Népújság, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-03 / 132. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. június 3., péntek 3 Grósz Károly találkozója a KGST-tagországok KB-titkáraivai (Folytatás az I. oldalról) erkölcsi értékeinek megszi­lárdításával. hatékony gaz­dálkodással a szocializmus további fejlődése előtt utat .nyisson. A légkör ma ked­vező ahhoz. hogy a pártér­tekezleten elfogadott állás­foglalást határozott tettek kövessék. Grósz Károly hangsúlyoz­ta: a társadalomban széles körű egyetértés van abban is. hogy hazánk í'e'jlődése el­választhatatlan u szocialista országok történelmi változá­saitól. Üdvözöljük a szocia­lista világ megújulását. Az MSZMP főtitkára si­kereket kívánt a testvérpár toknak a gazdasági-társadat mi feladataik megoldásá­hoz. Hangsúlyozta, hogy az MSZMP, a Magyar Népköz- társaság nagy jelentőséget tulajdonit a szocialista or­szágok gazdasági integráció­ja megújításának. A ‘ találkozón jelen volt Németh Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság lit kára, Marjai József minisz­terelnök-helyettes. kereske­delmi miniszter és Kovács Imre, a Központi Bizottság Gazdaságpolitikái Osztály á nak vezetője, a Központi Bi­zottság tagjai. •k A tanácskozás záróközle­mény elfogadásával befejezte munkáját. A KGST-tagországok testvérpártjai gazdasági kérdésekkel foglalkozó KB-titkáraioak tanácskozása Budapesten rendezték meg 1988. június 1- jén és 2-án a KGST-tagországok kommunis­ta és munkáspártjai gazdasági kérdésekkel foglalkozó központi bizottsági titkárainak so­ros tanácskozását. A találkozón részt vett Grisa Filipov. a Bolgár Kommunista Párt, Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára: Jozef Lénárt. Csehszlovákia Kommunista Pártja KB Elnökségének tagja, a KB titká­ra. Rudolf Rohlicek, a KB tagja, a kormány elnökének első helyettese. Csehszlovákia ál­landó KGST-képviselője; Lionel Soto Prieto, a Kubai Kommunista Párt KB titkára; Ma­rian Wozniak. a Lengyel Egyesült Munkás­párt KB PB tagja, a KB titkára, Wladislaw Gwiazda, a külgazdasági kapcsolatok minisz­tere. a Lengyel Népköztársaság állandó KGST-képviselője; Németh Miklós, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságá­nak tagja, a KB titkára. Marjai József, a KB tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, a Magyar Népköztársaság állandó KGST-képvi­selője; Demcsigin Molomdzsamc, a Mongol Népi Forradalmi Párt KB PB tagja, a KB titkára, Mjatavin Peldzse, a KB tagja, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, a Mongol Nép- köztársaság állandó KGST-képviselője; Sünter Mittag, a Német Szocialista Egységpárt Po­litikai Bizottságának tagja, a KB titkára, Günther Kleiber, a KB PB tagja, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, az NDK állandó KGST-képviselője; Ion Radu, a Román Kom­munista Párt KB Politikai Végrehajtó Bi­zottságának póttagja, a KB titkára; Nyikolaj Szljunykov, a Szovjetunió Kommunista Párt­ja KB Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára. Alekszej Antonov, a KB tagja, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, a Szovjetunió állandó KGST-képviselője; Vu Canh, a Viet­nami Kommunista Párt KB titkára. A tanácskozás munkájában részt vettek a lestvérpártok központi bizottsági osztályve­zetői és osztályvezető-helyettesei is. A résztvevők elvi kérdéseket vitattak meg és tapasztalatcserét folytattak a KGST-tagor­szágok műszaki-tudományos fejlesztési komp­lex programjának megvalósításával kapcso­latos munkáról, a tudományt és a technikát érintő párthatározatokról, a nemzetközi szo­cialista munkamegosztás kidolgozás alatt ál­ló kollektív koncepciójáról. Véleményt cse­réltek az együttműködés és a szocialista gaz­dasági integráció időszerű kérdéseiről. A tanácskozás résztvevői tájékoztatták egy­mást az országaikban megvalósuló tudomá­nyos és műszaki fejlesztés eredményeiről és időszerű feladatairól, kiemelt figyelmet fordít­va a legújabb eredmények népgazdasági el­terjesztésére. A testvérpártok központi bizottsági titká­rai megállapították, hogy a KGST-tagorszá­gok műszaki-tudományos fejlesztési komplex programjával kapcsolatos feladatok végrehaj­tásában megjelentek az első eredmények, amelyeket a termelésben hasznosítanak. Ez­zel együtt aggodalmukat fejezték ki az ed­dig elvégzett munka gazdasági hasznosságá­nak elégtelensége, valamint a komplex prog­ram egyes kiemelt témaköreiben tapasztalha­tó lemaradás miatt. Hangsúlyozták a tudo­mány és a technika területén kialakított együttműködés hatékonysága növelésének a szükségességét. A tanácskozás résztvevőinek véleménye szerint jelenleg elsőrendű feladat, hogy a tartalékokat és az erőfeszítéseket azok­ra a problémákra koncentrálják amelyek megoldása rövid távon technológiai áttörést eredményez, képes forradalmasítani a terme­lést. és ennek alapján lényegesen növelni an­nak hatékonyságát. Ezt hivatottak elősegíte­ni azok, a komplex program keretében elő­készítés aiatt álló tudományos-termelési és technológiai tervek, amelyek átfogják az in­novációs ciklus egészét — a kutatástól és a fejlesztéstől a termelésig és a késztermékek értékesítéséig. A testvérpártok erőfeszítései­nek egyesítése a tudományos-műszaki hala­dás kiemelt feladataira elősegíti a gazdaság struktúrájában szükséges változásokat, az élenjáró pozíciók elérését a tudományban, a technikában, a termelésben a nép jólétének további növelése érdekében. Megállapították, hogy a nemzetközi szocia­lista munkamegosztásnak a KGST keretében készülő kollektív koncepciója hivatott arra, hogy távlatában biztosítsa az átmenetet -az együttműködés minőségileg új szintjére. A kapcsolatok bevált formái megőrzésével a szocialista tervgazdaság, a gazdasági eszközök, az árú- és pénzviszonyok előnyeinek teljes érvényesítése, valamint a gazdasági szerveze­teknek az együttműködésbe történő széles kö­rű bevonása mellett, előtérbe kerülnek u ha­tékonyság kritériumai. Megfogalmazódott az a vélemény, hogy a kölcsönös együttműködés, a termelési koope­ráció és a szakosodás fejlesztésekor és elme lyítésekor az egyes országokban létrehozott gazdasági és műszaki-tudományos potenciál­ból. valamint az anyagi és munkaerőforrá­sok. a termelő kapacitások leghatékonyabb hasznosításának szükségességéből kell kiin­dulni. A találkozó résztvevői kifejezték vélemé­nyüket. hogy a koncepció megvalósítása — részben a kölcsönös érdeklődésre számot tar­tó konkrét kérdésekben a termelésszakosí­tásról és kooperációról kidolgozott programok és megállapodások alapján — elősegíti a szűk séges feltételek létrejöttét a KGST-tagorszá­gok gazdasági teljesítőképességének állandó növeléséhez, exportlehetőségeik bővítéséhez, világgazdasági pozícióik megszilárdításához. Ennek célja az is, hogy hozzájáruljon a KGST- tagországok fejlettségi szintje fokozatos ki­egyenlítési folyamatának meggyorsításához; mindenekelőtt a Vietnami Szocialista Köz­társaság, a Kubai Köztársaság és-a Mongol Népköztársaság, illetve az európai KGST-or- •szágok között. Pozitívan értékelték az európai KGST-tag­országok. valamint a Vietnami Szocialista Köztársaság, a Kubai Köztársaság és Mongó­lia közötti sokoldalú együttműködés speciá­lis komplex programja kidolgozásának mene­tét. szoros összefüggésben a nemzetközi szo­cialista munkamegosztás kollektív koncep­ciójával. Az e programokban előirányzott in­tézkedések megvalósítása arra irányul, hogy aktívabban vonják be e három államot a termelésszakosításba és kooperációba, a szo­cialista gazdasági integrációba, az előttük ál­ló elsőrendű gazdasági és társadalmi felada­tok megoldásába. A testvérpártok képviselői síkraszálltak a kölcsönös együttműködés és a szocialista gaz­dasági integráció, valamint az ezek mecha­nizmusának fokozatos tökéletesítésével kap­csolatos konkrét lépések mielőbbi tanulmá­nyozásáért . és egyeztetéséért. Hangsúlyozták a KGST-tagországok gazdaságpolitikája és tudományos-műszaki politikája egyeztetésé­nek jelentőségét azokon a területeken, ame­lyek a kölcsönös együttműködéssel, illetve az érdekelt országokkal kapcsolatosak, valamint a társadalmi-gazdasági fejlesztés más terüle­tein is. Kiemelték a népgazdasági tervkoor­dináció — mint az egyeztetés fő eszköze — korszerűsítésének a fontosságát. A vállalatok és az egyesülések bevonása a tervkoordiná­cióba. amit a jövőben is a központi tervező szervek irányításával végeznek, a testvéror­szágok együttműködésének fontos mozzanata lesz. Ezt megalapozza a KGST-tagországok gazdálkodó szervezetei közötti közvetlen kap­csolatok fejlődése is. Véleménycserét folytat­tak az árképzés, valamint a KGST-tagországok közötti együttműködés valutáris-pénzügyl és más gazdasági eszközeinek szakaszos korsze­rűsítéséről. A találkozó résztvevői támogatásukról biz­tosították a moszkvai legfelsőbb szintű szov­jet—amerikai tárgyalásokon képviselt szovjet álláspontot, és reményüket fejezték ki. hogy e tárgyalások eredményei hozzájárulnak a nemzetközi helyzet további javításához, min­denekelőtt a fegyverkezési hajsza és a lesze­relés kérdéseiben az előrelépés meggyorsítá­sához. Ez lehetővé tenné a katonai kiadások lényeges csökkentését és az így felszabaduló eszközök átirányítását a békés alkotás és fej­lesztés céljaira. A tanácskozás résztvevői ismételten meg­erősítették országaik eltökéltségét, hogy a jö­vőben is az egyenlőség és a kölcsönös elő­nyök alapján fejlesztik gazdasági és tudomá­nyos-műszaki kapcsolataikat valamennyi szo­cialista állammal, a fejlődő országokkal és társadalmi rendszerüktől függetlenül más ál­lamokkal is. A találkozón kiemelték a Kölcsönös Gazda­sági Segítség Tanácsa és az Európai Gazda­sági Közösség közötti hivatalos kapcsolatok közelgő létrehozásának és az erről szóló nyi­latkozat aláírásának a fontosságát. Ismételten megerősítették, hogy továbbra is szükség van a fejlődő országok elmaradott­ságával és külső eladósodásával kapcsolatos problémák megoldására, igazságos és demok­ratikus alapon új nemzetközi gazdasági rend megteremtésére. A tanácskozási alkotó, elvtársi légkör, a barátság és a kölcsönös megértés jellemezte Nem lehetünk „egyszerűek”... K önnyű annak, akinek a fejében min­dig egyértelmű és kész válaszok van­nak. Könnyű annak, aki minden felvetődő kérdésre kapásból felel: mert hát mindent tud, s a véleménye — az a megin­gathatatlan — mindig határozott. S ke­mény (de általában is olyan), akár a szikla. Vajon honnét táplálkozhat ez a fajta ön­bizalom és magabiztosság? Talán a világ alapos és szerteágazó, minden .részletre ki­terjedő ismeretéből? Nem valószínű. Ak- kof meg honnét ez a nagy merészség .. . ? Mindezen elgondolkodni igen tanulságos dolog. Nekem pedig akkor jutott eszem­be ez az egész, amikor nemrégen egy idős asszony járt benn a szerkesztőségben, és mesélni kezdett. A történet a következő: Az idős néni lánya és annak vőlegénye — mint turisták — a Német Szövetségi Köz­társaságba látogattak, s aztán úgy határoz­tak, hogy ott is maradnak. Bizony az ilyes­mi mostanság előfordul. Az okok sokfélék lehetnek, de az egyszerűség kedvéért ma­radjunk abban, hogy a fiatalok kaland­vágyból vándoroltak ki. Néhány hét eltel­tével a lány levelet írt haza, ebben közöl­te, hogy odakint-összeházasodnak, s persze az esküvőre várják az anyát is. A néni készülni kezdett a nagy útra. ösz- szepakolta lánya személyes holmijait (ilyen az anyai szív . . .), dunyháját, párnáját, s azokat a kedvenc tárgyait, amelyekhez ra­gaszkodott gyereke, s amelyeket hiába ke­res bármelyik ottani szupermarketben. No nem azért, mert kint nem kaphatók. Az effajta hiánynak egészen másféle okai van­nak. De hagyjuk az érzelmeket, a valóság rendszerint prózaibb, annál is inkább, mert I az állampolgár tudja: ahhoz, hogy a hatá­ron átvigye ezeket a holmikat, papír kell. Kiderült, hogy ezt különösebb nehézség nélkül meg is kaphatja. (A papír neve I egyébként: kiviteli engedély). A néni tehát bement a bankba (lényegtelen, hogy me­lyikbe), és előadta kérését: „Adnák meg neki a kiviteli engedélyt, hadd vihesse ki az országból a dunyhát...” Ennek nem is volt akadálya. Ámde az a fiatal ügyintéző í hölgy ekkor váratlanul feltette az ö „glo- I bális” és alapvető kérdéseit a néninek. Va­lahogy így: Minek disszidáltak ezek egyál­talán. nem volt itt jó nekik . . . ? Hirtelen nem is tudom, mit válaszoltam volna erre a kérdésre. Talán azt, hogy én kiviteli engedélyért jöttem ide, s nem egy hivatalnok állásfoglalására, erkölcsi ítélete­re vagyok kíváncsi. Mindenesetre, amikor a néni a szerkesztőségben — sírva — elme­sélte a történetet, elmondta, bizony nagyon meglepődött ezen a durva hangon. Arról már nem is szólva, hogy a kellemetlen epi­zód anyák napja környékén zajlott, így az ügy stiláris szempontból is kívánnivalót ha gyott maga után. Pedig a néninek volt elég baja enélkül is. Igaz, ezt az ügyintéző nem volt köteles figyelembe venni. Persze, ez csak zavarta volna bátor ki­állásában, világos és kritikus véleménynyil­vánításában. Sőt, kis túlzással azt is mond­hatnám: stratégiai programjában... Bonyolult időket élünk, ha még valaki nem vette volna észre. Az ember csak úgy kapkodja a fejét össze-vissza: mi meg nem történik körülötte. A múltkor is: a világ egyik legkonzervatívabb politikusa azt bi­zonygatta, kötelességének érzi. hogy segít-, sen az egyébként szocialista Magyarország gazdasági gondjain.’ Az isten sem ismeri ki magát ebben a nagy kuszaságban. De ne is távolodjunk el ennyire a témá­tól. Nemrégiben a televízióban maga a bel­ügyminiszter-helyettes is azt mondta — mi­kor az ausztriai menekülttábor magyar la­kóival készült film után beszélgetett a mű­sorvezetővel —, hogy: bárhogy is van, eze­ket a magyarokat visszavárjuk, jöjjenek csak haza.' Hát ezt meg hogy értelmezné ez a bank- tisztviselő hölgy? Biztos, ezzel kapcsolat­ban is lenne egy kemény és frappáns véle­ménye. Jó neki. De mi meg itt állunk, sokszor bizonyta­lanul: mérlegelünk, töprengünk és megpró­bálunk gondolkodni. Többségünk képte-* len „sima”, maguktól értetődő válaszokat adni ezekre a nem maguktól értetődő kér­désekre. Be kell látnunk, ebben a helyzet­ben már nem lehetünk többé mi magunk sem, úgymond — „egyszerűek "... A világ annál már bonyolultabb. Havas András Interferon-kutatás Az interferont előállító Vérkészítmény KFT-t öt éve alakította az EGIS Gyógyszergyár, a Szegedi Szent-Györgyi Albert Or­vostudományi Egyetem és az Országos Hematológiai és Vértranszfúziós Intézet. Kor­szerű technológiai módsze­rekkel — az emberi vér másra nem használható ré­széből — értékes gyógyszer- hatóanyagot készítenek. A kutató-fejlesztő társaság kö­zelmúltban kapott törzs­könyvezési engedélyt új gyógyszerére. A vizsgálatok szerint az új szer eredmé­nyesen alkalmazható a fe­hérvérűség egy speciális for­májára, a hajas-sejtes leuké­mia kezelésére. Az interfe­ront az elmúlt másfél, két évtizedben, szerte a világon sokan szinte csodaszernek tartották. A kutatások má­ra bebizonyították, hogy in­dokolatlan volt a túlzott várakozás. A tapasztalatok szerint azonban jó néhány — elsősorban vírusos eredetű betegség gyógyítása ered­ményes lehet interferon ha­tóanyagú szerekkel. Hazánk­ban is több, klinikai-2 fá­zisban levő kutatás folyik, hogy az új készítmények ha­tását tanulmányozzák. A vírusos eredetű máj- gyulladás, a herpeszfertő­zés és a vérképzőrendszer rosszindulatú betegségének gyógyításával kapcsolatban például reménykeltők az eredmények. (MTI-fotó: Baric Imre)

Next

/
Thumbnails
Contents