Népújság, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-30 / 128. szám

4, m KULTÚRA — NÉPÚJSÁG, 1988. május 30., hétfő Tartósnak ígérkező hazai siker A hét műtárgya. Fotónkon a hétfőn elemzett alkotás: Adolf von Menzel festménye Rossz jeceptek A valódiakhoz hasonlóan a szellemi szakácskönyvekben is érdemes válogatni, mert jó néhányuk tossz recepte­ket propagál, s vitatható alapanyagokat ajánl, még­hozzá garantáltan hibás ke­verési arányokkal. A túlzottan nagyvonalú, a nemtörődöm alkotók — meg­felelő kritikai érzék híján — szinte törvényszerűen lépre mennek. A bajok csak soka­sodnak, ha mindehhez tár­sul a problémamentesség ha­tározott óhaja, a látszatsiker csak azért is hajszolása, ak­kor a kudarc matematikai precizitással kiszámítható. A ne szólj szám, nem fáj fejem elve és következetes gyakorlata vezérli a Minden­ki tanköteles című egyre el­viselhetetlenebbé váló cseh­szlovák tévéfilmsorozat stáb­jának szinte minden egyes tagját, hiszen arra esküdtek, hogy minél távolabbra me­nekülnek az ezerarcú Való­ságtól, a nevelés-oktatás ügy folyvást izgalmas, vérbő konfliktusok regimentjét produkáló hétköznapjaitól Ezért vérszegények, kiagyal­tak, lagymatagok a „szto­rik”, emiatt araszolgat a cse­lekmény, s ez a torz helyzet magyarázza a zömében élet­idegen. a hamisítatlanul sab­lonos figurákat. A forgatókönyvíró, Marke­rn Zmimmerová mintha alap­fokú tanfolyamra iratkozott volna be Stefanie Povoers- hez a szombaton vetített amerikai cégjelzésű Családi titok ötletgazdájához. Ez ugyan csak fikció, ám a művek hasonlósága meghök­kentő. Ez akkor is tény, ha a mester magasabb szinten száműzi az esetleg tragédiá­ba hajló vagy éppen oda tor­kolló összeütközéseket. Ettől függetlenül mindketten mo­soly- és könnyzacskómá­gusok szeretnének lenni, s eszükbe sem jut, hogy az ilyesmi katarzis nélkül sem­mit sem ér. Némileg rafináltabbak, ru­tinosabbak a csütörtöki Kri­mileckék szerzői. Henry Sle- zar, John Collier és Jack Ritchie tudták mi a teendő­jük: megtanulták, hogy a siker talán legfőbb titka a szokatlan ízekkel fűszerezett, gyors sodrású, váratlan for­dulatokkal megspékelt, fel- villanyzó csattanóval záruló történet, illetve cselekmény. Magabiztosságuk — a hű­vös önértékelés senkinek sem árt — csalta tévútra őket. Határozottan tálalt „lelemé­nyeik” még a harmadosztá­lyú minősítésre sem tarthat­tak igényt. Csupán utolsó blokkjuk, a Két legyet egy csapásra jelezte, hogy arra a jelképes asztalra jóval többet, rangosabbat tehetné­nek le, ha nem bűvölnék el őket a Rutin szirénjeinek csábos dalai, amelyek ná­lunk épp oly igézőek, mint bárhol külhonban. Az innen felsorakoztatott példatár csak az udvarias­ság bizonyítéka. Elismerés híján legalább ezzel ne fukarkodjunk ... ! Pécsi István Új időszámítás? Lefutott hát a Magyar Te­levízió legfrissebb vállalko­zása, amelyet nehezen lehel még megítélni. Lehet, hogy mérföldkő, de az is, hogy csak mézesmadzag. A kettő között még számtalan ár­nyalat elképzelhető, egy biztos: az eddigi szűkös ke­reteket szétfeszítette az idő, ha a tévé meg akar újulni, akkor rá kell lépnie erre az útra. Mert mit is nyújtott az adás az elmúlt két hét során? Az MTV-plusz a folyamatos műsorszórást kóstoltatta meg a nézőkkel. Nem ellentmon­dásmentes az ismerkedés, hi­szen nem kevés érdeklődő­ben keserű szájíz maradt, mert nem volt alkalma be­lepillantani ebbe a vállalko­zásba. De többnyire azért megmaradt a remény: egy­szer maid ilyen lendülettel és gazdagsággal kínálja a „portékáját” a televízió. . Sok régi kétely eloszlik akkor, mert senkit nem fog érdekelni, hogy ez vagy az a film ismétlés-e vagy sem, mert ott a sarkában a má­sik. amelyet lehet, hogy még nem ismertünk meg. Átala­kulhat nemcsak a program szerkezete, hanem a közön­ség is Furcsa megállapítás, de feltehető, hogy nem nő, hanem csökken a televízió­zásra szánt idő. Egyszerűen nem lesz kényszer amely a kénernvő elé ültet bennün­ket * mert társaságban nem esqV a? plmúlt este esedé­kes nroHukcióiát tárgyalhat­ják, nem kell félni, hogy va­lami pótolhatatlanról lema­radunk. Másrészt valószínűleg in­kább ráérős időszakokban, esős vasárnapokon, a pihe­nés óráiban kapcsolódunk be teljesen az áramkörbe. Valahogy úgy lehetne meg­fogalmazni a különbséget, hogy eddig leginkább a men­zára hasonlított a kínálat, kis túlzással afféle szellemi „ín­ségkonyha” szolgáltatta szá­munkra a programot: Most egyre inkább étlapra kelle­ne emlékeztetnie a műsorúj­ságnak. Csak kérdés az, hogy hanyadosztályú a választék. Az utóbbi két hétben elér­tük egy jó másodosztályú vendéglő színvonalát. Nem tudpm, mikor lesz arra le­hetőség, hogy folyamatosan így keverjék az ízeket, s ne adják alább. Mert jogos a közönség elégedetlensége, bár sokszor nem azon kellene változtatni, amit kifogásol­nak. Az egyes és a kettes csatorna „átfedései”, a meg­felelően ki nem használt „fő­műsoridő” s más hasonló pa­nasz csupán tünet. Az okokat akkor szüntet­nénk meg, a szegényes­séget, akkor száműznénk, ha az MTV-plusz kínálata volna a minimum. Akkor valóban új időszámítás kez­dődhetne a televíziónkban, visszanyerhetné, megerősít­hetné helyét az életünkben. Gábor László KISDOBOSOK ÉS ÚTTÖRÖK Avatások meyyeszerte Már hagyománynak számít, hogy május utolsó hét végéjén avatják fel kisdobosokká és úttörőkké a le­endő másodikos és ötödikes általános iskolásokat. Felvételeink a gyöngyösi 3-as számú iskolában ké­szültek, ahol katonák és ifjúgárdisták kötötték fel a kék és piros nyakkendőket a pajtások nyakába. Ezt követően a tantermekben kólával és süteménnyel ked­veskedtek a pedagógusok, a szülők, valamint kiosz­tották az e napra emlékeztető igazolványokat. (Fotó: Szántó György) Hatvanadik születésnapját ünnepelte a hatvani Bajza gimnázium Hatvanesztendős a Bajza Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola, amelynek egykori tanárai, diákjai és a padjait koptató mai fia­talok szombaton egész na­pos, gazdag programmal em­lékeztek az elszállt évtize­dek eseményeire, a fejlődés értékes állomásaira. Dél­előtt a szabadtéri színpadon több száz érdeklődő jelenlé­tében ünnepi műsort rendez­tek. Itt Farkas Kálmánná igazgató köszöntötte az egy­begyűlteket, két fontos té­mára irányítva figyelmüket beszédében. Elsőként arra utalt, hogy voltaképpen az idén kettős évfordulóra te­kinthet vissza a város és környéke életében jelentős szerepet játszó tanintézet. Hatvan éve nyitotta meg ka­puit, továbbá negyven éve vette fel a közeli Szűcsiben született, múlt századi jeles költő, kritikus.. szerkesztő Bajza József nevét, akinek szavai, miszerint élni any- nyit jelent, mint tiszta szív­vel munkálkodni, mai éle­tünknek is mottója lehet. Ugyanígy kötelezi a jelen idő pedagógusait, diákjait Bajza hazaszeretete és a ma­gyar nyelv művelésével kap­csolatos munkássága ezen örökség ápolására, noha az idők szavát figyelve mostan­ra előtérbe került a humán tárgyak mellett a természet- tudományos, a technikai mű­veltséget szolgáló ismeret- anyag közvetítése, ami nél­kül reformtörekvéseink nem valósíthatók meg. Farkas Kálmánné beszé­de után a KISZ KB Vörös Vándorzászlajával többször kitüntetett, sok. tanulmányi és sportversenyen érdeme­ket szerzett iskola diákjai vették át a terepet, hogy dalban, versben, jelenetek­ben elevenítsék fel a hat évtized eseményeit. Persze nem feledkezhetünk meg azokról a vállalkozásokról sem. amelyeket az évfordu­lós találkozó és ünnep alkal­mából szerveztek meg taná­rok, diákok együttesen. A tanintézet két földszinti ter­mében iskolatörténeti kiál­lítás nyílt, amely különbö­ző dokumentumok bemuta­tásával ébreszti a múltat. Egy sárgult fotóról az ala­pítás évének tanárai tekin­tenek reánk, közöttük a le­gendás emlékű Szilvásy Já­nos igazgatóval és a majda­ni nyelvészprofesszor Papp Istvánnal, aki a debreceni egyetem tanáraként számos könyvet publikált. Kiállítot­ták az első érettségiző osz­tály által adományozott dr. Sípos Lajos-díjat, amelyet a következő tanévtől — ered­ményei alapján — a legjobb osztályközösség őrizhet egy esztendeig. Láttunk serlegek, plakettek garmadája mel­lett értékes sajtódokumen- tumokat is! így például a dr. Farkas László tanár is- tápolásával 1948-ban elját­szott Bánk bán előadásának plakátját, amelynek diák- szereplői annak idején or­szágos sikert arattak. Vagy ott a Király Kálmán diák­karikaturista és Tódor Lász­ló rajztanár műveinek de­rűs gyűjteménye, amelyek arra utalnak, hogy a kép­zőművészeti kultúra sem ide­gen a Bajza gimnáziumban. A zsúfolt kiállítási terme­ket elhagyva a második esz­tendeje létező fonotékába is betekinthettünk ezen a szombaton. Itt bizonyára fő­ként azok a diákok töltötték meg a helyiséget, akik az utóbbi évek fontos iskolai eseményeire voltak kíván­csiak, hiszen folyamatosan „sugározták” a tévé képer­nyőjéről a megörökített kü­lönböző eseményeket. ver­senyeket, az intézet égisze alatt működő szervezetek —- KISZ, MHSZ, DSK — éle­tét, sikereit „tartósító” vi­deokazettákat. S miközben a tizenkétszer aranyoklevéllel kitüntetett Kállai Éva kollé­gium tablói a diákélet egyéb jelenségeit hozták közelünk­be, nem hagyhatjuk említés nélkül az Űrhatnám polgár szombat délutáni, francia nyelven bemutatott diák­előadását az iskola torna­termében. majd a helyi if­júsági házban rendezett es­ti koncertet, amelyen — a jelenlegi „Bajzásokkal” együtt — a Hatvanban vég­zett, majd színművészeti, il­letve hangszeres előadói pá­lyára került öregdiákok arat­tak megérdemelt sikert, Moldvay Győző WARCIA E gy pécsi vállalat gon­dolt egy nagyot: keresztezte a Wart­burgot és a Daciát, ,az összvérautó a keresztség- ben a Warcia nevet kapta. Wartburg-karosszériába ül­tették bele a Dacia motor­ját, egyesítve ezzel a kor­szerű kasznit a négyütemű, modern motorral. Az átala­kítás 45 ezer forintos árától eltekintve az ötlet jó. Vár­ható, hogy országunk más vállalatai folytatják a pécsi úttörők kezdeményezését. Máris hírt kaptunk róla, hogy a Dávidgóliáti Autóne­mesítő Kisszövetkezet piac­ra lépett az új Mercemara kocsijával. Ez nem egy ja­pán márka, hanem a Mer­cedes és a Szamara kotyva- léka. Azoknak a vevőknek ajánlják, akik ragaszkod­nak a Mercedes dízelmotor­jához, de inkább bizalmuk van a Szamara-karosszériá- ban, különös tekintettel a konzolos első futóműre. Alsótutyimutyi-felsőn egy Genetikus-autós GMK ruk­kolt ki legújabb kocsitípusá­val, a Trabindával. A ko­csit a gazdagságukat titkol­ni kívánó magánvállalkozók­nak ajánlják, hogy megté­vesszék az adóhivatal szag­lászóit. A járgány ugyanis a negyedszázada változat­lan Trabant-karosszéniával rendelkezik, ámde egy szu­pererős Honda-motor van beleépítve. Az autósok fi­gyelmét máris felhívják, hogy ne kezdjenek verse­nyezni az autópályákon szá­guldozó Trabindákkal. Nagy érdeklődésre tarthat számot a Tarajosgőtei Oltá- iri Tsz melléküzemágának új terméke, a Citrozsec. A Cit­roen és a Zaporozsec össze­építésével készült kocsi egye­síti a két világmárka elő­nyeit. Menettulajdonságait úgy lehetne jellemezni, mint egy álomszép traktorét. A Technokolrapidi Vízfej Pjt egy minőségi, nagy ug­rással túllépett a korábbi koncepciókon, és a Skodát egy talicskával ojtotta be. A kocsi hátuljából két fo­gantyú lóg ki, s ha az autó elromlik, vagy elfogy a ben­zin. az úrvezető megmar­kolja a fogantyúkat, s úgy tolja házáig a kocsit, mint egy kerti talicskát. Kiflivég nagyközségben egy autójavító kisiparos még tovább ment a hagyomá­nyos típusoktól való elru­gaszkodásban. Egy kis Pols­ki tetejére bőröndfület sze­relt. A jármű így kofferként is hordozható. A legbravúrosabb talál­mány azonban Sódar Béla háztartásbelinek jutott eszé­be. Azzal az ötlettel állt elő, hogy egy jó motort egy jó karosszériával kell összesze­relni. még az sem baj, ha mindkettő ugyanolyan már­ka. Állítólag ezt a megoldást mór a nyugatabbra fekvő or­szágokban fel is találták. Majláth László Egy hét... A KÉPERNYŐ ELŐTT

Next

/
Thumbnails
Contents