Népújság, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-28 / 179. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIX. évfolyam, 179. szám ÁRA: 1988. július 28., csütörtök 1,80 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Önámítók Valaha — nem is olyan na­gyon régen — lubickolhattak a boldogság, a siker pezsdítő vizében. Tehették, mert el­kápráztathatták nagyvonalú, nem törődöm, hozzá nem ér­tő környezetüket. Soijáztat- hatták átgondolatlan, légből kapott álötleteiket, amelyek születésük pillanatától ku­darcra kárhoztattak. A baj csak az volt, hogy a nagy siet­ségben, a burjánzó közöm­bösségben erre senki nem akart rádöbbenni. Már csak azért sem, mert riasztóan so­kasodtak e fura kaszt tagjai, akik egymást hozsannázva zsongították az egyébként is szunnyadó éberséget, realitá­sérzéket. Néha már annyira abszurd helyzet formálódott, hogy az egészséges szellemtől vezérelt bírálók kényszerültek önvé­delmi harcokba, ugyanis rá­juk telepedett a demagógok hada, az a kórus, amely kö­nyörtelenül elnémította a jó­zan ellenérveket, a köz javát szorgalmazó kritikus meg­jegyzéseket, elképzeléseket. A harsányságuk miatt zöld jelzést kapók szinte expressz- vonati sebességgel száguldot­tak előre, gonddal építve önön dicsőségük túl sokba kerülő templomát, megköve­telve az elvtelen, a meghu­nyászkodó főhajtást, azt a halleluja áradatot, amelyet busásan adóztunk. Szerencsére a jövőben nem jár, nem juthat nekik fősze­rep, mivel olyan korszak, pe­riódus kezdődött kis honunk életében, amelynek meghir­detői — voltaképpen mind­nyájan — hadat üzentek a csak szavakban megmutatko­zó talpraesettségnek, lelemé­nyességnek, a csak frázisok köntösében pompázó de­mokratizmusnak, a csak szó­lamokba fulladt emberség­nek, a gerinctelen, a karrier­vágytól ösztökélt hajbókolás­nak. Az elkövetkező időszak­ban kizárólag az eredmé­nyekkel fémjelzett tehetség, felkészültség, igyekezet, hiva­tásérzet lehet az egyetlen hi­teles, elfogadható mérce. El­ismerés csak annak járhat, aki ily módon méretett meg, s a közös asztalra valódi kincse­ket rakott le. Ebben a tisztes­séges versenyben hátul kul­lognak majd a szappanbubo­rék lények, az önajnározók, azok, akik eddig problémák regimentjét zúdították ránk, s korlátolt hányavetiségükkel olyan nehézségek egymás utánjával keserítették meg sorsunkat, amelyek kiiktatása már-már sziszifuszi erőfeszí­tésnek tűnhet. Leáldozott napjuk, s felra­gyoghat azoké, akik mindig tényekkel érvelnek, akik foly­vást bizonyítanak, s úgy se­rénykednek önmaguk javá-' ért, hogy ez a buzgalom ha­zánkat is gyarapítja. Nem szökőévenként, ha­nem nap mint nap. Pécsi István FŰBEN, FÁBAN ORVOSSÁG Gyógynövények bel- es külföldre Olasz megrendelésre válogatják a kamillavirágot Kezdetben voltak a kemikáli­ák... Gyógyszergyártásunk fejlő­désével ha kellett, ha nem, min­den bajra pirulákat szedtünk. Hosszú évekig csak a falusi „fü­vesasszonyok” leszólt kuruzslá- sának számított, ha valaki gyógy- teával, gyógyfüvekkel kúrálta magát. Napjainkban a környezet-, le­vegő-, vízszennyezés hatására is jobban az érdeklődés fókuszába kerültek a természetes gyógymó­dok, és örvendetesen nő azok­nak a száma, akik egy-egy köny- nyebb náthát, meghűlést gyógy­növényekből főzött teákkal ke­zelnek. A természet kincseinek számító levelek, bogyók, virágok nemcsak egészségünkre, hanem pénztárcánkra is igen jótékony hatásúak. Országos szinten je­lentős bevételt könyvelhetnek el a gyógynövény-forgalmazással, -feldolgozással, -csomagolással foglalkozó vállalatok. Megyénkben 1967 óta a Her- bária Gyógynövényforgalmi Vállalat Füzesabonyi Üzeme je­leskedik ezen a területen. Gál Ferencné üzemvezető- helyettes elmondotta, az elmúlt két évtized alatt abonyi kamillá- soknak titulálták őket, mintegy utalva fő profiljukra, a kamillavi­rág feldolgozására és csomagolá­Belga exportra tölti a koriander fűszermagot Hajdú Gerzsonné és Kovács Gáborné (Fotó: Szántó György) sára. Aztán a fennállásuk két év­tizedes jubileumakor, 1987-ben bővült a profiljuk. Két új gépsort helyeztek üzembe, az egyiken a fűszermagvak feldolgozása fo­lyik, a másikon pedig a száraz csipkét készítik elő csomagolás­ra. Jelenleg 66-an dolgoznak azért, hogy ne csak az országban, hanem határainkon túl is megis­merjék a füzesabonyiak termé­keit. A profilbővítés jóvoltából nyolcféle virág, többek között árvacsalánvirág, mórmályva, akác- és galagonyavirág, kamil­la, stb. kerül dobozokba, ezenkí­vül öt féle gyógyfű,szagosmüge, iringó, csalán, kerekrepkenye, valamint egy-egy szezon alkal­mával hat, csak a szakemberek számára ismert gyökér kerül a termelési szalagra, ezek között találhatók a bojtorján, a fekete- nadály, acsalapu, ezenkívül kü­lönleges leveleket is hasznosíta­nak. Igen népszerű a feketeribiz- U-, papsajt-, gyermekláncfűlevél. Az üzemvezető-helyettestől tudjuk, úgy bel- mint külpiacon nagyon keresett a néhai hecsedli- lekvár alapanyaga, a csipkebo­gyó. A megrendelő igénye sze­rint csomagolnak, ha kell, zsák­ba, kartonba, a 2 és fél kilogram­mos tételtől 40 kg-ig. Külföldre kamionok, vagonok és hajók szállítják termékeiket. Eddig Pharmac Trade külkereskedelmi vállalat bonyolította exportju­kat, de idén, szeptember elsejé­től a Herbária Országos Gyógy­növényforgalmi Közös Vállalat önálló exportjoggal rendelkezik. A legnagyobb megrendelőik kö­zött tartják számon az NSZK-t, Ausztriát, Svájcot, Olaszorszá­got, de áruik eljutnak az USA- ba, Svédországba, sőt a távoli Ja­pánban és Spanyolországban is lehet füzesabonyi termékkel ta­lálkozni. Az idei első féléves be­vételük megközelíti a 21 millió forintot, s emögött 115 százalé­kos teljesítmény áll. Ám nem­csak a külföldiekre, hanem a ha­zai piacra is jut a készletekből, nagyon sok gyógynövényt igé­nyel a gyógyászat, a likőripar, és különböző páclék elkészítéséhez a húsipar is. Ronald Reagan amerikai el­nökkel találkozott szerdán Was­hingtonban Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Miniszter- tanács elnöke. A magyar kormányfőt ünne­pélyesen fogadták a Fehér Ház­ban, az úgynevezett nyugati szárny, a West Wing bejáratánál. Az amerikai fővárosban kiala­kult szokás szerint már az odave­zető útvonalon, a Pennsylvania Avenue-n a két ország zászlaival díszítették fel a lámpaoszlopo­kat. A kaputól a bejáratig vezető út mentén a fegyveres erők dísz­alakulata sorakozott fel, az ötven amerikai állam zászlajával, a be­járatnál a két ország zászlaját emelték magasba a katonák. Áz épület bejáratánál George Shultz külügyminiszter, John Whitehe­ad, a külügyminiszter első he­lyettese és Selma Roosevelt pro­tokollfőnök fogadta a magyar miniszterelnököt; ők kísérték Reagan elnök dolgozószobájá­hoz. Az elnök a kandalló előtt hellyel kínálta vendégét; a tudó­sítók rövid időre be is mehettek a megbeszélés színhelyére. A Magyar Televízió tudósítója az amerikai elnököt arról kér­dezte, hogy véleménye szerint mi lehet Magyarország szerepe a ke­let-nyugati kapcsolatok jövőjé­nek alakításában. — Nem az a kérdés, hogy mi lehet a szerepe a jövőben, hanem az, hogy milyen szerepet tölt be máris — válaszolta Reagan. Arra a kérdésre, hogy mi a vé­leménye a Grósz Károly által képviselt politikáról, a gazdasági tervekről, az elnök így válaszolt: Nagyon egyetértek mindezzel. Erről fogunk tárgyalni. A két államférfi előbb rövid tárgyalást folytatott Reagan dol­gozószobájában, csupán a tol­mácsok és a jegyzőkönyvvezetők jelenlétében, majd az elnök dol­gozószobája mellett, az amerikai kormány üléstermében plenáris üléssel folytatódtak a megbeszé­lések. Magyar részről a plenáris ülé­sen Grósz Károlyon kívül részt vett Tatai Ilona, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Ma­gyar Gazdasági Kamara alelnö- ke, dr. Kapolyi László, a Minisz­tertanács kormánybiztosa, Bar- tha Ferenc államtitkár, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, Kovács László külügyminiszter-helyet­tes, dr. Házi Vencel, Magyaror­szág washingtoni nagykövete. Az amerikai oldalon Reagan el­nök mellett foglalt helyet George Bush alelnök, George Shultz külügyminiszter, John Whitehe­ad, a külügyminiszter első he­lyettese, Rozanne Ridgway kül­ügyminiszter-helyettes, Mark Palmer, az Egyesült Államok budapesti nagykövete. A plenáris ülés után Reagan elnök munkaebédet adott Grósz Károly tiszteletére az elnöki rezi­dencián. Az ebéden a két tárgya­ló küldöttség tagjain kívül részt vett James Baker pénzügymi­niszter, William Verity kereske­delmi miniszter, Charles Wick, az Egyesült Államok tájékoztató ügynökségének (USIA) igazga­tója, Colin Powell tábornok, az elnök nemzetbiztonsági tanácsa­dója, Mariin Fitzwater, Reagan elnök szóvivője, Ken Duberstein, a Fehér Ház politikai apparátu­sának vezetője. Szerdán több amerikai lap be­számolt Grósz Károlynak a wa­shingtoni Nemzeti Sajtóklubban tartott előadásáról, a kérdésekre adott válaszáról. A The Wa­shington Post terjedelmes tudó­sításában elsősorban a szovjet csapatok kivonására vonatkozó megállapításokat ismerteti, ki­emelve: a magyar miniszterel- (Folytatás a 2. oldalon) Ülést tartott a TOT elnöksége A TOT elnöksége szerdán Bu­dapesten Szabó István elnökle­tével ülést tartott. A testület tájé­koztató jelentést vitatott meg a jö­vő évben várható adó-, támoga­tási- és árrendszer változásokról, majd a vitára bocsátott anyagot elemezte. Az elnökségi vita kérdéscso­portok köré összpontosult. A vállalkozási adó egységesítéséről többen kifejtették, hogy ugyan a normativitás alapjában véve az ország gazdasági életében indo­koltnak látszik, ám rövid távú és merev bevezetése a tsz-ek jelen­tős részét újabb hátrányokkal sújtaná. Az adatok szerint ugyanis a közös gazdaságok va- gyonarányos nyeresége az ipar átlagánál mintegy 40 százalékkal alacsonyabb, ennélfogva az azo­nos elbírálás — még ha utólagos kiegyenlítéssel is kecsegtetnék a tsz-eket — nem látszik járható útnak. A termelőszövetkezeti kör romló jövedelmezőségi vi­szonyok között tevékenykedik. Az idén érvényes szabályozás so­rán is olyan méltánytalanságokat volt kénytelen elviselni, hogy azok, illetve az újabb szigorítá­sok mellett az érdekvédelmi szervezet nem mehet el szó nél­kül. A tsz-eknek mind nagyobb része került a veszteséges üzemek közé, és az élenjárók fejlődése is lelassult. Az elnökségi vita egy másik lényeges pontja az volt, hogy nem vált valóra az a kor­mányzati döntés, amely szerint az idén a mezőgazdaság által föl­használt anyagok, eszközök árai tovább nem nőnek, sőt, csökken­nek. A számítások ennek ellen­kezőjét igazolják; ezek a többlet- kiadások az idén várhatóan több milliárd forint nagyságrendűek lesznek. Ez újabb terheket rótt erre a gazdálkodói körre, és nagy kérdés, hogy ezt a kedvezőtlen hatást miképpen tudják belső erőforrásaik átcsoportosításá­val, vagy külső beavatkozással mérsékelni. Az agrárolló további nyílása immár egy olyan fejle­mény, ami az érdekvédelmi tes­tületnek újabb teendőket, fel­adatokat ad. A vitában, amelyben részt vett a Pénzügyminisztérium, illetve a MÉM képviselője is, az árak mozgását több oldalról elemez­ték. Az elmondottakból kitűnt: bár a tsz-ek áruinak 4-5 százalé­kos termelői áremelkedését prognosztizálták az első félévre a minisztériumok szakemberei, ám ez nem következett be — en­nél szerényebb mértékű volt a felfutás —, így a gazdálkodók vi­selték a felhasznált anyagok, esz­közök áremelkedésének többlet­terheit. Áthárításukra lehetősé­gük nem volt, hiszen a bel- és külkereskedelmi értékesítés le­hetőségei körülhatároltak. Az elnökségi ülésen egyes vélemé­nyek szerint a jövőben a felhasz­nált anyagok árának emelkedé­sével párhuzamosan nyomban termelői árkiigazítást kell végre­hajtani, és ezeket következete­sen érvényesíteni kell. Mások szerint az adózás mértékének megváltoztatása hozhatná ma­gával a nagyobb jövedelmezősé­get, és ily módon lehetne ki­egyenlíteni az elszenvedett hát­rányokat. A kérdéskörnek volt egy olyan összefüggése: mi van akkor, ha erőteljesen csökkente­ni kell — a nem kellő érdekeltség miatt is — a mezőgazdasági ter­melést. Egyáltalán, indokolt-e manapság arról beszélni, hogy az országnak nincs szüksége a je­lenlegi mennyiségben a közös gazdaságok áruira. Általános volt a vélemény, hogy ugyan in­dokolt a termelési szerkezet ki­igazítása, népgazdasági szinten, mint valutaszerző lehetőségre, a gabonára és húsra továbbra is szükség van, ezek mással nem helyettesíthetők. Az idén több­ször is adódott túltermelés is szó­ba került: az elnökség a termelők lehetőségeinek pontosabb körü­lírását sürgette, mivel általában hosszú távú programok alapján dolgoznak, és nincs lehetőségük hirtelen irányváltásokra. Az in­tervenciós felvásárlási rendszer megerősítése is számításba jöhet. Az elnökség a vagyonérde- keltség, a részesedési juttatások, a beruházási támogatások terén és más témákban is kialakította véleményét, amelyet a további­akban még több fórumon megvi­tatnak. Grósz Károly és Ronald Reagan megbeszélései

Next

/
Thumbnails
Contents