Népújság, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-22 / 95. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. április 22., péntek 3. Pártbizottságaink az országos pártértekezlet állásfoglalás-tervezetéről Eger Szókimondó, tartalmas vita bontakozott ki az MSZMP Eger Városi Bizottságának ülésén, amelyen az MSZMP országos értekezlete elé kerülő állásfoglalás-tervezetet beszélték meg. Annál izgalmasabb volt ez a disputa, mivel — mint elhangzott — a városi és a városi jogú pártbizottságok által készített anyagok közvetlenül is eljutnak a Központi Bizottság illetékeseihez. A tanácskozáson részt vett Molnár József, a Központi Bizottság munkatársa és Barta Alajos, az MSZMP Heves Megyei Bizottságának első titkára is. A szerdai ülés előtt 18-án, hétfőn, vehették kézbe a pántbizottság tagjai a körzet párttagságának véleménye alapján készült írásos előterjesztést. A tizennyolc oldalas dokumentumot a hozzászólók döntő többsége megelégedéssel fogadta, de számos ponton tovább is gondolta, gazdagította. Ehhez a tervezethez kapcsolódott Németh László, az MSZMP Eger Városi Bizottságának első titkára. Kiegészítésében nem ismételte az előterjesztésben leírtakat, hanem két kérdéskörről szólt: milyen körülmények között és milyen hangvételben mondták el a várttagok véleményüket, illetve hogy miként értékelhető viszonyuk a dokumentumhoz. annak lényegéhez, a kibontakozáshoz. Mint kiemelte: a vita rendben, a vonatkozó határozatoknak megfelelően zajlott. A tagság szerint feszes tempóban, de végül is elvégezhető volt a munka a rendelkezésre álló idő alatt. Nagyon aktívak voltak a párt- fórumok, a résztvevők hiúsz százaléka — tehát mintegy kétezer tag — mondott véleményt. Az eszmecserék az alapszervezetek összetételének, jellegének megfelelőek voltak. Az első titkár szerint úgy összegezhetőek a viták, hogy a lakosságtól áldozó. tokát kívánó, a szocialista jövőért ma több lemondást. nagyobb teljesítményt igénylő program megvalósításába a párttagság nagyobbik része kész bekapcsolódni. Helyeslik, hogy a központi pártszervek kikérik a véleményüket, de megfogalmazzák, hogy már régen az intézkedéseknek és a határozott cselekvésnek jött el az ideje. Végezetül hangsúlyozta az előadó a felelősséget: olyan elhatározásokat kell hozni, amelyek végrehajtása kimozdítja a népgazdaságot a jelenlegi helyzetből, megreformálja a gazdasági irányítást és átrendezi a társadalom politikai rendszerét. A következőkben tizenegyen kértek szót. közülük nyolcán a városi pártbizottság tagjai. Juhász Ferenc, az Evill igazgatója gazdaságpolitikai kérdéseket vetett fel. Kiemelte, hogy lépésről lépésre lehet előrehaladni, a türelmetlen beavatkozások nem érik el gazdaságunkban a kívánt hatást. Csak a demokratikus előkészítés, s az ennek következményeként létrejövő bizalom, s a megfelelő érdekeltségi viszony- rendszer vezethet eredményre. a dolgozó közösségek így hozhatják ki magukból a maximális teljesítményt. Lu- bai Attila, a Vilati alapszervezeti titkára, elektroműszerész arról szólt, hogy az ipari szerkezetváltás nem került a tervezetben megfelelően előtérbe. Az úgynevezett húzóágazatok pedig nagyon lényegesek. Kiemelte még a személyes felelősség problémakörét, a pártegység fontosságát és a munkásosztály megítélését. Csontos Sándor, az Eger városi szakszervezeti bizottság titkára aláhúzta. hogy az előterjesztés jól tükrözi a vitákat. Részletesen szólt arról, hogy milyen szerepe lehet az országos Dártértekezletnek. Felvetette a káderproblémákat, a társadalmi szervezetek helyzetét. Ez utóhblval kapcsolatban elmondta. hogy aránytalanul rövid szerinte az ezekről szóló rész. Harmati László, az Egri Áfész elnöke szerint a viták során feloldódott a közömbösség, mindenki érzi a felelősséget: csodákat viszont nem tehet a pártértekezlet. A változást nekünk kell szívós munkával elérni. A gazdasági fordulat várat magára, lassúak vagyunk: az elhatározásokat nem követik eléggé a cselekedetek. Dr. Nagy Józsefnek. az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola tanszékvezető tanárának véleménye szerint a tervezet nem elég konkrét. Kevés az igazán megalapozott vélemény, amelyekkel felvértezve a párttagság fel tud lépni a helyttelen nézetekkel szemben. Taglalta a pártsze- rűség és a népképviselet problémáját is. Nagy István, az egercsebi bánya alapszervezeti titkára az erős munkásosztályért emelt szót. Barta Imre, az Eger Városi KISZ-bizottság első titkára összegezte a Milyen szocializmust építsünk? címmel lezajlott vita tanulságait. Po- povics Ferenc, a Csepel Autógyár pártvezetőségi titkára szerint is lassú a reform, szükséges a szocialista demokrácia fejlesztése, de a kommunista egység is. Hu- nyák Mihály, a báitori téesz dolgozója a kritika, önkritika kérdéseit boncolgatta. Koczka Bertalanná bélapátfalvi boltvezető az életszínvonal alakulásáról szólt. A vitában szót kért Barta Alajos, a megyei pártbizottság első titkára is. aki hangsúlyozta. hogy a pártértekezleten szembe kell néznünk helyzetünkkel. Azonnali fordulatokat nem várhatunk: a párttagoknak munkájukban példáként kell elöljárni. Az országos Dártértekezlet tervezete körüli vita jelentős lépés a közömbösség megszüntetése felé: az eszmecsere nem zárul le. Az elhangzottakat Németh László összegezte. megköszönve a pártbizottság tagjainak alkotó részvételét. Ezután a testület a tervezetet a kiegészítésekkel egyhangúan elfogadta, majd más napirendekre került sor. Gábor László Füzesabony • Aki azon a napon a füzesabonyi pártbizottság tanácskozótermében ült és közösen gondolkodott, több mint 2200 párttag nevében tette. Az MSZMP Városi Jogú Nagyközségi Bizottsága nevében Tóth Tibor titkár köszöntötte a pártbizottság tagjait, dr. Holló Andrást, a Központi Bizottság munkatársát, valamint Kiss Sándort, a megyei pártbizottság titkárát. Antal Lajos első titkár mindenekelőtt arról számolt be, hogy Füzesabonyban, s a vonzáskörzetéhez tartozó településeken, .gazdasági egységekben, hivatalokban őszinte és kritikus hangvételű alapszervezeti taggyűléseket tartottak. A tagság által megfogalmazottakat egyebek között így summázta: ,,A tervezet bevezetőjével, de magával a tervezet több megállapításával sok dilemma merült fel a túlzottan általánosra sikerült megfogalmazások miatt. Várakozás előzi meg, hogy a pártértekezleten részletesen kerüljön kibontakozásra a felelősség kérdése.” A felelősség kérdésével foglalkozott ezt követően az első felszólaló, Krisztián József, a káli nagyközségi pártbizottság titkára'is: a párttagok véleménye szeriint — mondta — „alsóbb szinten ezt megkövetelik, de vajon magasabb szinten is... ?” Folytatta a tézisekkel kapcsolatos gondolatsort, hogy igazából rá tudjük-e hangolni a gyermekeinket a munka szeretetére. Tóth Miklós, .a poroszlói pártbizottság titkára kért szót következőként: először azt taglalta, hogy növelni kell a taggyűlések hatáskörét a tagfelvétel, a fegyelem, a kádermunka terén. Majd arról szólt, hogy vonjuk be az embereket a feladatok megoldásába, s éhbe a párttagok járjanak élen. „Nem papírmunka kell, hanem kimenni az emberek közé, s ott tájékozódni a gondokról, az eredményekről. A kölcsönös párbeszédről ugyanis nem szabad lemondani...” Blahó István, a Mátravidé- ki Fémművek helyi gyárának igazgatója, többek között arról szólt nagy gonddal, hogy a mai gyakorlatban ellentétet lát a népgazdasági egyensúly megteremtésére való törekvés és a műszaki fejlesztés lehetőségei között: s a fejlesztés rovására. S ezt országos szinten is fel kell ismernünk. Szenvedélyes hangú hozzászólása volt a nagyközségi tanács elnökének, dr. Bocsi Józsefnek. akinek afc okfejtéséből csőik egy részletet idézünk: a költségvetési hiányról beszélt, amelyet — szerinte — mi magunk teremtünk azzal, hogy nem elégszünk meg most az úgynevezett szintenfcartással, hanem újabb és újabb igényekkel ostromoljuk a tanácsokat, a pénzügyi tárcát. „Húzzunk még egyet a derékszíjon — mondta —, hogy eltűnjön ez a bizonyos hiány. S ebben a lakosság is sokat tehetne, ha részt venne a döntések előkészítésében. De én húsz éve (nem láttam még olyat, hogy egy állampolgár bejött tvolna a tanácsunk ülésére, és mondjuk szót is kért rvolna, pedig joga van hozzá, mert a tanácskozások nyilvánosak.” Krisztián Pál a differenciált jövedelmek bevezetése érdekében kért szót, mert mint a káli tsz dolgozója, pártbizottsálgi tag tapasztalta, hogy egyenlőtlen az emberek jövedelme, nem csoda hát, hogy gmk-val együtt az emberek sokasága napi 13— 18 órát dolgozik. Dr. Bárdosné Dombos Mária, a HNF helyi titkára arról szólt, hogy a fiatalok kedvezményes lakáshoz juttatása ne csak budapesti „privilégium” legyen. Eperjesi László, gimnáziumi igazgató, a szellemi értékteremtés gondjait említette fel: az üzemek, vállalaitok segítsége nélkül az iskolák nem tudják teljesíteni a párt által kért tevékenységet. S az ifjúságnál maradva: Varga Mihály, a helyi KISZ-bizottság titkára szerint: „Az ifjúsággal nem a lehetőségéknek megfelelően és kellően foglalkozik az állásfoglalás”. A felelősség kérdése volt az első számú témája dr. Varga László felszólalásának így fogalmazott: „Ha valamiért mindenki felelős, akkor senki sem felelős...” Magyarán: mindenkinek — pártnak, kormánynak, minisztériumnak, hivatalnak, gazdálkodó szervnek — vállalnia kell a saját felelősségét azért, amit elmulasztott, vagy nem teljesített. A füzesabonyi pártbizottság tagjai ezekkel a véleményekkel megtűzdelve fogadták el a tézisek további vitára bocsátását Szilvás István Vállalkozó Zöldértek A fogyasztási szövetkezeti vállalatok egyre jobban alkalmazkodnak a megváltozott gazdasági körülményekhez. Ennek jeleit mutatja, hogy a Zöldért vállalatok nagy része a korábbinál sokkal inkább vállalkozik, ez elsősorban a kistermelők munkájának jobb szervezésében. a felvásárolt termékek feldolgozásában és a nagyobb települések ellátásának javításában mutatkozik meg. A vállalatok új megoldásokat keresnek a kistermelőkkel és a szakcsoportokkal fenntartott kapcsolatukban, az úgynevezett integrációs munkában. Ez számukra is fontos, mivel egyre több zöldségre és gyümölcsre, ezzel a termelői körrel tudnak felvásárlási szerződést kötni: a nagyüzemek ugyanis elsősorban a könnyen gépesíthető növénytermesztésre vállalkoznak. A Zöldértek forgalmuknak már csaknem felét jelenleg is a kistermelőkkel bonyolítják le. Változatos módszerekkel ösztönzik a kistermelőket több termék előállítására ; gépeket, eszközöket adnak számukra, a szakcsoportok rajtuk keresztül kapják a vetőmagot. Győr- Sopron megyében például a kistermelők számára földterület bérlését fontolgatja a Zöldért. A Zöldértek több helyen a felvásárolt termény feldolgozására — tisztítására, válogatására, csomagolására, esetenként pedig tartósítására — is berendezkednek. Hasonlóra ugyan már korábban is volt példa, ám a feldolgozói tevékenység bővítése egyre inkább a külpiacon is jól értékesíthető áruk előállítását szolgálja. A Zala megyei vállalat például a zöldség- és gyümölcsszárít- mányok készítésére berendezett üzemeit újabb gépekkel szereli fel. Szabolcs- Szatmár megyében a zöld- 'ségtartósítás hagyományos módját, a savanyítást részesítik előnyben, és újabb gépsorok üzembe állításával a gyümölcsbefőttek választékát is növelik. Tavaly csaknem 800 millió forintos forgalmat bonyolítottak le a Zöldértek a fővárosban. ahol egyre növekvő a szerepük. Az idén megközelítőleg egymilliárd forintos forgalomra számítanak. A legtöbb terményt a Bács-Kiskun Megyei Zöldért Vállalat hozza a fővárosba, és egyre több árut értékesít Budapesten a Baranya, a Csongrád és a Somogy Megyei Zöldért Vállalat. Ezek a cégek elsősorban arról ismertek, hogy az átlagos napi piaci árak alatt kínálják a leveszöldségeket, és egyes időszakokban az almát is. Ojabban néhány Zöldért vállalat —' a Baranya megyeiek példája nyomán — megyeszékhelyen nyit úgynevezett olcsó boltot, amelyben 8—10 százalékkal alacsonyabb áron értékesíti termékeit. Kockáztattak, de megérte Közhelyszerű a megállapítás: bizonyos kockázatvállalásra mindenütt szükség van, így a gazdasági életben is. Talán ezt az igazságot látták be az Egri Fém- és Elektromechanikai Kisszövetkezetnél is. ahol 1987. január 1- jével tértek át egy új formára, azaz a kisszövetkeze- tire. Miért választották ezt, miben reménykednek ? Ezt próbáltuk megtudni Gyenes Sándor elnöktől. — Nos — mondja, 1986 végén vált lehetővé ez a váltás. A lehetséges előnyöket, illetőleg az esetleges hátrányokat több vezetőségi ülésünkön, valamint a munkahelyi tanácskozásokon vitattuk meg. Az egyértelmű volt: ha jól ügyködünk, akkor az addiginál többet nyerhetünk. ha nem, akkor többet veszíthetünk. Vegyünk egy-két példát... Mód nyílik arra, hogy tagjainknak az év közben jövedelemelőleget fizessünk, ha azonban ez utólag megalapozatlanná válik, akkor ezt vissza kell téríteni. A másik az, hogy mindenki a kéthavi átlagfizetésének megfelelő értéket fizet be, vagyis ilyen részjegyet vált. Jó esetben ez évi nyolc százalékkal kamatozik, ha azonban az eredmények nem megfelelőek, úgy a pénz nálunk marad. Magyarul: itt valamennyiünk érdeke a jó gazdálkodás, ugyanis a dolog zsebre megy, azaz egyfajta közvetlen érdekeltség jött létre a termelés sikerében. — Gondolom, kezdetben nem kis idegenkedés fogadta ezeket a módosításokat... ’ — Természetesen, hiszen az újtól mindenki fél egy kissé. Nem gyorsan fogadták el a dolgozók a tervünket. ám amikor számítások alapján bizonyítottuk, hogy jó munka esetén a javadalmazás is jobb lesz, mellénk álltak. Rövidesen maguk is tapasztalhatták, hogy ez így igaz: 1987-ben ugyanis a korábbi átlagot meghaladó bérfejlesztést hajtottunk végre. Nem lelkesedtek a már említett részjegyért sem. de ez is érthető, hiszen ilyenformán nekik is vállalni kellett némi kockázatot, ami ezelőtt nem volt gyakorlat. — Azóta immár egy esztendő telt el. Lehet-e pozitív változásokról számot adni? — Feltétlenül. Jelenleg például sokkal jobban odafigyel mindenki a takarékosságra. jóllehet, ez még nem az összes területen vált általánossá. Azt is kijelenthetem. hogy dolgozóink munkájukat a legrövidebb idő alatt, s a legjobb minőségben igyekeztek elvégezni, azaz úgy próbálták a közös célokat elérni, hogy közben a saját szempontjaikat is szem előtt tartották. Nem csoda tehát, hogy nincs okunk szégyenkezni az 1987- es teljesítményünket illetően. A termelési tervünket 18,5 százalékkal, a nyereséggel kapcsolatosat pedig 15 százalékkal haladtuk meg. Hozzá kell tennem, az adatokat csak a gazdasági számításaink szerint lehet értékelni. hiszen nincs összehasonlítási alap, mert a kis- szövetkezefi formában most első ízben készíthettünk számvetést. Meg kell még Gyenes Sándor: — Jó alapról Indulhattunk ... jegyeznem, hogy tavaly tizenöt személlyel csökkentettük a nem termelő létszámot. Nem bocsátottunk el senkit, hanem a távozók helyére nem vettünk fel újakat, illetőleg egyeseknek más munkaterületen biztosítottunk elfoglaltságot. — Nem szólt még az exportról, továbbá a fejlesztésekről ... — Termékeink egy része — nem közvetleh export révén — a külföldi piacokon talál gazdára, így a Szovjetunióban. Kínában, Albániában, Nigériában. Itt főként a különböző típusú csomagológépekről, valamint az elektromos vezérlőszekrényekről van szó. Kimondottan új cikkekkel nem rukkoltunk ki, de a már meglévők korszerűsítését végrehajtottuk. Ez egyébiránt a piaci lehetőségeinket is növelte. Ami a fejlesztéseket illeti... Ez az épületeket és a berendezéseket egyaránt érintette. Bővítettük a precíziós öntödét. kialakítottunk egy alumínium-öntödét, amely az idén januárban kezdte el működését, emellett pedig a munkahelyek rekonstrukciójáról sem feledkeztünk meg. S hadd büszkélkedjek még egy dologgal... A tavaszi BNV-n szeretnénk bemutatni azt a nagy teljesítményű csomagológépünket, amelynek gyártására néhány hónapon belül sor kerül majd. — Mit várnak az 1988-as esztendőtől? — Nézze, az eddigiekből kiderült, hogy jó alapról indulhattunk. A célunk az, hogy — az árváltozások ellenére is — megismételjük a tavalyi árbevételünket. Reményt ad erre először is a már meglévő szerződésállományunk, ugyanakkor abban .is bízunk, hogy a kisszövetkezeti formára való áttéréssel együttjáró szemléletváltozás is kamatozik majd. nem beszélve az említett beruházásokról. Az itteni gárda is stabil —beleértve ebbe a fizikai dolgozókat és az irányítókat is —, ámbár jó szakmunkásokra még szükségünk lenne, ösz- szegezve tehát azt állíthatom: a feltételek adottak ahhoz, hogy 1988 végén ismét sikeres évet tudhassunk magunk mögött... (sárhegyi) Elektromos vezérlőszekrény a nigériai piacra (Fotó: Roncz János)
