Népújság, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-15 / 168. szám

6. NÉPÚJSÁG, 1988. július 15., péntek Szellemszegény sztárok? Jól elkapott nyári rajt Veszprémben A két évvel ezelőtti vidékbajnok, Miskolczi Ágnes: „A nyáron még lesz alkalmam javítani.” Medvés Gabriella, az idei bajnok: „A döntőben már nem jártak vitustáncot az idegeim.” (Fotó: Szántó György) Az egri teniszsport kétségte­len sikerének számít, hogy az Eger SE női teniszezői feljutó helyen várják az őszi folytatást az OB I-ben. Néhány hét múlva új­ra elkezdődik a versenyfutás a pontokért a nagy rivális BSE-vel, az élvonal „felső házába” kerülé­sért. Azt, hogy a nyári időszakot sem töltik tétlenül, fényesen bi­zonyítja Veszprémben, a vidék­bajnokságon mutatott jó szerep­lésük. Egyéniben Medvés Gabri­ella és Miskolczi Ágnes utasította maga mögé a mezőnyt. Velük folytattam kötetlen beszélgetést a napfényben fürdő népkerti te­niszpálya teraszán. — Milyen út vezetett a döntőig? — fordultam a Romániából az év elején Eger­be költözött újdonsült bajnok­nőhöz.- A selejtezőkön könnyen el lehetett volna csúszni egy banán­héjon, hiszen nem egy sikerre éhes, oroszlánkörmeit mutogató fiatal érkezett Sopronból, Nyí­regyházáról, Boglárlelléről. Egy pillanatig sem vehettem őket fél­vállról, mert az könnyen meg­bosszulhatta volna magát. Talán furcsán hangzik, de az Ágival — mutatott klubtársára — vívott döntőben már nem jártak vitus­táncot az idegeim, mert bárme­lyikünk is győz, Egeré a dicsőség.- Számomra nagyon fontos az egyéniben elért jó eredmény, mert az mindig önbizalmat ad— fűzte hozzá Miskolczi Ágnes — Ezúttal ugyan nem vágott min­den össze, de mégsem lógatom az orrom, mivel az igazi nyári nagyüzem csak most indult be. Kaposváron, Baján, Boglárlellén és Szegeden még bőven lesz le­hetőségem a javításra. Az is vi­gasztal, hogy a nyolc közé jutás­nál vesztett állásból is képes vol­tam fordítani, annak ellenére, hogy ellenfelemnek már mérkő­zéslabdája is volt. Ez arra mutat, hogy a küzdőszellem a korábbi évekhez képest mit sem hanyat­lott bennem. Két éve még nyerni tudtam, de úgy érzem, az idén is méltó kezekbe került a bajnoki cím. — Mit csinál egy teniszező, ha éppen nem forgatja az ütőjét?- Gyakran látni a labdarúgó- pályák környékén, szívesen lá­togatom a meccseket— felelte Gabi. —Ez a hobbim feltehetően onnan ered, hogy az édesapám első osztályú focista volt, jelen­leg pedig játékvezető. További kötődést jelentett a sportághoz a barátom,Lente Lajos személye. Ő már visszaköltözött Békéscsa­bára, s így a levéh'rásra is időt kell szakítanom. Annál is inkább, mivel Nagyváradon élő szüleim is türelmetlenül várják az Eger­ből érkező postát.- Én a Kereskedelmi és Ven­déglátóipari Szakközépiskolá­ban tanítok testnevelést és oroszt— mondta klubtársa.— Abban a kevéske szabad időben, ami marad, előszeretettel bás­tyázom magam körül nyelv­könyvekkel. Leginkább az angol és olasz dallamossága nyerte el tetszésemet. — Az elmondottak­ból érződik, hogy igencsak nagy a lekötöttségük. Ennek ellenére, gondolom, figyelemmel kísérték a wimbledoni közvetítéseket. Mi a véleményük az ott látottakról?- A svéd iskolát kivéve, mintha száműzték volna a szellemet a já­tékból— vette át a szót Ági.- Az esetek többségében az erő és a fi­zikai felkészültség dominál. Lát­ványos, a közönséget tapsra in­dító labdamenetek olyan ritkák, mint a fehér holló. Örültem Ed- berg sikerének, mert az ötletet, a szellemes rögtönzést még az ő já­téka őrizte meg leginkább.- Egyetértek Ágival. Ameny- nyiben folytatódik ez az irányzat, úgy egyre jobban az elszürkülés fenyegeti a sportágat. Az egy­hangúság és a sablonos megoldá­sok már így is eléggé elharapódz- tak, nemcsak a férfiaknál, hanem a nőknél is. Meglepő, váratlan dolgok nélkül pedig oda a játé­kosság, és az egész egy fabatkát sem ér. Azzal vettünk búcsút, hogy kellemes nyári heteket kíván­tunk egymásnak. Ismerve prog­ramjukat, ennek feltétele szá­mukra nem annyira a szikrázó napsütés, mint inkább az, hogy Fortuna a vöröslő salakon se hagyja őket cserben... Buttinger László Amatőr tenisz Kovács és Bölkény elsősége Csaknem félszáz induló fogott ütőt, a napokban Kiskörén meg­rendezett amatőr teniszverse­nyen, hogy hódoljon kedvenc időtöltésének. A pályán vérbeli küzdelmek folytak, olykor a pro­fikra emlékeztető ütésváltások­kal. Megyeszékhelyünkről is le­utaztak egynéhányan a Tisza mellé, s mint utóbb kiderült, nemhiába. A nők versengésében a kiskörei Kovács Emese bizo­nyult a legjobbnak. Az egri Böl­kény L ászióné és Huszár Mária a harmadik helyen végzett, és ugyancsak ők a párosok csatáro­zásaiban egy hellyel előrébb ruk­koltak. A férfiak mezőnyében szinte taroltak az egriek. Sor­rendben Bölkény László, Hoór Kálmán és Hegyi Pál foglalta el az első három helyet. Utóbbi, Bart a László társaságában nem talált legyőzőre a párosok vetél­kedésében. Mezey másodszor Egy ember ugyanazt a hibát nem követi el még egyszer az életben. Vagy legalábbis erre minimális az esélye. Azt hiszem, a magyar labdarúgás vezetői és személy szerint Mezey György is ebből a tételből indult ki, amikor a két fél is­mét kezet nyújtott egymásnak. Két évvel a csúfos mexikói ku­darc után szinte holtbiztosra vehető, hogy az MLSZ Intéző Bi­zottsága Mezeyt kéri fel a szövetségi kapitányi poszt betöltésé­re. A tárgyalások napok óta kedvező irányba haladnak, s az Ígéretek szerint ma a pecsét is rákerül a szerződésre. Ha az utcán végeznénk egy gyors közvéleménykutatást, gyanítom, hogy a „laikusok”, a szurkolók nagy része elégedett lenne az új fordulattal. Sőt lehet, hogy most pont azok zenge­nének dicshimnuszt a szakemberről, akik a legutóbbi világ- bajnokságot követően a balsiker egyedüli felelősének tartot­ták, a pokolba küldték és dilettánsnak titulálták. Persze a szurkolók már ilyenek. Elég volt két esztendő ar­ra,hogy rájöjjenek, sajnos nem Mexikó jelentette a mélypon­tot, még ha akkor ez az „időzítés” miatt annak is tűnt. 1986 nyarán a kontraszt azért volt éles, mert a vb-t megelőző három évben a magyar futball csodájáról regéltek szerte Európában, sőt a világban. Akkoriban bárki becsukott szemmel fogadni mert volna a mieink győzelmére. A jelenlegi helyzet pedig mindenki előtt ismert. Ha Mezey igent mond, egyben biztosak lehetünk: a szak­mában jártas ember kezébe kerül a karmesteri pálca. A dirigá­láshoz ez azonban vajmi kevés, hogy a disszonáns hangok el­tűnjenek, a klubokban kell mielőbb rendet teremteni. Az idő a legjobb gyógyír a sebekre, hiszen hajdanán Mezey is azzal köszönt el, hogy jó darabig hallani sem akar a honi labdarúgásról. Most mégis elvállal egy olyan feladatot, amely nem kecsegtet gyors sikerrel, sőt magában hordoz egy újabb kanosszajárást. Én a magam részéről drukkolok Mezeynek, szorítok azért, hogy labdarúgásunk talpraálljon és az ökölvívás mintájára a jövőben már ne kelljen rászámolni. (budai) Megyei kézilabda-bajnokság Ki állítja meg a Füzesabonyt? A műit heti lapszámunkban a megyei ké­zilabda-bajnokságban szereplő női csapatok teljesítményét helyeztük nagyító alá. Ezúttal a férfi együttesek kerülnek sorra, róluk mondjuk el röviden észrevételeinket. A füzesabonyiakról eddigi produkciójuk alapján csak a dicséret hngján lehet szólni. A tavaly mutatottakhoz képest kétségtelen az előrelépésük, hiszen az akkori negyedik helyről listavezetővé avanzsáltak. Az egyet­len „szeplőt” a Finommechanikától elszen­vedett két gólos vereségük jelentette. Új át­lövőjük, Lipták Imre sikeresen beépült az együttesbe, s vele a végső győzelemnek is vá­rományosai lettek. A H. Zalka SE esetében mindig is kulcs­kérdés volt, hogy kik szerelnek le, kik vonul­nak be. Nincs ez másképp az idén sem, s ha szerencsésen alakulnak a dolgok, akkor még a bajnoki cím sem elérhetetlen számukra. Az Egri Finommechanikánál szervezett és tudatos jövőépítés folyik, ami ugyan pilla­natnyilag meggyőngítette őket — hat játé­kost „hoztak fel” egy szuszra az ifiből — a holnapot illetően mégis derűlátóak lehet­nek. Jelenlegi helyzetüktől függetlenül to­vábbra is éremesélyesnek számítanak. A Gyöngyösi SE kezdeti lendülete — négy győzelem zsinórban — sokat sejtetett, de aztán az ígéretből az egy-két gólos fiaskók miatt csak az élboly utáni igyekezet maradt. Az utóbbi időben többjei is arra mutat, hogy kezdenek kikecmeregni a hullámvölgyből. Az Egri Forgácsoló a derékhadból való, méghozzá azok közül a csapatok közül, amelyek szeszélyesek, mint az áprilisi időjá­rás. Hol beborul, hol kiderül fölöttük az ég, bár játékuk az előző évhez képest fejlődött, nem utolsó sorban a mezőny egyik legjobb átlövőjének, Hopka Csabának köszönhető-. en. Noha Molnár Ferenc az Egri Tanárképzőt erősíti, és toronymagasan vezeti a góllövő­listát, körülötte nincsenek megfelelő kiegé­szítő partnerek, nem formálódott csapat. Ez aztán rá is nyomta a bélyegét szereplésükre, csak árnyékai korábbi önmaguknak. A hatvaniak Achilles-sarka a védekezés, amihez nincs meg a kellő összeszokottságuk. A támadásszövésük ennél lényegesen jobb, ami híven tükröződik a gólkülönbségükön. A Gyöngyösi Főiskola a diákcsapatok krónikus nyavalyájától szenved. Képtelenek csapatjátékukat kiérleltté, kiforrottá tenni, mert mire egy társaság összeszokna, addigra már — tanulmányaik végeztével — szét is szélednek. Az ördögi körből nehéz — csak­nem lehetetlen — kitörniük. A Gyöngyössolymos a kézilabda nagy- nagy szeretetén kívül nemigen tudott más erényt felvonultatni, így aztán a sereghajtó pozíciójuk több mint biztos. A megyei válogatott keret. Kapusok: Ve­res (F.abony), Szecsei (H. Zalka), Román (E. Forgácsoló). Mezőnyjátékosok: Csaná- losi, Mészáros, Bíró (F.abony), Bottyán, Ké­kes-Szabó (H.Zalka), Sellei, Lengyel, Mag­da (GYSE), Bóta, Varga (E.Finommechani- ka). Molnár (ETK) Hopka (E.Forgácsoló), Molnár G. (HKVSC), Révész (Gy. Főisko- la). A góllövőlista állása: Molnár Ferenc 146, Bottyán Levente 121, Révész Zsolt 94 gól­lal. A férfi kézilabda-bajnokság állása: 1. Füzesabony 12 11 — 1 330-245 22 2. H. Zalka SE 12 9 1 2 302-235 19 3. Finom­mechanika 12 8 1 3 313-281 17 4. Gyöngyösi SE 13 7 1 5 355-257 15 5. E. Forgácsoló 13 7 - 6 339-314 14 6. Egri TK 13 5 2 6 349-366 12 7. HKVSC 13 3 1 9 304-379 7 8. Gy. Főiskola 12 2 2 8 239-289 6 9. Gy. sólymos 12 ------ 12 205-370 — M egjegyzés: a H. Zalka SE-E. Finomme­chanika és a HKVSC-H. Zalka SE őszről előrehozott mérkőzéseinek eredményeit a tabella összeállításánál nem vettük figye­lembe. Détári NSZK-rekordot döntött Détári Lajos eladásának híre repeszbombaként csapódott be az NSZK sportújságjainak szer­kesztőségeibe: sok nyugatnémet sportbarátot, szurkolót fájdal­masan érintett, s mélységes csa­lódással töltött el. ABild-Zeitung,az ország 5 millió példányban megjelenő legnagyobb napilapja „Georgi- osz Koszkotasz 20 millióért meg­vásárolta Détárit, s ezzel megőr­jítette a szövetségi labdarúgó li­gát” címmel számol be a liga tör­ténetében példátlan összegért történt játékoseladásról. A lap közli Kari Köröe/csapatkapitány exkluzív interjúját az ügyről. — Lajos biztosra ment család­ja kedvéért: hároméves szerződé­sével többet keres majd, mint ná­lunk az egész csapat egy idény alatt.Négy és fél millió márkát. Ezt mindenképpen meg kell ér­teni — mondotta. — Détári letette a fegyvert a nagy pénz előtt, és megfeledke­zett nagy sportcéljairól. Én lebe­széltem arról, hogy elmenjen, s azt gondoltam, hogy legalább még egy esztendeig nálunk ját­szik. Mégis elment, mert félt at­tól, hogy mégsem fogja az elkép­zelhető legtöbbre vinni, s ezért később Olaszországban vagy Spanyolországban már nem fog­ják magukat annyira törni utána — így a csapatkapitány. A Kölnben megjelenőEr- presscímü napilap szerint felme­rül annak a lehetősége, hogy a tör­téntek után távozni fog Kari-He­inz Feldkamp edző. Feldkamp kemény beszélgetésre számít az ügyben az elnökséggel, hiszen — mint kijelentette -„az Eintracht Détári Lajossal kezdett alakot ölteni, s most nélküle újra csupán torzó.” Uli Stein kapus — és ezt jelen­tette az NSZK minden lapja — kiöntötte szíve minden keserűsé­gét: — Lajosnak mint csapat, telje­sen közömbösek voltunk, ő csak a közönségnek játszott, bennün­ket pedig csúnyán becsapott...,, A tekintélyes Westdeutsche- Allgemeine Zeitungé Ruhr vi­dék legnagyobb újságja „Détári eladásából krőzus lesz az Eint­racht” főcím alatt búcsúzik szo­morúan a magyar világsztártól, aki már-már annyiba kerül, mmi.Maradona.Az újság megír­ja, hogy Détári most megdöntöt- teRummeníggerekordját, akit az Inter 10 millióért vásárolt meg a Bayern Münchentől. A befolyásos napilap szerint a nyugatnémet kereskedelem köz­pontjában, Frankfurtban a görö­gök és a hazaiak ez alkalommal valódi nagy üzletet ütöttek nyél­be — hidegen, számítóan — s ha a pénz egy része még Magyaror­szágra megy is, az Eintracht most újra kitűnően befektethet. Akik rendszeresen figyelem­mel kísérik a Heves megyei lab­darúgó-bajnokság eseményeit, azok tudják, hogy az Apci Vasas együttese legnagyobb vetélytár- sát, a Füzesabonyt, idegenben legyőzve, nyerte meg az 1985- 86. évi pontvadászatot. A lelke­sedés azonban hamar lankadni kezdett, mert a Mátra-csoportba felkerült újoncok játékosállomá­nya nemhogy erősödött, hanem inkább gyengült. Ennek várható következménye az lett, hogy a Qualitál gárdája már a bajnoki év derekán nehéz helyzetbe került. Amikor a tavaszi idény első há­rom mérkőzése után megpecsé­telődött a sorsuk, elhatározták, hogy a hátralévő fordulókban megkezdik a jövő csapatának ki­alakítását. így is tettek. Egy-két poszton kellett csak új játékost bevetni, az 1987-88. évi bajnok­ság kezdetekor. Országh János edző — akinek a kiesés ellenére is további bizal­mat szavaztak — a 4-2-4-es já­tékrendszert választotta. Kez­detben a Németh — Csorba, Sző­ke L., Nagy, Illés — Szőke /., Varga — Fodor L., Kovács III., Kovács /., Kovács II. összetételű gárda számított a kezdő 11-nek, csereként Kiss-sel, Jambrikkal és Jancsóval kiegészülve. Majd, amikor a védősorból hárman is kiestek különböző okok miatt, teljes szerkezeti változtatást haj­tott végre. Ezt követően a Né­meth — Szőke /., Szőke L., Ko­vácsi., Jambrik — Nagy R., Kiss, Varga — Fodor L., Kovács III., Kovács II. alkotta csapat kapott játéklehetőséget. Gyenge kezdés után fokoza­tosan jött fel az Apc a bajnoki táblázaton. Tavasszal nyújtott ki­tűnő teljesítményük mellett az élmezőnyben történt keresztbe- verések is közrejátszottak végső sikerükben. A botladozó tavaszi kezdéssel kapcsolatban Országh János edző a következőket mondta:- A területi osztályban több­nyire rá voltunk kényszerítve a védekezésre. Most, túl magabiz­tosságot érezve kitámadtunk, fellazult hátsó sorunk, s ez meg­lepő vereségeket eredményezett. Amikor körültekintőbbek let­tünk, változtattunk taktikánkon, már nem volt különösebb prob­léma. — Mikor érezte, hogy bajno­kok lehetnek ?- Amikor tavasszal a Petőfibá- nya otthonában 3-1-re kikapott a Honvéd Gáspár SE-től, majd mi 3-0-ra nyertünk a katona fia­taloknál. A harminc forduló során a gólkirály Kovács III., és a közép­pályás Varga mindig pályára lé­pett. Ami az egyéni teljesítmé­nyeket illeti: a kapuban Németh egy-két megingástól eltekintve jó teljesítményt nyújtott. A védő­sor játékával is elégedett volt a szakvezető. A középpályán az örökmozgó Varga tűnt ki. A csa­társorban az őszi idényben Ko­vács III., tavasszal pedig Kovács II. nyújtott kiemelkedőt. A bajnokcsapat teljesítményé­nek méltatásakor nem szabad megfeledkezni azokról sem, akik biztosították a sikeres szereplés feltételeit. Ez pedig a Qualitál vállalat és a községi tanács veze­tése volt. Szigetváry József Biztonságban az olimpia! Dél-Korea a sporttörténet legna­gyobb biztonsági készültségét sora­koztatja fel az olimpiára, állítják a helyszínen járt sajtótudósítók. Háromszázezer, diáklázongások­ban edzett rendőr, katona és más biztonsági ember lesz ott a több mint 300 helyszínen, vigyázni, hogy a legkisebb rendzavarás se bontsa meg az olimpia nyugalmát. Mióta az 1972-es müncheni olimpián a gyá­szos emlékű terrortámadás megtör­tént az izraeli csapat ellen — s újab­ban a futballhuliganizmus miatt —, a nagyobb sportesemények egyre inkább hasonlítanak hadgyakorlat­hoz, de a mostani szöuli lesz a legna­gyobb. A déli Pusan városban, ahol a vitorlásversenyeket rendezik, bé­kaemberek úsznak majd mindig a víz alatt, őrhajók lesznek a közel­ben, fregattok pedig a tenger felől védik a színhelyet. Juk Van Szik, nyugalmazott ve­zérezredes, az olimpia biztonsági főnöke mindehhez annyit tett hozzá egy nyilatkozatában: „Százszázalé­kos biztonságot persze senki sem tud szavatolni.” Mégis, hogy megközelítsék a tö­kéletest, 60 ezer magasan fejlett technológiájú biztonsági berende­zést, fémdetektort, röntgent helyez­tek el a repülőtereken, a szállodák­ban, a játékok színhelyein. A terro­ristaellenes kommandókat percen­ként 600 lövetű, hangtompítós gép­pisztollyal és lézeres célkövető be­rendezéssel szerelték fel. A játékok idején a 13 ezer lakosú olimpiai fa­lut háromszoros célhálóval és őrtor­nyokkal vették körül. Elektronikus érintésjelzők és röntgenszemű opti­kai eszközök fokozzák az acélháló „erejét”. Kiesőként építették a jövő csapatát Újra ünnepelhettek Apcon

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents