Népújság, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-20 / 146. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. június 20., hétfő HA SZEPTEMBER: GYÖNGYÖSI VIGASSÁGOK Mátrai szüret ’88 A „Szőlő és Bor Nemzet­közi Városa” címet viselő Gyöngyös az idén új rang­jához méltóan igyekszik fel­frissíteni ősi kultúrájából fakadó hagyományos szüreti rendezvényeit, messzi föld­ről is kíváncsiságot remélve. Ezek azonban — mint biz­tatnak a házigazdák — csu­pán a főbb eseményeket je­lentik a Mátravidéken. Va­lójában egész éves a prog­ram, amely — ahogyan ta­pasztalhattuk — már hóna­pokkal ezelőtt megkezdődött, s még novemberben is foly­tatódik. A gazdag műsorsorozat egyben a százötven észtén- , dős helyi Bugát Pál Kórház jubileumához is kapcsolódik egy kicsit. így augusztus 21 —24. között országos termé­szetismereti verseny köszönti a névadó tudóst, szeptem­ber 15-től megyei orvos- és gyógyszerésznapokat, gyógy­szerkiállítást tartanak a vá­rosban, illetve a szakmai találkozó résztvevői felavat­ják az itteni születésű nagy orvos emlékszobáját az in­tézetben. Ugyancsak szeptember kö­zepén Gyöngyösön tartja ülését a Magyar Történeti Társulat a szőlő- és borkul­túra témakörében, a mátrai tájkutatásban részt vevők hazai, illetve — ezt köve­tően — a robottechnikával, az automatizálással foglal­kozók nemzetközi konferen­ciájára kerül sor. Ez utób­bival arra próbálnak utalni, hogy a mezőgazdaságát ün­neplő városnak az említet­tekkel összefüggő ipari nagy­üzeme is van már. A könyvtárban ex libris­válogatás, az úttörőházban a hazai borvidékek bélyeg- és palackcímke-parádéja, az egyetemi intézetben orszá­gos mezőgazdasági és élel­miszeripari termékszemle idézi a szőlőmüvelők sok­színű tradícióit. A Volán- kultúrházban virágkötészeti verseny, kiállítás lesz, míg a művelődési központban korszerű gépek, szerszámok nemzetközi bemutatóját le­het majd megtekinteni. Szeptember utolsó harma­dában kirakatverseny is emlékeztet a színpompás rendezvényekre, gasztronó­miai kirándulásokra terem­tenek alkalmat a városszéli patinás Farkasmály sziklák­ba épített hangulatos pince­során, patakparti vén fái alatt. Szüreti beülök lesznek a Kékes étteremben, a Mát­ra és Avar Szállókban, az Orczv-kastély előtti téren és a Sás-tónál. A város több pontján is művészeti csopor­tok szórakoztatják változa­tos összeállításaikkal a né­zőket, kézművesek tartanak vásári kirakodást a Kossuth utcában. Megrendezik a mátrai veterán autók ismét érdekesnek ígérkező — im­már harmadik — menetét. Huszonnegyedikén és hu­szonötödikén Gyöngyösön gyűlnek össze a Szőlő és Bor Nemzetközi Városainak képviselői, akik találkozójuk második napján a környék­beliekkel együtt a Mátrai szüret '88 impozáns felvo­nulásán is részt vesznek. Egyidejűleg tartják a nem kevésbé látványos tizedik észak-magyarországi nép­táncfesztivált, . s ünnepélyes külsőségekkel szoboravatás is lesz a szőlőművelésnek hírt, tekintélyt szerzett ka­pások emlékére. Ugyanekkor — ki ne fe­lejtsük — változatos, gazdag sportműsor is színesíti he­teken át a gyöngyösi nyarat és őszt. Több más mellett országos hegyi futóversenyre. nemzetközi sakkviadalra és kispályás focitornára invi­tálnak a szervezők. (gyóni) Utazási kedvezmény — tanulóknak A Mátra Volán tájékozta­tója szerint ez év július 1. és augusztus 31. között a nappali tagozatos tanulók ré­szére 50 százalék kedvez­ményt biztosít autóbuszjára­tain. A kedvezmény igénybevé­teléhez a felső- és középfo­kú oktatási intézmények ta­nulóinak diákigazolványt vagy személyi igazolványt, az általános iskolásoknak pedig úttörő-igazolványt kell felmutatni. A kedvezményes menetjegyeket az elővételi pénztárakban és az autóbu­szokon egyaránt meg lehel váltani. Búvártábor az Ecsédi bányatónál A tópart „sellöi A Magyar Honvédelmi Szövetség 11 könnyúbú- v arkluhjanak mintegy 100 „békaenibere" vett részt júniusban a Ecsedi tónál. könnyübúvárta- borban. Itt került meg­rendezésre az MHSZ egri Dobó István és a Gagarin Hőerőmű Vál­lalat könnyübúvárklub- jai által kiírt: Bornem­issza Gergely és Avar­kupa versenyek lebo­nyolítására. Vízbe „szállás" fFotó.' S2űbó Sándor) AZ MSZMP ORSZÁGOS ÉRTEKEZLETÉN Figyelembe vett álláspontok A nemrég zárult országos pártértekezlet kétnapos vitája során, Heves megye kül- döttesoportjának tagjai közül Kajki Sándorné és Farkas Kálmánné kapott szót. Hatan írásbeli hozzászólást nyújtottak be azzal az igénnyel, hogy észrevételeiket, javaslataikat a dokumentum szerkesztőbizottsága tanulmányozza, vegye figyelembe. Ezúttal ismertetjük Nagy Andrásnak, a Nagyrcdei Szőlöskert Termelőszövetkezet elnökhelyettesének, valamint Budai Sándornak, a Tarnamérai Eenin Termelőszövet­kezet pártbizottsága titkárának álláspontját. Nagy András írásos hozzászólása A XIII. kongresszus gaz­dasági építőmunkával kap­csolatos határozata, de a ko­rábbi és későbbi párthatáro­zatok is, átfogóan meghatá­rozták a gazdaság egészére vonatkozó feladatokat. Az eltelt időszak munkájának értékelése során, többször megállapítottuk, hogy a gaz­daság teljesítőképessége el­marad a ' célkitűzésektől. Gondjaink egyik alapvető okának tartom, hogy hatá­rozataink megvalósításának feltételrendszerét nem te­remtettük meg. Ennek hiá­nya pedig sokszor még a reális célok elérését is lehe­tetlenné teszi. Az utóbbi év­tizedek tudományos és gya­korlati tapasztalatából már le kellett volna vonni azt a következtetést, hogy csak öntudatra nem lehet alapoz­ni az ország fejlődését, a szo­cializmus építését. Egy nagyon fontos dolgot nem vettünk kellően figye­lembe, hogy a társadalom politikai-gazdasági fejlődését az érdekek motiválják. Gaz­dasági célkitűzéseink telje­sítését még ma is a kénysze­rítés, a korlátozás eszközei­vel kívánjuk elérni. Tudo­másul kell vennünk, hogy az alkalmazott eszközök, poli­tikai-gazdasági fejlettségünk mai szintjén már nem hoz­hatják felszínre a bennünk levő valós tartalékokat. Az ösztönzés szerepét az elkö­vetkező időben előtérbe kell helyezni. Nem szabad to­vábbra is programokban gondolkodni a gazdaságban, mert ennek árát a múltban is. ma is. visszatérően több­ször megfizettük és megfi­zetjük. A szocializmus épí­téséhez valóságos értékrend­re, tettrekészségre és cselek­vésre van most szükségünk. Erre az ország párttagsága, de az egész dolgozó nép még megnyerhető. Készségük, ké­pességük, akaratuk is meg­van ahhoz, hogy jobban, ha­tékonyabban végezzék mun­kájukat. Pártunk feladata, hogy a népünkben meglevő képességet, akaratot és el­szántságot felszínre hozza és engedje érvényesülni. Ehhez az szükséges, hogy az érdekek érvényesülésének feltételrendszerét megteremt­sük. Az egyén számára biz­tosítani kell a teljesítmé­nyével, a munkája hasznos­ságával arányos jövedelmet. A képességek kibontakozá­sát és az önmegvalósítást kell elősegíteni a társadalom minden területén! A vég­zett munka és a teljesít­mény jobban épüljön be ér­tékrendünkbe. Ez képezze az anyagi és erkölcsi meg­becsülés alapját. Engedjük, hogy a vállalatok között ha- tékonyuságuknak megfelelő jövedelemkülönbségek ala­kuljanak ki. A keresetsza­bályozást. amely gátja most is gazdasági fejlődésünknek, folyamatosan meg kell szün­tetni. Ezzel elérhető lesz, hogy a vállalatvezetés bér­és létszámgazdálkodást foly­tasson. Eddigi tapasztala­tunk, hogy az úgynevezett bázisszemlélet miatt, minden vállalat teljesen kihasználta fizetési lehetőségét, akár in­dokolt volt, akár nem. A bérköltségek az adórendszer révén úgy megdrágultak, hogy nyugodtan lehet ma már más költségekkel azonos módon kezelni. Tudatában vagyok annak, hogy csak annyit lehet fogyasztani, amennyit megtermelünk. En­nek az elvnek feladását nem támogatom. Az eddigieknél igazságosabb, ösztönzőbb és valóban teljesítményekkel arányos bérgazdálkodás megvalósítását azonban szor­galmazom. Ne fordulhasson elő öf^an, hogy veszteséges vállalatok magasabb bérfej­lesztést valósíthassanak meg, mint a felelősséggel, jó ha­tékonysággal dolgozók. Az állásfoglalás-tervezet nagyobb mozgásteret bizto­sít a vállalatok számára, le­hetőséget ad különböző vál­lalkozási és vállalati formák működéséhez. Nagyon fon­tosnak és jövönkre nézve meghatározónak tartom ezt a tartalmi változást. Egy lé­nyeges pontját szeretném érinteni gazdaságpolitikánk­nak. Ez a szocialista export támogatása. A magas haté­konysággal dolgozó vállala­tok már régóta tiltakoznak a szocialista export mai tá­mogatási rendszere ellen. Ennek lényege, hogy min­den cég egy megadott kép­let alapján számolja ki tá­mogatási igényét. Ennek eredménye, hogy egy termék szubvenciója annyiféle, ahány vállalat van. Szá­momra megdöbbentő, hogy a rendszer annál magasabb tá­mogatást juttat vissza a vál­lalatnak, minél rosszabb ha­tékonysággal dolgozik. így fordulhat elő, hogy az egyik egység egy termékre 20—30. a másik pedig, aki rosszul gazdálkodik és nagyobb veszteséggel állítja elő ugyan­azt a terméket. 200 százalék feletti támogatást is kap. Hol van itt a vállalatoknak azonos közgazdasági feltéte­le? Hogyan érvényesülhet a piac értékítélete? Mi ösztö­nöz a szerkezetváltásra, az. új termék előállítására. a hatékonyabb munkavégzés­re? A válasz nagyon egysze­rű: semmi! » Gazdasági szakember lé­temre, olyan hibákról szó­lok, amelyek megváltoztatá­sa az egyes vállalatok hely­zetét gyengíti. Teszem ezt azért, mert amíg gazdasá­gunkban ilyen torzítások elő­fordulnak, addig csak vitat­hatjuk a határozatok telje­sítésében az elmaradás okait. A kibontakozás, a megúju­lás, a gazdasági fejlődés má­soknak adatik meg, nem ne­künk. A párt feladatát úgy. lesz képes a jövőben ered­ményesen ellátni, ha a de­mokráciát kiterjeszti minden fórumra és politikája révén, a társadalom egész területé­re. Erre napjainkba^ reális igény van. Budai Sándor írásos hozzászólása Mindenki számára, akik részt vettek a pártértekez­let állásfoglalás-tervezetének vitájában, szervezték, irányí­tották, összegezték azok ta­pasztalatait. nagyon tanulsá­gosnak tartották. Azért, hogy az utóbbi években gyakran közömbösnek minősített párt­tagságunkból miképp válik politizáló, aktív közösséggé sok-sok alapszervezet. Ami­kor lehetőséget kap sorsának alakításában, nem csak a ké­szen kapott határozatok ma­gyarázata, elfogadtatása a feladata. Csalódottak a párt­tagok, a pártonkívüliek. Nem kis mértékben hite- vesztettek is az emberek. Hangulatuk nem vitatható, hiszen sokáig mondtuk, ta­nítottuk. hogy a szocializ­musban nem lesz válság. Van! Hogy az ellentmondá­sokat mindig időben felold­juk. Nem tudtuk megtenni! A szocializmus a munka társadalma. Kételyek van­nak, jogosan! Az ember a legfőbb érték. Hatnak más, ettől eltérő érdekek is! Hogy megtartjuk az életszínvona­lat. Nem tettük! Mindenki létbiztonságban élhet. Jogo­san vannak aggodalmasko­dók! Nem lesz munkanélkü­liség. Van! Aki nem dolgo­zik. ne is egyék. Ma már so­kan esznek irritáló módon és mennyiségben, munka nél­kül! Megtudhattuk, hogy az egyes embernek, párttagok­nak mit jelent a reform, mit jelent a megújulás. Jogosan hiányolják viszont a szá­munkra fontos politizáló, emberközpontú alapszerveze­ti pártmunkát. Azt, hogy na­pi gondjaik, problémáik em­berségesen oldódjanak meg. A pártalapszervezetek igaz­ságosan. érzékenyen vállal­ják az egyes emberek szá­mára fontos kérdéseket Én a tervezetben megcél­zott, kedvezőbb politikai fel­tételek alatt azt értem, hogy a gondok, problémák ott ol­dódhatnak meg megnyugta­tóan, ahol születnek, helyi kérdésekben, helyi válaszok­kal. Egyetértek minden szin­ten az adott helyi érdekek érvényesítésével, az ehhez igényelt és szükséges önál­lóság biztosításával. Az alap­szervezetek legyenek képe­sek élni az önállósággal, fo­galmazzák meg a helyi po- litikai programokat. Olyan vezetőkre van szükség, akik tudnak szolgálni, és nem a szüntelen felfelé bizonyí­tás képzetét és kényszerét erősítik a felettes pártszer­vek felé. Akik erre képte­lenek. azok ne vezessenek sem a pártban, sem más­hol, mert akkor a nép, az ember szolgálata többedran- gú kérdéssé válik. És ebben születik meg a másokra mu­togatás gyakorlata, a meg­foghatatlan felelősség. Min­denki azon a szinten legyen illetékes, amire alapvetően hatásköre van. Ne legyen okosabb se az irányítók, se az -irányítottak helyett. Te­gye a kötelességét azon a szinten becsületesen, ahova a közösség bizalma állította. Mit tehetnek ebben az apparátusok? Segítsenek ab­ban, hogyan válhatnak az alapszervezetek területeik önálló gazdáivá, alakítóivá, hogy minden közösség saját szerencséjének kovácsa le­hessen. A politikai kibonta­kozás számomra azt jelenti, hogy minden párttag érez­heti fontosságát, de nem­csak úgy, mint végrehajtó, mint tagdíjfizető. hanem úgy is, mint döntéshozó, dön­tést befolyásoló. Tehát ille­tékes saját és közvetlen kör­nyezetének dolgaiban. Ab­ban, hogy az alapszervezet hatáskörében minden kér­dés igazságosan oldódjon meg. Egészséges értékrendű közösségek legyenek, ame­lyek a párt számára fontos közösségi és személyi jegye­ket erősítik. Rangot és te­kintélyt adva, ismét olyan fogalmaknak, mint a köz szolgálata, a tisztesség vagy az önzetlenség. A kis közös­ségek, a pártcsoportok és az alapszervezetek a bizonyítá­si színterei ezeknek az érté­keknek. Az említettek hiá­nyában logikusan következ­nek a bizalmatlanság, a te- kintélyvesztés vagy a veze­tésre való alkalmatlanság megbélyegző jegyei. Változtatni kell tehát a pártmunka eddigi módszere­in, annak érdekében, hogy megfelelő feltételeket teremt­sünk a politizáló, emberköz­pontú alapszervezeti munká­hoz. Biztosítva vele a fele­lősséget vállaló közösségek önállóságát, hogy valóban életük, sorsuk, jövőjük ala­kítói lehessenek.

Next

/
Thumbnails
Contents