őrző félhomály. bún. október végéig nyitva tartó kiállításán. Csaknem ki­vétel nélkül minden írott, nyomtatott műtárgy a Szé­chényi” Könyvtár tulajdona, mindössze egyet kölcsönzött az Országos Levéltártól, leg­régebbi oklevelünket, a Veszprém-völgyi apácamonos­tor görög nyelvű alapítóle­velét. Néhány érem, ötvös- tárgy és kerámia egészíti ki 3 kiállítást a Magyar Nem­zeti Múzeum, az Iparművé­szeti Múzeum és a Budapes­ti Történeti Múzeum gyűjte­ményéből. • * Négyszáz korai és későbbi, hazai és külföldi dokumen­tum, eredeti kéziratok és la­tin nyelvű szövegek magyar fordítása, könyvek, metsze. tek, rajzok idézik I. Istvánt és korát. Tizenöt kódex, köz­tük a legismertebb, a Halot­ti Beszédet is tartalmazó Pray-kódex, amelyet egy Szent István-napi szöveg­résznél nyitottak ki. A leg­régibb híradást 1080-ból, Szent István nagyobbik, és két és lél évtizeddel később­ről, kisebbik legendáját, az Ernst-kódex tartalmazza. És láthatjuk Hartvik győri püs­pök XII. századi legendáját egy másik ősnyomtatvány­ban István király Decretu- mának, egyházügyi törvé­nyeinek és végrehajtási uta­sításainak gyűjteményét az Admonti-kódexben. Magyarul István és Gizella, középen Szent Imre; Szerelmey Miklós Magyar hajdan és jelen (1847) című albumából A Thúróczy- krónika Szent István- ábrázolása olvashatunk „Boldogságos Szent István királynak ün­nepéről” az Érdy-kódexből, amelyet a mohácsi vész után, egy karthauzi szerzetes irt. Itt van Istvánnak fiához, Imréhez írt intelmeinek bölcs szövege, és illusztrálá­sul. a Magyar Anjou legen­dárium (hasonmás kiadásban) Szent Imre-ábrázolása. Alig volt történelmünkben ilyen jelentős, széles látókö­rű uralkodó még egy, mint István. Hatása majd egy évezred távlatából is eleven. Legendák, egyházi és világi énekek, szépírói művek, tu­dományos munkák őrizték — őrzik nevét és tetteit. Az egyik terem falát csupa kül­földi enciklopédiából vett fotónagyitások borítják, az Enciclopedia Britannicából. a Larousse-ból, brüsszeli, zág­rábi, varsói, szlovák, finn. német, osztrák, itáliai köny­vekből, amelyek Szent Ist­vánról, a magyar állam ala­pítójáról szólnak. Egyik vitrinsor a Szent Jobb történetét, a másik a korona hányattatásait ismer­teti. Százhetvenhat olyan helységet jelöl a történelmi Magyarországot ábrázoló- térkép, amelyben Szent 1st vánról neveztek el szentegv házat, templomot. Szent Istvánnal kapcsola tos, legkorábbi zenei emlő künk a XII. század első fe lében, Székesfehérváron le jegyzett zsolozsma, a grazi Codex Albensiertsisben ta látható. Becses az a kotta is, amely a pesti német szín­ház 1812-es megnyitására ké­szült ünnepi nyitány egyko­rú másolatát tartalmazza Rajta a zeneszerző, Ludwig von Beethoven saját kezű aláírása és dinamikai meg­jegyzései. De hasonlóan ér­tékes dokumentum Erkel és Kodály Istvánról szóló zene­müve. Az István, a király rockopera díszletterve is ott van a tárlókban, sok egyéb színpadi mű kíséretében. Dísz­lettervek, jelmezek, Kós Ká roly eredeti színpadterve, fo tók neves színészi alakitá sokról, színházi események­ről. A közös bennük, hogy Szent Istvánhoz és korához vagy utóéletéhez kapcsolód nak. Kádár Márta OLÁH JÁNOS: Hivatalban 11/2. Ilus alig lépett be az aj­tón, rögtön lecsapta a sarok­ba a partvist meg a vödröt, hányát vetette magát a ven­dégfotelbe, amiből erre szin­te kirobbant a por, és csak kacagott, kacagott, kacagott, s közben karcsú tűsarkú ci- pős lábával önfeledten ka­limpált a mennyezet felé. A. takarítás eszébe se jutott. Ez is többet jár moziba a kelle­ténél, gondolta magában Ká­bái lenézően. Ilus fellengzős, magakellető viselkedését azonban nem lehetett teljes egészében a nyugati limoná­défilmek rovására írni. A vállalat férfi alkalmazottai legalább ilyen mértékben felelősek voltak érte. A több­ségükben középkorú, a sem­mittevéstől túlfűtött üzlet­kötők- egyként bolondultak a koraérett kislány után. Ilus nem tudott úgy végig­menni a folyosón, hogy va­laki falhoz ne szorította vol­na, meg ne ostromolta volna az ajánlataival. Nem cso­da hát, ha Ilusnak fejébe szállt a dicsőség, s olyan nevetségesen fönn hordta az orrát. Mire, ugyan mire? — dühöngött Kábái, mert Ilus lenézése elsősorban őt érin­tette. Kábáit ez a lenézés döbbentette rá először az irodában betöltött jelenték­telen szerepére, tudatosította vele helyzete ingatagságát, Ilusban különösképpen ki­alakult a megérzés képessé­ge, s talán azért működött olyan pontosan, mert Ilus tökéletes tudatlansága miatt a legapróbb dolgokban is kénytelen volt ráhagyatkoz­nia. Ilus, miután otthagyta a vendégfotelt, Kábái asztalán foglalt helyet. Egyedül ezen nem volt rendetlenség, és ő mégsem akarta a feneké­vel összegyűrni az iratokat. Kábái csaknem elszédült a vesékbe ható gyöngyvirág- illattól. Biztosan találkája van a kislánynak,' gondolta csúfondárosan. És valóban, alig hogy ez a feltevés át­villant Kábái agyán, a fel­tételezett lovag máris meg­jelent. Boros volt az, az -öreg kö­vér, féltékenységéről híres, velejéig megbízható gondnok. Sunyin lopákodott előre, mint a róka. Kábáihoz a furcsa, ízléstelen udvarlás­ból, ami a feje fölött zaj­lott, csak hangképek jutot­tak el. — Ne, ne itt — fuvolázta bele Ilus Boros fülébe á ha­logató beleegyezést. S ami­kor már nem bírta tovább, leugrott az asztalról, és be­futott a titkárságra. Kábái kisvártatva hallhatta a fő­nöki szoba párnázott ajtajá­nak csapódását. Aha, gyűlt világosság Kábái agyában, ott heverő és fürdőszoba is van, teljes az összkomfort. Nehezen vergődött fel a felszínre. Az ablakon át kel­lett menekülnie, így első­sorban az apácarács szögva­saival gyűlt meg a baja. Szerencséjére a rácsok nem voltak a legjobb állapotban, szinte drótokká vékonyította őket a rozsda, sikerült hát átpréselődnie közöttük. Ha valami hivatalos ember, rendőr, ’ tűzoltó, közterület­fenntartó, mentős, katona, kalauz, ellenőr, vámügyi al­kalmazott, rendész észreve­szi, nem ússza meg szára­zon, az biztos. Szerencsére azonban unott arcú, maguk­ba roskadt civil járókelőkön kívül senkivel nem találko­zott. Egyedül egy gonosz nyugdíjas lépett rá a keze fejére, mikor mászás köz­ben letenyerelt a járdára, de ő is véletlenül. Szabad volt hát, de ami­kor körülnézett, különös ér­zése támadt. Furcsa egy sza­badság ez, gondolta. A já­rókelők arcát fürkészve ész­revette, csak azért öltött mindegyik fapofát, hogy mö- güle annál alattomosabban, gátlástalanabbul leskelőd- hessenek. Micsoda ócska tit- kosrendőrtempó, csóválta meg a fejét. Menekülni próbált, de még albérleti szobájának, amely szoba tulajdonképpen egy kertvégi nyárikonyha volt, vasalt ajtaja mögött se le­hetett nyugta. Az ablakon át egy homályos, falfehér, torz bohócarc vigyorgott fe­léje, akiben ő természetesen egyből a házinénit vélte föl­ismerni. Pedig még a lak­bérrel se tartozom, horkant föl, és egy nyitott könyvet, volt belőlük jó néhány a szo­bában, hajított az ablak fe­lé. Szerencséjére a könyv puha táblás, olcsó kiadás lévén nem törte be az üve­get, a házinénit mégis elri­asztotta egyelőre. Sietve fészkelte be magát a lepedő sajgó, morzsákkal teli, kietlen ráncai közé, s arra gondolt, a legjobb vol­na . sohase kelni föl, így ma­radni örökre mozdulatlanul. A világ megszagolta benne a gyöngeséget, igen, ez két­ségtelen volt, és most már nem kegyelmez, elpusztítja, bármennyi vesződséggel jár­jon is, akár vérző, megsebe­sült pajtásukat a cápák. (Vége) A HOLNAP TERVEI Új ifjúsági fórum Az ifjúsági csoportok különböző érdekeinek egyez­tetésére új fórumot hívnak életre Magyar Ifjúság Orszá­gos Tanácsa (MIOT) néven — a tervek szerint — ez év őszén. MIOT néven ez ideig a KISZ szerepelt külföldi kapcsolataiban, most belpo­litikai tartalommal és fela­datkörrel önálló szervezet társul a névhez. A KISZ KB-ban az MTI érdeklődésére elmondták, hogy az elképzelések szerint a MIOT népfront jellegűen fogná össze a fiatalokat, tö- mörítené a különböző ifjú­sági egyesületeket, csoporto­kat. Jelenleg még vitatott, hogy az új tanács önállóan vagy valamely más szerve­zet — esetleg a Hazafias Népfront — felügyelete alatt működjön. A napokban megalakult előkészítő bizottság számá­ra a KISZ részletes alapsza­bály-tervezetet dolgozott ki. E javaslategyüttes a MIOT céljául jelöli meg az egyes tagszervezetek összefogását, véleményük egyeztetését és koordinálását, illetve a ki­alakított közös érdekek, ál­láspontok nyilvánosság előt­ti képviseletét, politikai fó­rumokon való közvetítését. Éppen ezért fontos — hang­súlyozza a KISZ tervezete — hogy az ifjúsági tömörülést egyik tagszervezet se sajá­títhassa ki a maga egyéni céljai érdekében. Voltaképpen a konszenzus alapú működés, a közös ál­láspont kialakítása révén válhat a MIOT — a KISZ nél szélesebb körben — az ifjúság érdekegyeztető és érdekképviseleti fórumává, s emellett tevékenysége erő­sítheti a hatalomgyakorlás társadalmi ellenőrzését is A tervek szerint a MIOT- nak tagja lehet majd — vi­lágnézeti hovatartozástól függetlenül — valamennyi alkotmányos alapon műkö­dő ifjúsági, társadalmi szer­vezet, öntevékeny csoport, országos mozgalom és egye­sület. A tagszervezetek egyen­jogúak lennének a MIOT-on belül. Ennek következtében az ifjúsági tanácsban a KISZ is egy lesz az egyenlők kö­zött. Ez egybecseng a KISZ megújulási törekvéseivel, hi­szen már korábban egyértel művé vált, hogy a szövetség nem vállalhatja fel az egész ifjúság érdekképviseletét Tagszervezetként a KISZ is határozottabban, egyénibb arculatot tükrözően politizál hat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents