Népújság, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-25 / 97. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. április 25., hétfő 3 Ülést tartottal MSZMP Heves Megyei Bizottsága (Folytatás a 2. oldalról) hozzáértő, felkészült politiku­sok, közéleti és szakemberek vesznek részt. e) A párt vezető szerepé­nek érvényesítésében elen­gedhetetlen a kádermunka javítása. A vezetőkiválasztás demokratikusabbá tételét, a fiatalok fokozottabb bevoná­sát a vezetésbe nagy egyet­értés fogadta. Támogatta a pártbizottság azt a javasla­tot, hogy felkészült fizikai dolgozók nagyobb arányban vegyenek részt a vezető tes­tületekben. Általános az az igény, hogy a vezetőik meg­ítélésének fő mércéje mun­kájuk eredményessége, er­kölcsi magatartása, környe­zetükre gyakorolt hatása je­gyen. A pártbizottság egyetért azzal, hogy a Politikai Bi­zottság és a Titkárság tagjai, a Központi Bizottság osztály- vezetői, a megyei pártbizott­ságok első titkárai, a Köz­ponti Ellenőrző Bizottság el­nöke és titkára, valamint a területi és helyi pártbizott­ságok titkárai legfeljebb két ciklusra választhatók. Azt a kiegészítő javaslatot tette, hogy a két ciklus letöltése után a választásra jogosult testület egyedi esetekben mérlegelhesse az újbóli je­lölést. Alkalmatlanság esetén a választó testületek bát­rabban éljenek a cikluson belüli visszahívás lehetősé­gével. Mindezek megkövete­lik az egészséges kádermoz­gás, a vezetőváltás feltéte­leinek megteremtését. A viták során a párttag­ság egy jelentős része úgy ítélte meg, hogy a Központi Bizottság a felelős azért, hogy a helyes káderpolitikái elvek egy része nem valósult meg a gyakorlatban. Voltak, akik úgy fogalmaztak, hogy a Központi Bizottság káder- munkája gátolja a felelősség érvényesítését. Példaként a Politikai Bizottságban és más jelentős funkciókban történt 1987-es kádercseréket emlí­tették. A pártbizottság nem adta egyetértését az alábbiakhoz: — A kétciklusos rendszert ki kell terjeszteni az alap­szervezetek titkáraira is. — A kezdés időpontját a XIII. kongresszusnál korább­ra is kell értelmezni. — A pártszervek első titká­rait minden szinten csak egy ciklusra lehessen tisztségük­be megválasztani. — A ciklusokra történő meg­választásra vonatkozó hatá­rozat meghozatalára azért van szükség, mert egyébként nincs lehetőség és módszer az alkalmatlan vezetek cse­réjére. — Csak a radikális személyi változások és kádercserék út­ján érhetők el kedvező for­dulatok a társadalmi-gazda­sági folyamatokban. f) A szövetségi politika erősítésének szükségességét hangsúlyozta a testület. In­dokoltnak tartotta a társa­dalom osztályszerkezetének új, a helyzetünknek, a meg­változott körülményeinknek megfelelő elemzését. Ügy véli, hogy felfogásunk, gon­dolkodásunk, értelmezésünk e tekintetben még magán vi­sel elavult elemeket. g) A pártbizottság értéke­lése szerint világnézetünk, álláspontunk meggyőződéses hirdetése mellett tekintettel kell lenni a marxizmustól eltérő véleményekre, a pol­gári, a konzervatív, a szo- cializmusellenes nézetek megjelenésére is. Ezért szük­séges ideológiai munkánk megújítása. Egyöntetű vélemény, hogy eredményesebb munkát csak a tudomány, a politika és az ideológia hatékonyabb együtt­működésével lehet elérni. A szocialista társadalom érték- rendszerét világosan és konk­rétan kell megfogalmazni és széles köriben — aktív ági" tációs és propagandamunká­val, meggyőzéssel — elfogad­hatóvá tenni. Egyetértés van abban, hogy céljaink meg­valósításában növekszik a szerepük, jelentőségük olyan értékeknek, mint az emberi •kezdeményezőkészség, a vál­lalkozó-újító szellem, a fele­lősségvállalás. A pártbizottság nem fo­gadta el a következő véle­ményeket: — Egyre kevesebb az érv­anyag és esély a szocializ­musnak, mint társadalmi for­ma életképességének bizo­nyítására. — Hiányzik a politikai oktatási rendszer felülvizs­gálata, illetve nincsenek tö­rekvések annak fejlesztésére. 2. A szocialista államszer­vezettel, a párt és az állam munkájának szétválásá­val kapcsolatban a vitában megerősítették a tervezet megállapításait. Egyértelmű helyeslést váltott ki a poli­tikai irányítás és az állam- szervezet feladatkörének szétválasztása az államszer­vezet feladat- és felelősségi rendszerének tisztázása, a párt elvi irányításának erő­sítése. Fontos, hogy a párt ne vállalja át és ne végezze el az állami szervek mun­káját, hanem erősítse önálló­ságukat, felelősségüket, ellen­őrző tevékenységüket. A szo­cialista államszervezet ön­álló, tisztázott feladat- és fe­lelősségi rendszere, jobb ha­tásfokú működése a társa­dalmi., gazdasági kibontako­zás egyik legfontosabb fel­tétele. Szükséges, hogy az Országgyűlés a törvényalko­tás mellett a népképviseleti, a kormányt ellenőrző és szá- monkérő funkcióját erősítse. Indokolt az alkotmánymó­dosítása, fő irányainak párt általi megjelölése, az állam- polgári kötelezettségek erő­sítése, a képviselők és vá­lasztóik kialakult kapcsolat- rendszerének fejlesztése. A vita során felmerült alábbi véleményekkel, javas­latokkal a pártbizottság nem értett egyet: — A bürokratizmus kikü­szöbölésére irányuló igény megalapozatlan, hiszen amíg a hivatal és ügyfél létezik, ez nem képzelhető el. — A tanácsok munkájuk­kal nem igazolják, hogy he­lyi végrehajtói lennének a népi demokratikus államnak. — A vidéki települések egyik nagy gondja, hogy a pártvezetés nyugdíjasok ke­zében van és az ő gondolko­dásmódjuk, szemléletük mi­att nehezen tudnak szót ér­teni a jóval fiatalabb nép- képviseleti vezetőkkel. 3. A megyei pártbizottság azonosult a társadalmi és tö­megszervezetek megjelölt po­litikai szerepével, feladatai­val. Hangsúlyozta, hogy a párt következetesen támasz­kodjon politikai tapasztala­taikra, támogassa érdekfel­táró, érdekegyeztető, -érvé­nyesítő szerepük megvalósí­tását. Erősíti munkájuk nyilvánosságát. Megfogalmazta, hogy a tö­megszervezetek, mozgalmak megújulását, pártirányításuk hatékonyságát gátló okok feltárásában a tervezet nem elég alapos. A pártbizottság aláhúzta, hogy a párt és a KISZ vi­szonyának kifejtése a terve­zetben nem elég egyértelmű. Határozottabb álláspont meg­fogalmazását tartja szüksé­gesnek. A vitában hangsúlyt ka­pott, hogy a Hazafias Nép­front politikai szerepének megfelelően hatékonyabban funkcionáljon a lakóterüle­ten és ezzel összhangban szélesítse politikai együttmű­ködését az üzemékkel és az intézményékkel. A pártbizottság az alábbi észrevételekkel nem azono­sult: — A párt és a KISZ kap­csolata egyre lazább, ellen­tétekkel terhelt. — A szakszervezeti munka tevékenységi kör« korláto­zott. Az érdekképviselet ha­tékonysága csak akkor old­ható meg, ha a tisztségvise­lők munkabérüket központi keretből kapják. — Az egyesületek, szerve­zetek, klubok és körök létre­hozása, megalakulásuk en­gedélyezése az ellenséges és ellenzéki elemek fórumhoz jutását, tevékenységük lega­lizálását jelenti. — Napjainkban sem a szakszervezetek, sem a Ha­zafias Népfront nem képvi­selik a tömegek valós állás­pontját. 4. Teljes az egyetértés ab­ban, hogy a szocialista de­mokrácia kiszélesítésének fontos feltétele a társadalmi nyilvánosság, amely jobb le­hetőségeket teremt a közéleti tájékozódáshoz, az érdekek különbözőségének és azonos­ságának felismeréséhez, a közmegegyezés létrehozásá­hoz, a társadalmi ellenőrzés­hez. Nem elég azonban en­nek meghirdetése, meg kell teremteni a feltételrendszert, ki kell dolgozni az ezt segítő módszereket. Segíteni kell elsősorban a pártban egv olyan szemlélet és légkör kialakítását, amely a demok­rácia természetes elemének tekinti a nyíltságot. A tö­megtájékoztatás jobban mu­tassa be a szocialista építés eredményeit, értékeit, a párt javítsa belső tájékoztatási rendszerét. III. A gazdaságpolitikai feje­zet célkitűzései a pártbizott­ság véleménye szerint a gazdasági-társadalmi kibon­takozás programjából, a kormány stabilizációs mun­kaprogramjából ismertek, el­fogadottak, azokkal összhang­ban vannak. 1. A pártbizottság egyet­értett azzal, hogy a követ­kező években legfontosabb feladat az adósságteher mér­séklése, a belső költségvetési egyensúly megteremtése, a gazdálkodás hatékonyságá­nak emelése. Fontosnak tart­ja a műszaki fejlesztés — anyagilag megalapozott — gyorsítását, a termékszerke­zet-váltást. Szükséges meg­fogalmazni, hogy a többszek- torúságon belül, a gazdasá­gi rendszerben továbbra is meghatározó maradjon az állami és szövetkezeti tu­lajdonforma. A célok elérése átmeneti­leg a gazdálkodó szervek, a lakosság nagyobb áldozatvál­lalásával járhat csak együtt. Hangsúlyozni kell azonban, hogy mindez nem lehet tar­tós. A szocialista szektorban, a gazdálkodó szerveknél meglevő tartalékokat jobban ki kell használni. Ehhez na­gyobb mozgástérre, a stra­tégiai tervezést szolgáló, sta­bil szabályozásra, a megter­melt jövedelem elosztásában nagyobb döntési önállóságra van szükség. A piaci viszonyok fejlesz­tését, a vállalkozást, a ma­gántevékenységet, ezek szer­vezet; kereteinek bővítését a taggyűléseken a párttagok támogatták, attól többek kö­zött a vállalkozói kedv. a tő­keáramlás javulását, a ver­senykényszer erősödését. a termékek minőségének javu­lását várják. Ugyanakkor széles körben kifejtették, hogy ezek a változások szo­cialista keretek között ma­radjanak, társadalmilag szük­séges és hasznos tevékeny­ségre irányuljanak, segítsék a monopolhelyzet megszünteté­sét. Aggódnak amiatt, hogy a vállalkozások bővítése tovább differenciálja a munkával alá nem támasztott jövedelme­ket, nem a kívánatos irány­ba változtatja a tulajdonvi­szonyokat. A külföldi tőke bevonása, az adósságteher és annak növekedése ne járjon politikai elkötelezettséggel. 2. A gazdasági reform to­vábbfolytatását a pártbizott­ság szükségesnek ítélte. Sür­gette a bérreform mielőbbi bevezetését, amelytől a fő munkaidő becsületének visz- szaállítását, igazságosabb ke­resetarányok kialakulását, az egyéni teljesítmények jobb elismerését várja. A jelen­legi bérpolitika és -szabályo­zás nem ösztönöz kellően a teljesítmények növelésére, nem teszi lehetővé a vállala­ti belső érdekeltségi rendsze­rek érdemi korszerűsítését. A testület kiemelte, hogy az adó- és árrendszer beve­zetésének kezdeti tapaszta­latai egyértelműen még nem ítélhetők meg, szükséges na­pirendre tűzni az indokolt korrekciók elvégzését. A köz­vélemény úgy véli, hogy né­hány termék ára elfogadha­tatlan mértékben növekedett (pl. lakás, csecsemőruházat). Nem bíznak abban, hogy az indokolatlan áremelkedése­ket sikerül megfékezni. A meglevő társadalmi fe­szültségek kezelését, feloldá­sát a pártbizottság a jelen­leginél jobb, nagyobb biz­tonságot adó szociálpolitikai rendszer keretei között tart­ja elérhetőnek. Ebben a fia­talok pályakezdése, a csalá­dok. a valóban önhibájukon kívül nehéz helyzetbe jutot­tak megsegítése kell, hogy elsőbbséget kapjon. Szüksé­ges a társadiombiztosítási és nyugdíjrendszer korszerűsí­tése. Az államnak biztosíta­ni kell egy minimális ellá­tási szintet. Fel kell készül­ni az átmenetileg munka nél­kül maradók gondjainak megoldására. A megye párttagsága egyet­ért az arányosabb terület- fejlesztéssel, a kistelepülések népességmegtartásának nö­velésével. melyen elsődlege­sen a gazdasági alapok dif­ferenciált elosztása változ­tathat. Számosán a város és fa­lu közötti különbségek érzé­kelhető mérséklésére, javu­lására nem látnak lehetősé­get. Nem tartják indokolt­nak a főváros lakáshelyze­tének kiemelését, általában a főváros és vidék megkü­lönböztetését. A pártbizottság úgy lát­ja, hogy megfelelő cselek­vést csak reális, megalapo­zott tervek, azok következe­tes végrehajtása válthat ki. Sokan aggódnak amiatt, hogy a tervezetben megfo­galmazott politikai célok megvalósításához adottak-e gazdasági alapok, a nemzeti jövedelem biz{osít-e elegen­dő fedezetet. Igénylik a cé­lok rangsorolását és megva­lósításuk ütemezését. A pártbizottság nem azo­nosult az alábbi felvetések­kel: — Az átmeneti munkanél­küliség idegen a szocializ­mustól és ezzel a problémá­val csak a kormánynak kell foglalkozni. — A kapitalizmus akkor tesz tönkre bennünket, ami­kor akar. — A létminlimum alatt va­gyunk. — Eladósodásunk nemcsak gazdasági függőséget okoz, hanem politikai önállóságun­kat is veszélyezteti. — A magántevékenység inkább kárt, mint hasznot hoz a népgazdaságnak. 3. A pártbizottság megerő­sítette, hogy az értelmiség, a szellemi erőforrások moz­gósítása. a tudományos ered­mények gyors és késlekedés nélküli hasznosítása a ki­bontakozási folyamat fontos feltétele. Az alkotókészség emelése az anyagi-erkölcsi elismerés mellett a képzett­ség szerinti foglalkoztatás­ban, a minőségi munka irán­ti bizalom erősödésében; tá­mogatásában kell. hogy meg­mutatkozzon Egyetért az oktatás tartal­mi korszerűsítésével, mert népünk műveltségének, isko­lázottságának, szakképzett­ségének színvonala egyre in­kább meghatározó tényezője a társadalmi-gazdasági hala­dásnak. Igényli, hogy az ok­tatásban és képzésben a központi reformok irányai stabilizálódjanak, ezzel együtt adjanak rugalmas alkalmaz­kodási lehetőséget. Az okta­tási rendszert jobban hozzá kell igazítani a foglalkozta­tási struktúrához és területi változásaihoz. Hatékonyabbá kell tenni a világnézeti ne­velést. gyarapítani a szocia­lista értékeket. 4. A kulturális, művészeti élet az elmúlt években sok­színűbbé vált. Ugyanakkor jogos igényként fogalmazó­dott meg, hogy a kultúra és a közművelődés eszközei jobban mozgósítsanak cse­lekvésre, adjanak nyilvános­ságot a szocialista értékek­nek. Kedvezőtlen, hogy az életszínvonal stagnálása, csökkenése, a többletmunka, különösen a munkások kö­rében, háttérbe szorította a kulturális igényt. A pártbizottság nem ért egyet az alábbi felvetések­kel: — A meglevő feltételek mellett a művelődés terüle­tén nem léphetünk előre. — Szűnjön meg a kultu­rális életben az állami tá­mogatás, a kultúra legyen önfenntartó. — Olyan oktatási reformot vezessünk be, amelyben a jobb képességű tanulók nyolc év, a rosszabbak 10 év alatt, de valamennyien elvégzik az általános iskolát. IV. A párttagság — az egyes kérdésekben meglevő, diffe­renciált vélemények ellené­re — a nemzetközi tevé­kenységről szóló fejezet főbb megállapításaival azonosult. Elismeréssel szóltak békepo­litikánkról. a párt és a kor­mány diplomáciai eredmé­nyeiről. A pártbizottság javasolta, hogy a pártértekezlet foglal­kozzon mélyebben a szocia­lista országokban zajló meg­újulási folyamatokkal, a Ke­let—Nyugat közötti kapcso­latok változásával, a szom­szédos országokkal való együttműködéssel, ezen be­lül a nemzetiségi kérdéssel. A párttagok kritikai meg­jegyzésekkel illették a szo­cialista országok közötti együttműködés meglevő hiá­nyosságait. Egyetértenek a KGST szükségességével, de gyors, az együttműködés mai követelményeihez való át­alakítását, korszerűsítését igénylik. Támogatják, hogy a magyarországi nemzetisé­giekkel, a hazánk határain túl élő magyarság sorsával a lenini nemzetiségi politika elveinek betartásával hang­súlyosabban foglalkozik a vezetés. A pártalapszervezetek többségénél a nemzetiségi kérdés a romániai magyarok helyzetével, az áttelepüiéssel, a román—magyar viszony alakulásával való foglalko­zásra szűkült le. A pártbizottság a követ­kező véleményekkel nem ér­tett egyet: — Utasítsuk el a romániai magyarok áttelepülését a várható külső és belső ha­tások miatt, illetve csak ak­kor támogassuk, ha terüle­tet is adnak. — A romániai magyarság helyzetéért a magyar politi­kai vezetés felelős. — Nyíltan nemzetközi fó­rumra kell vinni az olyan kirívó példát, mint az erdé­lyi magyarság helyzete. V. A megyei pártbizottság a főbb politikai tapasztalato­kat az alábbiakban össze­gezte : Az elmúlt hónapokban a párttagság, a politizáló köz­vélemény figyelme a társa­dalom egészét érintő, fő kér­désekre irányult. Egyetértés­re talált, hogy a Központi Bizottság nagy nyíltsággal, az agitáció és propaganda eszközeit, a párton belüli vi­tákat, az egyéni elbeszélge­téseket felhasználva, igényel­te a széles körű párbeszédet, helyzetünk és annak kivál­tó okainak feltárásához, a soron következő politikai feladatok kialakításához. A pártbizottság természe­tesnek tartotta, hogy nagy a várakozás a pártértekezlet iránt, mivel napirendjén nemcsak a párttagságot, ha­nem az ország egészét fog­lalkoztató kérdések: a XIII. kongresszus határozatai meg­valósításának helyzete; a párt vezető szerepe; a poli­tikai intézményrendszer kor­szerűsítése; a pártélet meg­újítása; a gazdasági-társa­dalmi kibontakozás program­ja szerepelnek. A párttagság egy részének az a várakozá­sa. amely a pártértekezlet­től a társadalomban, a gaz­daságban, a politikai intéz­ményrendszerben meglevő gondjaink azonnali megoldá­sát várja, túlzott. A párttagság többsége el­fogadja a dokumentum poli­tikai tartalmát, céljait, he­lyesli, hogy hangsúlyozottan a politikai intézményrendszer korszerűsítésével foglalko­zik. A megye párttagságának döntő része kritikusan, fél­tőén, aggódva, de politikai elkötelezettséggel támogatja a szocializmus ügyét, a párt vezető szerepét, az egypárt- rendszert. Képesnek tartja a Magyar Szocialista Munkás­pártot a hibák kijavítására, a megújulásra, ennek része­ként a kibontakozáshoz szük­séges személyi feltételek megteremtésére. A megyében lezajlott vita megfelelt politikai céljának, eredményesen szolgálta a pártértekezletre való felké­szülést. Hozzájárult ahhoz, hogy a megye pártszervei, pártszervezetei, megismerjék a Központi Bizottság célki­tűzéseit, javaslataikkal, ész­revételeikkel részt vegyenek az ország jövőjét meghatáro­zó feladatok megjelölésében, döntések kialakításában. Fontos, hogy ezt a politi­kai aktivitást megőrizzük, felhasználjuk a helyi politi­kai élet, a pártmunka javí­tására. a pártbizottságok és a pártalapszervezetek önálló­ságának, munkaképességének fokozására. Megyénk küldöttei A dokumentum elfogadá­sa után. a megyei pártbizott­ság, Kiss Sándor titkár el­nökletével. zárt ülésen foly­tatta munkáját. A testület Virág Károly titkár előter­jesztése alapján megválasz­totta az országos pártérte­kezlet megyei küldötteit. Küldött lett: Barta Alajos, a megyei pártbizottság első titkára, Bessenyei Béla, a 212. Számú Ipari Szakmun­kásképző és Szakközépiskola igazgatóhelyettese, Besse­nyei Péter, a Mátravidéki Fémművek füzesabonyi gyá­ra beállítólakatosa. Budai Sándor, a Tarnamérai Lenin Termelőszövetkezet pártbi­zottságának titkára, dr. Do- mán László, az Egri Dohány­gyár igazgatója, Doros Ist­ván, a Mefag szilvásváradi üzemigazgatóságának erdésze, Farkas Kálmánná, a hatvani Bajza József Gimnázium igazgatója, Gubán Dezső, az SZMT elnöke, G,u- lyás Sándor, a He­vesi Rákóczi Termelőszö­vetkezet elnöke, Ignácz Gyu­láné, a Bélapátfalvi Nagy­községi Tanács pénzügyi elő­adója, Juhász Ferenc, az Eviill igazgatója, Kalina Má­ria megyei úttörőelnök, Ka­posi Levente, a Népújság fő- szerkesztője, Keresztesi Pé­ter, a Mátraalji Szénbányák üzemvitel-vezetője. Mészá­ros Albert, a Hazafias Nép­front megyei bizottságának titkára, Molnár Gábor, a Csőszer Vállalat művezető­je. Nagy András, a Nagyré- dei Szőlőskert Termelőszö­vetkezet elnökhelyettese, Né­meth László, az egri városi pártbizottság első titkára. Rajki Sándorné, a Gagarin Hőerőmű Vállalat pártbizott­ságának titkára. Rohánszky Ferenc, a Gyöngyszöv Áfész elnöke, Oroszné dr. Szél Má­ria. a gyöngyösi Bugát Pál kórház gyógyszerésze, Schél András, a Finomszerelvény- gyár csoportvezetője, Schmidt Rezső, a megyei tanács el­nöke, Tóth Mihály, a Po­roszlói Magyar—Szovjet Ba­rátság Termelőszövetkezet elnöke. Végh István, a pé- tervásári nagyközségi párt- bizottság titkára. A Heves megyei küldöttcsoport tagja a küldötteken kívül Bányai István, az MSZMP KB tag­ja, Petrovszki István. az MSZMP KB osztályvezetője, Rév Lajos, etz Okisz nyugal­mazott elnöke és Úszta Gyu­la, a Magyar Antifasiszták és Ellenállók Szövetségének nyugalmazott elnöke. A He­ves megyei küldöttcsoport ve­zetőjének Barta Alajost, a megyei pártbizottság első tit­kárát választották. A választást követően a megyei pártbizottság más kérdésekben foglalt állást. Kiss Sándor, a megyei párt- bizottság titkára bejelentette, hogy a felsőbb pártszervek jóváhagyásával. Heves me­gye testvérkapcsolatot léte­sített a bulgáriai Lovecs tar­tománnyal, valamint a len­gyelországi Biotrkow Try- bunalsky vajdasággal. Az ülés Kiss Sándor zár­szavával ért véget.

Next

/
Thumbnails
Contents