Népújság, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-12 / 112. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. május 12., csütörtök OTTHON-ISKOLA — A SZERVEZET VEGYKONYHÁJA, RAKTÁRA Májról - mindenféle FOGASKÉRDÉSEK Az előszoba berendezése Ha csak annyit mondunk: máj — majd mindenki a sertés- vagy marhamájra gondol. A nem közönséges, a királyi falatnak beillő li­bamáj rangját a hizlalt ba­romfi neve adja meg. Ám •nemcsak a minőségi megkü­lönböztetés az egyetlen sa­játossága ennek a belsőség­nek. Az is jellemző rá, hogy alig akad, aki közömbös vol­na e táplálék iránt. Vagy utálkoznak tőle, és meg nem ennék a világ kincséért sem. vagy nagyon szeretik, bár­hogy elkészítve. Ritka az olyan, aki csak legyűri. Nem akármilyen belsőség. Életfontosságú szerve em­bernek, állatnak. Mondhatni a szervezet vegykonyhája, raktára. A szénhidrátféléket például felhalmozza, máso­kat átalakít, a mérgező, kár­tékony anyagokat hatástala­nítja, képes az A-vitamin előállítására. Táplálékként értékes vérképző, magas a fehérjetartalma. Élettani értékeiről az ókor­ban persze mit sem tudtak. Nem is ették. Más volt a ren­deltetése. A haruspexek. az akkor általánosan dívó iö- vendőmondás etruszk képvi­selői az áldozati' állatok má­ját. tüdejét, szívét — azok színét, alakját, nagyságát jóslásokra használták. A ró­mai jövendőmondók, az au- gurok a máj, a szív. a tüdő mellett az áldozati állat be­leit is megvizsgálták. Visszatérve a jelenkorba — az utóbbi néhány évet le­számítva — a máj évtizede­ken át hiánycikk volt. Hoz­zájutni szinte csak megvesz­tegetéssel, „jó kapcsolatok­kal" lehetett. A vágóhidak­ról a hentesárugyárba, a vendéglőkbe, és nem utolsó­sorban külföldre került. Ma már megvásárlása nem véletlen szerencsén múlik. érdemes néhány szót szólni az elkészítésére vonatkozó téveszmékről. Ezek egyike, hogy a májat sem előre, ,«em készítése közben sózni nem szabad, mert attól megke­ményedik. Nos, ez nem fe­lel meg a valóságnak. A máj mind sütése, mind főzése előtt vagy közben igenis sóz­ható. Ám. ahogy a hús is ki­ereszti a levét, ha jóval előbb besózzák, és ezáltal elveszti porhanyósságát, ugyanez áll a májra is, csak az még több levet ereszt. Ez­zel szemben puhává, omlós­sá tehetjük, ha hártyáját le­húzva. sós tejbe beáztatjuk. Sokan úgy szereztek rossz tapasztalatot róla. hogy ami­kor a szeletet forró zsira­dékba tették, éktelenül fröcs­kölni kezdett. Való igaz. Ezt a nagy nedvtartalom okoz­za. Ezt elkerülhetjük, ha a májdarabokat lisztben meg­forgatjuk. de ügyelni kell, hogy amikor a fedőt leeme­lik róla. a gőz ne csurogjon- csepegjen vissza a forró zsi­radékba. Még valami: a máj laposabb felületén kis fehér mirigyek, illetve csomós ros­tok láthatók. Miután ezek nem puhulnak meg, és lát­ványnak sem ínycsiklandók, még nyersen érdemes őket „kioperálni”. Most pedig néhány nem szokványos recept: Paprikás máj: A koszto- sok étvágyához mért máj- mennyiséget egészben — fej vöröshagymát mellé téve — kevés vízzel, zsiradékkal a sütőben kis lángon puhára pároljuk. Húsz-huszonöt perc után bökjünk villát a vas­tagjába. Ha már nem jön belőle véres lé, befejezhet­jük a sütést. A májat a le­véből kiemelve szeleteljük fel. Levét szórjuk meg pi­ros paprikával, habarjuk be liszttel, simára kevert tej­föllel, és amikor alaposan felforraltuk, süllyesszük el benne a májszeleteket. Te­tejét szórjuk meg apróra vá­gott snidlinggel vagy petre­zselyemmel. Sonkás májtekercs: Sze­mélyenként 2 szelet gépson­kát és körülbelül 15 deka sertésmájat számítsunk. A májat vágjuk vékony csíkok­ra, hintsük meg kevés ma­joránnával. sóval, borssal. Halmozzuk egy-egy szelet sonkára úgy. hogy ha hen­gert formáltunk belőle, ösz- sze tudjuk tűzni hústűvel. Forró zsiradékban, közepes lángon, de megfordítás előtt lefedve kisütjük, és krump- lipürére sorakoztatva tálal­juk. Vörösboros máj: A szele­tekre vágott májat megsóz­zuk. megborsozzuk, lisztben megforgatjuk és forró olaj­ban hirtelen kisütjük. Sütés közben tegyünk hozzá fejnyi aprított vöröshagymát. A májszeleteket sütés után me­legített tálra tesszük, a pe- csenyelevet kevés vörös bor­ral addig forraljuk. amíg a hagyma péppé nem válik. Ekkor öntjük vele nyakon a kisült májat. Mustáros máj: Nagyobb fej vöröshagymát apróra vágva lankasszuk meg ke­vés olajon. Amikor már üve­ges, hintsük meg papriká­val, és rögtön tegyük rá a csíkokra metélt májat. Sóz­zuk meg, és rotyogtassuk ad­dig, amíg a máj vörös szí­nét el nem veszti. Akkor a léből merjük ki. tegyük fél­re. A levet keverjük össze ízlés szerint mustárral, tej­föllel, és hintsük meg majo­ránnával. A visszatett má­jat rotyogtassuk meg a lé­ben. és főtt burgonyával tá­laljuk. Milyen fogast válasszunk? Olyat és akkorát, amilyet és amekkorát a hely enged! Ettől az elsődleges szem­ponttól nem tekinthetünk el, hiszen hiába szeretnénk szép, barna lábon álló, fára em­lékeztető Thonet-fogast, ha nem fér el az előszobánk­ban. ' A mai' lakások apró előtere szinte kényszerít a falra szerelt, beépített fo­gasok elhelyezésére. A legfontosabb feladatunk a fogasok egymás közötti tá­volságára ügyelni. A simán felakasztott kabátokból több elfér egymás mellett. Ha gyerek is van a lakásban — s legalább vendégként min­den lakásban megfordul — helyezzünk el lejjebb is egy­két fogast, a felnöttmagasság derékvonalánál. Ha az elő­szobafal fordul, s ott már nincs egy kabátnyi hely sem, ne hagyjuk kihasználatlanul, az itteni kis fogasra kerül­het a lakáskulcs — ha ál­landó helye van, nem kell keresni — az összecsukott ernyő vagy a táska. Mi kerüljön még az elő­szobába? Tükör — ami nem­Nem akartam hinni a sze­memnek . . . Egy valódi apotékában, egy működő gyógyszertárban a kiszolgálópult üveglapja mögött és — az inkább csak dekoratív szerepet betöltő — patikamérleg és egyéb jel­legzetes edények és pénztár­gép társaságában, a már megszokott Medicina, Vörös­keresztes egészségügyi isme­retterjesztő kiadványok mel­lett, néhány verseskönyvet, Moldova-regényt és világ- irodalmi olvasmányt láttam kiállítva. Nem akartam hinni a fü­lemnek ... Recepteket lobogtató em­berek közül többen vásárol­tak is ezekből. Az előzékeny csak dísz, hanem ellenőrző pont is, rendben vagyunk-e, lerakópolc, amelyen helyet kapnak a hazahozott csoma­gok, holmik, amíg végleges helyükre nem tesszük. Az előszoba méreteitől függ, hogy mi kerülhet még ide. A „konfekcionált”, ké­szen kapható előszoba-be­rendezések közé tartozik még egy kis fiókos szekrény, amelyben a legszükségesebb, gyógyszerésznő — látva ér­deklődésemet — Gerald Dür­re! könyvét kínálta nekem. A szerzőtől magától is rög­tön mosolyogni támadt ked­vem, sok derűs percet szer­zett már nekem írásaival. Gyötrő fejfájásomra indul­tam el a patikába fájdalom- csillapítót kérni. Quarelin helyett Gerald Durrel: Va­dak a vadonban című kis könyvét vásároltam meg, „lelki receptre”. (Azonnal hatott!) Amíg a visszajáró pénzre vártam, arra gondol­tam: ez aztán a kitűnő hely­zetkomikum. Intellektuális humorról meséltem otthon: mentolos illatú, komoly hangulatot árasztó gyógyszertárban, He­elindulás előtt használatos tárgyaink vannak: kalapok, ruhakefék, táskák, szatyrok, kesztyűk. Ha még mindig marad helyünk, készítsünk cipőtartót, hiszen legalább a háziak már itt papucsba bújhatnak. A magas előszoba helyet adhat kisebb-nagyobb tárolónak is: felső terében például bőröndöket, más évszak ruhaneműjét rakhat­juk. vesen (lehet, hogy már más­hol is?) nemcsak életmentő gyógyszerekhez, fájdalomcsil­lapítókhoz, vitaminokhoz le­het már hozzájutni, hanem szépirodalomhoz, költészet­hez is... A hevesi 18/2 5. számú gyógyszertárban látottakról írok most. Ezeknek a köny­veknek a tematikájáról kü­lön is, amely engem azóta is foglalkoztat. Ezt a gyógyszertárat min­denképpen dicséret illeti, mert bekapcsolódott az „Ol­vasó népért” mozgalom mel­lett a „Nevesd magad egész­ségesre” akcióba is ... Elekes Éva FÉLIG KOMOLY, FÉLIG MOSOLY . .. „Nevesd magad egészségesre!“ Bűvészet - latek - papirbirodalom Kezdjük a végén! A párnán Kató Megyei Űttörőházban e hetekben különös kiál­lítás kápráztatja el a betérőket, kicsiket és nagyokat. Az előcsarnok tárlóiban egy jól ismert, köznapi anyag — a papír — ötletesen, nagy precizitással hajtogatott formái­ból állatok, egzotikus növények, bogarak, karikaturisztikus emberi maszkok, meseje­lenetek köszönnek vissza ránk. Ki hinné, hogy a légiesen szárnyaló darucsapat csu­pán egy téglalapból vagy négyzetből bújt elő? Szórakozás? Játék? Ez már kicsit több. Szemet gyönyörködtető látvány is. Az Origami — e négyszáz éves japán művészet tárgyai. Az emberi lelemény, mintázókedv, türelem; megtestesítői. Szemerei László mint bű­vész. az utóbbi években nép­szerű ismert szereplője a gyermekműsoroknak, s a ze­nés szórakozóhelyek varieté­produkcióinak. nemcsak itt, Egerben, hanem a megye­határon túl is. Itt most új oldaláról mutatkozott be. Amikor végigkalauzol a ki­állításon, elárulja: mindaz, amit itt láthatunk, kétéves munka eredménye. — 1982-ben, idős rokonok meghívására, alkalmam volt hárem hónapot tölteni az Egyesült Államokban — me­séli. — Ebből afféle szakmai továbbképzés is lett. Termé­szetes. hogy felkutattam a környék összes bűvész­boltját. A lakóhelyemhez közeli üzletben naponta meg­fordultam. A vezetőjétől nem csak eszközöket, „tit­kokat” is kaptam. Néhány, angol nyelvű japán szak­könyvet is beszereztem a papírhajtogatásról. Az alap­ötlet tehát innen származott. Itthon is megjelent e témá­ban néhány kézikönyv az­óta. Az első fogásokat így tanultam, aztán néhány új figurát magam is kitalál­tam. Sőt, tízéves kislá­nyom is meglepett már né­hány eredeti találmánnyal. — Ez a foglalatosság, ha jól gondolom, nemcsak a kézügyességet fejleszti, de a fantáziát is megmozgatja. — Talán azért iis tartják művészetnek a japánok. Tér­látást, de nagy pontosságot is igényéi, hiszen elég egy milliméterpyi tévedés, s már nem ugyanaz a kompozíció. Klubokban, iskolákban gyakran tartok foglalkozá­sokat gyerekeknek. Nagy lelkesedéssel utánoznak. Pe­dagógusok is kértek már, hogy oktassam őket. Hajdú- Bihar megyében az óvónők továbbképzését vezettem. ;— Tehát arra törekszik, hogy közkinccsé tegye tudo­mányát. — Mostanra sikerült meg­jelentetni. saját költségen, az első kiadványomat. Pa- pirbirodalom címmel. A szer­kesztésnél az egészen kez­dőkre gondoltam. Üjabban az ötlet című hetilap érdek­lődött. A segítségükkel ta­lán egy, színes képekkel il­lusztrált, tartalmasabb köny­vet is készíthetek. Szemi — Azért az mégsem min­dennapi, hogy valaki ve­gyészmérnöki diplomát sze­rez, aztán, otthagyva csapot- papot, ilyen, külső szemmel könnyed foglalatosságot vá­laszt élethivatásul. Ennek bi­zonyára megvan a történe­te... — A bűvészettel való is­merkedésem a véletlen mű­ve volt. Viszonylag későn, 16 éves koromban kezdő­dött. NDK-ban. egy csere­üdülés alkalmával találkoz­tam egy amatőrrel. Elkáp­ráztattak a trükkjei. Ma már tudom, nem volt olyan agya­fúrt, de annak tűnt. Később, amerre csak jártam, itthon és külföldön, felkerestem á kellékboltokat, bújtam a szakirodalmat, minden al­kalmat megragadtam a ta­nulásra. Már Veszprémben, a Vegyipari Egyetem hallga­tójaként léptem először pó­diumra. Egy fiatal színész­barátom bevett a műsorá­ba. Sokat szerepeltünk, fő­leg Mikuláskor, gyermekna­pon. Még ma is visszajárok arra a. vidékre. Szemi — az ottaniak még ma is így is­mernek. Aztán visszakerül­tem Egerbe. Előbb a kórhá­zi munkahelyem mellett, amatőrként, majd ORI-enge- déllyel álltam a publikum elé. — Szerzett-e érdemeket hazai berkekben? — Több hazai versenyen lettem második, harmadik. A Karlovy Varyban, 84-ben rendezett nemzetközi ver­seny negyedik helyezése ed­dig. amit jelentősnek köny­velek el. — A csodáiéi mellett bi­zonyára vannak irigyel is. — Nem titok, hogy ebbe a műfajba évekig sok pénzt kell befektetnii. Közeli is­merőseim sokáig furcsán is néztek rám, mikor egy do­bozkáért akár több száz vagy ezer forintot is ad­tam. A jó trükköknek is ára van. Ez hát az anyagi ol­dal! Ami a fellépéseket il­leti? A sikernek számtalan a buktatója. Az egyik mű­soromban állatokat is sze­repeltetek. Fontos a percre pontos kezdés, hiszen nem A kismalac és a farkasok (Fotó : Koncz János) mindegy, hogy egy galamb­nak adott esetben mennyi ideig kell lapulni a kabát­zsebben. A rutin, a meghök­kentő mutatvány, a zene, a választékos öltözék nem elég. Leglényegesebbnek az embe­rekkel való jó kapcsolatte­remtést tartom, a figyelem- felkeltés képességét. Egy produkciót hangulatilag is el kell adni! Még egy hobbi — Tehát kutyát és galam­bot tart. Jó. ez hozzá tar­tozik a mesterségéhez. De van még valami ezenkívül is? — Ja, a gyűjteményem. Ha megérkezem egy idegen városba, „körbeszaladom” a játékboltokat. Körülbelül 4— 500 logikai játékom van már otthon. Például a bűvös kocka számtalan variáció­ban, s más. hasonló csodák! Ezeket az ifjúsági klubokba viszem magammal szívesen. Meg kell mondjam, előfor­dult már. hogy eltűnt egy- kettő. de a lényeg, hogy örö­met szerezzek vele. — Hu, vmennyit lehetne még sztorizni! Beszélgetni példaképekről, pályatársak­ról, mókás esetekről. Meg arról is, hogy mennyire fá­rasztó vagy könnyed egy ilyen „játékos" ember élete. Mi a legközelebbi terve? — Ma délután van egy kis szabadidőm — mondja a fiatalember. — Helyet kap­tam itt, az úttörőházban, úgyhogy megpróbálkozom egy 160Xl60-as karton ki­hajtogatásával. Bizonyára több órát vesz igénybe. Most- erre készülök nagy izgalom­mal ... Jámbor Ildikó EGY JAPÁN MŰVÉSZET HAZAI MŰVELŐJE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents