Népújság, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-21 / 120. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. május 21., szombat AZ MSZMP ORSZÁGOS ÉRTEKEZLETÉRŐL JELENTJÜK 3. (Folytatás a 2. oldalról) A hatékony gazdálkodás megköveteli a teljesítmény szerinti differenciálást. Biztosítani kell egyrészről a veszteséges termelés visszafejlesztését, másrészről a beruházási eszközök és az élőmunka átcsoportosítását a hatékonyan dolgozd vállalatokhoz. Érvényben van a munkához való jog, s ez azt jelenti, hogy gondoskodni kell az átképzendő, illetve átmenetileg munka nékül levő emberek gondjainak intézményes megoldásáról. Az. előkészületben lévő intézkedések között kiemelkedik a gazdasági társaságokra vonatkozó törvényjavaslat. A Központi Bizottság megtárgyalta és elfogadta a törvény irányelveit, de a törvénytervezet politikai jelentősége miatt szükségesnek tartotta, hogy a pártértekezlet állás- foglalását kéije. A készülő gazdasági társasági törvény megőrzi az állami és a szövetkezeti tulajdon meghatározó szerepét, de számol azzal a ténnyel, hogy a szocialista társadalom építésének hosszú történelmi szakaszában korlátozott mértékben még fennmarad a magántulajdon is, és ezt célszerű törvényben megszabott keretek közt integrálni gazdasági életünkbe. Gazdaságunk modernizálása, a szerkezetátalakítás szükségessé teszi azt is, hogy ugyancsak törvényes keretek között megfelelő szabályozással igénybe vegyünk külföldi működötökét mind a szocialista, mind a kapitalista országokból. A törvény a társasági formák szabályozásával meg fogja könnyíteni a tőkeáramlást a hatékonyan gazdálkodó területekre, s ezáltal segíti kibontakozási programunk végrehajtását. Szólni kell arról is, hogy ezek a változások nemcsak a gazdasági tevékenység szervezeti formáit gazdagítják. A mennyiségi változásokon túl olyan kérdésekkel is szembe kell néznünk, hogy mit kell tekintenünk nem munkával szerzett jövedelemnek, milyen a viszonyunk a profithoz, az osztalékhoz vagy éppen a kizsákmányoláshoz. Ezeket a kérdéseket elsősorban gyakorlati, tehát politikai s nem idológiai kérdéseknek kell tekintenünk. Szocialista rendszerünk garancia arra, hogy hazánkban a kizsákmányoló osztályok uralma soha többé nem térhet vissza. Kedves Elvtársak! Ha több szocializmusról beszélünk, az egyben több kultúrát is jelent. Ha több demokráciát mondunk, az egyben magasabb műveltséget is igényel. Az országos pártértekezletnek nincs módja arra, hogy részleteiben foglalkozzon a művelődésügy, a kulturális élet kérdéseivel. Azt javaslom, hogy erősítsük meg azt a régi szocialista sarkigazságot, hogy társadalmunk létérdeke a kulturális fejlődés segítése, a tudás anyagi és erkölcsi megbecsülése. Megértem, hogy értelmiségi körökben kifogásolják a tudományos és kulturális célokat szolgáló anyagi eszközök szűkösségét, nem tudom viszont elfogadni, ha ebben kultúraellenes politikai tendenciát látnak. A tudományra, a kultúrára fordítható anyagi eszközök mennyisége nem politikai koncepciót fejez ki, hanem a szükség diktálta — remélhetőleg átmeneti — helyzetből adódik. Ezzel összefüggésben több feladat is van. A kormánynak az a feladata, hogy amint az ország helyzete lehetővé teszi, növelje a kutatás és a művelődés részesedését a költségvetésből. A tudományos és kulturális élet irányító szervei fokozott figyelmet fordítsanak arra, hogy a rendelkezésre álló ma sem csekély összegek az alkotás és a művelődés területén a legjobban hasznosuljanak. Értelmiségi barátainktól azt kérjük, hogy kibontakozási programunk végrehajtásának segítésével járuljanak hozzá a felosztható anyagi eszközök bővítéséhez. A párt régóta követi azt az elvet, hogy biztosítani kell a tudományos kutatás és a művészi alkotás szabadságát. Jogosnak tartja azt a figyelmeztetést, hogy a kulturális életben a rosszul értelmezett üzleti szellemre hivatkozva ne engedjük az ízléstelenség terjedését a valódi kulturális értékek rovására. A párt számít az alkotókra a közízlés fejlesztésében, a közerkölcsöt romboló tevékenység megfékezésében, a szocialista és humanista eszmék terjesztésében. Bízik abban, hogy kulturális életünk képviselői a maguk eszközeivel is fellépnek az áltudományosság, a látszattevékenység, az erőszak kultusza, az ízléstelenség számos formájának terjedése ellen. Politikai téren is kedvezőbb feltételeket kell teremteni az alkotó munka számára. Jobban kell bízni az alkotó értelmiség politikai felelősségtudatában, nincs szükség gyámkodásra, kicsinyes beavatkozásra, adminisztratív eszközökkel történő direkt irányításra. A szocialista haza jövőjéért érzett felelősség lehetővé teszi termékeny partneri kapcsolatok építését politikai intézményeink és a valódi alkotó munkára kész értelmiségiek között. A viták az élet természetes velejárói, és sok hasznot hozhatnak, ha félretesszük a presztízsszempontokat, s a közös célért dolgozunk. Tisztelt pártértekezlet! A pártértekezlet elsősorban belpolitikai kérdéseket tárgyal, ezért az állásfoglalás-tervezet keveset foglalkozik nemzetközi kérdésekkel, de elkerülhetetlen, hogy ezekre is kitérjünk. Erre szükség van azért, mert a világban nagyjelentőségű események mennek végbe, s munkánk eredménye nagymértékben függ a nemzetközi viszonyok alakulásától. Röviden én is utalnék arra, hogy nemzetközi megítélésünk döntően hazai dolgaink alakulásától, soros feladataink megoldásától függ. Jelenleg az ország külföldi megítélése jó. Ez eddig elért eredményeinken, a szocialista gyakorlatot megújító lépéseinken és természetesen pozitívan értékelt nemzetközi tevékenységünkön alapszik. Most, ismerve a nehéz feladatokat, amelyek megoldásával küzdünk, a figyelem ismét fokozott mértékben fordul a Magyar Népköztársaság felé. A közvetlen érdekeltségen túl azért is megfelelően kell dolgoznunk, hogy országunk, népünk becsülete növekedjék határainkon kívül. Napjainkban gyakran és sokféleképpen vitatják a szocializmus mai helyzetét a világban. A szocialista fejlődéssel járó konfliktusok láttán egyesek a szocializmus válságáról beszélnek, mások pedig nagyon is ósdi, konzervatív, kommunistaellenes nézeteket elevenítenek fel. Szerintem nem a szocializmus válságának, hanem megújulásának vagyunk tanúi. Saját tapasztalatainkból is tudjuk, hogy a társadalom vajúdása kínokkal jár, de ezek között a kínok között a jövő szép és egészséges társadalma születik. Bár az egyes országok fejlettségi szintje különböző, az egész szocialista világrendszer fejlődésének új, magasabb szintjéhez érkezett. A Szovjetunióban és más szocialista országokban megindult megújulási folyamatnak óriási a jelentősége, mert mindenekelőtt a realitás, a tényleges helyzettel való szembenézés és a nyíltság a fő jellemzője, ami a feladatok megoldásának első és elengedhetetlen feltétele. Számunkra, magyar kommunisták számára ez mindenekelőtt azt jelzi, hogy a szocialista fejlődés fő áramlatában haladunk, a magyarországi reformfolyamatok a szocializmus fejlődésének szerves részévé váltak. A nemzetközi helyzet a Szovjetunió és a Varsói Szerződés kezdeményezései nyomán kedvező irányban változott. Üdvözöljük a szovjet-amerikai tárgyalásokat, a Washingtonban aláírt megállapodást a közepes és rövi- debb hatótávolságú nukleáris eszközök felszámolásáról és a tárgyalásokat a stratégiai atomfegyverek 50 százalékos csökkentéséről. A közeli napokban Moszkvában kerül sor egy újabb szovjet- amerikai csúcstalálkozóra. Népünk a világ minden békeszerető népével együtt bízik benne, hogy a világ sorsának alakulására nagy befolyással lévő Szovjetunió és az Egyesült Államok vezető államférfiül tovább tudnak lépni a megkezdett úton, megvalósítható a kölcsönös és egyenlő biztonság a fegyverzet alacsonyabb szintjén, s egy enyhültebb világban biztosítható népünk építőmunkájának legfőbb külső feltétele, a béke. Tisztelt Pártértekezlet! Kedves Elvtársak! Bevezető előadásom végéhez érkeztem. Kérem, hogy a Központi Bizottság által beterjesztett állásfoglalás-tervezetet vitassák meg és fogadják el. Meggyőződésem, hogy a pártértekezlet eredményesen el fogja végezni feladatát. Erre annál is inkább szükség van, mert az országban az utóbbi időben sokan és sokat vitatkoztak a helyzet megítéléséről. Amit még vizsgálni kell, azt vizsgálják meg, amit tisztázni kell, azt tisztázzák mindenütt, de a meddő filozofálást, a semmin sem segítő tétlen sopán- kodást abba kell hagyni, mert most már a tetteken a sor. A pártban egységre, az országban ösz- szefogásra, a politikában kiállásra, a munkában helytállásra van most szükség. A történelmi tapasztalatok bizonyítják, hogy a párt és a nép közös akarattal a mainál sokkal súlyosabb helyzetben, a mostaninál sokkal nehezebb feladatokat is megoldott már. Van elég erőnk ahhoz, hogy feladatainkat megoldjuk és tovább haladjunk előre a szocializmus építésének útján. A vita A vita első felszólalója Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára volt. Bevezetőben kiemelte: a fővárosi pártvitákra az aktivitás, a sokszínűség, a konstruktivitás és a felelősségérzet volt a jellemző. A vita kezdeti szakaszában az átfogó és radikális reformok követelése állt középpontban, később hasonló igényként kapott hangsúlyt szocialista vívmányaink védelme és a változáshoz szükséges Aczél György és Grósz Károly, a Politikai Bizottság tagjai személyi feltételek megteremtése. A viták egy részét a tézisek váltották ki, az elementáris erő azonban az ország helyzete, a társadalom változást sürgető állapota volt. Nem tudtunk választ adni éveken keresztül olyan kérdésekre, amelyek a párttagság tömegeit, de a lakosság millióit is foglalkoztatták: a hol hibáztunk, a hogyan jutottunk ide, a felelősség és a jövő kérdései. Sokakban fogalmazódott meg a keserű gondolat, hogy néhány fontos kérdésre talán nem is szándékozunk választ adni. Pártunk mindig gondosan ügyelt arra, hogy a pártélet a lenini normáknak megfelelően alakuljon. Az érdemi tevékenységet, a kommunista szellemiséget mégis kikezdte a formalitás, a bürokratizmus. A tagság ezért eltávolodott a vezetéstől, a párt kapcsolatai lazultak a tömegekkel. Előrehaladásunk egyik kulcskérdése a politikai intézmény- rendszer korszerűsítése. Ma már nem az a kérdés, hogy kell-e ezt korszerűsíteni vagy sem. Ezen szerencsére túlvagyunk. Meggyőzött bennünket erről húsz éves reformtörténetünk, az ugyanis, hogy nem lehet eredményesen előrehaladni a gazdasági reformokban, ha azokat a gazdaságon túl nem terjesztjük ki a társadalmi élet többi területére. Bebizonyosodott, hogy úgy nem lehet eredményesnek lenni, hogy minden területen csak egy kicsit változtatunk. Ki kell mondani, hogy átfogó társadalmigazdasági változtatások kellenek. Az átfogó reform megvalósítása szembesít bennünket a mai intézményrendszerünkkel. A szocializmus gazdasági, tulajdon- és érdekviszonyai hazánkban is összetettebbek, sokszínűbbek, mint amit le tud fedni az elmúlt évtizedekben kialakult politikai intézményrendszer. Ennek korszerűtlensége miatt nem kapnak megfelelő kifejezési lehetőséget a társadalomban objektíve létező érdekek. Még mindig mindent a hagyományos érdekkifejezési és érvényesítési csatornákon akarunk áramoltatni, holott azok már rég nem alkalmasak erre. Gondoljunk csak arra, hogy a vállalatok irányításában bekövetkezett változásokat milyen késéssel követi az állami és érdekvédelmi szervek funkcióinak, struktúrájának változása. Pedig tudjuk, hogy a felemás helyzetek a visszarendeződés legfőbb melegágyai. Az államapparátus felépítése, az államigazgatás tagoltsága, a minisztériumok szervezete és egy sor intézmény sok vonatkozásban idejétmúlt. Igenis változtatni kell a formákon, a struktúrán. Az intézményrendszert alkalmassá kell tenni a gazdaság menedzselésére, a gazdasági alkotmányosság érvényesítésére. Hosszú évek óta tapasztaljuk, hogy ha a kormányzat és a vállalatok közötti érdekegyeztetések sikertelenek, bizalmi válság alakul ki közöttük. Az ilyen esetek jelzik, hogy az intézményrendszer működése sem tökéletes. Vagy gondoljunk csak külgazdasági intézményNemcsak az hangsúlyos, hogy most kerül sor második alkalommal pártértekezletre az MSZMP történetében. Sorsfordítónak szánt jelentőségét érzékelteti az a jelmondat is, amellyel szembesülnek a küldöttek: A párt vezetésével, a demokrácia és a reformok útján a szocializmusértlEn- nek szellemében, e cél megvalósításáért dolgozik a csaknem ezer küldött, amikor egyfelől a XIII. kongresszus óta eltelt időszak számvetésében hallatja kritikus hangját, másrészt megajánlja cselekvőkészségét a reformok, a változás érdekében. Heves megye küldöttcsoportjáról említést téve, elmondható, hogy igen aktív. Különböző megbízatásokat is betöltenek a delegáltak. Közülük is az egyik leg- megtisztelőbb: Németh László, az egri városi pártbizottság első titkára tagja az országos pártértekezlet elnökségének. A munka- bizottságok csaknem mindegyikébe választottak be küldöttünket. így a pártértekezlet titkárságának vezetője Petrovszki István, az MSZMP KB párt- és tömeg- szervezetek osztályának vezetője. A szerkesztő bizottságban kapott helyet Bart a Alajos, az MSZMP Heves Megyei Bizottságának első titkára. A harminckét tagú jelölő bizottságnak pedig Rajki Sándomé, a Gagarin Hőerőmű Vállalat pártbizottságának titkára a tagja. A helyszín egyébként nem hivalkodó, ám van, aki nem titkolja: — Én valósággal meghatódtam - vallotta be Bessenyei Béla, az egri 212-es számú Ipari Szakmunkásképző igazgató-helyettese -, amikor körbetekintve az ország vezető politikusai között foglalhattam helyet. S alig telt el egy óra, újabb tetszésnyilvánítását is megosztotta velünk: — A főtitkári beszámoló tömören, lényegbelátóan összegzett, adott programot és megoldást is. Valóban, amit tisztázni kell, tisztázzuk, de ettől kezdve a tettek következzenek. Az első szünetet Rajki Sán- dorné lerövidítette. Hamarabb ment vissza a padsorok között a helyére, belelapozott jegyzeteibe. A felszólalására készült. — Izgul? — érdeklődtem. — Inkább azt mondom, hogy nem vagyok teljesen nyugodt — válaszolta. Ez a drukk azonban természetes, amikor egy ország előtt kell szerepelni, még ha a XIII. kongresszuson egyszer már átélt is hasonlót. A kínálkozó párhuzam kapcsán tudakoltam: —Itt most milyen a hangulat? — Szerintem másabb, emberibb, mint a Budapest Kongresz- szusi Központban volt. Jobban együtt vagyunk. A pártértekezlet aztán folytatta munkáját. Nemsokára — ötödikként — az elnöklő Csehák Judit miniszterasszony bájos közvetlenséggel megadta a szót Raj- kinénak... Mondandóját taps jutalmazta. Küldött-társai közül hatan (Budai Sándor, Doros István, Kalina Mária, Keresztesi Péter, Nagy András, Oroszné dr. Szél Mária) írásban nyújtották be hozzászólásukat, amelyek — ha a vitában nem is hangzanak el, de — bekerülnek a pártértekezlet jegyzőkönyvébe. A rendkívül sok jelentkező ellenére ma, szombaton is lesz kiért szorítanunk. A hatvani Bajza József Gimnázium igazgatója, Farkas Kálmánná lép mikrofon elé. Az első nap gyorsmérlegének megvonására Rohánszky Ferencet, a Gyöngyszöv Áfész elnökét kértük meg: — Jó érzés hallgatni a vitában elhangzó véleményeket, amelyek tükrözik mindazt, amiket az alapszervezetek taggyűlésein hallottam. Nincsenek tiszteletkörök. A felismerés döntésre késztet, változásra van szükség minden területen, új arcok kellenek, új irányvonal. Megnyugtató, hogy vajamennyi küldött a jobbítás szándékával érvel. Budavári Sándor rendszerünkre, amely még ma is magán viseli a külkereskedelem állami monopóliumáról beidegződön dogmákat. Vagy vegyünk egy másik területet: könnyen elképzelhető, hogy az ország szellemi, művészeti, kulturális, tudományos életében, valamint az oktatásban milyen segítséget jelentene egy olyan intézmény- rendszer, amely nagyobb önállóságot, mozgásteret biztosítana az irodalmi, kulturális és művészeti műhelyeknek és az alkotóknak. Változtatni kell az úgynevezett civil társadalom, az állampolgár s azok csoportjai és az állam közötti viszonyon. Az állampolgárok befolyásának növelésére nagy szükség van. A hierarchikusan felépített alá- és fölérendeltséget fel kell váltani az egymás mellé rendelt önkormányzati és önigazgatási formáknak. El kell érni, hogy az önkormányzati népképviseleti fórumok, köztük a parlament, de a tanácsok is szuverén módon működhessenek, a szocializmus intézményrendszerének megújítóiként dolgozzanak. A politikai intézményrendszer korszerűsítését az egypárt- rendszer viszonyai között kell megoldanunk úgy, hogy a vezető szerepet ellátó párt politikai tevékenysége fölött is széles körű társadalmi ellenőrzés érvényesüljön. Természetesen elsősorban a pártnak kell rendelkeznie önkontroll, önkorrekciós mechanizmusokkal, de ez kevés. Olyan nyilvánosságot kell teremteni az egész felépítményrendszer számára — az érdekvédelmi szervezetektől kezdve az állami és társadalmi szervezetekig -, amelyben, ha kell, perbe és vitába lehet szállni az irányító politikai párttal is, garanciákkal megerősített partneri viszony alapján. Havasi Ferenc ezután a tömegszervezetek, a társadalmi szervek és mozgalmak szerepéről szólt.- Szocialista rendszerünkben — mondotta — ezek bár szervezetileg önállóak, autonóm módon dolgoznak, politikailag mégsem lehetnek függetlenek. Ellenkezőleg — elkötelezettek a szocializmus ügye iránt. Olyan partnerszervezetekre van szükség, amelyek léte, fejlődési lehetősége nem attól függ, hogy vi- tatkozik-e a párttal, vagy sem. A teendők között első a párt tevékenységének megjavítása, hogy eredményesen lássa el az intézményrendszer reformjából és hatékony működtetéséből reá háruló feladatokat. Az ezzel kapcsolatos teendőről a következőket mondotta: — Valós demokratizmus kell a párton belül. Meg kell felelni annak a jogos igénynek, hogy a párttagság csak úgy tud azonosulni a politikával, ha nem csupán végrehajtója, hanem alakítója is annak. A párton belüli demokrácia fejlesztésével el kell érni, hogy a Központi Bizottság és a pártbizottságok feladat- és hatáskörét az általuk választott és nekik alárendelt végrehajtó szervek ne korlátozhassák. Erősíteni kell a pártmunka mozgalmi jellegét, fel kell számolni annak hivatali és formális vonásait. Korszerű tagoltságban újjá kell szervezni a politikai apparátusokat, hogy azok megfeleljenek a célul tűzött feladat- és hatásköri elkülönüléseknek. Meg kell szüntetni a vezető testületekben a túlzott mértékű kölcsönös képviseleteket. (Folytatás a 4. oldalon)
