Népújság, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-16 / 169. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. július 16., szombat 13. KISS TIBOR, A FŰSZERES KOSÁRLABDÁBAN A KICKER SZERINT ESE-zászló az autóban Amikor a minap betértem az egri Carbokszári- lakótelep Vallon utcai mini ABC'-jébr, az el­őtt látásra nem akartam hinni a szememnek. Kgy pil­lanatra be is csuktam Biztosan hallucinálok »fülledt melegtől — gondoltam. De nem. A pult mögött fehér köpenyben Kiss Tibor állt, és éppen kenyérrel szol­gált ki egy vevőt. Mindjárt sejtettem, hogy nem a nyá­ri szabadságát üti el ily módon. De akkor mit keres itt. egy volt futballista, aki jelenleg edzusküdik? Hogy a talányt megfejtsem, még aznap délelőttre találkozót beszéltem meg régi Ismerősömmel. A szerkesztőség hű­vös szobájában, aztán mindenre fény derült. — Nem mondod komo­lyan, hogy befejezted, hi­szen alig három évet töltöt­tél el a kispadon. — De. elhatározásom egye­lőre megmásíthatatlan. El­ment a kedvem az egésztől. Megutáltatták velem a sport­ág körüli „dzsungelt”, de az is lehet, hogy én vagyok túl érzékeny. Hogy őszinte le­gyek, már akkor takarodót akartam fújni, amikor egy évvel ezelőtt az én edzőskö- désem alatt az ESE-vel ki­estünk az NB I-ből. Csak váratlanul megkeresett a tragikus végű szépségkírály- nő édesapja. Molnár István, hogy ő mindenképpen azt szeretné, hogy én irányítsam a megyei bajnokságban sze­replő fonyódi csapatot. Rög­tön nem mondtam igent, sőt két hétig életjelt sem ad­tam magamról. Akkor ismét jelentkezett, s így beadtam a derekam. Nem tagadom, a ba- latonparti együttesnél örö­met jelentett számomra, hogy a kiesőhelyen kezd­tünk és negyedikként zártuk a szezont. De ettől függetle­nül elegem lett, úgy érez­tem, ha nem hagyom abba, megpaitan bennem a húr. Hidd el. nem fogom sajnál­ni, hogy nem edzőként me­gyek majd nyugdíjba. — Azt mondod, eleged lett az egészből. Ez mit ta­kar? — A három év alatt há­rom csapatnál voltam edző (Bélapátfalva, Eger SE, Fo­nyód). Beleszagolhattam a megyei, és az NB-s bajnok­ságok légkörébe is. Manap­ság elkeserítő dolgok zajla­nak a íuiballberkekben. Hogy mást ne mondjak, Fo­nyódon az utolsó meccsün­kön, a találkozó előtt szinte természetes módon megkör­nyékeztek, hogy nem aka­runk-e „véletlenül" veresé­get szenvedni. Tudnillik ha ellenfelünk győz. bent ma­radtak volna. Természetesen nyertünk, de azért az elke­serítő, hogy a bunda már a megyei osztályban is „része” a labdarúgásnak. De folyta­tom a., sort. Nemrégiben egyik élvonalbeli focistánk nyilatkozta, hogy kimegy külföldre pénzt keresni. Kö­nyörgöm, itthon mit kap, bagót? Az a szomorú, hogy a maiak a fellegekben jár­nak. még fel sem húzták a cipőt, máris ötezer forintot kérnek. A fiatalokat már ifikorban elrontják a pénz­zel. Nekik még azért kelle­ne lelkesedniük, hogy vala­melyik egyesületért hajthat­nak, ám ehelyett követelődz- nek. fekete pénzekről pus­mognak. Annak a gyereknek, amelyik 18 évesen 50—lOOezer forintot kér az asztal alatt, annak mekkora lesz az ét­vágya két év múlva? Aztán itt van a fegyelmi helyzet. Nem mondom, hogy én e te­kintetben makulátlan vol­tam, de még aktívan fociz­tam. addig előttem a labda­rúgás szent volt. Még ha a pályán szórakoztam is, azt is komolyan csináltam. Egy szóval, átestünk a ló másik oldalára. — Érintőlegesen már szó­ba került az egri éved. Úgy vélem, ez a keserűség, amit a hangodon érzek, még min­dig abból az időből táplál­kozik. — Leírhatatlan, hogy meny­nyire el voltam kenődve, amikor kiestünk. A mai na­pig nem tettem túl magam a kudarcon. Talán egy „sem­leges” csapattal nem vettem volna ennyire szívre, hogy búcsúra kényszerültünk az NB I-ből. de pont az Eger­rel ... Azt az évet ha lehet­ne. örökre kitörölném az em- (ékezetemből. Biztos, hogy még mindig sokan haragsza­nak rám, de akkor nálam senki sem szomjúhozta jobban a sikert. Szerencsére az iga­zi barátok mellettem marad­tak. hiszen a csapatot sem akkor kell ajnározni, amikor sima előtte az út, hanem ak­kor kell melléállni. amikor bajba kerül. Kérdem én, Egerben csak 800-an szere­tik az ESE-t? Mert a leg­utóbbi meccsekre csak eny- nyien voltak kíváncsiak. — Az meg sem fordult a fejedben, hogy menedzser, ként próbálj segíteni az Egernek, hiszen a két évti­zedes labdarúgói múlt révén ma Magyarországon nincs olyan egyesület, nincs olyan pálya, ahol ne köszönnének rád. Egy ilyen ember felér az arannyal. — Eddig ilyesfajta külső munkatársi státuszt senki sem ajánlott fel, de erősen gondolkoznék azon, hogy egy­általán elvállalnám-e. Ha egy húzás nem sikerülne, még azt hinnék, hogy a csa­pat ellen dolgozom. Pedig nekem még az autómban is az ESE-zászló díszeleg. — A beszélgetésünk vé­gén engedj meg egy véle­ményt. Az idén még csak negyvenéves leszel, s min­denki tudja rólad, hogy a piciny gyerekkorodat leszá­mítva a labdarúgással kel­tél, azzal aludtál el. Képte­len vagyok elhinni, hogy má­ról holnapra azt mondod ma­gadnak. nincs tovább. — Édesanyám is ugyanezt vetette fel. Lehet, hogy ez egy múló állapot, de egyelő­re a futballpályákat is mesz- szire elkerülöm. Budai Ferenc Szovjet-amerikai csúcstalálkozó A női kosárlabdázók ma- laysiai olimpiai selejtező tornája után a férfiak , rot­terdami előcsatározása - is befejeződött. A Szovjetunió válogatottjai mindkét erő­próbát sikeresen vették, biztosították helyüket az öt­karikás játékokon. A férfi együttesre a közel­jövőben újabb vizsga vár: július végén az amerikai Atlanta Hawks profi csapa­tával találkoznak. Az ame­rikai vendégek július 20-án érkeznek Moszkvába, majd vendéglátóikkal együtt Szu- humiba repülnek, ahol kö­zös edzéseken vesznek részt. Az első mérkőzést július 25- én Tbilisziben játsszák, majd 27-én Vilniuszban. 30-án Moszkvában mérik össze erejüket. A szovjet csapat az olim­piai selejtezőkhöz képest át­formált összeállításban lép pályára. Alekszandr Go- melszkij edző új játékosokat is kipróbál. Játéklehetőséget kap a húszéves Nyikolaj Rezcov (212 cm magas), a 21 éves Gunnar Vetra (192), valamint a tapasztalt, 30 éves Valdisz Valtersz. A szakember szerint ezek a találkozók az olimpiai fel­készülés második szakaszá­nak kezdetét jelentik, s ezért is fontos, hogy ilyen erős ve- télytárssal mérik össze erejü­ket. A három találkozón nemcsak a jó eredmény el­érésére törekednek, nem titkolt céljuk a sportág nép­szerűsítése. Az együttes erőssége, a 31 éves Vlagyimir Tkacsen- ko (220 cm) gerincsérülése miatt már a selejtezőn is csak egy mérkőzésen ját­szott, s valószínűleg abba kell hagynia a sportolást. A másik kulcsjátékos, Arvidasz Szabonisz olimpiai szereplé­séről az orvosok mondják ki a végső szót. — Ha az orvosok engedé­lyezik a pályára lépését, két- három döntő mérkőzésen mindenképpen számítunk játékára, így az elődöntőben vagy a döntőben — mond­ta Gomelszkij. Détári volt a legjobb külföldi Détári az NSZK- kupával. A győztes gól minden­bizonnyal nagy súllyal esett a latba, amikor öt választották a legjobb külföldi játékosnak A világhírű nyugatnémet sportláp, a Kicker ismét ér­tékelte a Bundesligában ját­szó labdarúgók teljesítmé­nyét. A szakírók véleménye szerint 1988 első fél évében senki sem nyújtott világ- klasszis teljesítményt, a nemzetközi klasszis kategó­riába viszont 25-en kerültek be, 20 hazai és 5 külföldi já­tékos. A besorolás legnagyobb meglepetése, hogy a védeke­ző középpályások között a kölni Armin Görtz került az élre, megelőzve olyan kivá­lóságokat, mint a leverku- seni Rolff, vagy a münche­ni Brehme. Hosszú évek óta először fordul elő. hogy a kapusoknál nem került a képzeletbeli dobogóra Toni Schumacher. A külföldi játékosok rang­sorát az időközben Görög­országba szerződött Détári Lajos vezeti, megelőzve há­rom észak-európai labdarú­gót, s a brazil Titát. A Kicker nemzetközi klasszi­sai, nyugatnémetek: kapu­sok: 1. Eike Immel (Stutt­gart). 2. Köpke (Nürnberg), 3. Stein (Eintracht Frank­furt) ; söprögetök: 1. Matthias Herget (Bayer Uerdingen), 2. Hörster (Bayer Leverku­sen) ; védők: 1. Jürgen Kohler (köln), 2. Reinhardt (Bayei Leverkusen), 3. Buchwald (Stuttgart), 4. Borowka (Werder Bremen); védekező középpályások: 1. Armin Görtz (Köln), 2 Rolff (Bayer Leverkusen), 3. Brehme (Bayern München), 4. Fach (Bayer Uerdingen), 5. Votava (Werder Bremen); támadó középpályások: 1 Lothar Matthäus (Bayern München), 2. Hasler (Köln), 3. Thon (Schalke 04); csatárok; 1. Jürgen Klins­mann (Stuttgart), 2. Mill (Dortmund), 3. Riedle (Wer­der Bremen); külföldiek: 1. Détári La­jos (Eintracht Frankfurt), 2. Bratseth (norvég, Werder Bremen), 3. Prytz (svéd, Ba­yer Uerdingen), 4. Tita (bra­zil, Bayer Leverkusen), 5 Sigurvinsson (izlandi, Stutt­gart). NEM CSAK A DINNYESZURET FONTOS Hi érik a hevesi vidéken! Szokták mondogatni, hogy lényegesen könnyebb a szépet tenni egy hölgynek, mint tartósan „béklyóba verni”. Talán szokatlan a párhuzam, fle a magasabb osztályba kerülő lab­darúgók is valahogy így vannak ezzel. Az esetek többségé­ben a feljutás sokkalta egyszerűbben, simábban megy vég­be, mint a megkapaszkodás. Éppen mert gyakori jelenség a „liftezés" a különböző osztályok között, elismeréssel beszél­nek arról az együttesről, amelynek sikerül a fegyvertény. Nos, a hevesiek méltán ujjonghattak a H. Köteles SE elleni mérkőzésnek véget vető hármas sípszó után. Az Itt meg­szerzett két pont az NB III. Mátra-csoportjába szóló „vízum” meghosszabbítását jelentette, és azt, hogy ha orrhosszal is, de megnyerték a H. Papp J. SE-vel vívott versenyfutást. Keddtől már újra pattog a labda és a vezényszavak a hevesi pályán, tart a ké­szülődés az újabb megmére­tésre. A foglalkozásokon Vár- allyay Miklós edző mellett ott találtuk Tari László szak­osztályvezetőt is. Arra kér­tük a két szakembert, hogy röviden értékelje az előző pontvadászatot, és szóljon az előttük álló feladatokról. — Minden előzetes tapasz­talat nélkül vágtunk neki — tekint vissza a szakosztály- vezető. — Ahogy haladtunk előre, a mérkőzések sűrűjé­ben, úgy érezhettük a saját bőrünkön az NB III. maga­sabb követelményeinek ösz­tökélő hatását. Nagyra érté­kelem, hogy amikor már minden veszni látszott, úgy tűnt. léket kapott a ladik, akkor sem tört ki eszeveszett pánik, hanem éppen ellen­kezőleg. mindenki ereje vég­ső megfeszítésével igyekezett betömni a tátongó hasadé- kot. Az ehhez szükséges lel­ki erőt az a biztos „hátor­szág” adta, amelyet magunk mögött érezhettünk, annál in­kább. minél nagyobb volt a baj. Városunk szívügyének tekintette a bentmaradás ki­harcolását, s mi minden tő­lünk telhetőt megtettünk azért, hogy ne okozzunk csa­lódást. Az ősztől szeretnénk bebiztosítani helyünket a harmadik vonalban. — Én továbbra is bízom a játékosok és a szurkolótá­bor között kialakult véd- és dacszövetség fennmaradásá­ban. Majd szétvetette az öröm a lelátót, a szurkolók berohantak a pályára, és túl­áradó lelkesedésükben ölel­gették a játékosokat, lelken­dezve gratuláltak nekik. Bravúrokra is képes volt a társaság — elég, ha a BVSC elleni győzelmet említem — s amikor a legjobban kellett, helyén volt a fiúk szíve és a „iába”. Jellemző, hogy a fővárosiaktól 7 pontot sike­rült rabolni. Az újonc jel­zőt már levetettük, egy év tapasztalatával gazdagabban kezdjük az idényt. A kieső­zónából mindenféleképpen szeretnénk elkerülni. A perzselő júliusi napsu­garak dinnyét érlelőén tűz­nek a hevesi határban. Min­den, a játékosok testén le­gördülő izzadságcsepp köze­lebb visz a tervek valóra váltásához. Országh Tibor Magyar doppinglaboratórium - egy lépéssel közelebb a NOB-akkreditáláshoz Csak röviden... A közelmúltban Ottawá­ban tartott első doppingelle­nes világkonferencia is je­lezte, hogy önmagában a felismerés, a mégoly han­gos zúgolódás már kevés a tiszta sportot megbénító kór­ral, a tiltás ellenére nagy arányú ajzószerhasználók­kal szemben. A doppingké­szítmények fogyasztásának visszaszorítása csak nemzet­közi fellépéssel, az ellenőr­zések szigorításával, a bár­mikor és bárhol végrehajt­ható vizsgálatok általánossá tételével képzelhető el. Ko­moly eredményeket nem csupán a szinte sportágan­ként különböző szabályozá­sok egységesítésével, a tet- tenérteket mindenkor a vét­kük arányában sújtó bünte­tésekkel lehet elérni, hanem azzal is, hogy szaporítják a legügyesebben manipulálókat is leleplezni képes tudomá­nyos központok, a NOB úgy­nevezett akkreditált labora­tóriumainak a számát. A vi­lágban jelenleg huszonegy ilyen laboratórium van, ame­lyet a Nemzetközi Olimpiai Bizottság azért ismer el, és kér fel doppingvizsgálatok elvégzésére, mert ott ren­delkezésre állnak mind a kiváló orvosok, mind a leg­korszerűbb műszerek. Régóta szó van arról, hogy a Sportkórházban — hivata­los nevén az Országos Test­nevelés- és Sportegészség­ügyi Intézetben — működő doppingellenőrző laborató­rium is beléphet a NOB ál­tal akkreditált intézmények sorába. Eddig azonban min­dig hiányzott valami, ami miatt a magyar laboratóri­um ilyenfajta elismerését nem lehetett kérni. Ez a va­lami szinte mindig a pénz volt, pontosabban a pénz hiánya, ami megakadályozta a még hiányzó korszerű be­rendezések beszerzését, jól­lehet a tökéletesen felké­szült szakembergárda rég­óta együtt van. Most viszont elmozdulni látszik az ügy a holtpontról — ez derült ki abból az interjúból, amit dr. Pucsok Józseffel, a dop­pinglaboratórium vezetőjé­vel készített Jancsó Kornél, az MTI munkatársa. — Ügy hírlik, a sporthi­vatal a segítségükre sie­tett, és még az olimpia előtt hozzájutnak ahhoz a nagyon fontos készülékcsoporthoz, ami nélkülözhetetlen a komplett tesztvizsgálatok el­végzéséhez. — Igen, az ÁISH 110 ezer dollárt adott a Hewlett- Packard amerikai cég gyárt­mányának, egy fejlett elekt­ronikáid tömegszelektív de­tektor és gázkromatográf al­kotta berendezésnek a be­szerzésére. Némi leegyszerűsítéssel azt mondhatom, hogy a gáz­kromatográf az, amely „sza­got fog”, vagyis ha gyanús jelet észlel a tesztanyag elemzésekor, jelez, s ekkor vetjük tüzetes vizsgálatnak alá a kontrollra kapott min­tát a tömegszelektív detek­torral. Vagyis a berendezés kiválóan alkalmas a rutin­vizsgálat során kimutatott doppinganyagok beazonosí­tására, és így a doppingolók leleplezésére. — Honnan és mennyi idő alatt szerzik be a készülék- csoportot? — Terveink szerint au­gusztus első hetében már itt lesz Bécsből a berendezés, és gyakorlatilag azonnal üzembe is tudjuk állítani Az új szerzemény jól kiegé­szíti a már meglévő műszer- csoportot, és belépésével tö­kéletesen biztosíthatjuk az olimpiára induló magyar sportolók doppingellenőrzé­sét. — Munkába állásával tel­jessé válik-e a budapesti la­boratórium műszerláncolata, ami egyik előfeltétele a NOB-akkr editálásnak? — Csaknem teljessé. Egyet­len berendezés szükségelte­tik még, egy magas nyo­mású folyadékkromatográf (HTLC). Az ára ennek 55— 60 ezer dollár, ezt az ösz- szeget várhatóan a jövő év elején kapjuk meg az ÁISH- tól. Tehát ha minden igaz. a Magyar Olimpiai Bizott­ság a szöuli játékok után kérheti az akkreditálást, ami azt jelenti, hogy 1989 tava­szán, vélhetően májusban Budapestre jöhet a NOB ál­tal kijelölt bizottság, amely „levizsgáztatja” a magyar doppingellenőrző laborató­riumot, és ez alapján vál­hatunk a Nemzetközi Olim­piai Bizottság által is elis­mert tudományos központtá. Mint ilyenek, a jövőben szá­mos olyan nemzetközi fel­kérést is kapnánk, amelyek révén gyakorlatilag önellá­tóvá válnánk, hiszen a kül földi megbízások fejében be­folyt valutából futná a szük­séges alkatrészek, vegysze­rek beszerzésére is. Nemrégiben rendezték meg Balatonfüreden a Bala- ton-kupa nemzetközi ifjúsá­gi ökölvívóversenyt, ame­lyen a H. Zalka SE öklözöl is szorítóba léptek. Hahn Bé­la 48 kg-ban bronzérmet szerzett, Gégény Gyula pe­dig a 67 kg-osok között 5 lett. ★ Július 20-án, szerdán 16.30- kor Egerben, szimultánt ad a szovjet Raskovszkij, nem­zetközi nagymester, a He­ves Megyei Állami Építőipa­ri Vállalat (Lenin út 140.) ebédlőjében. Az érdeklődők a helyszínen jelentkezhetnek ★ Egerben, a Tündér-parti pályán ma délután egy őrá. tói nemzetközi férfi-kispa- lyás labdarúgótornát ren­deznek. A résztvevő csapa­tok: Bélapátfalva, Egercse. hi öregfiúk, E. Lendület. Rozsnyó. meccs Holnap, délután nég> orakor, a hatvani köz­ponti sporttelepen elő­készületi mérkőzést ját­szik egymással a IIKVSC NB II-cs csapata és az élvonal újonca a Veszp­rém.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents