Népújság, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-21 / 147. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. június 21., kedd 3 HATVANI MUNKÁSÖROK Kiképzéssel egybekötött A Hatvani Zalka Máté Munkásői egység táborozással egybekötött /'kiképzési és tőfeladatot hajt végre a Munkásőrség Heves megyei bázisán, az éves tervnek megfelelően. A „szürke egyenruhások*' a gyakorlat mellett társadalmi munkával járulnak . hozza szabadidejükben a bázis korszerűsítéséhez. Rakodnak az ellátók: Kiss Imre. Benői Sándor (Fotó: Szabu Sándor) Gyarmati János a bogrács- gulyást készíti Tari István egységparancsnok eligazítást tart géppisztolylövészet előtt A íöfeladat sikeres végrehajtásáért: ' Gyebnár ' Sándor. Hamvas István célra tartását ellenőrzi HILD-ÉRMES SZOMSZÉDAINK Szentendrén már szorongat a turizmus Szentendrén, a templom- dombi lépcsősor fölötti, támfalról, hófehér tábla emlékezteti az erre járót, hogy 1980 óta ez a városunk is Hild-érmes; szomszédaink közül Pest megye szintén a rangos kitüntetést őrzőkhöz tartozik. Az egykori római erősség, s hajdan a szőlőkultúrájával messze földön is figyelmet keltett Duna menti település már hosszabb ideje inkább a turizmusáról, rendkívül élénk idegenforgalmáról ismert. A szíves kalauzomul is vállalkozó tanácsi főépítész, Szabó Leventéné a nevezetességek, érdekességek egyikeként említi városházi beszélgetésünk alkalmával Krajcsovits Istvánná elnökhelyettes társaságában, a patinás, ódon épület kedves hivatali szobájában, hogy pontosan megszámlálták: volt augusztusi vasárnap, amikor órányi idő alatt 24 ezren sétáltak keresztül a csöppnyi főtéren, gyönyörködni a műemlékekben, élvezni a sajátos, varázsos hangulatot. A páratlan értékek gondozásáért, a látnivalók gyarapításáért kapták az elismerést. Különösen a HÉV-vel érkezők számára meglepetés, ami a vendéget fogadja. Tekintélyesnek tetsző lakótelep tűnik a szemébe már messziről, a Budapestről induló gyorsvasút átépítés alatt álló jókora, kevés túlzással akár hatalmasnak is mondható pályaudvara, meg a mellette lévő autóbusz- állomás, vagy éppenséggel az innen befelé vezető széles, modern aluljáró úgyszólván a legkevésbé sem enged következtetni arra. amit a látogató szinte néhány méterrel arrébb talál. Jószerével csak az igazi centrumban lehet felismerni, hogy a napjaink megváltozott életét élni látszó város i voltaképpen sokkal kisebb, mint amilyet mutat. Évszázadokat őriznek a kövek, a falak között bájosan megrekedt a múlt. S a tanácselnök-helyettes asszonytól tudom magam is, hogy ez a kisváros nem egészen két évtizede még ekkora sem volt, tulajdonképpen csak a mostani központtal egyezett. Azóta épült a jelenlegi lakásállomány mintegy harmada, nőtt fe- lényivel a lakosság. Főleg a 70-es esztendők utolsó harmadában gyorsult a fejlődés, a településszerkezet átalakulása, váltak teljesebbé a napjainkban már a körzet 13 községének kiszolgálására is hivatott középfokú ellátó, kulturális, üdülőhelyi, idegenforgalmi szerepkörök. Számos új létesítmény- született az említett időszakban, lakótelepből is nem egy. A törekvések eredményeként az egyszobás otthonok aránya lényegesen több mint a felére csökkent, a mosdófülkéseké, fürdőszobásoké megduplázódott, s így már a 80 százalékot is meghaladja. A közműves ellátást a csúcsigényt is meghaladó vízmű- kapacitás biztosítja, a keletkező szennyvíz kétharmadát tudják tisztítani. 1980-tól van vezetékes gáz is, a Du- na-kanyar körút kialakításával javult a közlekedés, modern postaépülettel, a hírközlés korszerűsítésével sikerült a városnak belépnie az országos távhívó hálózatba. Jobbak lettek az oktatás feltételei, a tantermek és a férőhelyek száma majdnem megháromszorozódott, a központi iskolának már tanuszodája is van. A teljesen egyébként csak ötven esztendő alatt megvalósuló Szabadtéri Néprajzi Múzeummal (ahol mindeddig a Fel- ső-Tiszavidék és a Kisalföld bemutatására nyílt mód, s Nyugat-Dunántúllal nemrég kezdődött meg az ország más tájegységeinek hasonló szemléltetése is), s egyéb jeles gyűjteményekkel, nem utolsósorban pedig a művelődési házzal egész Pest megye kulturális központjává vált Szentendre. Amelyeknek kétségkívül örülni lehet. Krajcsovits Istvánné tanácselnök-helyettes és Szabó Leventéné városi főépítész azonban egészen mégsem elégedettek. S amikor gondjaikat emlegetik, elsősorban az idegenforgalomra hivatkoznak. Az immár 19 ezer körüli állandó lakos igényei meghaladják a lehetőségeket, ugyanekkor a tavasztól őszig itt üdülő további 10 ezernyi, többnyire pesti vendég, s az egy-egy jobb nyári napon megforduló 10—20 ezer turista még többet kíván. Miután helyben csak kenyérgyár van, s a húst, hentesárut, tejet máshonnan szállítják, olykor bizony az alapvető élelmiszer-kínálattal is baj van. Az étermek egyike sem alkalmas a tömegétkeztetésre, a magánvendéglők drágák. A kiskereskedők inkább csak divatcikkeket árusítanak. Miközben butikból, régiségboltból, folklórüzletből több is van a kelleténél, számos szükségesebb holmiért az ember hiába veszi a nyakába akár az egész városkát. A szállást keresők számára korántsem jelentenek megoldást a szaporodó panziók, inkább a két hotelt kellene már régóta bővíteni. Helybélinek és idegennek egyaránt kellemetlen, hogy még mindig van földút a lakott területeken is, legfeljebb az ezredfordulóra lesz teljes az ivóvizes ellátottság, s megközelítően hasonló ki- építettségű a csatornahálózat. A meglévő üzletek gyakran zsúfoltak, a mindössze öt kilométernyire lévő, de Budapesthez tartozó Békásmegyer ABC-iben nagyobb, színvonalasabb a választék. Épült új gyógyszertár, van szakrendelő intézet is, de kórházi kezelést a fővárosnál közelebb nem kaphat az ember. Egyre szűkösebbek a lakótelepi gyermekintézmények, kevés a helyi munkaalkalom, a legnagyobb foglalkoztató, a Pest Megyei Fémipari Vállalat — kézi- szerszámaira az egykori víz- kerékmeghajtást idéző emblémát nyomó — 120 éves üzeme sem tud alkalmazni 500-nál több dolgozót. Az évi 400 millió forintos költségvetésből gazdálkodó tanácsnak 120 millió jut ma fejlesztésekre, folyó áron számítva annyi, mint négy esztendővel ezelőtt. S a kevesebből csak kevésbé haladhatnak. A szűkülő pénzügyi lehetőségek miatt a lakosság számának gyarapodását is korlátozni kell. A VII. ötéves terv időszakában már nem támogatják az idegenek letelepedését, örülnek, ha a helybélieket marasztalni tudják. Leállt a tanácsi és az OTP-s nagy lakásépítés, új otthon teremtésében — házhely biztosításával. telekkedvezmény- nyel, kamatmentes kölcsönnel — azokat segítik, akik a korábbit visszaadják. Már a harmadik esztendeje, hogy állami pénzből nem építenek közműveket — rendkívüli esetben is csak a gerincvezeték létesítéséről gondoskodnak — a feladatok megoldását társulásokra bízzák. s a pályázatok alapján legfeljebb kiegészítik a kivitelezés összegét. A korábbi erőteljes fejlődés ugyan napjainkban már lényegesen mérsékeltebb, ám továbbra is észrevehető. Az idén befejeződik például a gimnázium új oktatási szárnyának, Ő-j-4 tanteremnek a létesítése, hozzáláttak a mentőállomás átalakításához. Csi- nosodik a bolthálózat több egysége, a főtéri ABC „kiváltásához" napirendre került egy új üzlet építése is. Társadalmi összefogással szépítik a műemlékeket. A szakmunkásképzőben még az új oktatási évre megteremtik a körülményeket a kereskedelmi tanulók neveléséhez is, feltételeket biztosítottak máris az IBUSZ- iroda megnyitásához, új helyhez segítik a Duna- toursot, s a több, mint másfél évtized után ismét dolgozó bankfiókot. További panzióként kitárja kapuját a „Bükkös”, s— egyebek mellett — folytatódik a gyorsvasúti pályaudvar fedett peronjainak, jegypénztári épületének, pavilonsorának munkája. A gondok közepette egyféle további öröm — s nem is kicsi —, hogy a paneles építkezés leállításával em- berarcúbb. emberibb léptékű a magánerős folytatás, S így Szentendre távolabbi részei is jobban igazodnak, a korábbinál még har- monikusabban simulnak a történelmi belvároshoz, ami a Duna-menti település szépségét még inkább emeli. Megnyugtatóak a tanács határozott törekvései a vonzerő növelésére. Azon vannak, hogy a kétségkívül legnagyobb értéket képviselő belvárosban az igazi tömbrekonstrukció is mielőbb meginduljon, s az utcácskákat szegélyező, eredetileg lakóházaknak készült épületek ne változzanak sor- ra-rendre szerencsevadászok kevésbé kívánatos üzlethelyiségeivé. Akár radikális eszközökkel is, de feltétlenül szeretnék csökkenteni vagy megszüntetni a romantikus főteret sem kímélő autós közlekedést. Gyalogos övezetet, díszburkolatot terveznek köztéri padokkal, ivókutakkal, s e mesevilágba illő lámpákkal. A kulturális kínálat széthúzásával próbálják még inkább tehermentesíteni a roppant tömeget mind kevésbé elviselni tudó centrumot. Ha nem kevés is a már most meglevő 13 múzeum és gyűjtemény — közöttük Kovács Margit világhírű hagyatéka — szaporítani akarják a hasonló látnivalókat. Az idevalósiak és a kirándulók kedvére egyaránt igyekszenek jobban kihasználni az egyéb, a természeti adottságokat is, komplex strandfejlesztésre, vízi színpad építésére gondolnak. Fokozottabban törekszenek a tájvédelemre, arra, hogy Szentendre az eddiginél is jobban kiegészítse a Dunakanyart, s ékesítse egész hazánkat. Önmagukban persze — mint Vallják az idevalósiak — nem elegendőek a helyi erőfeszítések. Elengedhetetlen, hogy a városkával egyébként dicsekvő — megye, s Budapest is jobban segítse a települést, amelyről különösen a rengeteg külföldi turista alighanem az egész országot megíté• • • Gyóni Gyula Főtéri részlet A jellegzetes városháza, mögötte a társadalmi összefogással felújításra került öreg templommal Utcakép (Fotó: Szabó Sándor)
