Népújság, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-14 / 141. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1988. június 14., kedd Szász Endre indította a sort Gazdagszik a Délsziget-barátok hatvani programja Kevesen vitatják, hogy Száz Endre azon képzőművészeink közé tartozik, akik világszerte ismertek, s ugyanakkor valamilyen formában megújulni készek. Sokáig és sokfelé megfordult külföldön, munkássága mindenütt megbecsülést szerzett a magyar kultúrának. Olyko persze viharokat is kavart, mint nem oly rég Hollóházán, ahol a porcelánművészet megújítására, a külföldi piacnyitásra tette fel életét. — így van s nem rajtam múlt. hogy épp a beteljesedés küszöbén fordultak el tőlem, szakadt meg köztünk a kapcsolat. Tíz évem fekszik Hollóházában, s mialatt minden invenciómat, szervezőkészségemet latba vetettem, hogy a gyár élen maradhasson, egyszerre szétváltak útjaink — mondja a Sopronban élő, Hatvanba készülő művész. — A régimódi gondolkodás és szisztéma gyártásban, kereskedelemben. piackutatásban hamar visszaüt! A gyár vezetése legutóbb képtelen volt egy tízmillió dolláros rendelés vállalására. Persze. hogy nem maradtam . . . ! — De egyebütt is kísérletezett azóta... — Természetesen. Ez az én életformám. Tavaly a Goldbergernek és a Selyem- szövőnek ajánlottam fel egy kimunkált ötletemet. Csak technológiai fegyelem és korszerű anyag kellett volna hozzá, s kész a piacképesség. Ez esetben egy olyan sálról volt szó, amelynek nyomtatott díszítőelemei vannak, s ha valaki megúnja e viseletét, kimossa, kifacsarja, aztán bekereteztetheti, majd mehet a szobafalra. Csak kínlódtak vele, telt az idő. Fogtam hát magam, kimentem Bécsbe, kerestem egy korszerűen felszerelt nyomdát. s az egyik cég két héten belül piacra dobta a Szász-sálat. — Sokakon segített már. Most újabb, nemes gesztusáról hallottunk. Egy értékes festményét ajánlotta fel Hatvannak. éspedig azon alkalomból, hogy június 18-án a galéria és a Délsziget folyóirat országos baráti találkozót szervez neves irodalomtudósok. színművészek — köztük Czine Mihály. Pomo- gáts Béla, Bessenyei Ferenc, Gombos Kati, Ilosfalvy Róbert, Sinkovits Imre, Mol- dován Stefánia — közreműködésével az Erdélyből áttelepültek. valamint az 1848- as emlékhely pénzalapjára a helyi szakmunkásképzőben. — Természetes dologról van szó. Magam is Erdélyből származom, így kétszeresen átérzem, ami körülöttünk zajlik. Egyébként az Operaház érdemes művésze. Moldován Stefánia hívta fel a figyelmemet a Délsziget- barátok országos demonts- rációjára. amelyen Pozsgay Imre is részt vesz, s azóta szaporodtunk. Mármint azok. akik munkájuk, hivatásuk leremtménvét adják az ügyhöz. Én csak a sort indítottam. Persze, ha úgy jön ki a lépés, 18-án feleségestül magam is Hatvanban leszek. Persze ezt több külhoni kötelezettségem keresztezheti. Olaszországban, Ausztriában és az NSZK-ban lesznek közelesen kiállításaim. Ám ugyanilyen szívesen teszek eleget majd a Hatvani Galéria friss meghívásának, amely a jövő esztendő elejére szól . . . ★ Egyébként ami a Délsziget és a galéria fent említett szombati eseményeit illeti, nemcsak a színész és énekes kiválóságok — Sinkovits Imre. Gombos Katalin. Bessenyei Ferenc. Moldován Stefánia, Pribolyszkv Mátyás, Pánczél Éva. iiosíalvy Róbert és társaik — jótékony célú gálaestjét, hanem a délután 5 órakor kezdődő művészettörténeti programot is a Damajanich szakmunkásképző tornacsarnokában rendezik meg a nagy érdeklődés miatt. És miként jeleztük már korábban, ezen Bognár Rezső akadémikus mond köszöntőt, Czine Mihály. Pomogáts Béla, Kristó Nagy István értekezéseit követően pedig Pozsgay Imre, az MSZMP PB tagja, a Népfront főtitkárának záró hozzászólása hangzik el. — őz — Gyöngyösi műsorok A mátraalji város népművelői az idén is gondoskodnak a fiatalok nyári igényes szórakoztatásáról. Június 4-én nyitott az Ifjúsági Park, s egészen augusztus végéig várja közönségét. Hétfői napokon Diákcentrumot tartanak, amelynek keretében amatőr zenekarok, humoristák, néptáncosok lépnek föl hétről hétre. Csütörtök a játék napja, ekkor különböző vetélkedők, tréfás versenyek szórakoztatják a résztvevőket. Pénteken, szombaton és vasárnap minden héten, diszkóprogramok váltják egymást. A szabadtéri színpad produkcióit a Mátra Művelődési Központ szervezi. Már júniusban is figyelemreméltó a kínálat! Szerdán, 15-én, délután 5 órakor a kisebbeket várják; a Kaláka együttes Nálatok Laknak-e állatok? című műsorát mutatja be. Június 23-án, este fél 9-kor, a Pokolgép együttes a kemény rock kedvelőinek szerez örömet, június 25-én pedig, este 9-től a Neoton Família várja rajongóit. A nyár folyamán més föllép a Napoleon Boulevard, a Bikini, a Dolly Roll, a Beatrice és az Első Emelet, s a szezon zárásaként a 100 Folk Celsius koncertjére kerül sor. Tűzmadár a Kossuth utcában Újabb színfolttal gazdagodott a Városszépítő Egyesület kezdeményezésére Eger bel városa: a közelmúltban adták át a nagyközönségnek a Sárvári-fagylaltozó melletti beugróban fölállított samottplasztikát. Pusztai Ágoston Tűzmadár című alkotása körül padokat helyeztek el, kellemes pihenőhelyet kínálva a városlakóknak és a megfáradt turistáknak. (Fotó: Koncz János) ^ímUáfi^elo Szuperteljesítmény Az irigylendőén gazdag kínálat — gondolom a televíziósok különösképp így vélekednek — először egy esztendővel ezelőtt bűvölte el a hallgatókat. A kitűnően felkészült, képzett, tájékozott, a zömében tehetséges gárda, már ekkor igazolta, hogy a soknál is létezik több. Az egykori szuperteljesít- ményt június 11-én a rádiónapon megismételték, természetesen nem egy az egyben másolva a hajdani próbálkozást, hiszen csak kiugró erényeit mentették át, őrizték meg, fejlesztették tovább. Ráadásul arról sem feledkeztek meg, hogy friss ötleteket rajtoltassanak, olyanokat, amelyek felvillanyozták fantáziánkat, s közös töprengésre késztettek valamennyiünket. Kétségkívül babér jár érte. de — ez meggyőződésem — ennél jóval rangosabb a színvonalas mindennapi helytállás, az a sikersorozat, amelyet folyvást hitelesíthetünk. Ez követel ueyanis nagyobb áldozatot, fokozottabb készenlétet, töretlenebb felelősségérzetet, rendszeresebb „vizsgadrukkot". Sajnálom az önzetlenül, a szinte krőzusi bőkezűséggel szórt kincseket is, hiszen szabad órák híján csak kevéske töredékét élvezhettük mindennek, holott szívesen koncentráltunk volna minden percre, de hát a lekötöttség, az elfoglaltság megfellebbezhetetlen zsarnok Épp ezért reméljük, hogy néhány blokkal találkozunk még, s így pótolhatjuk kényszerű mulasztásunkat. Azt hiszem, erre számíthatunk, hiszen a nyitányon már túljutottunk. A Vasárnapi Újságban ugyanis- — dicséret érte — megismételték a Grósz Károly pártfőtitkárral, miniszterelnökkel készített interjút, amely mindnyájunknak maradandó élménysort jelentett. Tartalmi és formai szempontból egyaránt. Megint elébünk lépett az a politikus, aki szótárából száműzte a jellegtelen közhelyeket, a megszokott, az unalmas fordulatokat, s rá jellemző közvetlenséggel beszélt bokros teendőiről, a sajtó iránti rokonszenvéről. Nem húzódozva attól sem, hogy egyértelműen megnyerő karakterének markáns vonásait felvillantsa. Nyíltsága feltétlenül elősegítheti azt, hogy közös gondjainkat felszabadultabb légkörben orvosolhassuk, az emberi tényező adta előnyök hadba- vetésével is. Az efféle garanciát igényeljük. annál is inkább, mert régesrég szomjúhozJancsó Miklós szeretői Kedvelem a vihart kavaró könyveket. Akkor is, ha értékeik megkérdőjelezhetők, akkor is, ha nem stiláris remekművek, akkor is, ha szerzőik nem ostromolják Parnasszus ormait. Ezért szereztem meg — nem köny- nyen jutottam hozzá — Hernádi Gyula: Jancsó Miklós szeretői című mindenütt keresett munkáját. Sejtettem — a témából következően —, hogy valamelyik rádiós kolléganő gyorsan szóra bírja majd az alkotópárost. Megérzésem nem csalt, hiszen a tegnap reggel el is hangzott ez a diskurzus, amelyet némi iróniával párviadalnak is minősíthetnénk. A riporter háborgott, s a gyöngébb nem képviseletében győzni akart. Ügy vélem, a „meccs” döntetlennel zárult. Talán még udvarias is vagyok, ha így fogalmazok, hiszen a híres és hírhedt rendező ekként összegzett: aki megveszi, elolvassa, aki viszont közömbös, nem költ rá forintokat. Ennél azért bonyolultabb a szituáció. Ha lemondunk prűdségünkről, ha megfeledkezünk elementáris erejű felháborodásunkról, akkor megérezzük a tisztes szándékot, a bennünk rejtőzködő túlzott szemérmesség száműzésének óhaját, a nincs tőlem távol semmi, ami emberi elvének propagálását, a legalábbis európai visszhangot keltő filmek háttérmotívumainak kendőzés nélküli tálalását, egy sors, egy történelemgyúrta egyéniség örömujjongását, illetve jajkiáltásait. Ha így nézzük ezt a kiadványt, akkor hiánypótlónak tekintjük. Legfeljebb bölcsen derülünk a kissé drasztikusan adagolt sztorikon, az eufé- mizálás teljes mellőzésén. Ez végtére is kettejük ügye. No, meg az olvasóé. Persze, csak akkor, ha kinyitja a pénztárcáját. Tessék választani... Pécsi István felvonó ARTUR DZSALAN A Üvegből és vasbetonból többemeletes székházat építtetett a vállalatunk. Amikor átköltöztünk az új épületbe, nem győztünk csodálkozni. Ez igen, ez a modern építőművészet remekműve! — mondogattuk. Mi, munkatársak legjobban a felvonónak örültünk Nem csoda. Ugyanis a régi épületben gyalog kellett felmásznunk az emeletekre Most meg itt az ember még fel sem ocsúdik, és a lift surran egyet, és már meg is érkeztünk! Nyílik az ajtó, az ember belép a felvonóba, megnyomja a gombot, és mór repül is a szerkezet. Csak annyi ideje van, hogy elolvassa a falon függő figyelmeztetést: „A felvonó csak négy személyt szállít!” így utaztunk • az új liften nap mint nap, hétről hétre, egész hónapban, megállás nélkül. Egy szép napon aztán a felvonóban megjelent egy szimpatikus férfi. Értelmes tekintettel ült a sarokban himbálódzó asztalka mellett. Az asztalon számológép, stopperóra, különféle papírok A férfi feje fölött tábla: „Utasszámlálás". Ettől a naptól kezdve kevesebb hely lett a felvonóban. A munkatársak egy darabig morogtak emiatt, de aztán lassan megszokták. Telt-múlt az idő, és a lift másik sarkában egy újabb ember tűnt fel. Az ő asztalán kérdőívek, tájékoztatók, különböző tesztlapok hevertek. Fölötte újabb tábla: „Szociológiai felmérés”. A felvonóban még kevesebb hely lett. A munkatársak ismét morogtak egy kicsit, de aztán lecsendesedtek. Egy bizonyos idő múlva a liftben megjelent a harmadik ember. Az asztalán feljegyzésekkel teleírt papírlapok, műszerek. Az asztal fölött tábla: „Pszichológiai megfigyelés”. Ezután a liftbe csak nehezen tudott bemászni az egyetlen utas. A munkatársak ismét morogtak, .de aztán ezt is megszokták. Aztán nemsokára a legutolsó utast is kitúrta a negyedik ismeretlen. A legelőkelőbb helyen, a felvonó közepén ült, az asztala fölé i pedig táblát akasztott: „A | kutatócsoport vezetője”. Az- 8 óta vállalatunk munkatársai, | a felvonó utasai ismét gya- í log kapaszkodnak föl az ' emeletekre. Érthető, hogy ele- 8 inte egy kicsit morogtak, de ' aztán ismét megszokták a gyaloglást, s a végén már el is feledkeztek a felvonóról. Egy szép napon aztán a felvonó mellett egy hirdetés jelent meg: „A tudományos kutatócsoport vizsgálati célokra sürgősen utasokat felvesz a liftre!” Oroszból fordította: Kiss György Mihály A Heti Világgazdaság 22, száma Spórolástechnika címmel egy reprezentatív vizsgálat eredményeit közli. Az Országos Piackutató Intézet 1600 személyt kérdezett meg ez év tavaszán arról, hogyan tervezik háztartásuk gazdálkodását, milyen cél elérése érdekében előtakarékoskodnak. A felmérés szerint a családok negyede rendszeresen félretett havi bevételéből, minden második család alkalmanként tudott megtakarítani jövedelméből és minden ötödik család hónapról hónapra élt. A megtakarítási célok jelentősen átrendeződtek: amíg korábban a lakáscélú megtakarítás minden mást megelőzött ma csupán a családok 10 százalékát ösztönzi a visszafogottabb költekezésre, illetve a többlet- jövedelem szerzésre. (A tanulmány a jelenség okát a reménytelenül magas lakásárakban látja.) Vezető helyre került a megtakarítási célok közül a vészhelyzetekre való felkészülés, minden harmadik esetben „biztonsági tartalékot" képeznek a családok. A prognózis szerint azoknak a tábora gyarapszik, akik kénytelenek lesznek lemondani g tartalékképzésről, ennek ellenére a takarékoskodók lesznek túlsúlyban a jövőben is, akik számára töprengésre méltó gondolattal zárul a cikk: „Az elmúlt évtizedekben kialakult megszokást követve a családok többsége nem gazdálkodik, csupán őrzi félretett kisebb-nagyobb vagyonát." A Szabad Föld múlt heti számában olyan többgenerációs család örömébe és gondjába kapunk betekintést, akik számára a vagyongyarapítás módja a házépítés. Jóllehet, Szalag István Akácvirág című írásának vezérgondolata nem a megtakarítás, hanem az élet megújításának törvénye. Amíg a nagymama vágyainak idődimenziója napokban rublikázott. addig a házasulandók célja egy életmű: az önálló otthon. A Figyelő az inflációról és a bankrendszerről kérdezi ifj. Nyers Rezsőt, a Magyar Hitelbank Rt. ügyvezető igazgatóját. Az interjúból azt a kérdést emelem ki, amely nem csupán az említett bank stratégiája lehet: — A Hitelbank milyen inflációs várakozásokat vesz figyelembe üzleti politikájának kialakításánál, és milyen védekezést dolgozott ki a pénzérték csökkentése ellen? — A Hitelbank működésének eddig eltelt időszakában inkább csak érzékelője volt az inflációs nyomásnak .. . Nem dolgoztuk ki az inflációval való együttélés hosszú távú stratégiáját. Azt csináltuk és csináljuk, amit a józan ész diktál: több vállalkozásban veszünk részt, s így több lábon állva a kockázatot megosztjuk, igyekszünk értékmegőrző befektetéseket találni. Gazsó László Olvasósarok
