Népújság, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-26 / 177. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1988. július 26., kedd Grósz Károly New Yorkban Grósz Károly és Armand Hammer július 22-én, az Occidental Petroleum Los Angcles-i központjában. A. Hammer több könyvet ajándékozott vendégeinek (MTI-telefotó: Soós Lajos) (Folytatás az 1. oldalról) Grósz Károly nyíltan és határozottan szólt az 1956- os események és Nagy Imre szerepének értékeléséről is. Az emigráns sajtó és szervezetek egy részének állásfoglalásait vitatva leszögezte: áldozatok nem csupán az egyik oldalon voltak. ..Voltak, akiket megtévesztettek, akik életüket vesztették a fegyveres harcokban — sajnáljuk tragédiájukat. De mi vértanúknak tekintjük azokat a katonákat, akiket a Köztársaság téren végeztek ki" — mondotta. A Magyar Szocialista Munkáspártnak az amerikai tömegtájékoztatásban is szokatlanul nagy figyelemmel kísért májusi konferenciája megerősítette a reformpolitikát. Kimondta, hogy fordulatra van szükség a gazdaságban, a politikában, a demokrácia építésében, a nyíltságban és a nyilvánosságban. E döntések a társadalom széles köreit átfogó kemény vitákban, politikai nézetösszeütközésekben érlelődtek. A viták legfontosabb következtetése, hogy a magyar szocializmus megújítása a gazdaság és a politika együttes reformját követeli meg. Helyzetünket nehezíti, hogy az elkerülhetetlen fordulatot, a magyar gazdaság átfogó és átgondolt struktúraváltását kedvezőtlen gazdasági, pénzügyi helyzetben kell végrehajtanunk. Évek, évtizedek alatt felhalmozódott gazdasági problémákat kell megoldanunk úgy, hogy közben megőrizzük a társadalmi stabilitást. A szerkezetváltás, az állami támogatások leépítése, a veszteséges üzemek felszámolása, a munkaerő-átcsoportosítás — az időleges munkanélküliség eddig számunkra ismeretlen gondja mellett — például olyan gyakorlati problémát is felvet, hogy miként hidaljuk át a gazdaságtalan termelés meg— Nagy Imréről szólva kifejtette: 1956-os magatartásáért a magyar kormány nem rehabilitálja, mert megsértette az alkotmány előírásait, a fennálló törvényeket. Közölte, a kormánynak az az álláspontja, hogy amennyiben a család ezt kéri, Nagy Imre hamvait megfelelő körülmények között végső nyugalomra helyezhetik —, tekintettel arra. hogy harminc esztendő elteltével a kormány úgy érzi: kötelessége ezt megtenni. Közölte egyébként, hogy a kormányzat felülvizsgálja azok helyzetét, akik az elleszüntetése miatti exportbevétel-kiesést, vagy: honnan teremtsük elő a hazai gyártásból kiesett termék importjához szükséges devizát abban az átmeneti időszakban, amíg a versenyképes termelés felfut és többletbevételhez juttatja az állami költségvetést is. Célunk az, hogy a magyar gazdaságban a vállalkozói szellem és a versenyszellem, a gazdasági alkalmazkodás és a megújulás készsége váljon uralkodóvá. Olyan szocialista, tervszerűen orientált piacgazdaságot akarunk létrehozni, ahol a piac a gazdaságot egészében integráló intézménnyé fejlődik: hogy ott legyen csak szükség az állami, nem piaci eszközök érvényesítésére, ahol a piac nem bizonyul társadalmilag hatékony, vagy elfogadható koordinációs mechanizmusnak. Lépéseket tettünk a pénzügyi rendszer és a pénzintézmények szerepének növelésére. A végrehajtott adóreform különösen hosszabb távon javítja a gazdasági tisztánlátást, erősíti a versenysemlegességet. A bankreform, vagyis a kétszintű bankrendszer kialakítása megteremtette a gazdaság- fejlesztést önálló kockázat- vállalással finanszírozó bankári tevékenység alapjait. Az értékpapírpiac létrehozása felé tett első szenük az 1956-os politikai tetteik miatt született bírósági ítélet következtében jelenleg nem kaphatnak útlevelet, és szándékában áll mentesíteni őket az útlevél- törvény módosításával a hátrányos következmények alól. Miniszterelnökünk a találkozót követően részt vett azon a vacsorán, amelyet Edgar Bronfman, a Zsidó Világkongresszus elnöke adott tiszteletére. A magyar miniszterelnök az együttműködés új lehetőségeit húzta alá, a gazdasági kapcsolatok fejlesztését javasolta tárgyalópartnereinek. beszéde rény lépéseink a lakossági megtakarítások tökéletesítését szolgálják. A jövőt illetően szándékunkban áll a tőke mozgását biztosító szervezett értékpapírpiac kialakítása. Szélesíteni és a törvény által garantálni kívánjuk a vállalkozói autonómiát oly módon, hogy a gazdasági, üzleti döntéseket kizárólag a jövedelmezőség, a világpiaci értelemben vett hatékonyság vezérelje. Készülünk a költségvetés, a tervezés, a társadalombiztosítás gyökeres reformjára. Folyik az ár- és bérreform kimunkálása is. Rendkívül fontosnak tartjuk. hogy a magyar gazdaság gyorsuló ütemben kapcsolódjon a világgazdasághoz. Ez az egyszerű kereskedelmi kapcsolatokon túl egyre inkább magában foglalja a kutatási és technológiai együttműködést, a termelési kooperációt, az értékesítési együttműködést Nélkülözhetetlennek tartjuk és ösztönözzük a vegyes vállalatok alapítását, a működő tőke bevonását. Az elmúlt években fokozatosan kedvezőbbé tettük a külföldi tőkebefektetést, a vegyes vállalatok alapításának és működésének feltételeit. A hamarosan bevezetésre kerülő társasági törvény lehetővé teszi az állami, a szövetkezeti és a hazai magántőke, valamint a külföldi tőke közötti szabad társulást. Lehetőség nyílik majd arra is, hogy a magyar vállalatok nemzetközi részvénytársasággá alakuljanak. Arra számítunk, hogy az elkövetkezendő években a gazdasági fejlődés finanszírozásában a hazai és a külföldi magántőke részesedése eléri a 25 százalékot. Hölgyeim és uraim! Az önök nagy írója, Mark Twain mondotta majd egy évszázada: ..Ami a munkást naggyá és hatalmassá tette, az a munkamegtakarító gép — és semmi más a világon nem tehette volna. Minden nagy találmány ötvenezer ember kenyerét veszi el — és tíz éven belül fél milliónak teremt megélhetést E gondolat napjainkban is időszerű. A kérdés az, hogyan birkózunk meg az átmeneti tíz év feszültségeivel. Egyidejűleg akarjuk védeni a dolgozó ember érdekeit, s keresztülvinni a műszaki megújulást, ami viszont elkerülhetetlenül áldozatokkal jár. Ebben a helyzetben a politika feladata nemcsak az, hogy óvja a társadalmi stabilitást. Az aktív cselekvéshez kell megnyernie a társadalmat, aminek feltételét a politikai intézményrendszer reformjával teremthetjük meg. Mit is jelent a politikai reform ma Magyarországon? Azt, hogy megreformáljuk, a mai — és a jövőbeni — követelményekkel hozzuk összhangba az alkotmányt. Tovább fejlesztjük a választási rendszert. Növeljük a parlament befolyását az ország ügyeinek intézésében. A párt és az állam szétválasztásával egyértelművé tesszük a kormányzat felelősségét és biztosítjuk cselekvési önállóságát. A politika és a gazdaság autonómiájának jogi szabályozását a jogállamra jellemző normáknak megfelelően végezzük el. A szakszervezeteknek a jövőben a dolgozók érdekvédelmére, a szociálpolitika korszerűsítésének ösztönzésére kell törekedniük. Politikánk alapja a demokrácia szélesítése, a tolerancia, a kulturált vitatkozás szabadsága. Ebben helye és szerepe van az úgynevezett „másképp gondolkodóknak" is. A vita korlátáit alkotmányos rendünk, törvényeink szabják meg. Törekvéseink megvalósításának. reformjaink következetes végigvitelének nemzetközi feltételei ma lényegesen kedvezőbbek a korábbiaknál. Különösen fontos körülmény, hogy a Szovjetunióban mélyreható átalakítási folyamat bontakozott ki. A peresztrojka és glasznoszty irányvonalát az SZKP XIX. konferenciája is megerősítette. Hölgyeim és uraim! Ügy gondolom, hogy a kedvezőbb nemzetközi légkör és az általam röviden vázolni próbált magyarországi változások a korábbiaknál is jobban ösztönözhetik a magyar- amerikai kapcsolatok fejlődését. Különösen a gazdasági kapcsolatok, a műszakitudományos és a technológiai együttműködés területén lenne fontos előrelépnünk. A magunk részéről készek vagyunk fokozottabban figyelembe venni az amerikai gazdasági, kereskedelmi partnerek érdekeit, igényeit. A magyar—amerikai viszony sajátossága, hogy a hivatalos kapcsolatok hullámzása közepette mindig tartósnak bizonyult az em- bei i kapcsolódás. Erősítették ezt a Magyarországról ide kivándorolt milliók és leszármazottaik is. Tevékeny ■ ségükkel, munkájukkal gyarapították az amerikai gazdaságot. a kulturális és tudományos életet. Talán nem szerénytelen a magyar társadalom azon igénve. hogy az így létrejött anyagi és szellemi tőke is járuljon hozzá a magyar—amerikai együttműködés erősítéséhez, segítse a gazdasági megújulás mielőbbi megvalósítását Magyarországon. Örömmel mondhatom, hogy ilyen irányú lépések már történtek. Gondolok a Sorosalapítványra, vagy a közeljövőben Budapesten megnyíló menedzserképző iskolára Itt szeretném megjegyezni, hogy a magyar—amerikai együttműködés olyannyira kívánatos új irányainak feltárásában jelentős szerepe van az. Egyesült Államok nagykövetének. Palmer úrnak, aki kiváló diplomataként magas színvonalon képviseli hazája érdekeit Magyarországon. Hölgyeim és uraim! Az amerikai kormány megtisztelő meghívásával élve azért jöttem az Egyesült Államokba, hogy megismerkedjek az amerikai emberek életével, a gazdaság eredményeivel. szervezési módszereivel, az amerikai politikai és gazdasági vezetés gondolkodásmódjával. Nem titkolom azt sem, hoey szeretnénk bizonyos, nálunk is hasznosítható tapasztalato-' kát szerezni. Célom ugyanakkor az is, hogy Magyarország helyzetét és a magyar vezetés törekvéseit bemutatva felhívjam az itteni politikai és üzleti körök figyel mét azokra az együttműködési lehetőségekre, amelyeket a magyar gazdaság megújítását célzó programjaink kínálnak. Remélem, az önökkel való mostani találkozás is hozzájárul ahhoz, hogy növekedjen az amerikai érdeklődés a magyarországi együttműködési lehetőségek iránt. Meggyőződésem, hogy országaink nagyságrendjének különbözősége ellenére a gazdasági együttműködés bővülése, csakúgy mint a politikai nárbeszéd, a műszaki- tudományos. a kulturális és a humanitárius kapcsolatok szélesedése egyaránt szolgálja mindkét nép javát. Miniszterelnökünk Grósz Károly Magyarország a reformok útján: új lehetőségek az együttműködésben címmel előadást tartott. Megköszönte a megtisztelő meghívást, a lehetőséget, hogy találkozhatott és véleménycserét folytathatott az amerikai üzleti körök és a közélet jeles képviselőivel. ~ Az idő pénz, mondják önök és ekképp is cselekszenek. £n sem akarom az idejüket vesztegetni, röviden kívánok szólni. — mondotta. HARMINCÖT ÉVE KUBÁBAN Roham a Moncada erőd ellen Tanácskozás Brüsszelben Brüsszelben tanácskozást kezdtek az Európai Közösség külügyminiszterei. A napirenden az EK és a KGST közötti kapcsolatok szerepelnek. Diplomáciai források szerint szó lesz az EK és egyes KGST-tagállamok közötti kereskedelmi és gazdasági együttműködés perspektívájáról. Hadgyakorlat Szovjet—NDK közös hadgyakorlat kezdődött az NDK- ban. Az ország keleti felének középső részén, Brandenburg, Eisenhüttenstadt, Peitz. Jessen körzetében egy héten át zajló hadgyakorlaton a németországi szovjet hadseregcsoportnak és az NDK nemzeti néphadseregének 17 800 katonája vesz részt. Kedden húsz országból negyven megfigyelő érkezik az NDK-ba, hogy megtekintse a hadgyakorlatot. Ezekben a napokban egész Kuba ünnepel. Július 25—26 —27-én zárva tartanak a gyárak, a munkahelyek, Havannában estéről estére tíz- és tízezrek tódulnak az utcára, hogy részesei lehessenek a karnevál eseményeinek. Santiago de Cuba városa készül e napok központi rendezvényére, arra a százezres tömeggyűlésre, amelyen — 26-án este — Fidel Castro államfő mond ünnepi beszédet. 1953. július 26-ra emlékezik az ország. E nevezetes nap hajnalán fiatal forradalmárok rohamozták meg Santiago de Cubában a Monca- dát. az ország második legnagyobb erődjét, s a közelben fekvő Bayamo város laktanyáját. A 35 évvel ezelőtti támadást azonban leverték, az akció katonai szempontból kudarcba fulladt. Ennek fényében talán különösnek tűnhet, hogy a karibi szigetországban mégis jóval nagyobb ünnepség kíséri az évfordulót, mint magát a forradalom 1959. január elsejei győzelmét. A 35 évvel ezelőtti taktikai vereséget ugyanis úgy értékelik Kubában, hogy az ostrom, illetve a* azt követő események a későbbi forradalmi harc győzelme szempontjából politikai értelemben stratégiai jelentőségűek voltak. Kuba az ötvenes években az Egyesült Államok tőke- befektetéseit tekintve Latin- Amerikában a második helyen állt (Venezuela mögött). 1952, Fulgencio Batista pucs- csa után egy példátlanul korrupt, zsarnok rendszer került hatalomra az országban. A Fidel Castro vezette csoport úgy vélekedett, hogy a nemzeti felszabadítás problémája nem oldható meg Kubában, amíg Batista áll az ország élén. A santiagói és a bayamoi erődítmények elleni támadás lényege az volt, hogy a laktanyák fegyver- készletének megszerzése után általános sztrájkra hívják fel-az ország lakosságát: ha ez a munkabeszüntetés nem bénítaná meg az országot, akkor a forradalmárok háborút indítanak a környező hegyvidéki körzetekben. A tervnek tehát két változata volt. Ma már jól ismert, hogy az akciót meghiúsították; egyik fő tanulságaként azonban három év múlva, 1956 decemberétől a forradalmárok 1955-ben szabadon bocsátott csoportja immár csak egy variáns: a hegyekből indított forradalmi háború megvalósítását tartotta lehetségesnek. A kudarc azonban más szempontból is meghatározó hatással volt a későbbi folyamatokra. A Moncada-lak- tanya elleni roham résztvevőinek perében mondta el Fidel Castro „A történelem fel fog menteni” címmel országos hatású védöbeszédét, azt a politikai platformot, amely világosan felvázolta az általa vezetett mozgalom haladó népi programját. Ebben a programban egyebek között feltárta az álköztársaság legsúlyosabb ellentmondásait, meg tudta nyerni magának a későbbi harcokra az oligarchia és az imperializmus elleni küzdelemben érdekelt osztályokat és rétegeket. Felvázolta egyidejűleg mindazokat a halaszthatatlan intézkedéseket, amelyeket a forradalmi kormánynak hatalomra jutása esetén azonnal végre kellene hajtania. A 35 évvel ezelőtti merész támadással kapcsolatban többször felmerült a kérdés: megvoltak-e a reális feltételei egy ilyen akció sikerének. Fidel Castro egy állásfoglalásában úgy vélekedett, hogy a Batista-puccs után már akkor is fennálltak a forradalmi harc objektív feltételei az országban. Elismerte egyben azt is, hogy a Batis- ta-rendszer esetleges ötvenes évek elejei megdöntése után az amerikai imperializmus eltiport volna egy haladó rendszert Kubában. Ennek oka a politikus értékelése szerint a nemzetközi erőviszonyokban keresendő A Szovjetunió 1953-ban még nem tudott volna olyan segítséget nyújtani Kubának, mint amely döntően hozzájárult 1959, a forradalom győzelme után a' népi hatalom megerősödéséhez. A 35 évvel ezelőtti hősies támadás résztvevői közül több tucat hazafit megöltek. Volt, akit kisebb sebesüléssel fogtak el, majd utána végezték ki. Az akció fű szervezőit börtönbüntetéssel sújtották. A Moncada-laktanyát a forradalom győzelmét követően iskolává alakították át Falain mementóként meghagyták a lövedékek akkor: becsapódásának helyeit. Kuba, ahol csaknem harminc éve új rendszer épül, emlékezik a 35 évvel ezelőtti eseményekre. A Santiagóba vezető műút mentén ugyanakkor már réges-rég emlékművet állítottak az akkori támadás minden egyes halottjának. Slmárdi Tamás
