Népújság, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-21 / 120. szám

6. NÉPÚJSÁG, 1988. május 21., szombat (Folytatás az 5. oldalról) képviseletében és védekezésé­ben egyetértés legyen, és nem utolsó sorban a közös elvek és akarat alapján egyirányba ható­an cselekedjünk.- Az állásfoglalás-tervezet megerősíti, hogy a demokratikus centralizmus pártunknak to­vábbra is fontos működési elve. Helyeseljük a Központi Bizott­ságnak azt a véleményét, hogy ennek az elvnek korszerű értel­mezése és gyakorlati alkalmazá­sa még további munkát igényel. Ez azért szükséges, mert az utób­bi időben gyakran találkozunk a demokratikus centralizmus el­térő magyarázásával, sőt félre­magyarázásával is. Hallani olyan véleményeket, hogy „nálunk az a baj, hogy túl­ságosan nagy a demokrácia”, s akik ezt mondják, ebben látják minden lazaság okát. Mások ar­ról panaszkodnak, hogy túlzott a centralizmus. Vannak, akik a demokratikus centralizmust a ’’kemény kéz” eszközének vélik, ami szerintük egyet jelent a köz­ponti szervek akaratának tűzzel- vassal történő érvényesítésével. Megint mások szerint a demok­ratizmus a helyi döntésekre, a centralizmus pedig a központi határozatokra vonatkozik. Eze­ken a csapásokon haladva egye­sek eljutnak odáig, hogy „nincs is már szükség a pártban a demok­ratikus centralizmusra”, mert úgymond „elavult, anakroniszti­kus”, a szektás, dogmatikus idők csökevénye.Az ilyen nézetek ter­mészetesen elfogadhatatlanok, mert anarchiához vezetnének. A továbbiakban a többségi döntés elvének érvényesítéséről, a kisebbségi vélemény fenntartá­sának lehetőségéről beszélt: -In­dokolt - mondotta a többi között -, hogy a kisebbség véleményét gondosan mérlegeljük, de azt sem kell kizárni, hogy a kisebb­ségben maradtak újólag átgon­dolva álláspontjukat, eljussanak annak korrigálásához. Ezzel azt akarom mondani, hogy nemcsak a többségi vélemény helyességé­ben „illik” kételkedni. Mint min­den másnak, a kisebbség szere­pének eltúlzása is veszélyekkel járhat, többek között azzal, hogy akadnak, akik eljutnak akár a frakciók szabadságának hirdeté­séhez. A demokratikus centralizmus fontos követelménye, hogy a kü­lönböző vezetési szintek hatás- és jogköre, valamint felelőssége egyérételmű, világos legyen. Ami a központi szervek funkció­ja és felelőssége, azt nem lehet áthárítani és számonkénti az al­sóbb szinteken. Ugyanakkor az egyes kollektívák, vezetők sem hibáztathatják a központi veze­tést akkor, ha nem tesznek eleget saját feladatuknak, ha nem élnek jogkörükkel, ha nem vállalják a felelősséget.- A Központi Ellenőrző Bi­zottságnak az a tapasztalata, hogy pártunk tagságának döntő többsége eleget tesz önként vál­lalt kötelezettségeinek, gyako­rolja jogait és nehezebb körül­mények között is becsülettel tel­jesíti kötelességét. Az egész párt­ra árnyékot vet azonban annak a kisebb hányadnak a magatartá­sa, amely lazítja, sőt megsérti a párt fegyelmét. Sajnos, róluk sokkal többet beszélnek, mint azokról, akik fegyelmezetten él­nek és dolgoznak. Ha a számokat nézzük - mármint azt, hogy hány párttagot vonunk felelősségre - ez a taglétszámnak kis töredéke, 0,6-0,8 százaléka, számszerűleg mintegy évi 6000 fő körül mo­zog. Miközben látjuk és méltányol­juk a jó példákat, azt sem hallgat­hatjuk el, hogy lazult a pártfegye­lem, ami megmutatkozik eszmei, politikai megnyitvánulásokban és etikai kérdésekben is. Nőtt azoknak a száma, akik nem vál­lalják a párt politikája melletti nyílt kiállást, a politika védelmét, cselekvő támogatását. Akadtak olyan párttagok is, akik a párt politikájával szembehelyezked­tek, a párt ügyeit illetéktelen kö­rökben vitatták. A jószándékú figyelmeztetés, sőt pártbüntetés sem bizonyult eredményesnek, s ezért nem maradhattak soraink között. Sajnos, az erkölcsi lazulás a párttagok egy részét is érinti. Kö­rükben is előfordul munka nél­küli jövedelemszerzés, spekulá­ció, ügyeskedés, megvesztegethe­tőség, a közös vagyon tékozlása, jogtalan előnyök igénylése és el­fogadása. A párttagság és a köz­vélemény különösen elítéli, ha ezekben vezető beosztású sze­mélyek a vétkesek. Akik ilyen cselekményeket követnek el, azok az anyagi kár mellett súlyos politikai kárt is okoznak. A Központi Ellenőrző Bizott­ság álláspontja, hogy a jövőben az eddiginél is következeteseb­ben es szigorúbban kell eljárni mindazokkal szemben, akik visz- szaélésekkel rontják a közmo­rált, sértik a pártfegyelmet. A számonkérés elodázása, a vétke­sek mentegetése, az elnézés és a megalkuvás nem tűrhető el. Vál­tozatlan álláspontunk az is, hogy a fegyelem erősítésének nélkü­lözhetetlen eszköze a rendszeres ellenőrzés. A párt vezető erejét úgy őriz­hetjük és erősíthetjük, s a párt iránti bizalmat újból és újból úgy nyerhetjük meg, ha a párttagok példamutatóak a fegyelem, a rend betartásában, ha becsülettel eleget tesznek a párt és a társada­lom szabta követelményeknek. A kommunisták személyes pél­dája, tisztessége, elkötelezettsé­ge pártunknak mindig erőssége volt és az marad a jövőben is - mondotta befejezésül. Fejesné Jenei Csilla, a Marx Ká­roly Közgazdaságtudományi Egyetem hallgatója elöljáróban kiemelte: — Azt hiszem, mind­annyian elfogadjuk, hogy az ifjú­ság jelenti a jövőt, viszont a mai ifjúságpolitika tovább folytatása az ország jövőjét teheti tönkre. Felszólalásában azt elemezte, hogy nem könnyű ma párttag hallgatónak lenni az egyetemen: — Nehezen lehet olyan politika mellett érvelni, amelynek nem is­merjük sem a szándékát, sem az indítékait, és amely nem ad meg­győző választ napi problémáink­ra. Különösen nehéz dolog ez akkor, ha sok kérdésben a párt- határozatok és KB-állásfoglalá- sok nem is jutnak el az egyes párttagokhoz, meghozatalukban személyes beleszólási lehetősé­günk nincs, így sokszor mi ma­gunk sem vagyunk igazán meg­győződve helyességükről. Ha el­fogadjuk — és kérem, hogy fo­gadjuk el -, hogy a párt vezető szerepét nem adminisztratív esz­közökkel, hanem tagjain keresz­tül, meggyőzés útján kívánja a jövőben gyakorolni, akkor en­nek a feltételeit is meg kell te­remteni. Aktívan politizálni he­lyi szinten is csak információk birtokában lehet. Addig, amíg titkos párthatározatok léteznek, illúzió bármiféle demokratikus döntéshozó mechanizmusról be­szélni. Szomorú dolognak tar­tom, hogy pártértekezleti kül­döttnek kell lennem ahhoz, hogy megtudjam, létezik a Politikai Bizottságnak egy, a felsőoktatás­ról szóló határozata. Hasonló a helyzet a nemrégiben alakult po­litikai célú ifjúsági szervezettel kapcsolatban is. Annyit tudunk, hogy szerveződését törvényte­lennek titulálták, de azt nem tud­juk, hogy mi ezzel kapcsolatban a hivatalos állásfoglalás. Egy azonban biztos: programjuk van, amivel nekünk vitatkoznunk kellene, és ehhez a csöppet sem könnyű feladathoz eddig nem kaptunk segítséget. A továbbiakban azt a vélemé­nyét hangsúlyozta, hogy a KISZ a párt ifjúsági szervezete, de nem kellene, hogy az egyedüli iljúsági tömegszervezet legyen. Ez már ma is így van, legfeljebb a többi szervezet egyéb — szakmai vagy közösségi — tevékenysége mel­lett, de korántsem mellékesen, politizál. Azért sem lenne jó csí­rájában elfojtani minden ilyen szerveződést, mert hiszen ezek teremthetik meg egy későbbi pluralista társadalom alapját. Itt természetesen nemcsak az ifjú­ságról van szó. A jelenlegi politi­kai intézményrendszer reformja során főleg a népfront és a szak- szervezetek, a független, alulról jövő szakszervezetek kaphatnak fontos szerepet egyfajta ellenpó­lus kialakításában. Kázsmér János, a Videoton Elektronikai Vállalat vezérigaz­gatója a gyár kommunistáinak véleményét tolmácsolva el­mondta: — Nem érezzük biztonságban magunkat az állandó gazdasági környezet- és szemléletváltozá­sok miatt. A szavak gyakran mást mondanak, mint a tettek. Az állásfoglalás-tervezet célki­tűzései ugyan megnyugtatóan hatnak kétségeinkre, de a végre­hajthatóság garanciáinak hiánya bizalmatlanságot kelt. Mind töb­ben csak a szervezetek, az intéz­ményrendszer, a struktúra, a sze­mélyi feltételek radikális meg­változtatásában látják a garanci­ákat. Párttagságunk azt várja a pártértekezlettől, hogy egyértel­mű, világos állásfoglalásával, szervezeti, személyi változások­kal helyreállítsa a párt tekinté­lyét, újratermelje a társadalom hitét a párt politikája iránt. Fejér megye kommunistái igénylik, tá­mogatják, hogy a párt őrizze meg szocialista értékeinket: a népi ha­talmat, a termelőeszközök meg­határozó részének társadalmi tu­lajdonát, és erősítse a szocialista demokráciát. Pál Lénárd, a Központi Bi­zottság titkára felszólalásában hangoztatta: az új gondolkodás- mód nélkülözhetetlen a szocia­lizmus vonzó, humanista céljai­nak megvalósításához, nem jö­het létre parancsra, nem lehet csupán néhány ember alkotása, nem alakulhat ki máról holnap­ra. Az új gondolkodásmódot a társadalom valamennyi rétegé­ben meglévő szellemi erő alkotó kibontakoztatása alakíthatja ki és teheti hatékonnyá. Ebből kiindulva szólt arról: ma mindenütt előtérbe kerül a művelt, kezdeményező, szuve­rén gondolkodású, innovációra, együttműködésre képes, kocká­zatot vállaló személyiség. El kell ismerni, a hazai társadalmi lég­kör hosszú időn át nem kedvezett ennek a típusnak sem a gazda­ságban, sem a politikában. Ma jobb ugyan a helyzet, de az elma­radás nagy, és sok mulasztást kell pótolni. Látni kell, a mai értelmiség ar­culatát a humán értelmiség mel­lett döntő módon határozza meg az anyagi javak termelésében közvetlenül résztvevő műszaki és agrár értelmiség, továbbá a fi­zikai munkát is végző ipari és mezőgazdasági munkásértelmi­ség. Fontosnak tartotta, hogy a magyar értelmiség, a szellemi munkások nagy többsége az el­múlt évtizedekben jelentős mun­kát végzett; kiemelkedő tudo­mányos, műszaki és művészeti alkotásokkal gazdagította ha­zánkat. Ezért is halogatás nélkül hozzá kell kezdeni a szellemi al­kotó munka feltételeinek megja­vításához, és érzékelhető fordu­latot kell elérni. Az értelmiségpolitika megújí­tásának szolgálnia kell a „humán erőforrás,, sokoldalú hasznosítá­sát, mivel nélküle a társadalmi, gazdasági kibontakozás nem va­lósítható meg. Az eddigi késlelkedés, amely­nek okai között nemcsak a hely­zetfelismerés bizonytalanságai, hanem a feladatok rangsorolásá­ban érvényesülő rövid távú szemlélet és a mindennapi gon­dok nyomasztó súlya is ott van, jelentős károkat okozott. Sza­vakban, deklarációkban ugyan nagy hangsúlyt kapott az emberi tényező fontossága, a gyakorlat­ban azonban nem történtek iga­zi, átütő erejű lépések. Az emberi tényező formálásá­ban meghatározó szerepe van az iskolai oktató-nevelő munká­nak, amelynek színvonalától, hatásosságától függ mindaz, ami a későbbi életvitel, életstílus ki­alakításában döntő szerepet ját­szik. A felsőoktatás kiemelkedő­en fontos társadalmi, gazdasági funkciója ma mindenki számára világos. A magyar oktatási intézmé­nyek munkáját a nemzetközi közvélemény több területen kedvezően minősíti. A termé­szettudományok tanításának eredményességére vonatkozó nemzetközi vizsgálatok szerint a magyar középiskolások az élme­zőnyben foglalnak helyet. Jó a vélemény az agrár-felsőoktatás­ról, az orvosképzésről. Mindez azonban nem nyugtathat meg bennünket. Tapasztaljuk, hogy nem javult kielégítő mértékben az oktatás eredményessége, romlott felszereltsége, elmarad­tak az előirányzott fejlesztések, de késlekedtek a szervezeti és tartalmi korszerűsítést szolgáló — az anyagi feltételektől kevésbé függő — intézkedések is — mon­dotta. Az oktatást — a népgazdaság szelektív fejlesztése szempontjá­ból — „húzóágazatnak,, kell te­kinteni, és minél hamarabb en­nek megfelelően kell biztosítani ellátottságát is. A gazdaság szer­kezetváltásának kényszere sür­geti a szerkezetváltást az oktatás­ban is. Az iskolarendszer fejlesz­tése mellett nagy figyelmet kell fordítani az átképzésre és a to­vábbképzésre, a tanfolyami szakoktatásra. A gazdasági eredményektől nyilván nem függetlenül, de mi­nél előbb növelni kell a felsőok­tatás korszerűsítésére fordítható összegeket, és fokozatosan emelni kell a hallgatói létszámot is. A fejlesztés megvalósításához természetesen nélkülözhetetlen a pénz, de önmagában nem ele­gendő. A pénz mellett, vele egyenrangú fontos tényező a fel­sőoktatási intézmények belső fejlesztésére irányuló tevékenye ség. A tudományos kutatásokról szólva kifejtette: a jövőben meg­különböztetettfigyelmet kell for­dítani az alapkutatásokra, ame­lyek — sajnálatos módon — az utóbbi időben visszaszorultak. Ezen a területen sok kiváló ma­gyar kutató működik, érdekünk és kötelességünk munkájuk tá­mogatása. A továbbiakban hangsúlyoz­ta: a kultúrpolitika reformja el­képzelhetetlen a kultúra demok­ratizálása nélkül, amelynek alap­vető célja, hogy a művelődési le­hetőségek, a kulturális értékek legszélesebb körben jussanak el a társadalom minden csoportjá­hoz, rétegéhez, valamennyi ál­lampolgárhoz. Szakítani kell az­zal a szemlélettel és gyakorlattal, amely szerint az államigazgatás önmagában elég bölcs ahhoz, hogy képviselje a társadalom és valamennyi közössége érdekeit. Ki kell alakítani az oktatási és művelődési intézmények demok­ratikus irányításának új formáit és testületi kereteit. Fontos feladatként jelölte meg a párt új kultúrpolitikai koncep­ciójának kidolgozását, amelynek az új helyzethez igazodóan fog­lalkoznia kell a művelődés társa­dalmi szerepével, feltételeivel és intézményeivel; és újfelfogásban meg kell határoznia a tudomá­nyos kutatás, az oktatás, a művé­szet egymással is összefüggő fej­lődési folyamatainak politikai kezelésére vonatkozó főbb elve­ket. Antalóczy Albert, a Komárom Megyei Pártbizottság első titkára felszólalásában megállapította:- A vitákban egyértelműen meg­fogalmazódott, hogy a demokra­tikus centralizmusban a hang­súly most a demokratizmus szé­lesítésére, az önállóság tovább­fejlesztésére kerüljön - mondot­ta. A párt megújulása fontos ele­mének tartjuk a döntési rendszer korszerűsítését, a döntési folya­mat gyorsítását és demokratikus vonásainak erősítését. A káder­munkában is nyíltságra, fiatalí­tásra, a kölcsönös képviselet je­lenlegi merev formáinak oldásá­ra, a két ciklus gyakorlatának ál­talános bevezetésére van szükség. A megyei pártbizottság vélemé­nyére alapozva azt javasoljuk, hogy ez az elv a XII. kongresz- szustól számítva lépjen érvénybe. Ezt követően a megye pártköz­véleményét széles körben foglal­koztató gazdasági gondról, a szénbányászatról szólt. Letovai Ildikó, a Hazafias Népfront Nógrád Megyei Bizott­ságának titkára hangsúlyozta, hogy a pártértekezletre való fel­készülés időszakában a mozga­lom - éppen jellegénél fogva - új­ra széles tömegekhez jutott el. Felelősen, öntevékenyen, a cse­lekvés jegyében törekedett rá, hogy a párt, a politikai intéz­ményrendszer működéséről, to­vábbfejlesztéséről javaslatokat tegyen. Szerinte nem véletlen, hogy e tömegszervezet napjaink­ban nyitottabbá válik a gazdaság kérdései iránt, s nem véletlen az sem, hogy újra felértékelődött a lakóhelyi politikai munka szere­pe. A korábbi illúziót, amely sze­rint a munkahely mindent meg­old, napjainkra az élet megcáfol­ta. Pénteken este a nemzet­közi sajtóközpontban Bara­bás János, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese köszöntötte a pártértekez­letről tudósító újságírókat - 30 országból 221-en érkez­tek -, majd Berecz János, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára adott tájé­koztatást a pártértekezlet első napjáról. Bevezetőben kiemelte: az értekezlet fő feladata, hogy egy állásfoglalásban kifejezett programot fogad­jon el, s a párt élére olyan vezető szerveket válasszon, amelyek alkalmasak arra, hogy ennek az állás fogla­lásnak a megvalósítását ve­zessék, irányítsák. - Ha rö­viden jellemezni akarnám Kádár János bevezető be­szédét, akkor három szót használnék: fordulat, re­form, megújulás. Fordulat a társadalom teljesítményé­ben, a társadalom aktivitá­sában, fordulat társadalmi életünk minden területén. Reform, amely biztosítja ezt a fordulatot, tehát program­szerűen megfogalmazza a fordulat követelményeit Felszólalásának további részé­ben arról beszélt, hogy ma az ál­lampolgárok rész vétele meghatá­rozó a célok megjelölésében, a feladatok megoldásában. Pataki Attila, a Bakonyi Bau­xitbánya Vállalat pártbizottságá­nak titkára elmondta, hogy ko­rábbi tapasztalatai szerint a tag­ság véleményére, észrevételeire rendre elmaradtak a világos, egyértelmű válaszok. Pedig fon­tos, hogy a véleménynyilvánítás­nak hatása is legyen, mégpedig olymódon, hogy azt vagy elfo­gadják, vagy megfelelő indoko­lással elutasítják. Példaként említette a megyei pártbizottságok információs rendszer csatornáin át befolyt véleményeket, őszinte, a bajo­kat nem elkendőző összegzések ezek. Évek óta tálalják a párttag­ság hangulatát, véleményét, és a válaszok az intézkedések mégis elmaradtak. Szabó István, a Központi Bi­zottság tagja, az MSZMP Szol­nok Megyei Bizottságának első titkára rámutatott: a párt egysé­gével akcióképességével elméleti és gyakorlati szempontból külö­nösen időszerű foglalkozni. A tagság ugyanis a tagkönyvcsere időszakába elindított eszmecse­re, majd az azt követő viták során úgy Ítélte meg, hogy a párt mint vezető erő meggyengült, a gaz­daság kritikus, nehéz helyzetbe került. Ennek következtében - sok egyéb gond mellett - megél­hetési, foglalkoztatási bajokkal kell szembenézni, együttélni. Társadalmi méretekben elsősor­ban ezért erősödött meg a kriti­ka, alakult ki sokak részéről a bi­zalmatlanság, a kétkedés, vett erőt az elbizonytalanodás. Ez a. párton belül is hatott, lefékezte az ütemes, egységes cselekvés ki­bontakozását. A pártegység megújításában a legfontosabbnak azt tartotta, hogy a pártértekezlet olyan dön­tést hozzon, amely fő vonalaiban tükrözi a tagság korábbi hóna­pokban tett javaslatait, kifejezi a tettrekész és konstruktív erők szándékát, amiért dolgozni, küz­deni valóban érdemes. Az országos pártértekezlet Szabó István felszólalásával be­fejezte első munkanapját; a vita szombaton reggel 9 órakor foly­tatódik. (MTI) minden területre; nemcsak a gazdasági, hanem a politi­kai intézményrendszer - a társadalmi szervezetek, a törvényhozás, a kormány­zati munka - területére. A harmadik szó a megújulás. A megújulás számunkra most azt jelenti: ahhoz, hogy ilyen nagy követelmé­nyeknek egy nehéz helyzet­ben, összetett, bonyolult kérdésekkel foglalkozó tár­sadalomban meg tudjunk felelni, a párt teljes megújí­tására van szükség. Arra, hogy a párt adminisztratív és kormányzati jellegű tevé­kenység helyett elvi, politi­kai és mozgalmi eszközök­kel befolyásolja a társadal­mat, hasson a különböző in­tézményekre annak érdeké­ben, hogy tovább tudjuk folytatni a szocialista társa­dalom építését. A másik jellemzője a mai napnak, hogy a huszonegy felszólalás igen sokszínű ké­pet mutatott. Sokszínűséget hangban, megfogalmazás­ban, jelzőkben, helyzetérté­kelésben és jónéhányszor a következtetésekben is. Mi­től ez a sokszínűség? Ter­mészetesen elsősorban a va­lóságunkat tükrözi. Berecz János sajtóértekezlete Sajtónegvedóra a tanácskozás i szünetében

Next

/
Thumbnails
Contents