Népújság, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-29 / 101. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1988. április 29., péntek ^ Cn4$dyo4, tttowocOvima, áfettde ^Tj Szerdán érdekes előadásokkal folytatódott Gyöngyösön a harmadik országos monodrámaszemle. Két népszerű művész állt közönség elé. Bánffy György még mindhárom alkalommal szerepelt a mátraalji város rendezvényén. Így az „alapító tagok” közé tartozik. Megújítva saját arcát, Bár- czy János A levegő hőse című monodrámáját adta elő. Este különleges csemege várta az érdeklődőket: Gogol Egy őrült naplója című művét tolmácsolta Gáspár Sándor Taub János rendezésében. A levegő hőse Mölders Hitler legeredményesebb pilótája volt. Negyven évvel a háború után betér egy budapesti kocsmába egy idős férfi, s alkalmi asztaltársának azzal dicsekszik, ő volt a magyar Mölders. Meséli a színesebbnél, színesebb történeteket, s mj lassan rájövünk. hogy hazudik. Egész életében irigyelte és utálta példaképét, akinek sikerét nem érhette el. Azt az embert aznap temették. Kertész Károly — akit Bánffy György személyesít meg — nemigen kapott a sorstól semmit. Így jutott el Ibsen öregemberének szemléletéhez, aki a padlásra álmodta saját tavát a vadkacsával. A „magyar Mölders” egy fellegekben járó fantaszta. Nem bennünket csap be, hanem magát és hányódásokkal teli életében ez az egyetlen lehetősége. Bánffy György kimagaslóan oldotta meg ezt a feladatot. Az ő alkatával szinte összeegyeztethetetlen a részegség, mégis úgy „rúgott be” a közvetlen közelünkben. hogy elállt a lélegzetünk. Pityókás állapotban elejtett mondatai csak néhány pillanatig hatottak komikusán, aztán az öregember sajnálatra méltóvá, majd szánalmassá vált. A színész munkáját a kezdetektől Iglódi István és Faragó Zsuzsa segítette. Nyilván nekik is köszöntető, hogy annak ellenére, hogy nem mindennapos egy monodrámánál, hogy több helyszínen játszódik, s a szereplő nem látható személyekhez beszél, ez nem jelentett fennakadást, sőt fokozta az élményt. „Aki ma Magyarországon elérte a nyugdíjkorhatárt. az nem csodálkozik semmin’’ — mondja egyszer Kertész. Búcsúzóul nyugtatni próbál, ám sok kétségünk marad, mikor távozóban énekli: „Az egyiknek sikerül, a másiknak nem . . .” (kovács) Egy őrült naplója A művészetben a legegyszerűbb szerkesztés az időrendi. Valami elkezdődik. s rendíthetetlenül halad végkifejlete felé. Gogol Egy őrült naplója című művét is így képzeltük azelőtt el: Darvas Iván egy évtizeden át nyűgözte le vele közönségét. Gáspár Sándor színész és Taub János rendező számára mást jelent ez az alkotás. Megbontják az időt és a teret, valamiféle belső logika szerint közvetítik ennek az alaknak a pokoljárásait. Ha hasonlítani szeretnénk valamihez, akkor leginkább egy festményhez lehetne: az előadás az intenzív játék, s a nagyon gondosan kidolgozott látvány következtében egy izzásban tárul elénk. Gáspár ?oy végállomásra érkezett figurát állít elénk, akinél; nem magyarázza meg látomásait. nem értelmezi primitív módon, hogy milyen külső és belső tényezők hatására gondolja ezt vagy azt a hős. Egyszerűen ábrázol, de ebbe a metaforába belesűríti az egész társadalmi és emberi tragédiát. A kibontás. a magyarázat a közönségre marad, ha egyáltalán szükségét érzi. Ha nem, akkor ig egy teljes sor, sót szembesít velünk az alkotópáros. Gáspár erős fizikumú művész, aki hatalmas energiával létezik a színpadon. Minden szó mögé látványt, játékot tesz. de nem fordítja le gesztusaival a szöveget, hanem újabb dimenzióit tárja fel. Minden eszköznek különös jelentése lesz itt: a rongy halmaz, amelyből Gáspár a darab elején előbújik, ruhadarabokká alakul át a szemünk előtt. Feltűnik egy palást. egy katonazubbony, egv frakk: egy-egy lehetséges sors. Felvehető, behelyettesíthető kosztümök. Gáspár őrültje nem a szó igazi értelmében elmebeteg. A sok kacat közül ő a spanyol király bolondos köpenyébe bújik, mert „teknős- béka”. mert ,/büdös”, meri kutyaszerű életet él. Persze ez is csak egy lehetséges magyarázat. Nagy súlyt tes; vállunkra ez a monodráma: az egy pillanatba sűrített lét teljes ellentmondását. A lehetetlenné válást, azt. hogy miként süllyed még nagyobb rongyhalmaz alá az, aki álmodik. Külső és belső történések, különböző idők kavarognak a néző előtt, míg ráeszmél, hogy az a ruha, amit civilként a nézőtéren visel, az is bármikor a rongyhalmaz- ba kerülhet. (gábor) A MŰVÉSZETI TANACS ÜLÉSE Amatőrök és a szórakoztatás Csütörtökön délelőtt ülést tartott megyénk művészeti tanácsa, amely a megyei tanács művelődési osztályának tanácsadó testületé. Első napirendként megvitatta Sebestyén János, a Megyei Művelődési Központ igazgatója előterjesztésében az amatőr művészeti csoportok szerepét a szórakoztatásban. Mint az előadó hangsúlyozta: döntő szerepet vállalt az amatőr művészeti mozgalom az állami ünnepek műsorainak biztosításában, a politikai évfordulókhoz kapcsolódó rendezvények színesebbé tételében. Külön kiemelte a Ki mit tud? vetélkedősorozat hatását: a megyék közül a miénkben volt az egyik legnagyobb az aktivitás. Ezt követően előterjesztést tárgyaltak meg a megyei tanács művészeti díjainak odaítélésével kapcsolatban. Hatvani Galéria-naptár Balázs Imre, Bodrogi Lajos munkái — Dániel könyve — A pódiumon Tompa László — Délsziget-barátok találkozója A Hatvani Galéria kiállító- termeiben igen szép sikerrel szerepel ezekben a hetekben két nyíregyházi művész. Balogh Géza festő és Sebestyén Sándor szobrász, aki tavaly az olaszországi Dante- éremvilágkiállítás egyik díját nyerte el munkáival. Ezt a kettős bemutatót máius 22-ig tekinthetik meg az érdeklődők. Május 27-én, pénteken délután fél 6 órakor viszont már egy messziről érkezett festő, a korábban Erdélyben alkotó Balázs Imre mutatkozik be a város műpártoló közönségének, s munkásságát Fábián László művészettörténész méltatja. Hatvan és Hódmezővásárhely kulturális kapcsolatát erősíti a másik ugyanakkor nyíló tárlat. egy emlékkiállítás, amely az évekkel ezelőtt elhunyt kiváló rézműves. Bodrogi Lajos hagyatékát, sok művészi kivitelű munkáját mutatja be. A ritka iparág és egykori művelője teljesítményét dr. Dömötör János, a Tornyai Múzeum igazgatója értékeli majd. Májusban folytatódnak a Biblia és a művészetek című sorozat előadásai is! 6- án, péntek délután fél 6-kor VIII. fejezetként — Dániel könyve címmel — dr. Rei- singer János, a Magyar Tudományos Akadémia munkatársa tart zenével, diaképekkel színes előadást. A Galéria-pódium, amely a társművészeteknek nyújt rendszeres megjelenési lehetőséget, 27-én, pénteken este 6 órakor a nemrég kitüntetett Tompa László előadó- művészt fogadja Minálunk vannak fenyvesek című műsorával, amelyben erdélyi írók. költők, szellemi kiválóságok — Körösi Csorna Sándor, Apáczai Csere János, Bethlen Miklós, Ady Endre, Aprily Lajos stb. — verseiből, írásaiból összeállított programját mutatja be. Már most felhívjuk olvasóink figyelmét a Galéria és a Délsziget szerkesztőinek közös vállalkozására, amely június 18-án, szombaton lesz. A kettős program, amelyen az ország különböző tájairól számítanak a folyóirat barátainak részvételére, délután 5 órakor a Galériában kezdődik Bognár Rezső akadémikus, az Elnöki Tanács tagja köszöntőjével. Utána Czine Mihály tart előadást „A Délsziget 42 esztendeje es ma” címmel, majd Pomo- gáts Béla irodalomkutató beszél a határainkon túli magyar irodalom jelenéről. Ezt Végvári Lajos műtörténész diaképes értekezése követi „Magyar képzőművészek a nagyvilágban” címmel, záró hozzászólással pedig Pozsgay Imre, a népfront főtitkára tiszteli meg a Délsziget-barátok találkozójának vendégeit. A délutáni programot követően, este fél 9-kor Hatvanból és Hódmezővásárhelyről elszármazott mü- vészjelesek — Gombos Katalin, Bessenyei Ferenc, Pán- czél Éva, Ilosfalvy Róbert, Ferrari Violetta, Sinkovits Imre, Mester István, Vitai András stb. — adnak gálaműsort a szabadtéri színpadon, rossz idő esetén a szakmunkásképzőben, s ennek teljes bevételét megosztva a létesítendő 1848-^ 49-es emlékmű, illetve az Erdélyből áttelepültek megsegítését célzó alapra utalják a rendezők. fiemm hét Muzsikás hittel llgy gondolom. Faj- ^ csák Attilát már nem kell bemutatni. Mint előadóművész együttesével jó évtizede lép fel a megye különböző településein, további híveket szerezve a népzenének, históriás muzsikának. Legtöbbször nem elégszik meg ennyivel. Szívesen tart előadásokat, rendhagyó órákat klubokban, iskolában, ahol egykori hangszerekkel ismerteti meg a hallgatóságot, vagy éppen a gazdag népi kultúra egy- egy vonzó területéről mesél. Mindig és mindenütt további barátokat toboroz a múlt értékeinek kutatásához. Az egri Dobó István Vármúzeum fiatal néprajzosa sokoldalú egyéniség. — Az egri tanárképző főiskola magyar—ének szakának elvégzése után népművelőként igyekeztem egyre többet megtudni a népművészetről és átadni ismereteimet — mondja. — Nemcsak zenével, hanem a néptáncmozgalommal is foglalkoztam, és gyűjtöttem a tárgyi emlékeket. A Kossuth Lajos Tudományegyetem néprajz szakán ez az érdeklődés csak tovább bővült a szokáskutatással, folklórkutatással. Eger és környéke szőlőművelésének, borkultúrájának hagyományaiból készült a szakdolgozatom. Nem hagytam abba a tudományos munkát. A szőlőpatrónus Szent Donát kultuszának emlékeit gyűjtöm össze az egész magyar nyelvterületen. Számos publikációm látott már napvilágot e témában. Közben persze más témák is foglalkoztatnak. Most például az egri csizmadia céh emlékeit kutatom. Szerencsés ember vagyok, mert a munkám a szenvedélyem. Ma délelőtt rendhagyó órán a hevesi középfokú oktatási intézményben régi hangszerekkel ismerteti meg a diákokat. Magával visz citerákat. furulyákat, kobzokat és muzsikás jókedvet és hitet. (jámbor) A vezér (Részlet az Arbat gyermekei című regényből) ANATOLIJ RIBAKOV: 111/3. Ez nem fog sikerülni nekik. ö nemcsak Oroszország új történelmét teremti meg, hanem kidolgozza a történelmi események értékelésének új kritériumait is — csak úgy lehet biztosítani hogy a mostani és a jövő nemzedékek helyes ítéletet alkossanak a korról. Az ő koráról. Caesar és Napoleon nem becsvágyból lett császár, hanem a történelmi szükségszerűség akaratából. Csak Caesar tudta a maga egyeduralmával visszaverni a barbárokat, csak Napoleon császár tudta leigázni Európát. A legfelső hatalomnak királyian magasztosnak kell lennie, a nép csak ennek fog engedelmeskedni, csak a teljhatalom képes a népben félelmet és tiszteletet ébreszteni. Az orosz történettudomány Rettegett Ivánt gonosztevőnek állítja be. Valójában Rettegett Iván nagy államférfi volt, Oroszországhoz csatolta Kazányt, Asztrahányt és Szibériát. A bojárok ellenszegültek az erős. központosított állam létrehozásának, és ezért a Rettegettnek nem az volt a hibája, hogy kivégeztette a bojárokat, hanem az, hogy keveset végeztetett ki közülük. I. Péter nagy uralkodó volt, megteremtette az új Oroszországot. És mit írt Péterről Pokrovszki j ? Tessék, itt van: „Péter, akit hízelgő történészek Nagynak kereszteltek el, kolostorba záratta feleségét, hogy elvegye Je- katyerinát, aki azelőtt egy lelkész szolgálója volt Észtországban. Fiát saját kezűleg kínozta, aztán titokban meggyilkoltatta a Péter-Pál- erőd kazamatájában . . . Szifilisz következtében halt meg. minek előtte megfertőzte második feleségét is ... ” Ez minden, amit Pokrovszkij Péterben meglátott! Ezt a badarságot hozta a „történelmi iskola feje”! De, hogy Péter átalakította Oroszországot, azt nem vette észre! No lám, micsoda zagyva- ságot lehet összehordani, íme ide vezet a marxizmus dokt- rinér felfogása és a személyiség szerepének tagadása a történelemben! És Lenin ezt a primitív szociológust a legjobb történészek közé sorolta, magasztalta. Az orosz történelem vázlatos rajza című munkáját — azt a fércművet, amely Oroszország minden történelmi személyiségét tehetségtelen senkinek állítja be. Hogyan dicsérhette ezt Lenin? Az a Lenin, aki jól értette a személyiség szerepét a történelemben! Pokrovszkij a leninizmus letéteményesének akarta mutatni magát, Lenin nézeteinek egyetlen magyarázójaként lépett fel. Na nem, már elnézést! Vlagyimir Iljics Lenin nézeteinek egyetlen magyarázója csakis az ő utódja, csakis az ő ügyének folytatója lehet, egyedül az, aiki utána átvette az ország vezetését. Lenin utódja, ügyének folytatója Sztálin, Sztálin vezeti az országot. Tehát csakis Sztálin' a lenini hagyaték egyetlen letéteményese, többek között a történelem területén is, mert ezt a történelmet ö CSINÁLJA. Ám tíz év alatt Pokrovszkij elvtárs egy szót sem ejtett arról, mit tett Sztálin elvtárs a társadalomtudományok területén. Talán nem érti Pokrovszkij elvtárs. hogy az államot vezetni annyi, mint kidolgozni az államelméletet? Érti. Csakhogy Sztálin elvtársat sem tudósként, sem teoretikusként nem óhajtja elismerni. Pokrovszki] antimarxista „történelmi” iskoláját szét kell zúzni. Lenin tekintélyének azt kell szolgálnia, amire a pártnak ma szüksége van, és amire holnap is szüksége lehet. És Lenin tekintélyét az utódjának kell örökölnie. Sztálint a ma Sztálinjának fogják nevezni. Csak így lehet létrehozni a hatalom megtörhetetlen folytonosságát, évszázadokra szóló, megingathatatlan szilárdságát. A történelemtudománynak igazolnia kell, hogy Sztálin Lenin igazi utódja, ügyének más folytatója egyszerűen nem is lehetett, azok, akik igényt tartottak a lenini örökségre, szánalmas önjelöltek, politikai kalandorok és intrikusok. A történelemtudománynak igazolnia kell, hogy Sztálin mindig ott állt Lenin mellett. Nem Zi- novjev, aki az emigrációban csak Lenin titkára volt, nem Kamenyev, aki ugyanott csak a referense volt. hanem egyedül ő. aki Oroszországban a gyakorlati munka során megszervezte a pártot. Ezért is hívják Lenin—Sztálin pártjának. Sztálin és Lenin összes apró nézeteltérését el kell felejteni, örökre ki kell dobni a történelemből. A történelemben csak az maradhat, ami Sztálint a ma Leninjévé teszi. A fő feladata egy erős szocialista állam létrehozása. Ehhez erős hatalom szükséges. Sztálin e hatalom vezetője, vagyis Leninnel együtt, ott állt e hatalom bölcsőjénél. Leninnel együtt vezette az októberi forradalmat. John Reed másként világítja meg az októberi fordulatot. Az ilyen John Reedre nincs szükségünk. Vajon ez a történelem elferdítése lesz? Nem, nem lesz az. Az októberi fordulatot a párt hajtotta végre, és nem a Párizsban, Zürichben és Londonban élő emigránsok. Az egyszerű, szerény pártmunkások voltak azok, akik a döntő órában a harcba, a forradalomba vezették, aztán pedig a forradalom védelmére mozgósították a tömegeket. És ő ezeknek a pártkádereknek a képviselője. és ezért az ő szerepük október történetében az ő szerepe is. Ezeknek a kádereknek ö a képviselője, és ezért az ö szerepük a polgárháborúban az ő szerepe, az ö szerepe pedig a párt szerepe. Tehát így, ilyen elvek alapján kell történelmet teremteni, és mindenekelőtt a párt történetét. Az úgynevezett kollektív vezetés mítosz. Az emberiség történelmében nem létezett semmiféle „kollektív vezetés”. A római szenátus? Mivel végződött? Caesarral. A francia triumvirátus? Napóleonnal. Igen. az emberiség története az osztályharcok története. Ám az osztály kifejezője a VEZÉR. és ezért az emberiség története az emberiség vezéreinek és uralkodóinak története. Nincs ebben semmiféle idealizmus Egy korszak szellemét az határozza meg, aki ezt a korszakot megteremti. A péteri korszak az egyik legfényesebb szakasz Oroszország történetében, Péter ragyogó személyiségét tükrözi. III. Sándor uralkodása a leghalványabb, teljes egészében megfelel a cár kisszerűségé- nek. (Vége) (Zahemszky László fordítása)
