Népújság, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-16 / 169. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIX. évfolyam, 169. szám ARA: 1988. július 16-, szombat 2,20 FORINT | AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA MINDENÜTT GOND AZ ANYAGELLÁTÁS Egyenlősdi? A múltkorában a televí­zió egyik igen népszerű műsora az elkövetkező idő­szak egyik leglényegesebb feladatával, a bérreform megvalósításával, illetőleg annak feltételeivel foglal­kozott. Ennek során meg­szólaltatták az „utca em­bereit” is, hogy ők vajon mit várnak mindettől, az­az hogyan képzelik el a dol­got. Nos, a röpke beszél­getések — túl azon, hogy rendkívül érdekesek vol­tak — sok-sok tanulsággal szolgáltak, emellett pedig rávilágítottak arra, hogy e témával kapcsolatosan bi­zony számos illuzórikus né­zet is él a köztudatban. Mi­ről is van szó tulajdonkép­pen? Nem másról, mint ar­ról, hogy a megkérdezet­tek zöme egyenlőségjelet tett a bérreform, illetve a béremelés közé, vagyis an­nak a véleményének adott hangot, hogy a megteendő lépés legfontosabb célja a borítékok vastagságának jelentős mérvű növelése. Alig-alig akadtak viszont olyanok, akik abban lát­ták az egész ügy „velejét”, értelmét, miszerint olyan mechanizmust kellene meg­valósítani. amelyben a kü­lönféle munkákért kapott forintok mennyisége arány­ban vanazértüknyújtott tel­jesítménnyel. S bár a stú­dióban ülő szakemberek azon igyekeztek, hogy ez utóbbi szempontra is fel­hívják a figyelmet még­sem hiszem, hogy egyik pillanatról a másikra sike­rült volna eloszlatniuk a kérdéskörrel összefüggés­ben meglévő félreértéseket. Félreértés — mondom —, de nyugodtan használhat­nám azt a kifejezést: fé­lelem. Mert a teljesítmény­nyel arányos bérezés szük­ségszerű eleme, nélkülözhe­tetlen velejárója a diffe­renciálás. Vagyis az, hogy a jobban, nívósabban, ma­gasabb színvonalon elvég­zett tevékenységet nagyobb mértékben kell elismerni, megfizetni. S persze az is, hogy a trehányul, lélekte- lenül dolgozók ne ugyan­annyi bankóval térjenek haza egy-egy hónapban, mint azok, akik becsület­tel. tisztességgel oldották meg feladataikat. Sajnos, ezek ma még egyelőre csupán elvek. Mert mit mutat a gyakorlat pél dául egy fizetésemeléskor? Azt, hogy többnyire komp romisszumos döntések szü letnek. azaz a mérlegelés nél afféle „külsődleges szempontok életkor, be osztás stb. — inkább do minálnak. mint az a tény, hogy az illető mit tett le az asztalra. Ideje lenne már. ha e té­ren gyökeres változást ér­nénk el, mint ahogyan ezt egyébiránt jó párszor meg is hirdettük. Már csak azért is. mert a fentebb említett, helytelen felfogás azt ered­ményezheti, hogy elmosó­dik a különbség a rosszul és a jól végrehajtott tény­kedés között. Ez pedig nem lehet cél. Ne feledjük, a forintoknak ösztönözniük kell. Hasznosabb, kifogás- talanabb munkálkodásra . Sárhegyi István Vállalataink és az első léi év Az 1988-as esztendőből immáron eltelt hat hónap. E „télidé" a különféle cégek életében mindig fontos pont, hiszen ekkor mód nyílik arra, hogy elemezzék, vajon mit Is sikerült megvalósítani az adott időszak­ra szóló célkitűzésekből, s mit kell majd másként, jobban csinálni az év hátralévő részében. Körképünk során egy effajta mérlegkészítésre kértük szőkébb ha­zánk néhány vállalatának vezetőjét. A Szolnoki Mezőgép Vál­lalat Egri Gyárában — amint azt Barta Sas Béla igazgató elmondta — nehezebbek vol­tak az évindítás feltételei, mint korábban. Az első há­rom hónapra vonatkozó ter­veket teljesítették, ám a jú­nius végéig produkált árbe­vétel némileg elmarad az időarányostól. A nyereség vi­szont — s ez rendkívül lé­nyeges dolog — megegyezik az előzetesen elképzelettel, hozzávetőlegesen azonos nagyságrendű a tavalyival. Köszönhető ez annak, hogy alkalmazkodni tudtak a megváltozott szabályozókhoz, továbbá annak is, hogy a bruttósítás okozta plusz „ki­adásokat" kompenzálták, mégpedig úgy, hogy a fel­adataikat kisebb létszámmal és kevesebb költséggel ol­dották meg. A nem rubel- elszámolású piacokra pon­tosan, időben szállítottak. A tőkés export egyébként to­vábbra is számottevő. hi­szen az összárbevételnek körülbelül 60 százaléka eb­ből származik. Megrendelők jelenleg is lennének szép számmal, de a kapacitások nem teszik lehetővé, hogy még többet vállaljanak. Szükség lenne például kva­lifikált munkásokra, így la­katosokra. hegesztőkre, for­gácsolókra. Az anyagbeszer­zés talán még nehezebb lett, mint volt az első negyedév­ben. ráadásul a nélkülözhe­tetlen „kellékek" igencsak megdrágultak. Az elkövetke. ző három hónapra már meg­vannak a szerződések, s most dolgoznak az esztendő utolsó negyedére szóló üzle­tek tető alá hozásán. A Duna Cipőgyár Hatva­ni Gyáregységében Kozák Géza igazgató arról tájékoz­tatott, hogy az első fél év eredményei nem olyanok, mint amilyeneket szerettek volna: a tervet csak 84 százalékra teljesítették. Ez kizárólag anyagellátási prob­lémákkal magyarázható. Kü­lönösen a természetes bőrök hiányoznak, de nem jobb a helyzet a talpak előállításá­hoz szükséges granulátumok­kal kapcsolatosan sem. Mind­ezek egyébként importból származnak. Ügy tűnik, hogy az év hátralévő részében kedvezően változik ez az ál­lapot, ugyanis több tízezer méter készbör vásárlására kaptak engedélyt. A bajok ellenére a szállítási kötele­zettségeiknek eleget tettek, igaz, lekötetlen kapacitások voltak. A folyamatos mun­kát biztosították, bár a te­vékenység üteme — az előbb említettek miatt — nem volt akkora, mint lehetett volna. Az adott időszakban össze­sen 355 ezer pár lábbelit ké­szítettek: ennek 37,5 százalé­kát belföldre, 62.5 százalékát pedig külhonba. A Szovjet­unióba csak 72 ezer pár ci­pő „utazott”, s ez lényege­sen kevesebb, mint a meg­szokott mennyiség. Ezzel szemben számottevően emel­kedett a tőkés export — különösen az NSZK és Lí­bia fontos partner —, hiszen 150 ezer pár lábbeli ilyen piacokon talált gazdára. A Heves Megyei Állatfor­galmi és Húsipari Vállalat­nál Molnár Gábor igazgató arról szólt, hogy az 1988-as év indításánál komoly ne­hézségeket okozott a feldol­gozáshoz szükséges élő „alap­anyag” biztosítása. Ennek alapvető oka a felvásárlási árforma módosulása, illető­leg az ennek következtében végbemenő irreális árver­seny. Mindezekből adódóan az esztendő elején kihaszná­latlan kapacitások keletkez­tek, amelyeket munkaidő­átcsoportosítással — szabad­ságolás stb — „vezettek le". A feladatokat mindezek da­cára is teljesítették. Vonat­kozik ez mind az exportra, mind pedig a belföldi érté­kesítésre. Igaz, az utóbbi te­rületen — az áremelkedések hatására — a forgalom mér­séklődött. A január elsejével bevezetett adó- és árreform jelentős többletadminisztrá­ciót eredményezett, ám az ezzel összefüggésben mutat­kozó gondok zömét az ille­tékes hatóságokkal tisztáz­ták. Tovább folytatódik a rekonstrukció, amelynek ke rétében elkezdődtek a ser tésvágó, -bontó, -csomagoló vonal létrehozásának munka latai is. Nem éppen örömte li tény, hogy — akárcsak másutt — a cégnél is meg nehezültek a hitelfelvételi lehetőségek. S bár a helyzet bizonyára nem lesz köny- nyebb a soron következő pe­riódusban sem. a vállalatnál mégis feltétlenül hisznek az 1988-as év sikeres zárásában. Az Agria Bútorgyárban Máté Ernő igazgató elmon­dotta, hogy az első hat hó­nap termelési értéke megha­ladja a 120 millió forintot, ám ez valamelyest kevesebb, mint amennyit terveztek. Az elmúlt időszakban komoly" feladatot jelentett a kollektí­vának a prágai Fórum Szál­ló berendezéseinek előállítá­sa, illetőleg helyszíni szere­lése. Ez egyébiránt a gyár életének eddigi legnagyobb vállalkozása volt. A cég te­vékenységét jelentősen hát­ráltatta az alapanyag-ellátás' akadozása, a szükséges ter­mékek ütemtelen beérkezé­se. valamint az importkorlá­tozás. Többször előfordult, hogy egyes területeken leállt a munka, például a poliure- tánhab. illetőleg valódi bőr hiánya miatt. Ezt csak sú­lyosbította. hogy egyes ilyen cikkek árai megemelkedtek. Szerencsés körülmény vi­szont, hogy értékesítési gon­dok nem mutatkoztak. Cél­ként fogalmazták meg. hogy a második fél év folyamán a lemaradást — mind az ár­bevételt, mind pedig a nye­reséget illetően — behozzák. Az elképzelések szerint na­gyobb hangsúlyt fektetnek majd a belföldi igények ki­elégítésére, s azt is remélik, hogy — bár kisebb volu­menben — folytatják majd a szállodai berendezésekkel kapcsolatos ténykedésüket is. Megkezdődött a Varsói Szerződés Tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének ülése Varsóban, a lengyel miniszterelnöki palotában, július 15-éiv megkezdödölt a Varsói Szerződés Tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének ülése (MTl-telefotó) A lengyel fővárosban pén­teken megkezdődött a Var­sói Szerződés Politikai Ta­nácskozó Testületének ülése. A tanácskozáson részt ve­vő magyar küldöttséget Grósz Károly az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke ve­zeti. A delegáció tagja Szű­rös Mátyás, az MSZMP KB titkára, Várkonyi Péter kül­ügyminiszter és Kárpái Fe­renc honvédelmi miniszter, a KB tagjai. A többi tagállamnak az ülésen részt vevő delegáció­it is az első. illetve főtitká­rok vezetik. Részt vesznek az ülésen a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erői fő­parancsnokságának képvise­lői. A Lengyel Minisztertanács palotájában folyó tanácsko­zást vendéglátóként Woj- ciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára az államta­nács elnöke nyitotta meg reggel 9 órakor. A délelőtti ülésen, amelyen Erich Ho- necker. az NESZP KB fő­titkára elnökölt, először Mi­hail Gorbacsov, majd Erich Honecker és Grósz Károly szólalt fel. A Wojciech Ja­ruzelski elnökletével meg­tartott délutáni ülésen Tó­dor Zsivkov, Nicolae Ceau- sescu, Milos Jakes és Woj­ciech Jaruzelski felszólalása hangzott el. Este a lengyel házigazdák fogadást adtak az ülésen részt vevő küldöttségek tisz­teletére. A fogadáson Woj­ciech Jaruzelski és Nicolae Ceausescu mondott pohárkö­szöntőt. A tanácskozás ma folytat­ja munkáját. Az időszerű nemzetközi helyzetet áttekintő, a tagál­lamok egyeztetett kül- és ka­tonapolitikáját meghatáro- zó tanácskozást a szövetség tagországaiban, de világszer­te is nagy érdeklődés előzte meg. A legutóbbi, múlt év májusában megtartott ber­lini ülés óta számottevő vál­tozások történtek a nemzet­közi. s különösen az európai politikai és katonai helyzet­ben. Washingtonban és Moszkvában rövid időn be­(Folytatás a 2. oldalon) Hazánkba érkezett Giovanni Spadolini Stadinger Istvánnak, az Országgyűlés elnökének meg­hívására pénteken hivatalos látogatásra hazánkba érke­zett Giovanni Spadolini, az olasz szenátus elnöke. A köz- társasági elnök utáni má­sodik legmagasabb közhiva­talt betöltő olasz politikust a Ferihegyi repülőtéren Sta­dinger István, az Országgyű­lés elnöke fogadta. Megje­lent Joseph Nitti, az Olasz Köztársaság Budapesti nagy­követe. Giovanni Spadolini dél­után „Olaszország és Ma­gyarország Európa közös tör­ténetében az 1800-as évek­től napjainkig" címmel elő­adást tartott a Magyar Tu­dományos Akdémián. A sze­nátus elnökének politikai pályafutását és tudományos munkásságát Űjfalussy Jó­zsef, az MTA alelnöke mél­tatta. Jelen volt Joseph Nitti. A nap folyamán az olasz szenátus elnöke az Ország­házban találkozott Medgyes- sy Péterrel, a Miniszterta­nács elnökhelyettesével. Je­len volt Joseph Nitti.

Next

/
Thumbnails
Contents