Népújság, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-14 / 114. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. május 14., szombat 3 HÁRMAN A TIZENKILENCEK OSZTÁLYÁBÓL SZEME MINDIG A VASÚTI PÁLYÁN VOLT Iskola a pártmunkáért Őszinteség, nyíltság — ezt mondták a hallgatók, s örömmel hallgatták az oktatók. Felvetődik egy téma — ami most éppen aktuális —, kinek-klnek megvan a véleménye róla. Aztán jön a vita, az elmélkedés, a gondolatsor, mígnem kialakul a közös álláspont. Tíz hónap minden napján így zajlik ez egy — évente 18—20 fős — pártiskolai kurzuson. Az MSZMP Heves Megyei Bizottságának Oktatási Igazgatóságán a foglalkozásokon nincs tabutéma, nincs kertelés, arról kell szólni és felkészíteni az idősebb és a fiatalabb „padkoptatókat”, hogy ebben az országban mi és miért történik. Az úgynevezett egyéves pártoktatás célja tehát konkrét: a pártnak szüksége van és lesz is a jövőben azokra, akik észérvekkel tudnak kiállni a politikája mellett. Érdekelt a politika .. . Nem tudom, hány pénzügyi előadó mondaná el ezt a mondatot. Mindenesetre Juhász Ágota — a bentlakásos iskola négy nőtagjának egyike — így vélekedett. Szihalmi KISZ-titkárként került az oktatási intézménybe. s a tanulmányi ide. je során vették fel a pártba. Nemcsak a mezőszeme- rei tsz-ben — ahol dolgozik —. hanem itt is sokan jó eredményt kívántak a tanulmányaihoz. — A munkásmozgalom-történet, a politikai gazdaságtan az erősségem. Szeretem a jó beszélgetéseket, s amikor a hétvégeken hazautazom, úgy érzem: érdemes szót váltanom bizonyos kérdésekben a falubeli fiatalokkal. Amint itt végzek, az a célom, hogy legyen utódom a pártiskolán, mert én jól érzem itt magam, ugyanis olyan gazdag információkhoz jutok az élet minden területéről, amelyre korábban nem is gondoltam. i Elvárják az őszinteséget Ritka véletlene a sorsnak, hogy a szihalmi Ágota a tanteremben találkozik ösz- sze nagybátyjával, a mezőkövesdi Juhász Andrással, aki 1979-től irányít egy párt- alapszervezetet a megyei tanácsépítők lakatosüzemében. A főművezető — kissé őszülő hajjal — nem véletlenül ült be a padsorba, hogy részt vegyen a párt egyik leghatékonyabb képzési tanfolyamán. — Két témakör érdekelt rendkívül: az egyik a munkásmozgalom-történet. a másik a pártépítés aktuális kérdései, hiszen magam is párttitkár vagyok, s feladatom a mozgalmi munka élénkítése, a fiatalok megnyerése. Most még a javában vagyunk a tanulmányainknak, de azt már most megtanultam itt, hogy az őszinteség nélkül semmire sem haladunk. Az őszinteség az alapja annak, hogy otthon majd bármilyen kérdésre, a napi élet kihívásaira választ tudjunk adni. S a másik, amit soha nem felejtek el — mert bölcs gondolatnak tartok —, hogy „nem legyőzni kell valakit. hanem meggyőzni...” És ezért a gondolatért már érdemes volt itt eltölteni ennyi időt, s lesz is értelme a hátralevő óráknak is. Már csak azért is, mert — mint mondtam — az őszinteség dominál, nekünk nincsenek tanáraink, hanem beszélgetőpartnereink, barátaink, akikkel mindenről szót lehet váltani. Mit szólt a család ..., ... amikor hazament azzal a hírrel, hogy egy tanulmányi évre elköltözik hazulról, s csak a hétvégeken lát- ják egymást? — Az igazság, hogy meg- hánytuk-vetettük a dolgot, s úgy született a döntés: végezzem el az iskolát. Nehéz szülés volt ez, mert az első gyermekem harmadikos, a második éppen velem együtt kezdte a „sulit” ... No. de azért minden csütörtök ünnepnap, mert hétfőig szabadok vagyunk, még akkor is, ha — mint gyermekeimnek — nekünk is van házi feladatunk az éppen aktuális témából. — Honnan került az egri oktatási központba? — Czudar László vagyok, s gyöngyösi, aki Visontán, a bányaüzemben, termelésirányítóként tevékenykedem. A helyi KISZ-szervezet vezetőségi tagja, szervezőtitkára posztját töltöm be. Csaknem húszán vagyunk, 85 százalékunk párttag, s mint pártbizottsági tag kerültem erre az iskolásra. Megvallom őszintén, annyit tudtam róla, hogy van, az oktatási formáiról, a színvonaláról szinte semmit. A vállalati pártbizottság titkára. Hatvani Feri bácsi világosított fel. hogy mi lesz a teendőm, s hogy mit kell vállalnom. — Lehet, hogy kellemetlen helyzetbe hozom, de milyenek az eddigi vizsgaeredményei? — Könnyű helyzetbe kerültem. mert elmondhatom, hogy minden témazáráskor van vizsgánk, eddig — ha jól számolom, igaz, Ágota, András — hat megmérettetésen estünk túl, s mindegyik jó eredménnyel zárult. — Hát, ehhez bizonyára neki kell feküdniük a könyveknek ... ! — Reggel nyolctól van előadás, osztályfoglalkozás, délután az ajánlott irodalmat tanulmányozzuk a könyvtárból, amely számom, ra meglepően jól ellátott és felszerelt, mint az egész intézmény. Közbeszólnak a többiek: — Minden helyben van: könyvtár, klubszoba, video, városnézés. Megsúgjuk őszintén. hogy időnként ebbe belefér egy kis borkóstolás vagy most éppen egy debreceni. testvérintézeti kirándulás. — Tanulni nem lehet örökké, mégis: mivel telika szabadidejük zöme a már említetteken kívül? — Sok-sok kulturális programra kerül sor itt, ..kötelező" testnevelési óránk van. jókat focizunk például a közgazdasági tornatermében, asztaliteniszezünk, kifulladásig. S van még egy érdekesség: ez alatt a tíz hónap alatt mindenkit megtanítanak úszni . . . ! Nem csak a politikai életben ... — Ez engem meglep, mert nem tudtam róla. így hát. nem kerülhetem ki a kérdést: Ágota, mennyit úszik százon? — Megvallom, ezt most nem tudom megmondani, volt egy kis lustálkodásom, de ígérem, a tanfolyam végén leméretem és aztán kiderül minden ... Mérlegen ai érték Meglepő dolgot hallottam ebben a korszerű intézményben dr. Nagy Sándor .igazgatóhelyettestől. A pártszervezetek zöme — sajnos — csak a létezéséről tud, az üzemek, vállalatok nem szívesen vállalják a beiskolázást, ezt többnyire a párttitkár szorgalmazza. Állítólag sokba kerül nekik, hogy ki kell fizetniük az átlagjövedelmet a hallgatóknak. Csak ennyit, mert a többit a párt vállalja magára, hiszen érdeke, hogy évente 18—20 olyan képzett embert adjon a mozgalomnak, aki valóban képes lesz a megújulás politikáját ismertetni, végezni. Nem mindenhol ismerték fel. hogy nagy lehetőség ez az ismeretbővítés ahhoz. hogy hosszú távon tudjunk gondolkodni együtt és egymással, a jövőnkért. A hallgatókat ebben a tíz hónapban a politikai, munka elméleti és gyakorlati módszereire készítjük fel, például a Bervában, a dohánygyárban, a KAEV-nél, ahol részt vesznek komoly KISZ- és párttaggyűléseken, ahol elsajátíthatják az emberrel való foglalkozás minden csín- ját-bínját. S elvégezve ezt az iskolát, mérlegre ikerül az értéke, hiszen az majd hosz- szú távon és otthon, a munkahelyen. a közéletben csapódik le. — Tanár elvtársi Köszönöm, hogy ,lóghattak" egykét órát a diákjai, akiknek köszönöm az őszinte beszélgetést. Szilvás István SZAKFILMEK - TANÁCSADÁS - ÉKSZERVÁSÁR Országos ásványbörze Második alkalommal rendezik meg Egerben a Megyei Művelődési Központban az országos ásványbörzét május 15-én, vasárnap. Az egész napos program délelőtt 10 órakor kezdődik. A gyűjtőknek vásár- és cserelehetőséget biztosítanak, de az érdeklődőket is számos ismeretterjesztő rendezvénnyel lepik meg. Dr. Takács József, az ELTE ásványtani tanszékének munkatársa segít a hozott kőzetek meghatározásában. A börzén rendeznek „legszebb ásvány” versenyt. A drágakövek bemutatója is ritka színfoltja lesz a programnak, s ékszereket is lehet vásárolni. Egy külön teremben egész nap tudományos és népszerűsítő filmeket vetítenek. Az egri Gárdonyi Géza Könyvesbolt kirakatában már május 6-tól megtekinthetők azok a ritka kövek, amelyek a2 ásványbörze „főszereplői" lesznek. Három évtized mozdonyon A napokban történt. A Putnok—Eger vasútállomások között közlekedő 35 529- es számú személyszállító motorvonat, népszerű nevén „Piroska”, menetrend szerint a reggeli órákban érkezett a megyeszékhelyre. A motorvezető fülkéből komótosan leszálló Bozsik Gyula szemében könny csillant a korai napfényben. Elérzékenyü- lésének magyarázata: ez volt az utolsó szolgálata, nyugállományba vonul. A tihaméri hobbitelkén emlékeztünk vissza közel négy évtizedes vasutas múltjára! A két Bozsik- fiú közül Gyula volt az, akit a Népkert felé haladva, a fűtőiháznál „megcsapott a mozdony füstje". 1950. január 26-án géplakatostanoncnak jelentkezett a fűtőház főnökénél. Javarészt a gőzmozdonyok javításánál segédkezett, majd önállóan szerelt, kazánokat mosott. Szegedi István rábeszélésére mozdonyvezetőnek jelentkezett. Amikor már végigjárta a képzeletbeli létra minden fokát, sikeres vizsgát tett, s 1960 májusában önálló mozdonyvezetővé nyilvánították, az első célállomása Putnok volt, a délutáni személyvonatot vitte Egerből. Az évtizedek során különböző típusú gőzösökkel és Diesel-mozdonyokkal (erre is „jogosítványt” szerzett) megfordult az Eger—Füzesabony—Miskolc, a Füzesabony—-Hatvan és a Füzesabony—Óhatpusz- takócs vonalakon. Annyi kilométert hagyott maga után. hogy néhányszor megkerülhetné a földgolyónkat. Bozsik Gyula arra külön büszke, hogy munkakönyvében csak egy bejegyzés van. Végig hű maradt a vasúthoz. Az embert igencsak igénybe vevő szolgálat mellett társadalmi megbízatásokat is betöltött. A hetvenes években az egri fűtőháznál műhelybizottsági titkár, majd termelés- és bérfelelős pozíciót látott el közmegelégedésre. Példás, balesetmentes munkájáért kétszer kapta meg a Kiváló Dolgozó kitüntetést, és kilencszer részesült vasútigazgatói elismerésben, a vele járó pénzjutalom kíséretében. Az elismerések közül kettőt tömegszerencsétlenség megelőzéséért kapott. — Még ma is jól emlékszem rá. ami 1970. május 17- én 20-59 perckor történt Sáta—Kiskapud szolgálati helyek között egy vasút— közút kereszteződésében — eleveníti fel az esetet Bozsik Gyula. — Egy autóbusz a sínen rekedt. Sikerült „megfognom” a szerelvényt, néhány méterre álltam meg tőle. Harminchét bányász tartózkodott a buszon. Királd- nál is előfordult egy hasonló esetem, amit szintén a figyelmetlen buszvezető követett el, itt több mint húsz kisdiák szorongott a kocsiban. Fékeztem, sértetlenek maradtak. Jó érzés volt hallani azt is. hogy a már nyugdíjas masiniszta milyen szeretettel beszélt korábbi főnökeiről, többek között Suhajda Józsefről. Fekete Imréről és Bán Lászlóról, akiktől sokat tanulhatott, mint mondta. embert faragtak belőle. Ö is igyekszik becsületes embereknek nevelni gyermekeit. A felesége követte öt. vasutas lett. A füzesabonyi vontatási főnökségen dolgozik, mint bérszámfejtő. Néha kilátogat az állomásra, szót váltania régi kollégákkal. De idejének java részét már a kertben tölti, neki ez az igazi kikapcsolódás, a négy évtizedes munka utáni pihenő. A napokban örömmel vette tudomásul, 'hogy meghívják a közelgő vasutasnapi ünnepségre, örül, hogy nem feledkeznek meg róla. (szigetváry) VÉGET ÉRT AZ OMKER EXPO ’88 KIÁLLÍTÁS Sikert arattak a Finommechanika termékei A tegnapi napon fejeződött be Budapésten, a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen megrendezett — három napig tartó — kiállítás. amelyen orvosi műszereket, illetőleg készülékeket mutattak be az érdeklődőknek. összesen 140. zömmel külföldi cég mellett felvonultatta legújabb termékeit a Heves Megyei Finommechanikai Vállalat is. Gyártmányai közül különösen nagy sikert aratott a szülőágy, a formatervezett, új orvosi műszerszekrény, s legalább ilyen érdeklődés kísérte a traumatológiában használatos csontsebészeti csavarokat és lemezeket. A PÁRTÉRTEKEZLET KÜLDÖTTE Nem csak az erdész szerepében Nehéz elérni az irodájában. Doros István szilvásváradi kerületvezető erdész ugyanis inkább a területét járja. Jobb híján hát a szolgálat után s a lakásán próbálok ráakadni. Még így is várnom kell rá. Mert — magyarázza a felesége — éppen az imént szólította a pihenőidőben is valami váratlan feladat. Derűs arcán — hogy visz- szatér, benyit az ajtón — nyoma sincs a neheztelésnek, amiért „műszak” után sem hagyják nyugton, családja körében. Elárulja a tekintete, s mondja is, hogy roppant szereti a szakmáját, hivatásának szinte a rabja'. Szívesen hagyja el az íróasztalát s tartózkodik a szabadban. Nem túlságosad örül, ha értekezletekre hívják a négy fal közé. Amiből mégis mostanában valahogy különösen kijutott. Számára is egymást érték a különféle tanácskozások. Mivel nemcsak gazdasági vezető, hanem egy sor társadalmi tisztségnek is viselője, fő tennivalóin kívül elég sok más megbízása van. A Mátra—Nyugat-bükki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság öt kerületének egyike az „övé”, a nagyobbak közé tartozó 2700 hektáros körzet puszta bejárása sem lenne neki kevés. Valójában azonban a művelés, az erdőfelújítás és -telepítés irányítása, a munkahelyek ellenőrzése, a kitermelt fa kezelésének, szállításának, értékesítésének a szervezése, a hivatalokkal való együttműködés a dolga. Ugyanakkor, a gépjavítók, a mezőgazdasági üzemben, illetve az erdészetben dolgozók 44 tagú párt- alapszervezetének titkára, at erdőgazdaság pártbizottságának tagja. A helytállását itt is, ott is egyformán számon kérik, s bizony nem könnyű megfelelnie a várakozásnak. Mégsem bánja, hogy ide kívánkozott, itt tölti napjait. Úgy érzi: minden fáradságáért kárpótolja a csodálatos környezet, amely — sport- vadászattal is foglalkozó, egyébként postamester édesapja mellett — már gyermekkorában megragadta, magához láncolta. S újra meg újra megelégedéssel töltik el a pártmunka eredményei is. Mert — beszéli — nem kevés, hogy a három, úgyszólván merőben más terület kommunistáit sikerrel lehetett formálni a közös szemléletre, az egységes gondolkodásra, s így a gazdaság mindennapi munkájában a korábbinál sokkal jobban számíthat Szilvásváradra is. A kerületvezető erdészt tisztelik, megbecsülik az igyekezetéért, eredményeiért. Egyfajta elismerése az is, hogy nemrégiben küldöttnek választották a közelgő országos pártértekezletre. — Az erdő- és fafeldolgozó gazdaság aranygyűrűs törzsgárdistája, az egykori ukrajnai erdész dédunokája, vajon, hogyan készül Budapestre? — kérdem tőle. — Ügy vélem, izgalmas, érdekes lesz, s minden bizonnyal feledhetetlen is ez az eszmecsere. Érdeklődéssel várom, készülök rá. Szívesen szólnék is. Egyrészt például a művezetőkre próbálnám irányítani a figyelmet, arra emlékeztetnék, hogy az any- nyira várt kibontakozást mennyire lehetne segíteni erről a szintről is, ha az eddiginél komolyabban számolnának ezekkel az emberekkel, jobban építenének rájuk közös programunkban. Másrészt a környezetvédelem tennivalóit sürgetném. Sok az elodázhatatlan feladat, s a megoldásuknál minden turista nagyobb felelősségét is kérném. A nemzeti park és az erdőgazdaság kapcsolatainak javításánál, erősítésénél feltétlenül javasolnám, hogy egyik oldalról sem az ellenlábast, a kerékkötőt lássák a másikban, hanem mindig csak a közös ügyet tekintsék. Hatóságosdi helyett a partnert igyekezzenek megtalálni, hiszen szegről-végről egy a szakma. S ilyenformán akár általános is lehet a sajátos példa: innen és onnan is ne azt lássák, ami elválaszt, hanem ami összetart. Mert igazából így jutunk előbbre. Gyóni Gyula
