Népújság, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-31 / 129. szám
« 2. NÉPÚJSÁG, 1988. május 31., kedd Folytatódott a moszkvai csúcsértekezlet Ronald Reagan és felesége ellátogatott a Danyilov-kolostorba, ahol Filaret, a minszki metropolita kalauzolta a vendégeket (Folytatás az 1. oldalról) elnök síkraszállt a kapcsolatok kiszélesítéséért — így a két ország ifjúsága között is. Mihail Gorbacsov egyetérttett az emberi kapcsolatok bővítésének szükségességével. Fitzwater kitért arra, hogy megkezdték munkájukat a munkacsoportok. Az emberi jogok kérdését az Egyesült Államok a Szovjetunióhoz és más államokhoz fűződő kapcsolatában abszolút meghatározónak tartja — jelentette ki Ronald Reagan. Az amerikai elnök moszkvai szálláshelyéül szolgáló nagyköveti rezidencián hétfőn magánjellegű találkozót tartott mintegy száz meghívott szovjet ellenzéki személyiséggel. A találkozón elsősorban olyan szovjet állampolgárokat láttak vendégül, akik vagy szcvjetfcllenes tevékenységük miatt voltak hosszabb- rövidebb időre elítélve, vagy pedig nem kaptak kivándorlási engedélyt. Ez a találkozó nem a csúcstalálkozó hivatalos programjának része, de a szovjet tömegtájékoztatás — ha nem is részletekbe menően — beszámol erről is. A csúcs előtt egy sajtóértekezleten Vlagyimir Petrovszkij külügyminiszterhelyettes kijelentette, hogy senki sem kívánta megakadályozni az elnököt ennek a találkozónak a megszervezésében. Moszkvában emlékeztetnek arra. hogy a kapcsolatok fejlesztését csak megnehezíti, ha az amerikai fél ki akarja oktatni a Szovjetuniót az emberi jogok kérdésében. Rámutatnak, hogy volna mit felróniuk az amerikai félnek is. A szovjet álláspont azonban az. hogy az emberi jogok problematikáját nem a konfrontáció, hanem oz együttműködés terepévé kell változtatni. E cél elérését segítheti az a most létrejött megállapodás. amelynek értelmében az emberi jogokkal összefüggő kérdések megvitatására állandó szervet hoznak létre, s ebben mind a szovjet, mind az amerikai törvény- hozás képviselői részt vesznek. — Az amerikai elnök felesége hétfőn — az előre rögzített programon kívül — peregyelkinói nyaralójában felkereste Andrej Voznye- szenszkij szovjet költőt. Ezt megelőzően Nancy Reagan a peregyelkinói temetőben felkereste Borisz Paszternák sírját, és virágokat helyezett el azon. ★ Az alig több mint két hónappal ezelőtt Bernben megkezdett munkát kell most Moszkvában folytatnunk — mondta a szovjet honvédelmi miniszter, amerikai kollégáját a tárgyalóasztalnál üdvözölve. A szovjet— amerikai csúcstalálkozó keretében hétfőn — immár második alkalommal — találkozott Dmitrij Jazov hadseregtábornok, szovjet honvédelmi miniszter Frank Carluccival. Az amerikai védelmi miniszter egyetértett azzal, hogy Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan tárgyalásain kialakultak szellemében kell megbeszélésüket lefolytatni. A miniszterek találkozójáról a csúcs előtt Szergej Ahromejev marsall, a honvédelmi miniszter első helyettese külföldi újságírók egy csoportjának, köztük az MTI moszkvai tudósítójának elmondta, hogy Jazov és Car- lucci történelmi találkozóján, Bernben több alapvető kérdésben eltérés mutatkozott a miniszterek álláspontjában. A szovjet katonai vezetés a mostani miniszteri tárgyalásoktól azt várja, hogy e kérdésekben — a szovjet katonai doktrína védelmi jellege, s általában a szavak és tettek egysége — sikerül meggyőző érvekkel eloszlatni az amerikai kételyeket. Ma folytatódik Dmitrij Jazov és Frank Carlucci megbeszélése. A védelmi kérdésekért felelős szovjet és amerikai miniszter hétfőn kezdte meg tárgyalását, amely napirendjét tekintve a márciusi, berni találkozó folytatása. Frank Carlucci a hivatalos szovjetunióbeli látogatáson tartózkodó Ronald Reagan kíséretében érkezett Moszkvába. A hétfőn lezajlott tárgyalások légkörét nyíltnak, tárgyszerűnek értékelték. A miniszterek a hétfői eszmecserén, amelyen részt vett Szergej Ahromejev marsall, vezérkari főnök ás, a Gorbacsov—Reagan csúcstalálkozó napirendjével összefüg gő kérdéseket tekintették át Szó volt a katonai doktrínákról. a fegyverzetellenőrzésről. valamint a két nagyhatalom közötti katonai kapcsolatokról. A hétfői megbeszélés után Dmitrij Jazov ebédet adott vendége tiszteletére. Tanácskozik a JKSZ konferenciája Az új-belgrádi „Száva" palotában, hétfőn délelőtt munkabizottságokban folytatta munkáját a JKSZ országos értekezlete. A gazdasági reformról, a politikai intézményrendszer megváltoztatásáról, valamint a kommunista szövetség megújításáról tárgyaló, vasárnap a késő esti órákig tartó üléseken több mint 50 hozzászólás hangzott el. A küldöttek élesen bírálták az elmúlt két év gazdaságpolitikai és egyéb hibáit, hiányosságait, és egyöntetűen állást foglaltak a politikai, társadalmi, gazdasági és pártéletben várt gyökeres fordulat végrehajtása mellett. Rámutattak, hogy a válság mielőbbi leküzdésének és a szocialista önigazgatás fejlesztésének alapvető feltétele a radikális gazdasági reform, a politikai intézmény- rendszer átalakítása, a szocialista demokrácia széles kibontakoztatása és a JKSZ kádermegú j ítása. Figyelmet keltett: a JKSZ- ben a felszabadulás óta ezúttal először történt meg, hogy a kongresszusi vagy országos értekezleti választott küldöttek között egyetlen második világháború előtti párttag sincs. Drago Szubotics szarajevói küldött nyomatékosan hangsúlyozta : a következő rendes, vagy rendkívüli kongresszusnak ki kell hagynia a szervezeti szabályzatból mindazt, ami a JKSZ-t nyolc párt koalíciójává teszi. Az 1974-es Alkotrrfénv módosításával a JKSZ-nek arra kell törekednie, hogy az országban ne a tagköztársaságok és autonóm tartományok csúcsvezetőségeinek akarata érvényesüljön, hanem a népé Hétfőn, a bizottsági viták kezdetekor összesen 300-an jelentették be, hogy fei akarnak szólalni. A munkacsoportokban hétfőn délelőtt felszólalók a jugoszláv belpolitikai életnek szinte minden lényeges kérdését érintették. Kritikusan és részben önkritikusan mutattak rá az elkövetett hibákra: a határozatok végrehajtásában tapasztalt ingá- dozásra és késedelmeskedésre, a korrupt vezetőkkel szembeni elnézésre, az egység hiányára stb. Sokan bírálták a vezető testületek tevékenységét. ! i B B Folytatta munkáját a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének országos értekezlete az új-belgrádi Száva-palotában Az el nem kötelezett országok külügyminisztereinek felhívása Az atomfegyverek mihamarabbi megsemmisítését sürgették az el nem kötelezett országok külügyminiszterei abban a felhívásban, amelyet a mozgalom koordinációs irodájának a leszerelés témájával foglalkozó havannai értekezletén fogadtak el. A kubai találkozón részt vevő közel száz küldöttség — mintegy negyven élén külügyminiszter áll — vasárnap üzenetet intézett Mihail Gor- hacsoi'hoz és Ronald Rea■ ganhez is, s abban állást foglalt újabb leszerelési megállapodások szükségessége mellett. A nyolcpontos havannai felhívás az ENSZ-közgvűlés ma New Yorkban kezdődő, ugyancsak a leszerelés témakörében tartandó, 3. rendkívüli ülésszaka előtt foglalta össze az el nem kötelezettek álláspontját. A havannai dokumentum először is leszögezi azt. hogy a mozgalom tagországainak az elmúlt 26 év alatt egyik alapvető célkitűzésük volt az általános és teljes leszerelés előmozdítása. A tagállamok ennek szellemében üdvözlik a közepes hatótávolságú fegyverekről kötött washingtoni szovjet—amerikai megállapodás ratifikálását. A havannai felhívás szerint az elmúlt időszak bebizonyította azt, hogy a kölcsönös elrettentés koncepciója hibás feltevésen alapult, s napjainkban a nemzetközi biztonság megszilárdításához új megközelítésre, így a kölcsönös bizalmon és függőségen, valamint az együttműködésen alapuló államközi kapcsolatokra van szükség. A havannai tanácskozás résztvevői szerint a New York-i ülésszaknak olyan döntéseket kellene hoznia. amelyek elősegítik a fegyverkezési hajsza visszafogását. Az ENSZ-nek — hangsúlyozta a felhívás — az eddigieknél aktívabb szerepet kellene vállalnia a leszerelés előmozdításában A találkozó közép-európai idő szerint hétfő éjszaka fejeződött be. A külügyminiszterek többsége ezt követően indult New Yorkba, hogy részt vegyen az ENSZ-köz- gyűlés rendkívüli ülésszakán. Mérlegkészítés és programadás —- ez a két fő feladata az ENSZ-közgyűlés ma összeülő III. rendkívüli leszerelési ülésszakának, amely a biztonság, a bizalom, a leszerelés és a fejlődés roppant összefüggés- rendszerét vizsgálja meg. Amikor ma fegyverzetkorlátozásról és leszerelésről beszélünk, az államoknak a külső és a belső biztonsághoz való vitathatatlan jogából indulunk ki. Feltételezzük, hogy a maximális biztonságról az elégséges biztonságra való áttérés katonai erőket és eszközöket tesz feleslegessé, s hogy a fegyverzetkorlátozás biztonságnövelő tényező, amely egyszerre előfeltételezi és növeli az államok, a katonai-politikai csoportosulások közötti bizalmat. A politikai és katonai bizalomerősítő intézkedések ma elsősorban informatív és ellenőrző jellegűek, és azt a célt követik, hogy az államok meggyőzzék egymást: nagyobb katonai tevékenységeik nem szolgálnak háborús célokat, csupán az egyéni és kollektív önvédelemhez való jog érvényesítését, a fegyveres konfliktushoz vezető gyanakvás leépítését, megelőzését célozzák. Előbb bizalom, vagy előbb leszerelés, inkább biztonság, vagy inkább leszerelés — ezek ma már szónoki kérdések: a leszerelési tárgyalások és intézkedések együttes és egyidejű, egymást katalizáló biztonság- és bizalomnövelő rendszabályokra épülnek, és az emberiség túlélésén túlmenően a sűrűsödő világproblémákkal való megbirkózást is segíteni hivatottak. A leszerelés a biztonsággal és az együttműködéssel karöltve feltétele és összetevője a fejlődésnek, amely csökkentheti és enyhítheti a sokszor háborúhoz vezető és fegyverkezést indukáló konfliktusokat. Ma mindezt tekintetbe véve, a leszerelési diplomácia óriási kérdéskomplexummal foglalkozik, amelyet érthető módon befolyásol a fegyverkezés jelenlegi és várható állapota, a katonai doktrínák társadalmi-politikai és katonaitechnikai oldalának alakulása, a hatalmi, különösen az erőviszonyok módosulása. Évszázadunk második fele mozgalmasabb képet mutat az atomleszerelés, általában a tömegpusztító fegyverek korlátozása, mint a hagyományos leszerelés vonalán. Viszonylag korán kezdtek foglalkozni a nagyhatalmak az atomkísérletek korlátozásával: sokoldalú megállapodás született a kísérleti robbantások három közegben (víz, levegő, világűr) való betiltásáról, szovjet—amerikai szerződéskettős a föld alatti atomrobbantások hatóerejének korlátozásáról. Egy időben egyezkedési téma volt annak megakadályozása, hogy hasadóanyagokat atomfegyverek előállítására használjanak fel. Ezzel rokon törekvés testesült meg az atomso- rompó-szerződésben, amely tiltotta nukleáris harceszközök és ezekkel kapcsolatos ipari eljárások továbbadását. Az atomfegyverek földrajzi értelemben vett korlátozását célozta ezek egyezményes kitiltása a tengerek és óceánok fenéktérségéből, valamint a világűrből és az égitestekről. Horizontális korlátozás irányában hatott az atomfegyvermentes övezetek és folyosók létrehozásának gondolata, amely mindig feltételezte, hogy az atomhatalmak lemondanak nukleáris fegyvereik alkalmazásáról e térségek államaival szemben. Minden tömegpusztító fegyver vonatkozásában tárgyalási téma a kifejlesztés, a kikísérletezés, az előállítás, a felhalmozás, a rendszerbe állítás, a háborús alkalmazás tilalma, nemkülönben a felhalmozott készletek ellenőrzött megsemmisítése. Az atomfegyverekkel kapcsolatban külön jelentőséget kapott egy olyan erkölcsi kötelezettségvállalás, mint az elsőként való alkalmazás elutasítása. A SALT-folyamat a célba juttató eszközök oldaláról közelítette meg az atomleszerelést és egyrészt elvezetett a hadászati rakéták és hadászati bombázók kétoldalú, szovjet—amerikai korlátozásához, másrészt a hadászati védelmi fegyverrendszerek kétlépcsős redukálását eredményezte. Ma gyakorlati síkban van a szovjet és az amerikai közepes hatótávolságú és hadműveleti-harcászati rakétaeszközök (rakéták és földi indítású manőverező robotrepülőgépek) világméretű felszámolása. Amennyire eredményes volt a biológiai és toxin- fegyverek általános betiltása érdekében végzett munka, annyira nehéznek bizonyult a vegyi fegyverek betiltása. Sikereket könyvelhetett el a leszerelési diplomácia a meteorológiai és geofizikai fegyverek kiiktatásában, míg más „új típusú” tömegpusztító fegyverek, például á radiológiai fegyver betiltásáért még ezután kell megküzdeni. A fegyveres erők és a hagyományos fegyverzet csökkentése a 70-es években és elsősorban Európa vonatkozásában került terítékre. Regionális és kontinentális megközelítés párhuzamosan tapasztalható, összekapcsolva a katonai szembenállás olyan átalakításával, amely elvezetne a nem-pro- vokatív védelem kizárólagosságához, a „strukturális támadásképtelenség” feltételeinek kialakításához. Érthetően elsősorban a drága hagyományos erőket és eszközöket érintik a katonai költségvetések befagyasztására, illetve csökkentésére irányuló javaslatok, valamint az a szándék, hogy a leszerelés eredményeként jelentkező megtakarítások meghatározott hányada a fejlődést, illetve a környezeti biztonságot szolgálja. Tágabb értelemben leszerelési vonzata van az olyan lehetséges megegyezéseknek, amelyek a váratlan támadás megelőzésére, a véletlenből kirobbanó háború megakadályozására irányulnak. A gondolkodás itt a „forró vonalakon” és „kockázatcsökkentő központokon” keresztül ugyanúgy célba veszi a katonai erő utasítás nélküli alkalmazását, mint a szárazföldi, tengeri és légiincidenseket. A nemzetközi fegyverzet- korlátozási erőfeszítéseknek számottevő tömbközi tartománya van. Kiindulva a VSZ és a NATO egyidejű feloszlatásának, vagy első lépcsőben katonai szervezeteik megszüntetésének szorgalmazásából, átmeneti intézkedésként szóba jön, hogy a két csoportosulás kössön meg nem támadási szerződést, mondjon le tagságának és „érdekszférájának” bővítéséről, létesítsen közvetlen kapcsolatokat egymással, egyebek között a katonai doktrínák összevetése céljából Ha mindehhez hozzávesz- szük a nemzetközi erőszaktétel elvetésének szerteágazó kérdéskörét, vagy olyan most „feltörő” leszerelési témákat, mint a világűr mili- tarizálásának megakadályozása, vagy a haditengerészeti tevékenység és fegyverkezés korlátozása, nyilvánvaló, hogy a leszerelés itt korántsem a teljesség igényével vázolt tematikája nem csekély feladata elé állítja a New Yorkban ma összeülő monumentális tanácskozást. Pirityi Sándor Ma kezdődik az ENSZ-közgyíílés rendkívüli leszerelési ülésszaka
