Népújság, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-14 / 114. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. május 14., szombat ■ • 1 9rvek a Salome című operához (1317) Színpadi világítás terve (1930) Alekszandra Ekszter alkotásai A közelmúltban nyitották ines a moszkvai Állami Központi Színházi Múzeumban Alekszandra Ekszter (1882—1949) müvei nrk reprezentatív kiállításai Az 1924-ben Párizsba köl Bziili művésznő impresszionista és konstruktivista stílusban alko lóit A Tretyakov Képtárban, az Orosz, Múzumban. valamim a moszkvai, leningrádi, kijevi és odesszai magángyűjtemé- nvekben őrzött képei először kerültek a nyilvánosság elé. Revü (1930) VLAGYIMIR VISZOCKIJ Soha nem hittem Soha nem hittem a délibábban. Nem készülődtem a Paradicsomba. Tanítók vesztek hazugság-árba, És Magadan mellett vetődtek partra. Az ostobákat félvállról vettem. Holott sokkal különb nem voltam én se: Nem hagyott tüskét Budapest bennem. Szívemet Prága se rántotta görcsbe. — Most még a fejünk kissé zavaros —. Ágáltunk az életben^ a színpadon. — De megjegyeznek minket hamarost! KI szavaz ellene? Hadd üssük nyakon'. Ám érezni tudtuk veszedelem Jöttét, mielőtt beálltak a fagyok. S világosság gyűlt kurva-meztelen. S kitárult lelkünkre lakatot rakott. Minket sortüzek nem kaszaboltak. De szemlesütve éltünk Oroszhonban Mi is: egy szörnyű korban élőholtak. S fuldokoltunk a vodkában és borban. (1970-cs évek) (Zahemszky László fordítása) RIMMA KAZAKOVA Megkésett igéző Vlagyimir Viszockij emlékének Hány dalt nem énekeltél még el. ne számold velük napjaid. E bolygóról, kérlek, ne tűnj el, ó ne tűnj el. maradj csak itt! Sokat tettél és nem hiába, mily vigasztalan fájdalom az élő test s lélek hiánya ... Ne tűnj el!.... Ó hogy fájlalom! Nemcsak a makacs énekeddel telt meg terem s egész világ, — élsz, mert te telsz meg hűssal-vérrel. Ne tűnj el, anya, kedves vár! Ádj igazat szitoknak, jajnak, huncutkodj, tréfálj, kiabálj, hisz csak testéről e bolygónak hívlak: ne tűnj el, kérlek, várj! Szemek lázával és lihegve igézlek. te hő mágusa, a Tagankán ne hagyd örökre színházad, ne tűnj most tova! Megjelölni a naptáramban e hajnalodat nem merem. „Eltűnt!" — mondják, — „már halhatatlan!" Ne tűnj el — ismételgetem. Te meg csak úgy, mint életedben, nevetsz tisztán, nem hamisan, s te zenged úgy, hogy hallja minden: „Ne tűnj! Mért sirassam magam?” (Szokolay Károly fordítása) ni harc, legyen az bármilyen cenzúra és álljon bármilyen hatalom szolgálatában, írói kötelességem, csakúgy, mint a sajtószabadság megvédel- mezése. Lelkes híve vagyok ennek a szabadságnak és úgy vélem, hogy az az író. aki vállalkozna rá. hogy bebizonyítsa, neki nincs szüksége rá, ahhoz a halhoz lenne hasonlatos, aki nyilvánosan biztosít mindenkit, hogy nincs szüksége vízre. i. Ez is egyike az irodalmi munkásságomat jellemző vonásoknak, de önmagában is teljességgel elegendő ahhoz, hogy műveimnek ne legyen létjogosultságuk a Szovjetunióban. De ezzel a legfőbb vonással kapcsolatosak az összes többiek is, melyek szatirikus elbeszéléseimben ütköznek ki: a sötét és misztikus színek (mert — misztikus író vagyok), melyekkel életformánk megszámlálhatatlan torzságát ábrázolom az epe, amivel műviéin nyelvezete át van itatva, a mély szkepticizmus az elmaradott hazámban végbemenő forradalmi folyamat iránt, és a nekem oly kedves és Nagy Evolúció szembeállítása vele. és ami a leglényegesebb, népem legszörnyűbb tulajdonságainak bemutatása, melyek már ré- ges-rég. a forradalom előtt is annyi gyötrelmet okoztak tanítómnak, M. E. Szaltikov- Scsedrinnek. Mondani sem kell, hogy a Szovjetunió sajtójában még csak fel sem merül a szándék. hogy komolyan foglalkozzon mindezzel, azzal volt elfoglalva. hogy kevéssé meggyőző módon közhírré tegye: M. Bulgakov szatírái — „rágalmaznak”. Mindössze egyszer, mikor még csak kezdtem hírnevet szerezni, fedezte fel valaki, a fensőbbséges csodálkozás árnyalatával hangjában, hogy: „M. Bulgakov korunk szatirikusa szeretne lenni" (Knyigonosa, 1925. 6. sz.). Csak az a baj, hogy a „szeretni” ige itt jelen időben szerepel. Át kell tenni régmúltba: M. Bulgakov éppen akkor lett szatirikus író, amikor a Szovjetunióban bármilyen igazi (a tiltott övezetekbe 1 behatoló) szatíra elképzelhetetlen. Nem nekem jutott az a tisztesség, hogy ezt a kriminális gondolatot a sajtóban megfogalmazzam. Teljesen világosan megfogalmazta ezt V. Bljum cikkében (Li- tyet aturnaja Gazeta. 6. sz.). és cikkének értelme ragyogóan és precízen elfér abban a formulában, hogy: a Szovjetunióban minden szatíraíró merényletet követ el a szovjet rend ellen. Lehet-e helyem ezek után a Szovjetunióban? 5. És végezetül az utolsó vonások írói portrémhoz, melyek elveszejtett darabjaimban — „A Turbin család napjai”, „Menekülés” — és „Fehér gárda” című regényemben tárulkoznak föl: konok ragaszkodásom az orosz értelmiségnek, mint országunk legkiválóbb rétegének ábrázolásához, többek között a nemesi értelmiségi család ábrázolásához, mely a sors hajlíthatatlan akaratából a polgárháború éveiben a fehérgárdisták táborában találta magát, s ábrázolásában a „Háború és béke” hagyományát követem. Ez az ábrázolásmód teljességgel természetes egy olyan írónál, aki vérrokonságban van az értelmiséggel. De az ábrázolásnak ez a módja oda vezet, hogy a szerző — függetlenül óriási erőfeszítéseitől, hogy részrehajlás nélkül vörösök és fehérek fölé kerekedjen — osztozva hősei sorsában, megkapja ezt. akkor, mint mindenki tudja, a Szovjetunióban befellegzett neki. 8. Irodalmi portrémnak ezzel végére jutottam és ez egyben politikai portré is. Nem' tudom megmondani. milyen bűncselekmények kritériumát meríti ki, csak egyet kérek: mögötte ne keressenek semmit. ■ Nagyon lelkiismeretesen rajzoltam meg. (...) 8. Kérem a szovjet kormányt. vegye figyelembe, hogy nem politikus, hanem irodalmár vagyok, és mindent, amit csináltam, a szovjet színpadnak adtam. (...) 9. KÉREM A SZOVJET KORMÁNYT, HOGY FELESÉGEM, LJUBOV JEVGE- NYIJEVA BULGAKOVA KÍSÉRETÉBEN SÜRGŐSEN ELHAGYHASSAM A SZOVJETUNIÓ TERÜLETÉT. 10. A szovjethatalom humanitására apellálok, és kérem, hogy miután íróként nem lehetek hasznára hazámnak, nagylelkűen engedjen szabadon. 11. Ha pedig az sem eléggé meggyőző, amit itt leírtam, és életfogytig tartó hallgatásra ítélnek a Szovjetunióban, akkor kérem a szovjet kormányt, hogy adjon nekem munkát a szakmámban, és rendeljen ki valamelyik színházba, mint állományba vett rendezőt. (...) Ha nem neveznek ki rendezőnek, akkor vegyenek statisztaállományba. Ha statisztának se kellek, kérem, vegyenek fel díszletező munkásnak. ___ H a ez sem lehetséges, kérem a szovjet kormányt, járjon el velem belátása szerint, csak járjon el valahogy. mert rám, drámaíróra, aki öt színdarabot írt eddig, és akit a Szovjetunióban és külföldön egyaránt ismernek, e pillanatban —a nyomor, az utca. a pusztulás vár. 1930. március 28. (Fordította: ___ Szilágyi Ákos) K osztümterv a Famira Kifared című darabhoz (1910)