Népújság, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-14 / 114. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. május1 14., szombat 7 PEDAGÓGUSMÜHELYEKBEN Újítva—az alkotó tanulásért Ókori sírhely Egyiptomban Egyiptomi munkások 1988. április 19-én, megtisztították annak a fáraó-korabeli sírnak a falmaradványait, amelyet Kairó Mataria nevű külvárosában, építkezés közben fedeztek fel. A kőlapokon talált hieroglifek szerint a sír egy fáraói hordszékvivő temetkezési helye (Népújság-telefotó — MTI — KS) Mindennapi nyelvünk Nyelvszegényítés vagy szókincsbővítés? A címben idézett kérdést gyakran teszik fel nekem olvasóim is akkor, amikor úgy érzik, hogy egy-egy idegen eredetű szó gyakran és feleslegesen jut beszédünkben és írásainkban közlő, kifejező szerepekhez. Vannak, akik azt is megvallják őszintén, hogy könyörtelenül minden idegen szót ki-ki- gyomlálnának nyelvhasználatunkból. Egyre szaporodik azoknak a száma, akik „jogosultnak” érzik akkor az idegen eredetű nyelvi formák felhasználását, ha a felhasznált idegen nyelvi elemnek sajátos hangulata van, s elhatároló értékű az a jelentéskülönbség, ami az idegen szó és magyar megfelelője között jól érzékelhető. Nem kis számban vannak olvasóink között olyanok is, akik úgy tartják, hogy a legtöbb idegen szerezmény nagyon sok jó magyar megfelelőt szorít háttérbe, s azok, akiknek éppen magyar nyelvi műveltsége ingatag, szókincsük szürke és hiányos, használnak sok idegen szót szóban és írásban egyaránt. Hogy mindegyik véleménynek lehet valóságalapja, kitűnik a latin eredetű látens szóalak szerepkörének bővülése láttán levonható tanulságokból. A latinos, a deá- kos műveltségű olvasók, mert ismerik és értik a latin nyelvi forma jelentéstartalmát és használati értékét, a szókincsbővítés lehetőségét és módját látják felhasználásában, még akkor is, ha éppen napjainkban oly sűrűn találkozhat az olvasó és hallgató közönség vele. Erről bizonykodnak ezek a szöveg- részletek: „A mű kommunikatív struktúrája kezdetben látens” (Filológiai Közlöny, 1987. 1—2. sz.). — Illyés Gyula Lélekbúvár című darabjában Gáborynét és Barlát „látens vonzalom fűzi egymáshoz” (Élet és Irodalom, 1988. jan. 29.). — „A kór (a lakás gombásodása) ott üti fel a fejét, ahol a lakók renitens módon olyan klímát teremtenek maguk körül, amiben a latens gomba virulens lesz” (Népszava, 1988. ápr. 16.). — „A látens bűn- cselekmények száma is növekedett” (Rádió: Déli Krónika, 1988. febr. 24.). Az idézett szövegrészietekben a látens nyelvi forma szakszóként vállalt szerepet a megfelelő tudományos szövegben, folyóiratbeli kritikában, illetőleg egy hivatalból megnyilatkozó riportalany nyelvhasználatában. Még ez a tény sem menti a latin látens-latens szerepvállalásának gyakoriságát, hiszen a magyar megfelelő szavak, nyelvi formák száma és igen tág jelentéstartománya, fogalmi köre lehetőséget ad arra, hogy a legmegfelelőbbet válasszuk ki belőlük. Íme, a bő és tág lehetőség: rejtett, lappangó, leplezett, palástolt, titkolt, elbújtatott, burkolt, rejtőző, megbújó, takargató, titkos, csírájában meglevő, még ki nem fejlődött, létre nem jött stb. Járható és követendő utat mutat ez a szövegrészlet: segítségére siet az átlagolvasónak azzal, hogy a latin eredetű szakszót magyarul is értelmezi: „Körülbelül háromszor annyi nálunk a latens, a rejtett, lappangó válás, mint a hivatalos” (Nők Lapja, 1988. 6. sz.). Sajátos versbeli kulcsszerepet bízott a költő szavunkra ebben a szövegrészletben: „Jöttek az elszánt hazudo- zók, / a látens öngyilkosok" (Fodor András: Diagnózis). A megfelelő társadalmi^ háttér ismeretében felerősödik a latin szó közlő, kifejező ereje, s egyedül magába sűríti a magyar megfelelők jelentésváltozatainak egész körét. Dr. Bakos József hiányzik, akkor egy „hátrébb ül” mindaddig, míg be nem pótolja az elmaradást. Erre egy kedves példa: dolgozatot írattam matematikából. Az egyik kisfiú nem birkózott meg az első csoport feladataival. így hát önként kéredzkedett a másikba. — Ez azt is mutatja, hogy erőteljes a kritikai érzékük ... — Az önismeret, a teljesítmények bírálata — része a közöttünk kialakult viszonynak. — A látott foglalkozásból többé-kevésbé megítélhető, hogy itt jó kezekben van a tehetséggondozás. De vajon sikerül-e a szociális helyzetből adódó esetleges hátrányokat leküzdeniük, hiszen pedagógiai szakirodalom szerint a Zsolnai-módszer egyik alapvető célja ez? — Én ebben mélyen bízom, s eddigi tapasztalataim is ezt erősítik. Visszatérnék arra, amit az elején említettem: a program keretében gyakoroltatjuk a he- lyes viselkedést a hétköznapi szituációkban, a közlekedésben, étkezésnél stb. Arról nem is szólva, hogy beszéd- készségükben is, most. harmadik évre, már látványos a változás. # Manapság gyakran egymásra mutogat a szülő és az iskola. Pedig bűnbakkeresés helyett talán meg kellene próbálkozni az együttműködéssel. Ehhez persze, kölcsönösségre volna szükség. Olaszné beszámolója szerint ez a jó kapcsolat itt már megvalósult. Igaz. azzal kezdődött. hogy még a beiratkozást követően, végiglátogatta annak idején leendő tanítványait családi környezetükben. A szülők folyamatosan nyomon követték, hogy gyermekük éppen hol tart a tanulásban. Erre egyébként módot adnak a rendszeres nyílt napok is. ahová nagy számban jönnek. Társadalmi munkával viszonozzák a figyelmet. A látottak hallottak alapján nem kétséges, hogy ez az eljárás a pedagógustól folyamatos megújulást, az eddigi szokásosnál jóval szélesebb körű tájékozódást és állandó felkészülést követel. A módszer erényeinek, hibáinak értékelése persze, a szakemberek dolga. Az oktatáskutató intézet már készített is ilyen felmérést. Míg ezt nem összegzik, addig lesznek hívei és ellenzői. Heves megyében jelenleg, a nyári továbbképzésnek köszönhetően, egyre többen választják ezt az utat, amely — leszögezhetjük — végre elmozdulás a holtpontról az általános iskolai oktatásban. Jámbor Ildikó A kívülálló számára mindaz, ami a tanórán zajlik, csoda. Feltételezhetnénk: most, hogy beültünk ide, a hátsó padokba — tehát látogatók vannak az órán — Szemléltetés közben (Fotó: Koncz János) Az eljárást részletesen kidolgozták az alsó tagozat négy évfolyama számára, s már megvan a felsős tematika is. Olaszné mindeddig elsősökkel, másodikosokkal foglalkozott. Az idén osztályát már harmadikban is így irányítja .., minden kissé olajozottabban megy. Ahogyan a gyerekek reagálnak a tanító néni kérdéseire. ezt nem lehet gyakorolni. A kisdiákok három csoportban dolgoznak. Egy-egy padsorban ülnek az „együtt haladók”. A kezdet kezdetén. még elsőben, kiderült, kik a gyorsabbak, s kik oldják meg lassabban a feladatokat. Ez a megosztás nem jelent tanulmányi minősítést, hiszen valamennyi mun- . kapcsoportban akadnak jelesek, jók és így tovább. A kis közösségek külön-külön feladatot kapnak. Míg az egyik padsorban írásban nyelvtani feladványokat oldanak meg. a másikban közösen épp egy képet elemeznek. A többiek pedig az osztályterem végében kialakított „házi könyvtárban” katalóguscédulákat bogarásznak, könyvismertetésre készülnek. S ez így megy véges-végig a harmadikosok magyaróráján. Nincs írás, olvasás és nyelvtanóra. Csak beszélt, írott nyelv van, megfejtésre váró mesék, versek, a gyermekek összefüggő, logikus mondatokba formált gondolatai, eljátszott élethelyzetek, s nyolc-kilenc évesektől szokatlan, önálló vélemények: — Szép volt a hanglejtésed, de nem tartottad be a szüneteket a felolvasásnál — mondja komoly értékelésében az egyik kisdiák a felolvasónak. Gyorsan vág az eszük a szóteremtési gyakorlatnál. A példák ezúttal talán a „tévés” Kapcsoltam nyelvi fejtörőihez hasonlítanak, amelyek megoldása egyáltalán nem okoz gondot. Azt hinArtikulációs gyakorlat né az ember, mindez nagyon fárasztó számukra. A fegyelmezéssel nincs baj, hiszen egy pillanatra sem maradnak munka nélkül. Sok a könnyed, képzeletet megmozgató gyakorlat. Megadott szereplőkkel, helyszínekkel saját meséket alkotnak. Igen. az alkotás nagyon fontos ebben a munkában: a felszabadult jó kedv. a derű. Rengeteg eszköz áll rendelkezésükre. A katedrát a tábla előtt egy hosszú, audiovizuális asztal helyettesíti. Az írásvetítő, a magnó és a lemezjátszó nélkülözhetetlen kellékek. A könyvsarokban lexikonok, helyesírási szabályzatok, s a gyerekek legkedvesebb olvasmányai. Minden kéznél van. Mindent lehet és kell is használni. Az óra elején közös versmondást hallottunk beszéd- gyakorlatként, a végén egy dramatizált mesét láthattunk. afféle feloldó, szórakoztató, önbizalomkeltő játékként. * — Higgye el, hogy ez a látszólag felgyorsított óravezetés nem jelent számukra megterhelést — állítja a tanítónő, amikor a foglalkozás után megfogalmazom kételyeimet. — Sőt, mivel az osztályban a testnevelés kivételével valamennyi tárgyat én tanítom. tapasztalom, hogy a többi órán is elvárják ezt a tempót. Tanulmányi előmenetelüket ösztönzi minden téren. Magyarázatként annyit: a három padsorban ülők között körülbelül két-két hét a különbség a tananyaggal való előrehaladásban. Így aztán megesik. ha valamelyik gyerek — Végre egy tanítási forma, amelyben benne van az illem. Engem legelőször ez fogott meg — hangsúlyozza Olasz Miklósné, az Egri 10- es Számú Általános Iskola tanítónője. — Amikor négy évvel ezelőtt válalkoztam arra, hogy elkezdem a NYIK-et, teljes nevén a nyelvi irodalmi kommunikációs nevelési programot alkalmazni, az a megfogalmazás még újonnan csengett. Kommunikáció — ebben a fogalomban benne van az is. hogyan közöljük egymással a mondandónkat. hogyan beszélünk, írunk, olvasunk, milyenek az emberi kapcsolataink. Jóllehet, ez korábban is része volt a nevelésnek, de nem ennyire direkten és értékelhetően. S ráadásul rengeteg segítséget, útmutatást, ötletet kaptunk a programból.. . — Arról beszél, ugye, amit közkeletűen csak Zsolnai- módszernek hívunk? — Isten ments! Maga Zsol- nai József is tiltakozik az elnevezés ellen, hiszen a tankönyveket, segédanyagokat is munkatársaival együtt hozta létre. Ami igaz, az igaz! ők Törökbálinton csodát műveltek. Engem is elbűvölt. ami abban az iskolában zajlik. Olyan nyitották, sokoldalúak az ottaniak. Engem már mindez, a kezdet kezdetén meggyőzött. Olaszné több mint húsz esztendeje van a pályán, tíz éve mostani munkahelyén. Ahogy szavaiból kiderül, a vállalkozó szellem sosem állt távol tőle. 1978-ban két esztendeig dolgozott az új tan- terv szerint. Majd 1980-tól ismét váltott. A „Macis” néven elterjedt olvasástanítás hívévé szegődött négy esztendeig. Kollégáinak is szívesen adta át ebben szerzett tapasztalatait. — Teljes erőbedobással végeztem azt is — emlékezik. — Aztán mégis újba kezdtem. Amikor 1985 nyálán negyedmagammal részt vettem a központi, egyhetes intenzív felkészítésen, az ott elhangzottakat szinte egyik percről a másikra magamba szívtam. Hazatérve aztán itt. az iskolában tartottunk továbbképzést a megyei kollégáknak. Ez azóta is minden évben megismétlődik.
