Népújság, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-25 / 124. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1988. május 25., szerda A FILHARMÓNIA HANGVERSENYSOROZATÁBAN A finálé Mozarttal hangversenyt befejezni — mindig is biztos hangulati elem, záloga a sikernek. Egy évadot, egy igazán sok-sok élményt teremtő sorozat végén, egész estén át Mozartot játszani, megnyugtató vállalkozás, derűs játék, túl a sikeren, annak a kifejezése, hogy az agresz- szívan támadó divathullámok sem tudják szétrombolni azt a szellemi rendet, amelyet Európa épített fel. Azért írjuk le ezt a gondolatunkat, mert az iskolai év vége felé, igencsak felszaporodván mindenütt a műsoros estek, az évfordulós ünnepek, jubileumok, óhatatlanul is számadásszerű indítékaink támadnak: Mit hallgatunk, kikre figyelünk oda és egyáltalán, hova is igazodik a ma ízlése, mit vesz fel útipoggyászként mindabból, amit tovább kell cipelnie, hagyatkoznia ennek a nemzedéknek is. Például Mozartot! A Figaro házassága nyitányával indult ez a műsor. Sokszor elmondották már, hogy ez a mozarti muzsika unhatatlan, játékos ficánko- lása átlendít mindenkit a konvenciókon, és ha a hallgató nem is álmodja végig a zenét, mert racionálisabb lény annál, semhogy a lelkét röptesse a valóságon túli tények birodalmába, vigasztalást, mélyről tüzelő örömöt talál abban, ahogyan a nyitány a játszadozást, az életnek nevezett „szerencse- játékot” a zeneszerző bevezette. És hogy valahol minden, csak az egyre áradó időnek rövid részletekre történő tagolása. a harmónia, a hangok, a dallamok önfeledt egymásutánja, arra megint csak példa az a három, kis terjedelmű alkotás, amit Mozart hegedűre és zenekarra képzelt el: a C-dúr rondát, az E-dúr adagiót és a B-dúr rondo concertate-t Antoni Brunettinek írta; annak, aki nyilván teljes virtuozitással csillogtatta a „szellemi apróságokat” a nagy hatalmú salzburgi érsek előtt. Mi. az egri színházban Szabadi Vilmos lendületes előadásában élvezhettük a derűs hangulatokat, azokat a kecses, a rokokó etikettet, mozgást, társaságot is megidéző, a hallgatóságot szórakoztatni törekvő zenét, amely ékesen bizonyítja, hogy a forma adja a dolog lényegét — ebben az esetben is. Az évad és a hangverseny záró tétele, a C-dúr, az ún. Jupiter-szimfónia, valóban betetőzte a programot. Nincs helyünk végigízlelgetni, melyik tételben, mi az ami ma is elevenen hat; legszívesebben együtt dúdolnánk a zenekarral a cantabile jelzetű második tételt és szavakkal is ki kellene fejeznünk azt a diadalmas, jupi- teri. tehát isteni érzést, ami felszabadul a hallgatóságból a negyedik tétel után. A budapesti MÁV Szimfonikusok, a bolgár Ivan Ko- zsuharov karmesteri hatása alatt, az örökmozgó mozarti hangzatokat csillogó, eleven. sodró lendületű előadásban szólaltatták meg. A zenét minden porcikájában érző. a nyugtalanítóan dinamikus dirigens a nagy létszámú zenekart minden részletében birtokolta, s gondja volt arra, hogy a fúvósok is betöltsék azt a szerepet, amit a szerző szánt nekik a kompozíció megalkotásánál. Szabadi Vilmost nem először halljuk Egerben. Ez a három mű. amit most hallottunk tőle, kiegyensúlyozott játéka, a könnyeden törékeny részletek tiszta kezelésével tovább növelte érdeklődésünket, mit és hogyan is él meg a művész a nagyobb testű versenyművekben. A zenetörténeti bevezetőket Szepesi György mondotta el. Farkas András n gyilkosok köztünk vannak - filmforgatás koprodukcióban „A gyilkosok köztünk vannak” címmel amerikai angol—magyar koprodukcióban filmet forgatnak Simon Wiesenthal életéről. A mauthauseni koncentrációs tábor egykori foglyát — aki egész életét a fasizmus elleni harcnak szentelte — Ben Kingsley, a Ghandi-film főszereplője alakítja. A film rendezője Brian Gibson (MTI-fotó Friedmann Endrei Egy brigád segítséget kér Zsuzsikának látnia kell! A budapesti Bartolf Zsuzsika koraszülöttként jött a világra. A család örült a kis jövevénynek, de még nem sejtették, amit a három hónapos korban kötelező szemészeti vizsgálat kiderített: a gyermek nem lát. Sajnos betegségén Magyarországon nem tudnak segíteni. Kölnben azonban, a Merheim Szemklinikán Paulmann professzor megpróbálja visz- szaadni a szeme világát. A műtétek rendkívül drágák. Az eddigi három beavatkozást a szülők vagyontárgyaik, bútoraik eladásából, illetve munkahelyi gyűjtésből és kölcsönből fedezték. Azonban még további műtétek szükségesek, melyek körülbelül egymillió forintba kerülnének. A hír hallatán Budapest több ipari üzemében a szocialista brigádok gyűjtésbe kezdtek és most Egerben, a Vilati Lötvei Klára szocialista brigádja is felhívást tett közzé a szülők. illetve a kis Zsuzsika megsegítésére. Azt kérik a megye szocialista brigádjaitól. hogy ezer forinttal támogassák az ügyet. — Hogyan született ez a felhívás? — kérdeztük Farkas Pétemé brigádvezetőt. — Egy újságcikkből értesültünk a Bartolf család ügyéről, és mivel tizen négyünk közül szinte valameny- nyiünknek van gyermeke, nagyon megindított bennünket ez a történet. Ügy éreztük, hogy lehetőségeink szerint nekünk is segítenünk kell abban, hogy Zsuzsika megismerhesse a fényt, a virágokat, szülei arcát. Ügy gondoljuk, hogy a brigádon- kénti ezer forint nem terheli meg túlságosan a pénztárcát, viszont sok kicsi sokra megy. Ezért arra kérjük azokat a brigádokat, akik csatlakoznak felhívásunkhoz, hogy adományukat az MNB 21S—98165-ös számlára utalják át. A Löwei Klára szocialista brigádnak nem ez az első önzetlen vállalkozása: néhány évvel ezelőtt, segítségükkel festették és takarították ki a megyei kórház gyér. mekosztályát. Igaz, akkor egy kicsit maguknak is dolgoztak, hiszen azóta jó néhány brigád tag gyermekét gyógyították már itt... (koncz) Új szellemben Szerencsére kimondatlanul is verseng egymással a rádió és a televízió. Rivalizálásuk célja: mindnyájunk megnyerése. Mi tagadás: örülünk ennek a küzdelemnek, hiszen nincs más dolgunk, csak a sikeresebbre, a jobbra szavazni. Eddig azok győztek, akik Marconi találmányára esküdtek. illetve ezt szolgálják. Higgyék el, ebben nincs semmi szubjektivitás, mert tények regimentje igazolja, hogy ők a leleményesebbek, a rugalmasabbak, az ötlet- gazdagabbak, az elkötelezetten, ám mégis bátran, elöre- mutatóan politizálok. Az új idők új szeleire rögvest reagálnak. Nem toporognak. tétováznak, finom- kodnak, sumákolnak, hanem nyíltan megfogalmazzák felelősségérzettől áthatott véleményüket. Méghozzá nem iskolás, direkt módon, hanem az egyes témákhoz adaptáltan, azaz alkotó jelleggel keresve a választ a minket izgató kérdésekre. Erről bárki meggyőződhet, ha bekapcsolja a készüléket. Nem valamiféle terv szerint, hanem véletlenszerű, ad hoc jelleggel. Nem először méltatom a Jó reggelt! színvonalas kínálatát. Ebben a vállalkozás ban főként a kezdeményezőkészség tetszik. Az. hogy nem divatmániától vezérelve. nem feltűnési kedvtől felajzva frissítenek, hanem belső igénytől ösztönözve, a hatékonyabb tájékoztatás szükségétől motorizálva. A legutóbb az A. Ham merrel készített telefoninterjú — a kifejezés egyáltalán nem túlzás — babonázott meg. Az egyik kolléganő vonalvégre kérte azt a multimilliomost. azt a nagyszerű embert, aki 90 évesen is ifjonti buzgalommal munkálkodik, nemcsak egyéni vágyai teljesüléséért, hanem mások óhajainak valóra váltásáért is. A születésnapi beszélgetés révén azok is megismerhették ezt. a jnár Leninnel is szimpatizáló személyiséget, akiknek eddig fogalma sem volt róla, hogy kicsoda. A nagy dolgok végtelenül egyszerűek. Végrehajtásukhoz nem szükséges semmi, csupán talpraesettség és tehetség. Tessék megpróbálni, ennyi az egész. Ha kudarcot vallunk, legalább önkritikái érzékünk fejlődik. Bár így lenne! Vasárnapi meditáció Voltaképpen így is minősíthetném azt a hangos újságot, amelyet mintegy negyedéve „lapozgatunk”, egyre szívesebben. Érthető, hiszen a szerkesztők száműzték a sok más próbálkozásban szinte törvényszerűen formálódó unalmat, érdektelenséget, közömbösséget. Találkozhattunk azzal a hodászi plébánossal, aki lelkesen és eredményesen szorgoskodott, nemcsak a cigány lakosság hitéletének szárba szökkenéséért, hanem műveltségük fejlesztéséért is. Hát igen, minden fronton kibontakozhatnak a magvas adottságok. Ha hagyják őket. ha vannak. Még nem tartunk itt. ám szerencsére errefelé haladunk. Megint találkozhattunk Danes Józseffel, azzal a zsurnalisztával, aki eseménydús pályája során regiment- nyi sztorit gyűjtött össze, hogy átadhassa nekünk okulásul. Hálásak vagyunk érte, mert olyan kincseket őrzött meg, amelyek számunkra is vilióznak, amelyekkel mi is büszkélkeidhetiünk. Megszólaltatták Kéri Elemér filozófust, aki aktuális gondolatainkkal replikázott. Tegyük hozzá: szellemesen, frappánsan. Ráadásul fantáziánkat is megmozgatta, s rádöbbentett bennünket olyan összefüggésekre, amelyekkel voltaképpen tisztában voltunk, de eszünkbe se jutott, hogy előhívjuk őket emlékezetünk tárházából. Disputáinkról jegyezte meg; egyetértés csak a különböző álláspontok között jöhet létre. Bizony-bizony, mi ezt a kifejezést olykor összetévesztettük a bólogatójánoskodás- sal, az elvtelen hajbókolás- sal. Ez persze, csak kiragadott példa annak igazolására. hogy megérett az idő egyéni Augiász-istállóink kisöprésére, jól rögzített, de át nem értelmezett tudásunk korszerűsítésére. Nem sziszifuszi tehertétel ez. csak hoz- zá kell kezdeni, s ha következetesen végigjárjuk a magunk választotta utat, akkor különösebb fáradozás nélkül másabbá leszünk, közelítünk eredeti önmagunkhoz. Tessék megpróbálni! Ga. rantálom, hogy megéri. .. Pécsi István Bioritmus S ok minden befolyásolja tetteinket. Közismert, hogy ha bal lábbal kel fel. reggel az ember, aznap semmi sem sikerül. Ennek természetesen az ellenkezője is igaz. Ilyenkor minden kapóra jön, úgy tűnik, mintha egy láthatatlan kéz vezérelné tetteinket, segítené szándékainkat. Világszerte nagy viták folynak a bioritmus jelentőségéről, azokról a tényezőkről, amelyek motiválják érzelmeinket, befolyásolják cselekedeteinket, tűrőképességeinket, pillanatnyi indulatainkat. Mindennapos gondjaink, bajaink, nehezedő életkörülményeink mellett kétségtelenül egyik lényeges befolyásolási tényező az időjárás, illetve annak változásai, azok a meteorológiai jelenségek, amelyekről ma már rendszeresen hírt adnak. Ezek a betegek számára netán végzetesek is lehetnek, de kihatnak az egészségesekre is. Az orvosmeteorológia tudományosan megalapozott jelzéseit nem azért adják közre, hogy azokkal rendszeresen idegesítsék, nyugtalanítsák az embereket, hanem azért, hogy ezek tudatában előre számítottan kivédhessük a stresszhatásokat, kerüljük a kritikus helyzeteket, és tudatosan védhessük magunkat az élet amúgy is bonyolult eseményáradatában. A gyakorlat azt igazolja, hogy bizonyos értelemben, és bizonyos mértékig valamennyien hangulatemberek vagyunk. Állapot, önakarat, sőt önfegyelem kérdése, hogy miként tudjuk idegrendszerünket féken tartani, rossz napjainkon ügyesen elkerülni az e tekintetben mutatkozó veszélyhelyzeteket. Orvosokkal, pszichológusokkal beszélgetve kiderül, hogy bizonyos kritikus napokon nem csupán a közlekedési balesetek száma ugrik fel, de a munkahelyeken, a családokban, egymás között is ingerlékenyebbekké válunk, sűrűsödnek a koccanások, a sértődések, a veszekedések, gyakran nehezen vagy egyáltalán jóvá nem tehető cselekedeteinkkel tesszük mások, és főleg önmagunk számára emlékezetessé napjainkat, Bírósági emberek megerősítik, hogy ilyenkor szaporodnak a veszekedések, a fékezhetetlen tettek, a düh- kitörések, amelyekre a csillapító szándékkal elfogyasztott alkohol, a dupla adag cigaretta, a fekete, egy csöppet sem gyógyír. Barátaim, ismerőseim, panaszosaim a megmondhatói — egyedül még semmit nem bizonyító személyes tapasztalataim mellett —, hogy később mennyi gondot jelent számunkra ezekből a magunk okozta helyzetekből való kimászás. Ugyan, ki szeret elnézést vagy bocsánatot kérni, önkritikát gyakorolni, amely tulajdonképpen még csak az első lépés a megbékélés felé, mert ugye a tüskék még sokáig megmaradnak, sőt, szúrnak is, és embere válogatja, hogy mikor gyógyulnak be véglegesen a sebek. — Az a legerősebb, aki önmagát győzi le! Közhelynek számító, könyörtelenül igaz ókori bölcs mondás. Azt tenni, ami indokolt és megfontoltan szükséges, és sohasem olyasmit, amit később meg kell bánni, vissza kell vonni. — A türelem a bölcsek erénye! Ígérem, egyetlen könyvekből előszedett szentenciával sem szolgálok tovább, inkább egy személyes esetet mondok el Önöknek: Egyik frontokkal terhelt, zivataros napon diskurzus közben rakoncátlan idegeimnek köszönhetően megbántottam egy kedves ismerőst. Szavaim csíptek, mint a csalán, szúrtak, mint a bolygatott darazsak fullánkjai. Másodpercekbe tellett, amíg észbekaptam, és megharaptam a szám szélét... — Bocsáss meg! Ideges voltam. ö rámnézett jóságosán, de a szeme sarkában összefutottak a ráncok. — Emberek vagyunk! — adtam nyomatékot sajnálkozásomnak, mire ő a vállam- ra tette a kezét, és halkan ezt mondta; — Éppen azért ne! Ennek lassan két hónapja, de alig felejthetem. Hiába! Furcsa szerzet az ember, írja, mondja, miközben mást csinál... Szalay István
