Népújság, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-25 / 151. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. június 25., szombat

MEGYEI PANORÁMA

5.

Mátrai vendégcsalogató

Pihenő a Mátrában

Állami támogatással, szervezetten, vagy önállóan

Az öntözés fejlesztési programja megyénkben

Az öntözéses beruházások programja 1986-ban kapott lendületet megyénkben, ekkorra datálódik a jelentős fejlesztések megindulása. Az azt megelőző években több körülmény gátolta az előrelépést, köztük a kedvezőtlen közgazdasági feltételek. A mezőgazdasági üzemek ugyancsak meggondolták: megvásárolják-e a drága berendezéseket, nem mindenhol és nem minden növény ’’érte meg” az öntözéses beruházást. Az állami támogatás lecsökkent, a berendezések nagy része elavult, s pótlására épp az említett okok miatt nem volt lehetőség.

Miért érdemes a turistának felkeresnie Gyöngyöst és környékét...? — Nos, lehet találgatni. Könnyebb azonba, ha egy kicsit segítenek is ebben az idegennek, így történt, hogy az IB USZ és a HungarHotels két fiatal, agilis helyi képviselője, Németh Lász- ló kirendeltségvezető, illetve Keresztes György szállodaigazgató mindenekelőtt a legnagyobb múltú magyar utazási iroda megyén kívüli üzletszerzőit hívták vendégségbe, meglehetősen sokoldalú tájékozódásra.

Kétségtelen a jó szándék, s dicséretes a buzgalom, amellyel az IBUSZ távolabbi szakembereit a városba csalták. S hogy az igyekezet mennyire nem volt hiábavaló — úgyszólván a találkozás első perceiben igazolódott. Kiderült ugyanis, hogy a látogatók közül nem egy legfeljebb a nevét ismeri a patinás Mátra Szállónak, s aki már meg is fordult itt az sem tud a frissebb fejlesztésekről. Arról például, hogy az idei tavasz óta már minden lakrészhez tartozik fürdőszoba is, így az elegáns, hangulatos házban a keresettebb szolgáltatások közül legfeljebb uszodát nem talál ma sem a vendég. Vagy — hogy másról is essék szó — ugyanígy a felfedezés örömével hatott többeknek a hotelkonyha ’’mobilizálása” , farkasmályi kitelepedése. A közeli — hajdan oly népszerű — kirándulóhely ugyanis a reneszánszát éli, újra kezdik felfedezni az errefelé járók. Az Egervin öreg gyűjtőpincéjében — sziklákba mélyített 16 ágú tárolóhelyén — adott a sokféle jó bor, kellemes környezetben akár asztalhoz lehet ülni. Miért ne kerülhetne hát néhány jó falat is az italokhoz? Szóval, ki-kiruccan olykor néhány szakács, felszolgáló is a zöldbe, ha kérik. S ilyenkor — mutatták a házigazdák — természetesen akad melléjük néhány zenészük is mindig, sőt táncos, a Vidróczki együttesből még nagyobb kedv teremtésére.

Aztán — mint a programban még bizonygatták — a város sem kevésbé marasztaló. Néhány műemléke is meglehetősen érdekes, az újabbak — éppen a mostani feltárással pedig további élményekkel biztatnak. A ’’nagytemplom” csodálatos orgonája már eddig is több művész keze alatt megszólalt hangversenyen, ami további hasonló ’’világi” rendezvényekhez lehet garancia. A szinte felbecsülhetetlen értékű — közvetlenül az esztergomi után emlegetett — egyházi kincstár még kopott épületben meglehetősen primitiv körülmények között történő bemutatásával is megkapó. Ugyanígy — minden bizonnyal — felejthetetlen az érdeklődő számára a volt ferences kolostor végre teljes felújításra került épületében elhelyezett védett könyvtár, a maga ritkaságaival, egyedülálló kódexeivel, a hajdan messzeföldön híres gyöngyösi kötészet borjú—, és báránybőrös remekeivel. S noha mostani otthona is pompás a freskódiszes egykori refektóri- umban később még emlékezetesebb találkozást jelenthet a múlt szerelmeseinek, a tudományt, a történelmet kedvelőknek.

Egyszóval nemcsak a sétálónak jobban szembetűnő, ismertebb Mátra Múzeum sajátos, gazdag gyűjteményét érdemes felkeresni a volt Orczy-kastély- ban, ha az idegen erre téved, itt jár. Nyugodtan lehet hosszabb városnézésre is biztatni. A kétségkívül kellemes, vonzó Fő térről máshová, például a Petőfi vagy Kossuth utcai ’’sikátorok” — zsellérközök — felé hívogatni, mivel ilyesféléket másutt aligha találhat.

Ha pedig mindez még mindig kevés, a közeli Gyöngyöspata páratlan temploma és alkalmi toronyzenéje, netalán a valamivel távolabbi Ecséd lelkes, tehetséges műkedvelőinek magával ragadó érdekes lakodalmas játéka késztethet további időzésre a környéken. A népművészetben való további nem mindennapi elmélyedésre ad alkalmat Szakácsáé mátrafüredi palóckincse is, amelyet valóságos megszállottsággal, apadhatatlan szakmaszeretettel, a vidék 105falujából gyűjtött össze nagy türelemmel, sok áldozattal az anyagot immár közszemlére bocsátó tulajdonos.

Füredre — természetesen akár a kedves kis vonattal is tovább utazhat a vendég. S megpihenhet persze a szintén vonzó szövetkezeti Avar Szállóban is, amelyet a HungarHotels, — mint kitűnt a bemutatás alkalmával — elsősorban nyilvánvalóan nem riválisnak, hanem az ellátáson osztozó másik nagy gyöngyösi üzletnek tekint.

Ilyenformán — ugye? — mindjárt egyszerűbb eldönteni az utazást. Amit a minap meghívottak egyébként kifejezésre is juttattak. A szakmai találkozó végén megígérték, hogy Gyöngyöst a továbbiakban kevésbé tekintik "tranzit”-városnak, amin csak átszaladnak, s nemcsak a Mátra központját, hanem a környékét is sűrűbben járják majd csoportjaikkal.

A vidék felvétele az IBUSZ garantált programjaiba, nyilvánvalóan sokkal meggyőzőbben is hangozhatnék — ha a turizmushoz nemcsak az említett utazási iroda helyi kirendeltsége és a Mátra Szálló próbálna következetesen igazodni. Még oly jó ötleteik, még akkora fáradozásaik is kevesek önmagukban. Nem elég, ha a szolgáltatásokat néhány hét óta már gyöngyösi IBUSZ-taxihálózat s rövidesen például a lokálpatrióták által ösz- szeállított, többnyelvű, kölcsönözhető ’’idegenvezető” magnószalag könnyíti. Vagy, hogy végre egy kis pódiumot is tolnak a jó időben bizony eddig csak a farkasmályi kavicsot rúgó táncosok csizmái alá, a hotelszakács pedig a városszéli zöldövezetben, a rendkívül kellemes patakparti pincesoron a feltálalt

(Archív fotó, Szabó Sándor)

pompás ételek receptjét sem hallgatja el.

Többet, sokkal többet kíván az idegenforgalom, főleg pedig az élénkítése. Mások iparkodására, segítségére is szükség lenne. Jobban kellene törődni a meglévő műemlékekkel és további felkutatásukkal, feltárásukkal, bemutatásukkal. Nem szabadna a városban eldurvult, gazos, szemetes területeket hagyni. Jobb utakra, szebb utcákra, terekre, több parkra, virágra vagy akár csupán üde gyepre lenne szükség az értékek kiemeléséhez. Feltétlenül kívánatos, hogy tanácsi támogatással is újabb létesítmények egész sora színesítse, gazdagítsa tovább Gyöngyöst és környékét.

Megengedhetetlen, hogy tovább késlekedjék a határozottabb felismerés és cselekvés a vonzerő növelésére. Mind szélesebb körben kell észrevenni, hogy az idegenforgalomnak valójában mekkora is a jelentősége hazánk, megyénk ezen helyén, mennyit profitálhat a város, illetve szintén jobb sorsra érdemes szomszédsága akár a legcsekélyebb helyi áldozatból is.

S akkor a nagyobb siker sem marad el.

Gyóni Gyula

Azt pedig nem kell különösebben bizonygatni, mit is jelent a mezőgazdaságnak a korszerű és tervszerű öntözés... A megyei tanács mezőgazdasági osztályán kapott tájékoztatás szerint az 1986-ban megkezdett fejlesztési program több évre szól.

A hevesi Homok-hátságon láttak hozzá először a tervezéshez: a hevesi Rákóczi, a tarna- mérai Lenin termelőszövetkezetekben, valamint a káli és az erdőtelki tsz-ekben. Az elmúlt két évben a hevesi Rákóczi termelő- szövetkezetben, állami támogatás segítségével, kétszáz-kétszáz hektár zöldségterület öntözését oldották meg az osztrák Bauer cég gépeivel.

Tavaly újabb jelentős fejlesztések indultak, öt mezőgazdasági üzemben, amelyek megvalósítása erre az évre is áthúzódik. Ezek teljes értéke ötvenegy millió forint, amelyből 1987-ben 44 millió forint értékű fejlesztés valósult meg, 19 milliós állami támogatással. A tamaörsi Dózsa termelőszövetkezetben már üzembe helyezték az osztrák Walthauser gépeket, a füzesabonyi Petőfi, a tiszanánai Petőfi és a sarudi Tiszamente tsz-ekben pedig hamarosan megkezdik munkájukat az amerikai öntözőberendezések. A beruházás nagy része a nádudvari KITE által szervezett, úgynevezett szupe- rintenzív kukoricaprogram keretében valósul meg.

Ebben az évben Heves megye 44 millió forint állami támogatást kapott az öntözéses és meli orációs munkákra. A folyamatban lévő beruházások mellett újabb üzemekben valósul meg a fejlesztés: a tarnamérai Lenin, a poroszlói Magyar-Szovjet Barátság tsz-ekben, a Füzesabonyi Állami Gazdaságban, és a sarudi Tiszamente tsz-ben. Van, ahol még ebben az évben befejezik a munkát: a tarnamérai Lenin tsz- ben 90 hektáron, a Füzesabonyi Állami Gazdaságban pedig 200 hektáron valósul meg az öntözés. Az utóbbi gazdaságban a Walthauser gépekkel való öntözéshez a sertéstelepen keletkező trágyalevet is felhasználják.

Megyénkben egyébként — a folyamatban lévő és újonnan induló beruházások értéke az idén 35 millió forint, amelyből 15 millió állami támogatás. Ebben az évben közel kétezer hektár területen oldják meg a korszerű öntözést. A KITE termelési rendszernek komoly szerepe van ebben: a technológiai előírások mellett megszabja a feltételeket, mely fajtához milyen vízigény szükséges.

A korszerűbb gazdálkodás érdekében mindezek mellett a mezőgazdasági üzemek maguk is vásárolnak gépi berendezéseket, lízing-bérlet formában. Ez esetben az öntözéses elképzeléseket önállóan valósítják meg.

M. M.

Arcéi

A megyei parancsnok,

Jókedélyű, könnyen barátkozó, szimpatikus ember Polonkai András, a Munkásőrség Heves megyei parancsnoka, aki fiatalon került ebbe a beosztásba, mielőtt 1983-tól 85- ig ellátta az egri városi munkásőrség parancsnoki tisztjét is. Több kitüntetés tulajdonosa, közöttük a Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozatának és a kubai Fegyverbarátság Elmélyítéséért kitüntetésnek. Polonkai András azzal is dicsekedhet, hogy a megye munkásőrségének történetében ő az első olyan kinevezett parancsnok, aki nem ’’külsőként”, hanem az apparátusból, fokról fokra lépve előre jutott el idáig. Sokan ismerik, legalábbis a munkásőrök, de a civil lakosság többsége már kevésbé...

— Ezért is szeretnénk bemutatni. Ha lehetséges, kezdjük személyével — invitálom, amikor hellyel kínál az irodájában.

— Makiáron születtem 1946- ban, ahol jelenleg is lakom. Szüleim földművelők. Egy húgom van, aki Szentendrén él. Az általános iskoláimat falumban végeztem el, majd a középiskolát Budapesten, a Puskás Tivadar Távközlési Technikumban. A műszaki főiskolán 1969-ben szereztem diplomát. Miután leszereltem a katonaságtól, 1971-től a munkásőrségnél dolgozom. Előtte néhány hónapig a Vilati- nál gyártástervező voltam. Több beosztásban tevékenykedtem, 1985 decemberétől pedig a megyei parancsnoki tisztséget látom el. 1973-ban nősültem, Zoltán fiam nyolcadik osztályos, Éva lányom pedig hatodikba jár. Feleségem a makiári tanácson van állásban.

— Hogyan fogadta a kinevezést?

— Annyira meglepett, hogy

az első pillanatokban szóhoz sem tudtam jutni, mert eddig nem volt szokás, hogy a testületen belülről nevezzenek ki valakit megyei parancsnoknak. Szakmailag nem volt egy pillanatig sem gondom az új feladattal, csak az volt eleinte furcsa, azoknak kell parancsolnom, akikkel azelőtt egy szinten voltunk. Gyorsan rájöttem: ezen a poszton már másképpen látja az ember a dolgokat, és aztán tudomásul kellett vennem azt is, hogy nem lehet mindenkinek a kedvében járni. Általában igyekszem a többség szempontjait figyelembe venni. Munkaterületemen furcsa demokráciáról beszélni, hiszen fegyveres testületről van szó, ahol a parancsot végre kell hajtani. Ez persze nálam nem egészen igaz, mert a feladatok előkészítésének időszakában ütköztetjük a nézeteket, véleményt cserélünk, de amikor döntés születik, az asztaltól felüliünk, következik a parancs, az egységes végrehajtás.

— Miként tudta legyűrni magában a kinevezése után jelentkező, a már említett érzéseket?

— Viszonylag gyorsan. Az biztos, hatalmas előnye, de hátránya is lehet annak, hogy nem kívülről jön a parancsnok. A hátrány: a hosszú eltöltött idő sematikussá teheti a munkát, mert aki itt dolgozik annak minden természetes, aki viszont máshonnan jön, többet érzékel, jobban tud újítani. Előny viszont, hogy ismeri a szervezetet, annak jó és rossz oldalait. Tud az ember azoknak a fejével is gondolkodni, akiknek az utasításokat adja. El tudja dönteni, az illető végre tudja-e hajtani a feladatokat, vagy sem. Nálam egyébként is mindig nyitva van az ajtó, nincs fogadónap. Jöjjön és mondja el gondját, panaszát a munkatárs, a beosztott, a munkásőr. Igaz, sok időt elvesz tőlem, de megéri, örülök, ha segíteni tudok valakin. Nem ismerek kis és nagy problémát, mert ami nekem látszatra bagatellnek tűnhet, a másiknak lehet, hogy nagy ügy.

(Fotó: Szántó György)

— A munkásőrök nagyon tisztelik egymást. Tapasztaljuk, hogy jókedélyűek is. De nem hiszem, hogy csak ezért lenne szükség rájuk a mostani világban.

— A munkásőrség társadalmilag szervezett, önkéntes fegyveres politikai szervezet. Ide senkit nem ráncigáltak, kényszerítettek. Ide mindenki önként jött. Társadalmilag szervezett, mert a társadalom minden rétege érintett, a munkás, a paraszt, az értelmiségi, a fiatal. Nálunk elmosódnak, megszűnnek a civil kategóriák; itt csak beosztott és parancsnok van. így is szólítjuk egymást. Hogy fegyveres testület ez törvényszerű, mert adódik feladataiból. őrzi a szocialista államrendet, részt vesz a közrend, a közbiztonság fenntartásában, a

rendezvények biztosításában, segítséget nyújt elemi csapás, s más rendkívüli esemény idején az élet és az anyagi javak megmentéséhez, a károk elhárításához.

— Ezek rendeletekben meghatározott kötelességeink, de ezen felül még számtalan olyan feladatot is végrehajtunk, amely nélkül munkánk nem lenne teljes. Részt vállalunk az ifjúság hazafias nevelésében és a közéletben. Munkásőreink több mint felének két-három társadalmi elfoglaltsága is van a népfrontban, a pártvezetőségekben, a szak- szervezetekben, a tanácsoknál, stb. Fontos a párttaggá nevelési funkciónk is, hiszen itt olyan társadalmi munkát végeznek, olyan közegben élnek, amelyik ezt elfogadja, mi bátran merjük ajánlani a pártba, mert a hiedelmek ellenére nemcsak párttagok lehetnek munkásőrök, hanem pár- tonkívüliek is.

— A munkásőrségnél nincs létszámhiány. Miért? Milyen kedvezményeket kapnak?

— Amikor devalválódik a társadalmi munka értéke, jó érzéssel mondhatom, nálunk nincsenek utánpótlási gondok. Persze ez nem azt jelenti, hogy nyugodtan ülhetünk babérainkon, nem keressük az új formákat. Nem véletlenül veszünk részt az ifjúság nevelésében, mert már több olyan munkásőr tett esküt, aki ifjúgárdista korában, úttörőként ’’fertőződött” meg a szervezettel. Feladatunk az úgynevezett ”bázis”-elmélet bővítése. Azt akarjuk, hogy bázisunk legyen az egész megye. Hogy nincs gond az utánpótlással az a széles néprétegek elismerését is jelenti. Idetartozik az is, hogy a munkásőrök önkéntesen és ellenszolgáltatás

nélkül végzik munkájukat. Semmiféle kivételt nem kapnak, előnyt nem élveznek, de fontosnak tartjuk, hogy hátrányba se kerüljenek. S még egy: igazodunk azokhoz az elvárásokhoz, amelyek a munkaidő védelmét szolgálják. Az utóbbi öt évben mintegy harminc százalékkal csökkentettük a munkásőrök igénybevételét. A szintentartást átgondoltabb tervezéssel, szervezéssel és hatékonyabb kiképzési tevékenységgel biztosítjuk. Ezért hoztuk létre a felsőtárká- nyi kiképzési bázisunkat, ahol kulturált körülmények között tudjuk ellátni a három napos ösz- szevonásokon résztvevőket.

— Melyek a további feladataik?

— Az elért kiváló minősítést szeretnénk megtartani. A rendszeres ellenőrzések azt jelzik, hogy ezt tudjuk teljesíteni. Rangja nem csökkent, amelyet a megye kivívott magának. Persze nem könnyű munka ez, mert ami ma elég, holnap nem biztos, hogy az lesz. Keressük az új utakat. A munkásőrségnél is nőtt a nyitottság, mert azelőtt zártabb volt. Iskolákban, intézményekben rendezünk bemutatókat, hogy az emberek a munkásőröket ne tabunak tekintsék, hanem lássák, hogy a munkásőrség szerves részét képezi a magyar táradalomnak és fegyveres szerveinek.

— S melyek a személyes kívánalmai?

— Továbbra is szeretném kedvvel végezni a munkámat. Családi házban lakom, s ami van kevéske szabad időm, azt elviszi mostanában a kerti munka, no és a bentről hazavitt beszámolók készítése.

Fazekas István