Népújság, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-05 / 80. szám
1988. április S, kedd GAZDASÁGI TÁRSADALOM 3. Elméletünket gazdagító viták Napjainkban kiváltképpen igazolódik annak a megállapításnak az érvényessége, amely szerint a marxizmus elmélete nem lezárt rendszer, hanem szüntelenül változik, gazdagodik. Oka ennek egyrészt a valóság, a társadalmi élet fejlődése - mely állandóan új, megválaszolásra és elemzésre váró kérdéseket vet fel -, másrészt pedig ismereteink, a világról szerzett tudásunk folytonos gyarapodása. Elméletünk fejlesztése, a túlhaladott vagy tévesnek bizonyuló tételek kiiktatása, és új gondolatok beépítése vitákban történik. Természetes — az ellenkezője lenne természetellenes — , hogy azonos elvi alapállásból is lehet eltérő következtetésekhez jutni. A különféle, nemegyszer ellentétes vélemények vitákban ütköznek, csiszolódnak, s ennek eredményeként alakult ki azután az a közös álláspont, amely — ha a gyakorlat próbáján igazolódik — tartósan beépül az elmélet szövedékébe. A polémia lehet éles is — ha betartják a vitakultúra szabályait, ha az érvelést nem a ”cimkék” osztogatása helyettesíti, akkor ebben semmi rendellenes nincs. Rendellenes az volt, amikor „felsőbb hely“ megfellebbezhetetlen kinyilatkoztatása lépett az érvek és ellenérvek összecsapásának helyébe, s aki nem hajtott fejet, az kiiktatódott az elmélet művelőinek sorából. Jelenleg, amikor a szocialista fejlődésnek világméretekben új szakaszához érkeztünk ( bár, tegyük mindjárt hozzá, ennek a helyzetnek az értelmezése maga is a vitatémák egyike), különösképpen megszaporodtak az újonnan vagy ismételten felvetődő ideológiai kérdések, a megvitatásra érett témák. Ez a bizonytalanság érzetét is keltheti, úgy tűnhet, egyszerre minden elméleti tétel vitathatóvá és vitatottá vált, eltűnőben vannak a szilárd kapaszkodók. Ám mindez — ahogyan a polémiák eredményei mindinkább kikristályosodnak — remélhetően egyre több bizonyossághoz fog vezetni, megerősíti elméletünk alapjait. Számos probléma vetődik fel — és számos, részben egymással ellentétes válasz formálódik — a szocialista demokrácia, a politikai rendszer kérdéskörében. Az egyik ilyen a pluralizmus értelmezése. Korábban elvetettük a pluralizmus lehetőségét politikai rendszerünkben. Újabban viszont kezd polgárjogot nyerni egy olyan álláspont, amely szerint az érdekek és ideológiák sokrétűsége mellett a politikai intézményrendszerben, a hatalom gyakorlásában is érvényesül — érvényesülhet, érvényesítendő — egyfajta szocialista pluralizmus. A politikatudomány művelői körében vita tárgya, hogy miként érinti mindez a párt vezető szerepének érvényesítési módját, milyen intézményiszervezeti feltételek szükségesek az érdekek pontos kifejeződéséhez, hogy jelenhet meg a politikai tagoltság az intézményrendszerben, a nyilvánosságban. Aligha kell hosz- szabban bizonygatni, hogy mindezek tisztázása nemcsak a teória számára fontos, hanem politikai gyakorlatunkat is közvetelenül érinti. Mint ahogy szorosan összefügg a gyakorlattal az az elvi kérdés is, hogy milyen az önkormányzati-önigazgatási elemek kibontakozásának tendenciája, s miként érinti ez az állam, a központosított hatalmi struktúrra működését. A mostanában divatossá vált kérdésfeltevésben — felülről vagy alulról „építkezzen“ — e társadalmunk, illetve a kettő egyidejű érvényesülése-e a célszerű — voltaképpen nagyon lényeges eszmei-politikai tartalmú probléma rejlik. Meglehetősen szembenálló, olykor végletes vélemények fogalmazódnak meg ebben a vitában, de felsejlenek egy — a gyakorlat által hasznosítható — szilárd és előremutató elvi megközelítés körvonalai is. Nem választható el ettől a témakörtől a politika szerepének, a társadalom más szféráihoz való viszonyának — úgyszintén hevesen vitatott — kérdése. Milyen mélységig és milyen módon vegyenek részt a politika a különböző szférák folyamatainak alakításában? — ilyen és hasonló kérdések körül folyik a vita. Kapcsolódik ez a gazdaság kardinális kérdéseinek elemzéséhez, amelyek ma érthetően a figyelem előterében állnak. A közgazdaságtan művelői körében vitát kiváltó témák sokasága mögött továbbra is meghúzódik az a — több mint három évtizede újra és újra előbukkanó — teoretikus s egyben praktikus kérdés, hogy mi a szocializmusban az árutermelés helye, s mi jellemzi a tervszerűség és a piac viszonyát. Az áru- és pénzviszonyok fontosságát ma nálunk jóformán senki sem kérdőjelezi meg, de ezek súlya, meghatározó volta, az egyes társadalmi szférákban betöltött szerepének mértéke körül sok még a tisztázandó. Újonnan — bár nem első ízben — kerül most a polémiák középpontjába a tulajdon- viszonyok kérdése. Különösen az állami tulajdon szerepe, jellege, az itt dolgozók hosszú távú érdekeltségének lehetősége vált — a gyakorlat tapasztalataitól nem elválaszt- hatóan — heves viták tárgyává. Felmerülnek kérdések a különböző tulajdonformák perspektívájával, egymás iránti viszonyával kapcsolatban is. A közvéleményt, a politikai szervezeteket és a tudományos műhelyeket egyaránt foglalkoztatja a kismagántu- lajdon helye. Társadalmunk átmeneti jellegéből adódóan van-e létjogosultsága, illetve tartósan beépülhet-e a szocialista gazdaság viszonyai közé í amely ez esetben egyfajta ’'vegyestulajdonú” gazdaságnak tekintendő ), melyek a gazdaságilag ésszerű és társadalmilag elfogadható méretei (mind az egyes vállalkozásoknak, mind a magánszektor egészének? ) Az említett és a nagyszámú egyéb kérdés némelyikében már formálódik a konszenzus, kirajzolódnak az elméletileg megalapozottnak tekinthető álláspont körvonalai. Másokban a közeledés jelei nemigen tapasztalhatók, egyes témákban pedig várhatóan még csak ezután csap majd magasba a vita lángja. Ugyanakkor mind jobbak a lehetőségek a más országokban dolgozó marxista ideoloógusokkal, kutatókkal folytatott eszmecserére, tudományos eredményeik hasznosítására. A gyakorlati élet — a legfőbb „döntőbíró“ — segítségével fly módon remélhetően kiformálódnak azok a szilárd gondolati pillérek, amelyekre ideológiánkat, ennek révén politikai gyakorlatunkat építhetjük. Gy. L. Tizenhat cég, 282 millió forint Ipari szövetkezeteink — külföldi piacokon Ügy hiszem, mindenki előtt ismeretes az a tény, hogy az ipari szövetkezetek igencsak fontos szerepet töltenek be országunk s — természetesen — megyénk gazdasági életében. Ám e cégek egy része már nem csupán a honi piacokon jeleskedik, hanem a külföldieken is. Mi a helyzet ez utóbbi területen szükebb hazánkban? Erről kérdeztük a Heves Megyei Ipari Szövetkezetek Szövetségének (KISZÖV) három vezetőjét: dr. Holló Béla elnököt, Freytag Lászlót, a termelési és műszaki, illetőleg Marosi Istvánt, a közgazdasági és pénzügyi osztály vezetőjét. H. B.: — Nos, szövetségünkhöz összességében negyvenkét szövetkezet tartozik. Ebből tizennégy hagyományos, huszonnyolc pedig kisz- szövetkezeti formában mükö- dik./fz egységek közül 1987- ben tizenhatan szállítottak különféle cikkeket más államokba. F. L.: — A tavalyi esztendőben teljesített kivitel összértéke mintegy 282 millió forint. Ebből 149 millió volt a rubel elszámolású export. A többi 133 milliót viszont a tőkés piacokról „kasszírozták be“. Ez utóbbi szám egyébiránt 1986- hoz képest 43,3 százalékos növekedést jelent. S mindehhez hadd említsek még egykét adatot. Megyénkben a szövetséghez tartozó szövetkezeti ipar nettó árbevétele az elmúlt évben 2 milliárd 766 millió forintot tett ki. Az exportra kerülő termékek több mint 76 százalékát a könnyűipari szférában állították elő. Ez pénzben kifejezve 211,7 millióra rúg. M. I.: — A szocialista országok közül a legjelentősebb partnernek a Szovjetunió, az NDK és Csehszlovákia számít, mig a másik relációból az NSZK, Ausztria, Svédország, Anglia, továbbá a Közel-Kelet. Feltétlenül öröm, hogy az áruk minősége miatt nem kellettszégyenkezni. A határidők betartása már bajosabb volt, ám ez nem az egyes egységek „bűne“. — Óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy a szövetkezeteknek miért csak jóval kevesebb, mint a fele képes határainkon túl is érvényesülni... F. L.: — Ez kicsit leegyszerűsítése a dolognak, ugyanis tudni kell, hogy a gépipari ágazatban munkálkodók zömmel háttéripari tevékenye séget végeznek. Az általuk gyártott cikkek „beépülnek“ olyan — más gyárak, üzemek, stb. készítette — termékekbe is, amelyek külföldön találnak vevőre. S jelentős azoknak az alkatrészeknek a létrehozása is, amelyek importot helyettesítenek. Az építőipar pedig — jellegénél fogva -*- nem sokat produkálhat e témakörben. H. B.: — Az említett tizenhat kollektíva persze nem egyenlő arányban részesedett a sikerből. A legkiemelkedőbb teljesítményt az Egri Ruhaipari, a hatvani háziipari, a Mátra Ruhaipari, a Hevesi Népművészeti és Háziipari, valamint a gyöngyösi Mátra- vidéki Építő- és Szakipari Szövetkezet nyújtotta, ők öten a már említett 282 millióból mintegy 250 millióval részesedtek. Eredményességük sok mindenre vezethető vissza, így arra, hogy termékskálájuk szinte két évenként megváltozik, méghozzá az igényeknek megfelelően. Enélkül ugyanis aligha érvénysülhetnének. — Ha már itt tartunk... Miben kellene előrelépniük a többieknek? F. L.: — Sok helyütt jellemző még bizonyos műszaki elmaradottság, ami negatívan befolyásolja az exportot is. Kivételek persze vannak, így például az az öt egység, amelyről fentebb már szóltunk. A jelenlegi műszaki- technikai színvonal mellett még azt is állíthatjuk, hogy az eredmények dicséretesek. Hisszük, hogy az 1986-os esztendőben megvalósított gépi beruházások a közeljövőben kamatoznak majd. M. I.: — Az elmondottakat bizonyítja, hogy tavaly például egyetlen licence-vá- sárlás sem történt. A lízinget is csupán az elmúlt két esztendőben vették nagyobb arányban igénybe. A lemaradást emellett magyarázhatjuk a korszerűtlenebb termékszerkezettel is. S ott van még az emberi tényező... A szakképzett munkásgárda ugyan rendelkezésre áll, ám műszaki középvezetőkből a kelleténél kevesebb van. S az sem mindegy, hogy milyen szemlélet alapján ténykednek a különféle helyeken. Befogadják-e az újat, mernek-e kockázatot vállalni? Úgy vélem, e téren is van mit tenni... F. L.: — Ugyanakkor vannak még egyéb hátráltató je-lenségek is, jóllehet, ezekről nem ők tehetnek. így utalhatnék az alapanyag-ellátás akadozására. Sokszor „csak“ a kért időre nem érkeznek meg a szükséges „kellékek“, máskor pedig azok minőségével is gondok vannak. — Önök, mármint a Kiszöv, tudják-e valamiképpen ösztönözni a fejlesztéseket? H. B.: — Természetesen, méghozzá a hitelek révén. így a szövetség közös fejlesztési alapjából. Ehhez hozzájárul még mint lehetőség az OKISZ-nál kezelt közös fejlesztési alap is. Ebből részesedhetnek azok az egységek, amelyeknek beruházásai a nem rubel elszámolású kivitelt segítik elő. A mi ilyen alapunkból tavaly 32 milliót folyósítottunk, az idei terv 33 milliót jelez. Ez utóbbit szinte teljes egészében gépek vásárlására fordítják az érintettek, s ez szerencsés dolog, vagyis immár tanúi lehetünk kedvező változásoknak is. — Ha prognosztizálniuk kellene, vajon mit mondanának: az export értéke emelkedik-e majd az idén? F. L.: — Remélem, hogy a 300 millió forintot elérjük majd. Mindezt arra alapozom, hogy mostanság a belföldi piac eléggé beszűkült. Ha tehát a meglévő kapacitásokat ki akarják használni, akkor másfelé is „ tapogatózni“ kell. S bizhatunk az ösztönzők pozitív hatásában is. H.B.: — S talán azt is megkockáztathatom, hgoy az exportra dolgozók — ma még meglehetősen kicsiny — ’’tábora” ez évben növekedni fog. Az ez irányú törekvéseket ugyanis napról-napra egyre erőteljesebben tapasztalni... Sárhegyi István Karbantartás, nagyjavítás a Selypi Cukorgyárban A Mátravidéki Cukorgyárak Selypi Cukorgyárában a 97. kampányra készülnek. A karbantartás, nagyjavítási munkálatokban több mint 400 dolgozó vesz részt. Az időszerű feladatokra 58 millió forintot fordítanak: kicserélik az elkopott forgó, mozgó alkatrészeket, tovább bővítik a technológiai irányító és szabályzó rendszer automatizálását. Szeptember közepén, amikor az első cukorrépa szállítmányt fogadják a műszaki berendezések már startra kész állapotban lesznek. Hemek István, műszaki vezető, Viszló Gyula termelési osztályvezető, Szeghalmy Péter műszerész a cukorrépa nyersoldali feldolgozás programját készítik a Siemens számítógéppel Énisz Mihály, Fekete Lajos a kazánt falazzák A nagyjavításhoz alkatrész készül a forgácsoló műhelyben A Bánki Donát” szocialista brigád végzi a gőzturbina felújítását (Fotó: Szabó Sándor)
