Népújság, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-11 / 85. szám
4, NÉPÚJSÁG, 1988, április 11., hétfő Egy hét... A KÉPERNYŐ ELŐTT Szegényes választék Részlet az Egy angyal a Földön című, NSZK—francia filmből Sovány választék, osztályon aluli kínálat. Ekként minősíthetjük az elmúlt időszak kínálatát, hozzátéve azt. hogy az efféle műsor- összeállítás visszatérés a korábbi, az igen sokszor ostorozott gyakorlathoz. Ráadásul — ez se új vonás — hangsúlyozott szerepet kapnak a jelzett, s a diszkréten eltitkolt ismétlések. Kedden rajtolt a Mindenki tanköteles, ez. a bántóan sablonos című csehszlovák sorozat, amely a pedagógussors körvonalazására vállalkozott. Szép küldetés, de az első blokk mindebből semmit sem teljesített, hiszen a közhelyszerű fordulatokhoz legfeljebb a veretes unalmat társította. Mindössze abban bizakodunk, hogy a következő részek ennél a szintnél csak jobbat hozhatnak. Annál is inkább, mert rosszabbat, gyengébbet még a leginkább borúlátók sem képzelhetnek el. Ehhez viszonyítva a remekműnek aligha számító Szomszédok 25. fejezete valóságos felüdülést hozott, holott ez a produkciócska sem bővelkedett magvas erényekben. A nagyszerű Radványi Géza is igazolta: Homérosz is szundikál, sőt horkol néha, hiszen az általa rendezett, Egy angyal a Földön semmiféle alkotói erényről nem vallott. Szemernyi újat nem adott a Bókay János munkájából készített tévéjáték, a Ragaszkodom a szerelemhez. A szituációk egyhangúságát csupán Darvas Iván hagyományosan árnyalt alakítása enyhítette valamelyest. Pénteken este találkozhattunk Hernádi Gyulával is, aki szülőföldjeit mutatta be. A lírai hangvételű visszapillantás értékét néhány vaskos tartalmi baki tépázta meg. Jancsó Miklóssal együtt keseregtek amiatt, hogy a közönség elfordult filmjeiktől. Sajnos eszükbe sem jutott, hogy ez törvényszerű, hiszen ráksejtként szaporodó manírjaikat már nem lehetett elviselni, s arra sem döbbentek rá, hogy közben felnőttek — szerencsére! — azok a félreérthetetlen tehetségek. akik tisztelik, becsülik a nézőket, s épp ezért nekik is dolgoznak. Kár volt utalni a kecskeméti színházi csődre, amelyben Gyurkó Lászlóval együtt „ludasak". Ebben az esetben mentegetőzni, az ártatlanság szárnyait suhogtatni, enyhén szólva. túlzás. Szimpatikusabb lett volna az önkritikus mérlegelés, de hát erre hiába számítottunk, pedig most ez illik. Nem csak a kultúra régióiban ... Pécsi István Egerről — kétféleképpen Harmadik adásával jelentkezett az egri közösségi televízió. Nem véletlen, hogy műsoruk előtt szerepel a „kísérleti” jelző is, mivel szárnypróbálgató programok ezek. Eddig mindegyik produkció más és más volt. Nemcsak azért, mivel az élet is más és mást hoz, meg kell találni az évszaknak, az eseményeknek legjobban megfelelő színeket, hanem azért is, mivel szerkezetében különbözőt nyújtottak a munkatársak. Jónás Zoltán szerkesztő nem óvakodott attól, hogy újítson: most például két tömbből alkotta meg az adást. Az első felében a fiataloké volt a szó. azé a rétegé. amely negyven százalékát teszi ki a település lakóinak. Az ötlet jó volt, csak sajnos némileg közhelyesen közelítettek a témához: olyan kiindulással, hogy a fiatalokról saját kortársaik tudnak a legtöbbet elmondani. Ezért a riporterek, a műsorvezetők is az ifjabbak közül kerültek ki, s nem volt elég tapasztalatuk ahhoz, hogy a jelenségtől eljussanak a lényegig, s a tinédzserek amatőr művészkedésén, szórakozásán, tanulásán túl, valami lényegeset közvetítsenek erről a korosztályról, mert miben is különböznek a megelőzőek- től, mi az. ami foglalkoztatja őket, ami bennük érik több-e vagy kevesebb más nemzedékek belső értékeinél? Ezekre a kérdésekre nemigen kaptunk választ, inkább valami „fiataloskodás" alakult ki, a hangvételben próbálták pótolni az elmulasztottakat. A két rész között a kiskerttulajdonosok számára is elhangzott néhány praktikus tanács, talán több is, mint amit az egyszerű tévénéző követni tud. Annál érdekesebb volt a márciusi városi tanácsülésről szóló tudósítás. Nem kevesebbről esett itt szó. mint a költségvetésről, s a nagy ellenállást kiváltott, nem kis port felvert teho eltörléséről. Itt kiderülhetett, hogy milyen kemény viták kereszttüzében születnek meg a testületi döntések. Bár először némileg soknak tűnt az ennek szentelt adásidő, végül is nem lenne rossz, hogy ezeket a tanácskozásokat — akár külön szolgáltatásként — közvetítse a közösségi televízió. Végül .is kellenek ezek a próbálkozások, az újbóli nekifutások. De jó lenne az is. hogy minden értékeset megőriznének. s végül a legki- próbáltabb, legsikeresebb kísérletekből állna össze a műsor végleges szerkezete. Gábor László MŰVÉSZETTEL - A MÜVESEÁLLOMÁSÉRT Dallamok — elmélkedések A jótékonyság — szeretném inkább mondani, a szeretet — jegyében fogtak ösz- sze az egri művészek, hogy egy, az év végéig tartó koncertsorozattal, a műsorok anyagi hasznával hozzájáruljanak a Heves megyei műveseállomás létesítésének költségeihez. Az első hangversenyt, a székesegyházban Kiss Kálmán orgonaművész adta. Előbb talán arról. aki netán nem ismerné a megyeszékhelyen ezt a csendes, lassú járású kedves öreg- urat, akit korábban igenis meg-doktoruraztak, mert a titulus tanult mestersége szerint, jogász ő, kijárt ne ki. Az idegenforgalom vendégei talán többször és olykor megértőbben is hallgatják az ő orgonajátékát, improvizációit mint a „földiek”. akik között mindig is hűséggel ragaszkodott ehhez a városhoz. Itt élte gyermekkorát, itt kapott a keze alá. még rövidnadrá- gos korában egy jól hangzó orgonát a ciszterciek templomában, hogy a diákmisék végén — és ha csak alkalom adódott — felzú- gassa a kimenetelkor mindazt. ami abban a hangszerben erő és zúgnivaló található akadt. Akkor, kórós padlástársaiként azt hittük. hogy egy nagyra hivatott zenészsors indult el vele, mert ő akkor már mindent. a tehetség rendje szerint, vagy csaknem mindent tudott a zenéről. Azt tudniillik. hogy annak meg kellene születnie. Mindenáron. Igenám! De mi itt éltünk ákkor. ebben a Közép-Eu- rópában és itt minden, mindig olyan bonyolultan alakult. hogy Kiss Kálmán jogi doktorrá lett; a zenei fejlődés elmaradt? Már mint a szakmai. Nem vált zeneszerzővé. Gondolatait, érzéseit nem őrzik jól olvasható partitúrák. Talán jobb is. Lehet, hogy felnőtt idejére középszerűvé zsugorították volna teremtési indulatait a megpróbáló szakaszok, hiszen még csaknem lőtá- volon belül látszanak azok az évek, amikor nem azt írták, zenélték, dalolták a szépészet, a kalokagathia mesterei, amit szerettek volna. így meg, itt van. él köztünk egy, a zenében és a zenéhez vitathatalan mester. Ha azt írom. hogy ugyanolyan lelkesedéssel, hanqszínnel, az árnyalatoknak ugyanazokkal a fe'tornyosodásaival ringatja meg gondolatait előttünk, mint csaknem hatvan esztendővel ezelőtt, talán túlzásba esnék; de a hang ugyanaz. A nubertás nagy élménye lehetett számára az orgoná- lás. Ahogy belenőtt abba a hivatásba, amit mi. utólag a hangok által kifejezett szabad elmélkedésnek nevezhetnénk. Adva van egy tér, egy hangszer, a képzelet, az ötletek sora, az érzelmek, amelyek külső formát kaphatnak. És mi olykor megmosolyogtuk az akkori gyermekbarát szertelenségét, ma tudjuk, hogy ez az ösztönösen feltoluló muzsika ez a néha romantikusnak is tűnő vadság feltárja gazdája benső világát. Miközben most is, amikor rögtönzéseivel, a liturgiái ünnepkör rendjét járja körül. észre kell vennünk, hogy egy európai szemlélet kitéphetetlen gyökereivel kapaszkodik a hazai talajba. S amíg a dallamok váltják egymást, nincs technikai nehézség, nincs megtorpanás; egy cégjelzés nélküli mester úgy vall a halálról, s vele együtt az életről, hogy a legalsóbb regiszterrel lemegy az embert kísértő kínok és veszélyek odváig. megtalálni azt a kijutást ígérő alagutat, ahol még a fényt felderítheti « szellem. Mindezt azért kell most, és itt elmondanunk, mert még nem késő ezeket az elmélkedéseket, vibrálásokat, akár magnószalaggal is. visszatartani a megsemmisüléstől. Az ihletett oilla- natoknak annyira híjával vagyunk a zenét ma többször íriák zajnak, sikernek, mint megrendítő gyónásnak, úgy. hogy ezért is, ezeket az utánozhatatlan ..szellemi elakadásokat" közkinccsé kellene és lehetne tenni. Örömünk oka tehát ismét — a felismerés. Az értékrend Kiss Kálmán esetében töretlen Nem helyre állt, van. mart ezt a szellemi fiatalságot nem lehet színészi pózokkal, megtévesztő ötletekkel helyettesíteni. Értő baráti keretet, nyújtott ennek a lelki megnyilvánulásnak Ocskay György karnagy és az Agria Vegyes Kar. Stílszerűen Vivaldi. Josquin de Prés Lotti és természetesen Bach számaiból válogatták össze a „zenei kiegészítést.” Urbán Péter adta a vokális program orgonakíséretét. Farkas András JÓZSEF ATTILA alkalmi vers a szocializmus állásáról Ignotusnak 1. Fák közt, virág közt ülök egy pádon. Kotyogok, mint elhagyott csolnak, sok lágy levegő locsolgat — a szabadság nagy csendjét hallgatom. S valami furcsa módon nyitott szemmel érzem, hogy testként folytatódom a külső világban — nem a fűben, a fákban, hanem az egészben. 2. Ahogy fölvetem boldog szememet, mind följebb oszlanak az egek s egyszerre elém suhannak itt gólyákként lengő szavaid, te hamvadthajú öreg. És mint a tájon — mosolygok rajtad. 3. Nem érzem én, csak értem aggodalmad. S azért tolom ei a csendet, hogy belásd, öreg vagy és nem az elmúlást siratod, mint helyedben én siratnám, hanem a munkát, a fölszabadulást, magát az emberi alkotást, a láthatatlant, mert rátipornak hitvány és látható hatalmak. 4. Ha beomlanak a bányát vázazó oszlopok, a kincset azért a tárnák őrzik és az lobog. És mindig újra nyitnák a bányászok az aknát, amíg szívük dobog. 5. A dolgos test s az alkotó szellem, mondd, hogy törhetne egymás ellen? Az elme, ha megért, megbékül, de nem nyughatik a szív nélkül. S az indulat múló görcsökbe vész, ha föl nem oldja eleve az ész. Azt hiszem, fáj sok fölgyúlt éved és azért a szerető tévedés. S jobb is volna, ha most elnézed velem, hogy köt hálót szellő faleveleken. 6. Már karcsú idomaira pongyolát ölt a lég. Az alkony a felhőn fésű ... ülünk együtt, mint kedves és fia... A fűben gyepként sarjad a sötét. A homály pamutlombjai ingnak. S mi várjuk, hogy mikor lesz látható reszketésű bennünk az első csillag. VASZIL SZOTIROV: Szokjunk le a dohányzásról Egy csésze feketekávé mellett üldögélek a kolléganőmmel, aki egyszer csak váratlanul a szemem közé néz: — Miért nem szoksz le a dohányzásról? Nem is olyan nehéz. Ismerek egy háromnapos terápiát. Éppen most próbálta ki a férjem, és meg kell mondanom, az eredmény minden várakozást felülmúlt. — Miben áll ez a terápia? — kérdeztem illendőségből. — Egy világszerte ismert orvosprofesszor találta ki. Hogy is hívják?... Kotorászni kezdett a táskájában, és elővett egy gyűrött újságkivágást. — Itt van ni! — ragyogott fel az arca, és hangosan olvasni kezdte: — Első nap — hajnalban kell kelni, és lehetőleg arra törekedjünk, .hogy elfoglaljuk valamivel a kezünket. Mivel vizes kézzel nemigen lehet rágyújtani, legjobb, ha pancsolunk egyet a lavórban. A javallat szerint azonban le kell kötnünk valamivel a kezünket, ezért tanácsos fehérneműt, inget, zoknit tenni a lavórba... Ha már kicsavartuk és kiteregettük a mosnivalót, keményebb fizikai munka után kell nézni. Például: jöhet a padlófényezés. Száz négyzet- méter felvikszelése az első időkben tökéletesen elegendő arra, hogy a szervezet megszabaduljon a lerakodott nikotin egy részétől. A kolléganőm ivott egy korty kávét, és folytatta a csábítóan hangzó felolvasást: — A második napot is kezdjük vizes kézzel. Mivel mosnivaló már nemigen akad a lakásban, legokosabb, ha hozzálátunk a mosogatáshoz. A megerőltetőbb fizikai munkát pedig remekül szolgálja a szőnyegek, ruhák, pokrócok, matracok kiporolása . . . — Minden világos. De mit kell tenni a harmadik napon? — Megint csak a vízzel kezdjük — mosolygott hamiskásan a kolléganőm. — Ismét elő lehet venni a lavórt, de fehérnemű helyett ezúttal egy rongyot vagy szarvasbőrt tegyünk bele. öt-hat dupla ablak is megteszi a magáét. A keményebb fizikai munkát illetően a gyógyulni vágyók szabadon választhatnak, feltéve, ha megvan bennük az erős akarat. És ekkor jön el a szervezet teljes nikotinmentesítésének ideje. Ennyi az egész. — Érdekes, fölöttébb érdekes — krákogtam. — No és a férjed leszokott a dohányzásról? — Nem — mosolygott hamiskásan a kolléganőm. — Viszont ragyog az egész lakás. Képzeld csak el, három nap — és sehol egy porszem! — Nem értem, mi örömet találsz ebben a terápiában, ha a férjed végül mégsem szokott le a dohányzásról? — kérdeztem csodálkozva. — Én ennek ellenére bízom benne — válaszolta el- érzékenyülve. — Hiszek az ő vasakaratában. Szerttül meg vagyok győződve, hogy egy hónap múlva ismét nekidu- rálja magát.. . (Bolgárból fordította: Adamecz Kálmán)
