Népújság, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-30 / 102. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. április 30., szombat 7. MŰVÉSZET — KÖZMŰVELŐDÉS A századunk folytatódik — Beszélgetés Bokor Péterrel — „Koronatanács a Várban” című epizód. Középen Bokor Péter rendező és Molnár Miklós operatőr. Az asztalnál ül Raksányi Gellért színművész. Bemutató a szolnoki színházban A Szolnoki Szigligeti Színház április 21-én mutatta be Goldoni: A hazug című vígjátékát, Fodor Tamás rendezésében. (MTI FOTÓ - Ilovszky Béla) Mindennapi nyelvünk Egy idegen eredetű szócsalád életútjának tanulságairól Népszerűségben felvette a versenyt a Klinika-sorozattal, s ez már csak azért is könnyen ösz- szehasonlítható volt, mert míg a másikat kedd esténként, ezt — a Századunk című sorozatot — szerdán, főműsoridőben sugározta a televízió. S noha ez sokkal kevésbé vidám eseményekről szólt mint amaz — érdekességben, mi több: kalandosságban aligha maradt el tőle. A legnagyobb különbség: a Századunk csupa megtörtént eseményt, politikai cselszövést, véghezvitt és félbemaradt cselekvést mutatott be. Olyan időkről szól, amelyek elmúltak ugyan, de máig hatóan is meghatározták hazánk sorsát. Százezrek ültek a televízió-készülékek előtt: idősek, akik átélték, s fiatalabbak, akik mindaddig csak könyvből ismerték a felszabadulást közvetlenül megelőző idők történelmét, s most először lát- ták-hallották megelevenedve mindazt. Egy szerdán este azzal ért véget a századunk adása, hogy a bemondó közölte: folytatása „egy idő múlva” következik csak. — Mikor lesz az az „egy idő?” — kérdeztük a sorozat író-rendezőjétől, Bokor Pétertől. — Talán egy fél év múlva. Pontosan nem lehet előre megmondani, annyi mindentől függ, ideértve a filmek elkészültét, a televízió műsorszerkesztését és még számos tényezőt. — Legutóbb a nyilas puccsról volt szó. Azzal lezárult egy korszak, de bizonyára van még mondani való a nyilas uralom hónapjairól is. — Legutóbb a Horthy-rend- szer végnapjait mutatta be a sorozat. A munka most folytatódik. Négy filmet készítünk az 1944. október 15-i nyilas puccsot követő időkről. Az első a Horthy- proklamáció idején a Kárpátokban harcolt 1. magyar hadsereg további sorsáról szól, a második a Bajcsy-Zsilinszky-féle ellenállási mozgalom tevékenységéről és — főleg — lebukásáról. További két filmben mutatjuk be a pokol előszobáját — bár talán ez már maga a pokol volt: az úgyneveA közelmúltban a yorki székesegyház énekkara adott hangversenyt a bazilikában. Pesti hangversenyeik számát növelték eggyel itt, Egerben, mert a Kórus vezetője évekkel ezelőtt hallgatta a kecskeméti Kodály-kurzust, ellátogatott Egerbe is és talán akkor alakult ki a barátság is, az Agria Vegyeskar meghívásáig, a város és a székesegyház orgonájával. Műsorukat az angol liturgiái egyházi zene nagy alkotójának, Kodály Zoltán néhai barátjának, a harminc éve elhúnyt Ralph Vaughan Williams (1872-1958) tiszteletére úgy állították össze, hogy a zenei anyag gerincét az ő művei alkossák. A g-moll misén kívül hallottuk tőle az öt misztikus éneket, az orgonakisérettel felhangzó vegyeskari művet, a Sing Praise to God-ot és az általa írt Sine nomine című himnusz-ra írt Variációkat Francis Jackson- tól, az együttes orgonistájától; a keretet egyébként Britten Missa brevis-e és Charles Villiers Stanford (1852-1924) tekintélyes angol szerző három motettája, latin liturgikus szövegre írt alkotása szolgáltatta. A kórus, Stephen Hartley együttese bő két órán keresztül vonultatta fel azokat az élményt szülő kórusműveket, amelyek bizonyára az angol liturgikus élet számára is kulcsfontosságúak. A zett nyilas kormány és hatóságai, alakulatai „működését”, jobban mondva garázdálkodását Nyu- gat-Magyarországon. Ez az időszak egészen 1945 áprilisának első napjaiig tartott. — Vagyis az ország teljes fel- szabadulásáig. Ezzel végződik a sorozat? — Mint ismeretes, a sorozatnak azt a címet adtuk, hogy Századunk. Ez pedig megköveteli, hogy történelmünk további eseményeit is bemutassuk, hiszen a huszadik század — szerencsére — nem csak a Horthy- és a nyilas uralomból állt. A történelem, az életfolytatótdott, s mi ezt akarjuk a további filmeken bemutatni. Egész nemzedékek számára már mindez éppúgy történelem, mint a századelő. — Mit látunk ezeken a filmeken? — Ügy mondjuk magunk között: ez volt a nulladik év Európa és Magyarországi számára is. Kialakultak és működni kezdtek az új kormányszervek, helyi hatóságok. Dolgoztak, intézkedtek „stempli nélkül”, sokszor csak saját maguk igazságérzetére, elképzeléseire támaszkodva, hiszen olykor hetekig kapcsolatuk sem volt az irányító szervekkel, a különböző hatóságokkal, minisztériumokkal. S mert a hazai helyzet sok tekintetben összefüggött Európa más országaiéval, Britten-művet a női kar énekelte. A liturgikus szövegnek ez a könnyed kezelése, ahogyan Britten a tiszta gyermeki lélek játékosságából, áhítatából indul ki és motívumaival a legnemesebb értelemben vett jókedvet, az ártatlan lélek derűjét csillogtatja, nekünk, itt, Közép-Európában kissé szokatlan. Nálunk az áhitatnak ez a felhangja, a liturgiában nehezen elképzelhető. Stanford három motettája, a Beati quorum via, a Justorum animae és a Coelos ascendit hódié, elmélyült, átélt gondolatokat sorakoztatott elénk. S ha mi, távol a ködös Albiontól, a misztikát eddig inkább a középkornak és a nagy spanyol szentek foglalkozásának tartottuk, most tudomásul kellett vennünk, hogy a misztika él és hat napjainkban is: ezt bizonyítja Williams öt dala is, ahol a drámai feszültség éppen azokat a belső erőket és harmóniákat forgatja meg a kórussal és Robert Alderson remek baritonján, amiért a zenei élményeket mi is keressük. Francis Jackson orgonajátéka egy elismerésekkel szépen dekorált művész tudásával és hitével ajándékozott meg. Érzelmi hangsúlyai, a zenei építőelemek artisztikusan felhasznált változatai igazolják azt a derűs mosolygást, ami jellemzi ezt az embert, ezekre is vetünk néhány pillantást. — Hol tartanak most a tervek megvalósításában ? — Sok részletet sikerült már felvennünk, de a gyűjtés természetesen folytatódik. Lesz szó például az Ideiglenes Kormányról és Nemzetgyűlésről, a koalíciós kormányzásról, annak kialakulásáról és ellentmondásairól az 1945-ös őszi választások tükrében. Bár az Ideiglenes Kormány egykori minsizterei közül ma már senki sem él, találtunk szemtanúkat, sőt részvevőket a „második vonalból”: volt államtitkárokat és másokat, akik alakítói voltak az 1945-ös eseményeknek. — Bizonyára nehezíti a munkát, hogy egyre kevesebben vannak közülük is. — Igen sietnünk kell, hiszen az idő rohan, felőrli azokat is, akiknek még van mondanivalójuk a jelen és a jövő számára. Sokan közülük korábban nem mertek vagy nem akartak megszólalni. Ma már a félelmek elmúltak, szívesebben megnyílnak azok, akik egykor a kulisszák mögé láttak, s számunkra tudnak újat mondani. — A Századunk eddigi filmjei sok dokumentumot, egykorú híradórészletet is bemutattak a színészekkel előadott események mellett. így lesz a továbbiakban aki négy évig kóristafiú is volt a yorki katedrálisban. » Kocsis Albert, Liszt-díjas, Érdemes művész baráti meghívásnak tett eleget, hétfőn este a Megyei Művelődési Központban, amikor az Egri Szimfonikus Zenekar által rendezett Mozart- hangversenyen két versenyművet is eljátszott: az A-dúrt (K.219) és a D-dúrt (K.218) Mozart még nincs húsz éves, amikor ezeket a ma is igencsak kedvelt versenyműveket komponálta. Túl már azon a bizonyos csodagyermek- perióduson, amikor azon kellett ámúlni, ami kitellett „a gyerektől”, de innen még ezer megcsapatáson, egy önfeledten bonyolult élet minden zaklatottságán. S ahogy ezt a folyton vibráló-mozgó, patakcsobogássze- rű zenei áradást hallgatjuk ebben a markáns, átélt és férfias előadásban, egyre inkább meggyőződésünkké válik a mondat: Mozart „csak” leíija mindazt, ami benne történik. Ő nem szerkeszt, nem töri fejét megoldásokon, ő az a csodálatos zenei adottság, akinek, vagy aminek a megszólalását várni kell. És a zene úgy jön, patakzik, ahogyan öntörvénye diktálja. És ha már az öntörvényüség- rűl esik szó! Kocsis Albert most már évtizedek óta hazajár, ide, a — Bármilyen hihetetlenül hangzik: a korszak filmanyaga sokkal szegényesebb mint a korábbiaké. Bár ezek az évek időben közelebb vannak és a háború is természetesen a korábbi filmek között végzett pusztítást, mégis azokból a régebbi anyagokból van több. Az ok igen egyszerű: még nem működött — vagy csak alig — a propaganda-apparátus, nem örökítettek meg olyan eseményeket, amelyeknek pedig nagy jelentőségük volt a későbbiek szempontjából. Magától értetődik, hogy a kevés meglévő filmanyagot felhasználjuk. — Aki figyelmesen, gondolkodva nézte a Századunk eddigi adásait, láthatta, hogy egységes koncepció alapján épül fel a sorozat. Mi tehát az író és rendező alapgondolata ? — Fel kell számolni történelmünk „fehér foltjait”. Ha nem volna ilyen általános törekvés, nem volna érdemes a sorozatot folytatni. Mélyen él bennem a hit, hogy ha a két világháború közti időszak ábrázolásánál hosz- szú ideje nem ütköztem komoly akadályba, ezután sem fogok, hiszen a gondolkodás nyitottsága erőteljesen fejlődik. Ha a Horthy-korszakot igyekszünk differenciáltan látni és bemutatni, ezt a látásmódot az 1945 utáni időkre is kell alkalmazni. — Még egy, utolsó kérdés: kik a legjobb segítőtársai ebben az óriási munkában ? — Sokan készítjük a Századunk filmjeit, a stábnak több tagja cserélődött ki az évek folyamán. Legrégibb és ma is velem dolgozó munkatársaim közül szeretném elsőként megemlíteni Dóka László gyártásvezetőt, továbbá Palásthy Pált, aki 25 éve gondoskodik a zenéről. Külön kell szólnom Benkő Gyuláról, aki nem csak narrátora a Századunk minden adásának, hanem sokféle módon segít nekem kezdettől fogva. A sorozat készítésében, a gondolkodásban is. Mindehhez csak annyit lehet hozzáfűzni: várjuk a Századunk újabb adásait, sok folytatást, mielőbb. megyébe és Egerbe. Nemcsak muzsikusként, hiszen az természetes, hogy a hegedű mindig is előkerül, de igaz barátként, azzal a mély vonzalommal, amely — ezt elnézi nekünk, mert rákérdeztünk — megérződik a játékán is. Annyira lelke javát és velejét igyekszik adni, a felsőbb, a technikailag is próbálóbb régiókban olyan csillogásokig felmegy, amiket talán egy szériában teljesített hangversenysorozatban nem is kísérelne meg.-És ő szerényen — nagyon elegánsan és finoman tudja a barátságot is meg- vatlani — csak annyit mond: Hát közöttetek vagyok! Ezt a kis kitérőt az élményt rögzítő kritikai megjegyzések helyett idéztük ide, annak bizonyságára, hogy tipródó, gondjaink által is sűrített korunkban akadnak felemelő órák, a szenvedélyig elmenő barátságos érzelmek, érzések. A két hegedűversenyt a D-dúr divertimento és a G-dúr szimfónia keretezte. Farkas István vezényelte a jubiláló Egri Szimfonikus Zenekart. Jó játékkal köszöntötte hűséges és mindig hálás közönségét, azokét, akiknek értő pártfogása életre segítette 25 évvel ezelőtt ezt a zenélő társaságot. Jónás Zoltán a Mozart hallgatása közben című verssel, Szabó Lőrinc örökzöld soraival emelte az est hangulatát. Farkas András Eddigelé az idegen szavak mértéktelen és gyakran felesleges használatának okairól irtunk, s különösen arról, hogy az okok között az önfitogtató tetszelgése- ket is számon kell tartanunk. Most egy idegen eredetű szócsalád elterjedésének tanulságait állítjuk vizsgálódásunk előterébe. Különösen azt szeretnénk megmutatni, hogy milyen nyelvhasználati rétegekben jelentkezik a leggyakrabban, s milyen a fel- használás gyakoriságának mértéke és minősége. " ‘ Ebbe a szócsaládba -tartozó szavak alaki jellemzője, tiogy olyan összetételek, amelyeknek előtagja a latin pre-szócska, amely az összetételek utótagjai fogalmi tartalmának, jelentésének, használati értékének előzetes vohát, wege/őzőjellegét is minősíti. Úgy, ahogyan erői példatárunk is bizonykodik: „A hivatal mindig preferálta a természetes erdőfelújítást” (Magyar Nemzet, 1988. márc. 15.) a szövegkörnyezetben és beszédhelyzetben a magyar megfelelők bármelyike jól teljesíthette volna nyelvi szerepét: előnybe részesít, megkülönböztetett figyelemre tarthat számot, másokhoz képest kedvezően értékel stb. „A gigantománia (a nagy méretek túlzott kedvelése), az átfogónak tekintett nagy elméleti rendszerek iránti preferenciában mutatkozik meg” . (Valóság, 1988. 2. sz.). A szakszövegben jelentkező terminológia magyar egyenértékesei: kedvezmény, kivétel, kivételezettség, előzetes figyelmesség stb. A szócsalád nem oly sűrűn jelentkező tagja, a prejudikál folyóirataink kritikai rovatában magyar megfelelőjének értelmező társaságában kap nyelvi szerepet: „Az újságok csak prejudi- kálhatnak, előzetesen ítélhetnek” (Új Tükör, 1988. márc. 6.) Újabban diplomáciai szakszóként újságjaink hasábjain feltűnt a preambulum szóalak is: „A szöveg a preambulum — rögzíti, hogy a tervezett leszerelési tárgyalások az európai biztonsági folyamat keretében zajlanak majd le” (Magyar Hírlap, 1988. márc. 22.) Általános politikai műveltségünk szempontjából nem közömbös, hogy egyéni szókincsünk is bővüljön, még az idegen eredetű terminológiákkal is természetesen azoknak megfelelő magyar szókészleti elemeivel. Az idézett szövegrészletet is csak az érti valójában, aki az előszó, bevezető rész, bevezetés megnevezéseket tudja társítani az idegen szóhoz. Egyre terjed szóban és írásban egyaránt a precedens, s tegyük hozzá, feleslegesen, mint pl. ebben a szövegrészletben: „Precedens jellegű az ítélet, ha ekkora összegről van szó” (Magyar Hírlap, 1988. márc. 11.) Az irányadó, jogalapot szolgáltató, példának tekinthető stb. magyar formák háttérbe szorultak. Bár az is igaz, hogy az idegen szerzemény elindult a jövevényszóvá válás útján. Ezt példázza ez a versrészlet is: „Ne csüggedjek, hiszen (precedens volt már:) egy vak öreg vitte valamire” (Ladányi: Hagyomány). Persze, mai költőink nem kevés iróniával adnak kulcsszerepeket a preferál és a prekoncepció szavaknak, hogy valójában milyen szándékkal teszik, arról ezek a versrészletek tanúskodnak:” „Nekem csak a kíváncsiságom működik, s ha megtudok valamit megrémülök: prekoncepciód nincs tehát (Takács Imre: Beszélgetés). —„Bizony sokszor nevetnem kell Magán, kedves kritikusom, hogy milyen értékeket preferál' (Nagy Gáspár: Paródiák). Dr. Bakos József is? Várkonyi Endre ZENEI ESTEK EGERBEN Angol kórus — Kocsis Albert
