Népújság, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-07 / 108. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. május 7, szombat MEGYEI PANORÁMA 5. 1 Már nem a jehovistákról beszélnek Nagyvisnyón- Akik nagyon szeretik I a pénzt % b A falu közepén (Foto: Szántó György) Gereben János: Eddig én parancsoltam... A férj éjszakás volt A község központjában lévő ABC Áruház környékén a legnagyobb a mozgás. A háziasszonyok kerékpárral érkeznek a napi bevásárlásra. Az üzlet — bár parányi — széles választékkal várja a vevőket. Friss a kenyér, a kifli, a zsemle, a hentesáru. Az ellátásra egyetlen rossz szót sem hallani.- Az ivóvízzel van gond — jegyzi meg egy harminc körüli fiatalember. — Nitrátos. A csecsemőknek nem adhatjuk ezt. De hogy helytáilóak-e a szavai, e percben még nem tudhatjuk. Nem hajlandó bemutatkozni.- Nem szeretném, ha megor- rolnának rám a tanácsiak — érvel, s mielőtt bármit mondhatnánk, faképnél hagy bennünket. Úgy tűnik, hogy a jószerencse nem pártol el tőlünk, a közeli ke- rekeskúthoz egy menyecske érkezik vödörrel. Tüstént odasietünk, hogy többet tudjunk meg tőle az ivóvízkérdésről.- Nem érek rá... — hangzik a lakonikus válasz. Értetlenül állunk. Csak később tudjuk meg, hogy az itteniek nem nagyon szeretnek szerepelni. Ha valakiről írnak az újságban, azt kinevetik.- Remélem, nem a jehovisták érdeklik önöket?! — jegyzi meg némi éllel Szert Józsefné az általános iskola tanárijában. Nagyokat hallgatunk, mire így folytatja:- Régen ahány újságíró csak idejött, az mind ezzel foglalkozott. Akkor lehet, hogy ez volt a központi kérdés. Ma már nem.- Most miről beszélnek az itteniek?- Az iskoláról. Augusztus 20- án adják át a kibővített művelődési házat, ahol négy új tanterem kap helyet. Ez azt jelenti, hogy a mostani iskola négy osztálytermével együtt nyolc lesz. Bevezethetjük a váltott tanítást. Jelenleg ugyanis hol az alsósok, hol a felsősök kezdenek délelőtt. Kiss Józsefné, az igazgatónő is helyet foglal közöttünk.- Kis iskola ez, tizenkét fős kis tantestülettel — jegyzi meg elöljáróban. — Az osztályok is kis létszámúak. A nyolcadikban például tizenegyen járnak. Intézményünk felszereltsége átlagos, ami nagyon fontos, azzal rendelkezünk. Nincs viszont számítógépünk, ami szintén kellene.- Sokan továbbtanulnak?- Mindenki. Tavaly egy cigánylányka kivételével, mindenki beadta a jelentkezési lapját, őt nem engedték a szülei. A középiskolákba kerülők zöme Egerbe, Putnokra jár, de akad aki Péter- vásárán, Mátrafüreden folytatja tanulmányait. Sok a bejáró, de kollégista is szép számmal akad.- Es hányán szereznek diplolegfeljebb ha egy-egy fiatal. A kicsengetés előtti pillanatban a harmadik osztályba lépünk be. Fónagy Béláné osztályfőnök a napi matematika penzummal ismertette meg a kisdiákokat. Nem akaijuk elrabolni a gyerekektől a szünet adta örömöket, így csak néhány rövid kérdésre futja.- Hová mentek az idén tanulmányi kirándulásra?- Budapestre — újságolja Inc- ze Andrea. — Én megyek a Balatonra is, a farkaslyuki bányától. Ott dolgozik édesapám. A rövid beszélgetésből megtudjuk: az osztály harmadrésze eddig még nem jutott el a fővárosba, igaz, olyan is van, aki a vakációt Bulgáriában tölti. Miközben már az udvaron hancúroznak a gyerekek — Kiss Józsefnéval folytatjuk a diskurzust.- Milyen itt a kulturális élet?-Tudomásom szerint az átalakítás előtt nem volt szakkör a művelődési házban. Ritkán rendeztek egy-egy gyermekműsort, évente egyszer cirkuszt, hetente háromszor mozit. Előadóművészek nem nagyon jutnak el idáig. Ritkán Miskolcra jártunk át színházba, de érdeklődés htján ez is abbamaradt. Mindenki elfoglalt, futnak a pénz után. A buszmegállóhoz közel egy hangulatos paraszti házból alakította ki a Csengő nevet viselő büfét, Vaszlik Tamás és felesége szülői segédlettel. Tavaly augusztusban nyitottak, de az udvaron most is lázas munka folyik. A kerthelyiséget készítik elő.- Miért nem este jöttek? — érdeklődik egy, mozdulatairól Ítélve feltehetően törzsvendég. — Akkor igazán nagy itt a nyüzsgés. Majd arról panaszkodik, hogy igen magasak itt az árak.- Turisták is megfordulnak itt? — érdeklődünk Vaszliknétól.- Legfeljebb nyáron egy-két átutazó. Kezdetben szendviccsel is próbálkoztunk, de nem fogyott. Csak az ital kell.- Szép nagy ez az épület, nem adnak ki szobákat a turistaidényben?- Nem hiszem, hogy különösebb igény lenne rá. Dél körül már valamelyest megélénkül az élet, a buszmegállóban sokan várnak az egri járatra. Munkába, bevásárolni indulnak. Egy öreg ház kapujában idős néni kémleli az eget.- Eső lesz megint — állapítja meg.- Miből gondolja? — kérdezzük, s valami nagy-nagy népi bölcsességre várunk.- Borul. — így a tömör válasz. Mint elárulja, Toldi Miklósné- nak hívják, 82 éves, és egyedül él.- Tizennégy éve, hogy az uram meghalt. Nyolc gyereket hoztam a világra, de már csak kettő él. Az egyik Nekézsenyben , a másik itt Szilvásváradon.- Gyakran meglátogatják?- Á, — legyint lemondóan. — Dolgoznak ők is.- Mivel tölti a napjait?- Reggeltől itt ülök az ajtóban, várom az ebédet. Az óvodából hozzák. Naponta hét forintba kerül. Aztán megeszem, lefekszem, mert nagyon fáradékony vagyok. De nem tudok aludni. Hosszúak már nekem a nappalok is, az éjszakák is. Szorgos emberek laknak itt, azt igazolja az is, hogy nem nagyon látni, itt lődörgőket, karba tett kézzel ülőket. Gyakran látunk kapával igyekvőket. így szólítjuk meg Tózsa Miklóst, feleségét és húgát, Sáfrány Imrénét, akik babot készülnek ültetni.- Éjszakás voltam — mondja a férfi sebtiben. — Farkaslyukon dolgozom a bányában, egy kicsit pihentem, aztán irány a telek. Ki kell használni a jó időt. Az egyik ház udvaráról jókedvű zsörtölődés hallatszik. Belépünk a portára, s egy nagymosás kellős közepébe csöppenünk. Egy pillanatra meglepődünk. Mert, hogy nemcsak a feleség, a félj is tisztítja a ruhákat.- Női munka a mosás — vetjük oda tréfásan a ház urának.- Eddig én parancsoltam az asEbédvárás szonynak — hangzik a válasz, amit jól megcifráz egy-két szaftos kifejezéssel, majd hozzáfűzi: — most viszont már, hogy nyugdíjasok lettünk, őparancsol nekem. Gereben Jánosról hamarosan megtudjuk azt is, hogy a bélapát- falvival közös termelőszövetkezet mezőgazdászaként ment nyugdíjba, s hogy minden évben eljárnak dolgozni távoli állami gazdaságokba.- Azt szerettük volna, ha a fiam itt marad velünk — kesereg az asszonyka, — de Bélapátfalvát választották a menyemmel. Ott közelebb van a munkahelyük. Az ifjú pár fényképét nézve elhomályosodik a szülők szeme.- Magunkra maradtunk — jegyzi meg a férfi. — Igyekszünk hasznosítani magunkat. A faluból régebben rendszeresen jártunk el huszonötén, harmincán is a Dunántúlra, meg az országban össze-vissza az állami gazdaságokba. Cukorrépával, borsóval szójababbal foglalkozunk, a kapálástól a betakarításig. Az idén úgy tűnik erre nem lesz mód, sehonnan nem jött értesítés, hogy várnak bennünket.- Az itt élők száma 1270-1281 körül mozog — mutatja be a falut Likai Jánosné vb-titkár. — A legtöbben eljárók. A lakosság lé- lekszámában, a hetvenes években jellemző lassú apadás megállt. Akkor tízegynéhány család költözött Egerbe, most már inkább helyben építkeznek. Nyolc évvel ezelőtt harminchét házhelyet parcelláztunk, s ezek közül harmincnégy gazdára talált. A legtöbbön már áll a ház.- Mi köti ide az embereket?- Nem tudnám megfogalmazni. Csend van. Nyugalom... Szabadabban élhetnek a kertes házakban, mint a városi panellakásokban. Jó a közlekedés. Egerbe ötven, Ózdra husz-harminc perc alatt be lehet érni. Büszkélkedhetünk egy 25 személyes óvodával, takarékszövetkezeti fiókkal, bővítjük az iskolát, igaz, ez utóbbinál némi gondot okoz, hogy az eredeti beruházás összegét, a 9 millió kétszázezer forintot növeli az egymillió háromszáznyolcvanezer forintos általános forgalmi adó. Ráadásul ennek még nincs meg a fedezete.- Bizonyára sok fejfájást okoz, hogy nincs vezetékes ivóvizűk?- A hetedik ötéves tervben nem szerepelt a víz bevezetése. Úgy gondoltuk, hogy a ciklus első három évében az iskolára tartalékolunk, majd 1989-90-ben a vízhálózatra tennénk félre pénzt. Ehhez lakossági támogatás is szükséges. Mértékét most még nem tudjuk. E kérdés megoldása a soron következő feladatunk. Addig is a Köjál rendszeresen ellenőrzi intézményeink kútjait és a cigánycsurgót. Eddig nem történt csecsemőmegbetegedés.- A legtöbben a munkalehetőségek hiányára panaszkodtak.- A bélapátfalvi közös gazdasághoz tartozunk. A visnyói tagok szinte valamennyien nyugdíjasok. Viszont alkalmazottai között akadnak községünkből valók. Egy ízben megkíséreltük, hogy a téesz itteni tanyáján az egyik megyei ruhaipari üzemmel közösen egy varrodát hozzunk létre. Negyvenen jelezték, hogy számíthatunk rájuk, az indulásnál csak harmincán maradtak, ók is lemorzsolódtak. A végén leállt a kisüzem. Keveset kerestek, s ez nem nagyon tetszett, mert itt nagyon szeretik a pénzt. Egyébként a tanács nem sokat tud tenni a helyi munkaheletősé- gek bővítéséért.- Ha Nagyvisnyó szóba kerül, akkor nem egyszer arról ismer Hazafelé szik meg, hogy az a hely, ahol a jehovisták laknak...- Nekünk nincs velük semmi problémánk. Az az ötven-hat- van ember nem meghatározó a falu életében. A bibliaórákat házaknál tartják, nem zavarnak senkit. Igaz, most ül közülük egy fiú. Nem fogott puskát a katonaságnál. A börtönt választotta. Az idősebbekre jellemző a szektatagság, de azt nem mondanám, hogy Nagyvisnyót erről lehetne megismerni. Itt elsősorban reformátusok élnek, katolikusok és jehovisták csak kis számban. Ha valami egyáltalán jellemző a falura, az az hogy végtelenül szorgalmasak az emberek és nagyon szeretik ezt a községet. Ragaszkodnak hozzá. Likai Jánosné: Az idősebbekre jellemző a szekta tagság Ahogy kiszállunk az autóból, óhatatlanul összehúzzuk magunkon a kabátot. Hiába jelzi a naptár a tavaszt, hideg van. A falu előtt magasodó domb tetejéről nézünk végig a településen. Előttünk Nagyvisnyó, dombok közé bújó házaival, kanyargós utcáival. Lent a völgyben, a Szilvásvárad felé eső részen vadonatúj épületek. A Bükk egyik lankáján, juhnyájat terelget a puli. A határban — mint később megtudjuk a háztáji földeken — többnyire fekete ruhás idős asszonyok vetik a babot, a krumplit. mát?- Kevesen. Évente általában Incze Andrea: Nyáron a Balatonra megyek Sokan építkeznek Büfé, ahol nem fogy a szenvics
