Népújság, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-22 / 148. szám
-mm NÉPÚJSÁG, 1988. június 22,, szerda Weöres-kötet - orosz nyelven Szép kiállítású orosz nyelvű verskötettel köszönti a szovjet könyvkiadás a 15. születésnapját ünneplő Weöres Sándort, kortárs költészetünk élő klasszikusát. Vjacseszlav Szereda kitűnő válogatásában és szerkesztésében. Jelena Malühina tartalmas előszavával jelentette meg a moszkvai Raduga Könyvkiadó a Tűzkőt („Ognyennüj kologyee") című Weöres-verskötetet, amelynek figyelemfelhívó eímlapját a költő elmélyül- ten tűnődő arcképe díszíti. Jelena Malühina jellemző képet rajzol Weöres költői világáról. Felidézi egyik személyes emlékét is, látogatását Weöresék budai lakásában. a Hlebnyikovról folytatott beszélgetést, az erős feketekávé hatását, és azt a pillanatot, amikor hirtelen megszakadt a beszélgetés, mert a költő képzelete a mindennapok világából átvillant a poézis szférájába. Kiemeli Weöres költészetének filozófiai jellegét, rendkívüli sokszínűségét, szemléletének eredetiségét. Sok és sokféle hatást, számtalan inspirációt épített be öntörvényűén és változatosan gazdag költészetébe. A szavak szerelmese, igéző mestere gyönyörködik a magyar nyelv kifejező erejében, mozgalmasságában, zeneiségében. Ismeri a szépség törékenységét, könnyen elpusz- tithatóságát. Kozmikusra tágult művészi világában az emberhit, a szépség, a fenséges, a bájos milliónyi csodái elválaszthatatlanok egymástól, összetartoznak, oszthatatlanok. A koncepciózusán és lé- nyeglátóan válogatott Weö- res-kötetben megtalálható: a Himfy-strófák, Gázlámpa, Diáknotesz, Munkanélküliek, Naplójegyzetek, Bartók suite; A Teremtés dicséretéből, mégpedig az Első szimfóniából a Jubilus és a Valse triste; a Dunántúli képekből az Esős éjszaka, Eső után és a Disznóetetés. Az Epigrammák közül az Illyés Gyulának, a Nap és Hold, valamint A magyar ész cí- műek kerültek a válogatásba. A Medusa ciklusból a Harmadik szimfónia és az Éjszaka csodái; a Rongy- szőnyeg 160 darabjából 31, a Magyar etűdökből pedig 21 — valamennyi J. Kuznye- cov fordítása — nyerte meg a szerkesztő tetszését. Weöres orfeuszi szituációkban a látható világot képes művészileg — Rilke nyomán, de a saját módján — „láthatatlanná" tenni. A Hallgatás tornyából az Ötödik szimfónia és a Hatodik szimfónia; az Orbis Pictus 100 darabjából 16 olvasható Ju- rij Kuznyecov kitűnő fordításában is ezt bizonyítja. Az Átváltozások 40 szonettjéből az Animus és az In Aeternum; a Tűzkút ciklusból A kerti szék, Fairy Spring, At a vízen, valamint az Exilium, míg a Merülő Szaturnuszból a Négy korái, a Panoptikum 12 darabjából 3, a Falusi hangverseny 7 részéből kettő, a Budapesti színes fényképek mindhárom része, valamint a Nagyság című vers található a válogatásban. Az élet végén ciklusból a címadó vers és a Toccata, az újabb versekből pedig egy értékes összeállítás zárja a kötetet, amelyben részleteket találunk a Pszvchéből is. ' Gyönyörködünk a versekben, amelyek az ember, önmagunk megértéséhez adnak sugallatot, új megvilágításba helyezik világunkat. léthelyzetünket. Weöres művészete teljességre törő, éppen ezért a lét kérdéseit felvető, vagyis mi- toszteremtő költészet. A rendkívül tehetséges költő. Jurij Kuznyecov — tavaly jelent meg verskötete magyarul az Európai Kiadónál — sikeresen tolmácsolja, helyenként újraköl- ti Weöres verseit. Például a Varázsének, Szán megy el ablakod alatt és más versek fordításában az eredeti ritmust, sőt néha a rim- bravúrokat is nagyszerűen érzékelteti. Elsősorban az ö fordításaiban érezzük, hogy a Weöres-versben „maga a szeretet süt", hogy az olvasó nem maradhat közömbös iránta. Sajnálatos, hogy ebben a könyvben a költő neve helytelenül „Vöres”-ként szerepel, pedig már a korábban oroszul is megjelent A magyar irodalom rövid történetében (Klaniczay—Szau- der—Szábolcsi szerzőtriász munkája) helyes átírást találunk. Vj. Szereda, J. Malühina, J. Kuznyecov, Oleg Rosszi- jánov, N. Gorszkaja érdeme elsősorban, hogy kedvező visszhangot váltott ki a 8500 példányban megjelent Tűzkút az oroszul olvasók körében. (Leningrád és Moszkva könyvesboltjaiban napok alatt elfogytak a példányai.) Ez a válogatás azért jelentős, mert Weöres Sándor életművének sokarcúságát, sokfelé ágazó, autonom teljességét, mély és igaz emberi tartalmait a terjedelmi szűkösség, a kényszerű szelekció ellenére is eredményesen érzékelteti, és reményt ad arra, hogy egy újabb, teljesebb orosz nyelvű Weöres-kötet a költő szavainak igazságát is bizonyítani fogja: ez a költészet „se pompás, se szegényes: a mérettélen Istennek teremtésével közös ütemű". Cs. Varga István DROGELLENES ÖSSZEFOGÁS Ne a kábítószert válaszd! Az ENSZ június 26-át a kábítószer-fogyasztás és -kereskedelem elleni küzdelem nemzetközi napjává nyilvánította, s ezentúl minden évben ekkor a drogellenes nemzetközi összefogás jelentőségére kívánja felhívni a figyelmet. Ebből az alkalomból „Ne a kábítószert válaszd!" jelmondattal június 26-án egész napos programot rendeznek a nevelő- otthonokban és -intézetekben élő fiataloknak, a Szociális és Egészségügyi Minisztérium II. Számú Aszódi Nevelőintézetében. A rendezvénysorozatra — amelyet a Szociális és Egészségügyi Minisztérium, az Állami Ifjúsági és Sporthivatal, valamint az Országos Egészségvédelmi Tanács Titkársága kezdeményezett — összesen tíz nevelőotthonból, illetve -intézetből érkeznek fiatalok. Részt vesznek a programokon az egyházi rehabilitációs közösségek tagjai; továbbá a szegedi, a pécsi és a budapesti drogambulanciákra járó fiatalok és az ott dolgozó szakemberek is. A nap folyamán sport- rendezvényeket tartanak; videofilmeket vetítenek a kábítószer-fogyasztás veszélyeiről, egészségromboló hatásáról; a szakemberek tanácsokat adnak a hozzájuk fordulóknak. (MTI) BEPILLANTÁS A SZERZETESEK ÉLETÉBE Egy könyv képei A könyvnapra jelentette meg a Corvina Kiadó Sze- beni Andrásnak a magyar- országi szerzetesrendek életéről szóló fotóalbumát Boldogok, akik házadban laknak címmel. Lukács László bevezetőjével. És ezekben a napokban nyílt meg a Magyar Nemzeti Galériában Szebeni András fotókiállítása a fenti könyvben szereplő és azokat kiegészítő képekből. Szebeni három évig tanulmányozta a szerzetesek életét, munkáját. részt vett szertartásaikon, ünnepeiken és hétköznapjaikon. És mert őszinte érdeklődéssel közeledett, megnyíltak előtte a rendházak kapui, és lakói közel engedték magukhoz a tanulás, a munka, az imádság ihletett pillanataiban. A képek legalábbis erre engednek következtetni. Magyarországon négy katolikus szerzetesrend tart fenn gimnáziumokat és nevelőotthonokat, (Az album elkészülte óta, 1986 decemberében új karitatív célú szerzet, a Magyarok Nagyasszonya Társaság alakult.) A kötet tanulmányai áttekintést adnak a magyarországi szerzetesrendek történetéről, alapításáról. 1950-ig számos férfi- és női szerzetesrend működött hazánkban, különféle feladatokat ellátva. Többek között részt vettek a szociális-karitatív tevékenységben (betegápolás, idősek gondozása stb ). az oktató-nevelő munkában 1950-ben a legtöbb szerzetes rendet feloszlatták nálunk Ez időtől kezdve csak a bencés, a ferences, a piarista rend és a szegény iskolanővérek rendelkeztek működési engedéllyel. E négy rend összesen nyolc középiskolában és hat diákotthonban tanítja, neveli közismerten magas színvonalon a fiatalokat. Mindegyik férfirendnek saját hittudományi főiskolája is »on. E négy szerzetesrend múltjáról, egykori és mai tevékenységéről tudós tanárok tájékoztatják az olvasót. A képek viszont a máról szólnak. Illusztrálják az ismertető szöveget, de ennél jóval többet is elmondanak. Bizonyára ezért fogadta falai közé rangos képtárunk e fotókat. Mert hogy ezek önálló, szuverén alkotások. Egy érzékeny, intuitív művész megnyilatkozásai. Képei maguk is átszellemültek, akárcsak modelljei Közvetítik azt a gondolatot, amelyet Assisi Szent Ferenc életprogramul jelölt ki: „Ne csak a magunk hasznára, hanem mások javára éljünk!" Szebeni felvételein nincs semmi trükk, nem különös a világítás, nem rafinált a beállítás. Gyakran jó értelemben vett riportképeken, máskor egy portrén, egy templombelsőn időzhet el a kiállítás látogatója, a könyv olvasója. És mégis, többet tudhat meg e fotók láttán, mintha tanulmányok sorát olvasná. Bizonyéra ezért szorítkozott néhány oldalasra a négy szerzetről szóló dokumentum, és ezért született a fotóalbum — amelynek szép külseje a békéscsabai Kner Nyomda munkáját dicséri —, és ezért léptek ki a fotók a könyv lapjai közül, egy kiállítás idejére. K. M (Szebeni András felvételei —MTI-Press) —“1 M ostanában a leghosz- szabbak a napok, és a legrövidebbek az éjszakák. Háromkor már virrad. Az erdőn éjszakázom, csöndes, magányos kalibában, és pirkadatkor már a közeli patak csattogó zúgását hallgatom. — Eső volt az éjjel! — I mondja az erdész, és meg- | piszkálja a fát a parázson, jj amely láng helyett kesernyés I füstöt pipál. Hatalmas farönkön ülök, I és csodálom a szépségével | mindent betöltő erdőt. Vi- I lágos még nincs, de a szür- i kület már rálehelt az éjsza- I kára, amelytől a távoli he- I gyek fakoronái között, a fe- I nyők tornyában suttogva ■ ébredni kezd a hajnal. Egy E cinke sürög-forog előttem az S ágon olyan meghitten, és g bizalmasan, mintha régi ismerősök, barátok lennénk. Egy röke fél óra még, és a hajnal hasadtával már ezrével szólnak a madarak, szemtelen kakukkok felesel- getnek egymásnak, mókusok futkároznak a fák derekán. Lángra kapnak a gallyak, a parázson pirul a szalonna, zsír sercen a kenyérre. Kengyel János a kerület vezetője szemben ül velem a tüskön, és magábafeledkezve süti a szalonnáját. —' Mióta él itt' az erdőn? — Itt születtem. Az apámtól vettem át a lugai kerületet, az én irányításommal ültették ezt a tengernyi erdőt. Mohos kőre teszi a nyársat, a földre csöpögő zsírral sem törődik, étvágya sincs, az előbb is inkább a tisztesség kedvéért harapott egyet a kenyérből. Érzem, hogy mondana valamit, de a lélek csordulásának még nem jött el az ideje, így aztán az erdő beszélget helyettünk, miközben megvirrad, és mély völgyekbe, mohos sziklák alá takarodik el a sötétség. Hajnali beszélgetés Tovább sütöm a szalonnál, ő pipára gyújt, és gondterhelt, bodor füstöket fúj a parázsra. — Derék, okos ember a mérnök, az én főnököm. Mire papírra írom az ölfara- kások számát, ő már fejben össze is adja, megkívánja a rendet, a fegyelmet, mert kérem az erdőn ugyebár minden tekintetben rendnek kell lennie. Megpirul a szalonna, üveges a nyárs végén a hagyma, forró a kőnek támasztott kenyér. Teszem a reggelizéssel járó dolgaimat, miközben illendően a beszélő felé pislogok, jelezve, hogy érdekel amit mond. — A minap behívatott az irodába, megálltam az íróasztala előtt, szabályosan lejelentkeztem, és arra gondoltam, hogy talán vendége érkezik, és — mint régi, bizalmi emberét — engem kér meg, hogy lessek ki neki egy őzbakot. Jó ideje álltam már előtte, amikor felnézett a papírból: — Mennyi idős maga Kengyel? Vágott a szava, mint a borotva. — Karácsonykor töltöm a hatvankettediket, mérnök úr! — Lejárt az ideje! Július elsejével egy fiatal technikust teszek maga mellé, vezesse be a munkába, tanítsa és az esztendő végén adja át neki a helyét. A munkájára a gazdaság tovább már nem tarthat igényt! A bicskám csattanása a reggeli végét jelenti. Kengyel János elcsukló hangja, mint az epe, olyan keserűvé teszi a számban az utolsó falatot. Egészen reggel van már, amikor elindulunk a kanyargós cserkészúton. A homály és a szürkület a völgyekben, és a bokrok mélyén bujkál, csupa ragyogás most már az egész erdő. Azon töprengek, mit is tehetnék ennek a tisztességben megöregedett embernek az érdekében, akinek egv élet elmúltával már nincs szükség a munkájára, nem tartanak rá igényt. Mint a talpam alatt a kavicsok, úgy csikorognak bennem a szavak. Ügy érzem, hogy gazdagabb lettem egy szép hajnallal, és szomorúbb egy igaz történettel ... Szalav István '
