Népújság, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-20 / 93. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. április 20., szerda Pártbizottságaink az országos pártértekeziet állásfoglalás-tervezetéről A héten városaink, városi jogú nagyközségünk, illetve hivatali apparátusaink pártbizottságai is megkezdték a májusi országos értekezlet állásfog. lalás-tervezetének vitáját. Ez alkalommal két hely­ről adunk jelentést az elhangzottakról. A megyei tanácsnál A megyei tanács kommu­nistái az elmúlt napokban 18 alapszervezetben elemez­ték, véleményezték, s javas­lataikkal iparkodtak telje­sebbé, elfogadhatóbbá tenni a májusi pártértekezlet ál­lásfoglalás-tervezetét. A do­kumentum — mint az appa­rátusi pártbizottság ülésén Szabó István titkár összeg­zéséből kiderült — számos gondolatot ébresztett a tag­ságban, s mondandójukat őszintén, nyíltan tárták tár­saik elé, a megújulás, meg­újítás szándékával „címez­ték” a közelgő országos fó­rumra. Mi ez az üzenet? Nos, — ahogyan több más mellett megfogalmazták — feltétlenül az írásos anyag dicséretére válik önkritikus- sága, nyilvánvaló, hogy nem értékelhet külön-külön va­lamennyi szervezetet, gazda­ságot, ám a sok általánosítás mégis zavaró, kifogásolható. Itt is — miként még annyi helyen — jóval több konkrét- ságot vártak tőle, s a fele­lősség világosabb megállapí­tását. Az eddiginél ráter­mettebb, agilisabb — fiata­labb — vezetőikre van szük­ség céljaink valóban sikeres megvalósításához. Hiba — mondták — ha mindennapi életünkben nem teszünk kellő különbséget a gazdasági és gazdaságpoliti­kai kérdések között. Min­denképpen okosabban kell foglalkozni az oktatással, a kultúrával, s a költségvetés­ben az egészségügyön sem szabad oktalanul spórolni. Ugyanekkor vitathatatlan — hangsúlyozták —, hogy igazán tiszteletre méltó ered­ményeink is születtek szép számmal, amiről a dokumen­A Kossuth téri székházban hétfőn délután ülésezett az MSZMP Hatvan Városi BU zottsága, hogy számbavegye a KB állásfoglalásával kap­csolatos alapszervezeti vi­tákat, amelyek a közelmúlt­ban zajlottak le mind a vá­rosban, mind a környező te­lepüléseken. A tanácskozáson részt vett Bányai István, a KB tagja, valamint Virág Károly, a megyei pártbizott­ság titkára is. összegzésként Szokodi Ferenc, a városi pártbizottság első titkára tett szóbeli előterjesztést, vá­zolva a különböző megnyilat­kozásokat, amelyek legin­kább jellemezték az alap­szervezeti tanácskozások té­makörét, az ott felvetett problémákat, a tanácskozások hangulatát. Elsőként azt említette, hogy a tagság a párt közelgő tumban leírtaknál bővebben illene beszélnünk. Ne hall­gassuk el a jót, hanem ösz­tönözzünk sikereinkkel is a többre, miközben gondjain­kat emlegetjük, s a kiveze­tő utat keressük. Pozitív törekvéseinkhez — kérték — határozza meg a jelenleginél ponto­sabban az eszközt, a célt is az állásfoglalás-tervezet; a hazai rendteremtés mellett kezdeményezzük a szocialis­ta gazdasági közösségben tapasztalható hibák határo­zott kijavítását is. hegyen va­lódi egység az elmélet és a gyakorlat között, teljesedjék ki igazán a sokat emlegetett demokrácia életünk minden területén. Váljék az irányí­tás közvetlenebbé, emiberib- bé, a protokolláris kapcsola­tokat váltsa fel a ténylegesen közös munka, a vezetői gő­göt, tévedhetetlenséget, az ostoba dzsentri szokásokat a reálisabb viselkedés. Az apparátusi pártbizott­ság ülésén — amelyen részt vett dr. Molnár Gyula, a megyei pártbizottság osztály- vezetője is — egyidejűleg sür­gették például a nemcsak a mozgalmi életben, hanem a tanácsokban is meglevő bü­rokratizmus mielőbbi meg­szüntetését, a mindennapi munka korszerűsítését. A hibákat többnek ítélték a fo­gyatékosságoknál, s ennél­fogva nagyobb figyelmet, kö­vetkezetességet kértek meg­szüntetésükhöz. A politikai élet kérdéseit feszegetve pe­dig nem utolsósorban példá­ul felvetették, hogy megmö- vekedett felelősségéhez a szakszervezet kapjon elegen­dő jogokat is, mindig. Gyóni Gyula országos értekezletétől olyan állásfoglalást vár, amely konkrét, végrehajtható hatá­rozatok révén erősíti meg az MSZMP vezető szerepét. Említést tett arról is, misze­rint a pártértekezlet sok kérdésben nem hozhat vál­tozást, mivel a kitűzött cé­lok jelentős hánvadának megvalósulása a gazdasági körülményektől függ, vagy­is az értekezlet csak a XIV. kongresszust előkészítő fo­lyamat egy fontos állomásá­nak tekinthető. Arról sem hallgatott az . első titkár, hogy voltak, akik az alap­szervezetekben kevésnek ítél­ték a rendelkezésre álló időt az állásfoglalás-tervezet elemzéséhez, s ebben a párt- demokrácia megsértését vé­lik. Későbbiekben arról szólt Szokodi Ferenc, hogy a ter­vezet hangvételét általában nyíltnak, őszintének minősí­tették a párttagok, bár több esetben túlzottan általános­nak vélték a különböző fel­adatok meghatározását. Arra utaltak például, how hiá­nyos a tervezet, mert nem szól a munkásosztályról, a nagyüzemi munkások helyze­téről, de például a felelősség­re vonás — mint kifejezés — sem szerepel a KB terveze­tében. Ugyanakkor mások úgy fogalmaztak, hogy az ál­lásfoglalás „erélytelen”, egyes megállapításai, fel­adatmeghatározásai több kongresszusi anyagban meg­találhatók, s föltették a kér­désit: o párt miért nem tu­dott kellő érvényt szerezni korábbi határozatainak. Ar­ról is szóltak, hogy a kiala­kult helyzetért csak a tes­tületek vállalják a felelős­séget, holott egyéni és kol­lektív felelősségnek egyaránt kellene érvényesülnie a pártéletben. Az első titkár későbbiek­ben azt fejtegette, miszerint főként az idősebb párttagok hiányolják, hogy a doku­mentum nem értékeli kel­lően az elért eredményeket. Azt is érdemes fölemlíteni, továbbá, hogy a vezetői fe­lelősségre utalva többen olyan véleményüknek adtak hangot, miszerint soha sem azokon múlott az ország tel­jesítőképessége, akik a lapát nyelét fogták. Ami a megfogalmazott el­veket illeti? A párttagság egyetért azzal, hogy a párt elvi-politikai irányítás esz­közeivel töltse be vezető sze­repét, ne vállalja át az álla­mi, társadalmi szervek fel­adatait, de ugyanakkor a politikai felelősséget se ru­házza át senkire. A hozzászólások során Kó­nya Árpád ama nézetének adott hangot, hogy a káder- politika gyakorlati megvaló­sítása terén felsőbb szinte­ken is akad javítani való, de az is hiba, hogy ugyan­csak ott nincs egység a gaz­dasági, társadalmi helyzet megítélése tekintetében. Far­kas Kálmánná szükségesnek tartotta, miszerint a párt- értekezlet konkrétan hatá­rozza meg a soron levő fel­adatokat, nélkülözhetetlen •továbbá, hogy az ideológiai kérdések terén jó néhány fo­galom tisztázódjék! Királyné Zólyomi Erzsébet megállapí­tása szerint a terület ifjúsága az eddiginél eredményeseb­ben veheti ki részét a tár­sadalmi, gazdasági kibonta­kozás feladataiból, ha vilá­gos, határozott célokért kell megmozdulnia. Kifejtette még véleményét Molnár Gá­bor, Szabó Ferenc, Kretz Já­nos, Baja Gellert, Fehérné Lovász Mária. Majd1 Virág Károly fűzött megjegyzést az elhangzot­takhoz. Szerinte az észrevé­telek sokrétűek, szinte az egész megye helyzetét jel­lemzik, de tartózkodnunk kell attól, hogy túlzott, rö­vid lejáratú reményeket táp­láljunk a pártértekezlettel szemben. Ezt követően a városi pártbizottság ajánlást tett a megyebizottságnak az orszá­gos értekezlet Hatvan és vonzáskörzete küldötteinek személyére. Moldvay Győző Hatvanban Tervek, terhek, lehetőségek Helyzetelemzés fiatal közgazdászok szemével Nemrégiben nyolcadik alkalommal rendez­ték meg Salgótarjánban a .Fiatal Közgaz­dászok Országos Konferenciáját. A tanács­kozás témáját ezúttal már annak címe is — Terhek, tervek, lehetőségek a ma­gyar társadalomban és gazdaságban — ki­válóan jelezte. Hogy konkrétan milyen gon­dolatok is hangzottak el a nógrádi megye- székhelyen? Erről kérdeztük az egyik részt­vevőt, Szántósi Rafaelt, a KISZ Heves Me­gyei Bizottságának titkárát. — Nos — mondja —. elő­ször talán Kollarik István p>énzügyminiszter-helyettes előadásával kezdeném, aki a kibontakozás gazdasági és pénzügyi feltételeiről szólt. Ügy ítélte meg, hogy a ki­bontakozás közvetlen előz­ménye csakis a stabilizáció lehet, azaz meg kell állíta­nunk az adósságállomány növekedését. A rendkívül nagy kamatterheket aktí­vummal szükséges ellensú­lyozni. mert másként azok fizetésére újabb és újabb hiteleket kellene felvenni. Ez különben sem könnyű, mert az ilyen források mos­tanság szűkösek. — Az átütemezés pedig nem a legszerencsésebb meg­oldás . . . — így igaz, s ezt minden előadó megerősítette. Miért? A kamatokat így is, úgy is törleszteni kell. ráadásul a hitelek egy részének átüte­mezésére sincs mód, emel­lett pedig később bizonyára nehezebben kapnánk pénzt bárhonnan. Nem örömteli, hogy a tavalyi év — bár né­mi javulás mutatkozott — nem hozott gyökeres válto­zásokat idehaza. Jelenleg két fontos teendőnk van; a vásárlóerő szabályozása és a struktúraváltás. El kell ér­ni, hogy a pénzfolyamatok hassanak a reálfolyamatok­ra és ne fordítva. — Tabajdi Csaba, az MSZMP Külügyi Osztályá­nak vezetőhelyettese a ma­gyarországi társadalmi-gaz­dasági fejlődés külső körül­ményeit elemezte. Milyen té­nyezőket említett? — Nem akarom részlete­sen ismertetni az általa ki­fejtetteket. de két dologra azért utalnék. Az egyik, hogy hazánk nemzetközi megítélése — sajnos — va­lamelyest romlott. A másik, hogy — véleménye szerint — a növekvő gazdasági füg­gőséget egyre inkább növek­vő politikai önállósággal kell ellentételezni. — A gazdasági feladatok megoldásában fokozott, sze­repet kapnak közgazdásza­ink. Ha jól tudom. többek között ezzel foglalkozott Csi- kós-Nagy Béla. a Magyar Közgazdasági Társaság el­nöke ... — Valóban. Jövőbeni te­vékenységüket a követke­zőkben foglalta össze: a ter­vezési elmélet, valamint a Vállalati gazdálkodás meg­újítása, a struktúraprobléma megoldása, a termelőegysé­gekben döntések racionali­(Fotó: Koncz ^ __ J ános) zálása és az informatika lé­nyegi átalakítása. — Manapság napirenden lévő kérdés a politikai-in­tézményrendszer fejlesztése. Milyen elképzeléseket ismert meg ezzel kapcsolatosan? — Erről Fejti György, az MSZMP KB titkára beszélt. Bevezetőjében a ’68-as re­form megtorpanásának okait vázolta. Elmondta, hogy az jószerivel csupán a gazdaság­ra „szűkült le”, s ez hiba volt. Most a px>l iti.kai refor­mot is végre szeretnénk haj­tani. s ehhez a nemzetközi feltételek jobbak a korábbi­nál. Fontos viszont, hogy a2 átalakítás élére a párt áll­jon. A változásokkal össze­függésben több stratégiai irányt sorolt fel. Vegyük szemügyre ezeket... Lénye­ges a tisztább, világosabb munkamegosztás létrehozá­sa a párt, a tömegszerveze­tek. továbbá az állampolgá­rok között. Ugyancsak fon­tos elem a decentralizálció, de csakis olyan mértékben, amelyet az „alulról” jövő kontroll lehetővé tesz. Szük­séges az államfelfogás fi­nom korrekciója. Javítani kell az érdekintegrációt, s egy rugalmasabb mechaniz­must kell kidolgozni a tár­sadalomban is. Mindezeken túl növelni kell a döntéselő­készítés társadalmi nyilvá­nosságát. — Ezen célok elérése a pártmunka megújítását is megköveteli. Hogyan véleke­dett erről Fejti György? — Leszögezte, hogy a párt vezet, irányít, de nem ural­kodik, s elismeri az érde­kek pluralizmusát. A párt részéről ugyanakkor nagyobb kezdeményezőkészségre és dinamizmusra van szükség, illetőleg arra, hogy érdemi viták kapjanak helyet. — A hallgatóság körében talán az egyik legnagyobb sikert aratta Beck Tamásnak, a Magyar Gazdasági Kama­ra elnökének az előadása ... — Ez tény. Már csak azért is, mert ő megkísérel­te vállalati szemmel nézni a dolgokat. A magyar gaz­daság helyzetét meghatározó külgazdasági, külkereskedel­mi impulzusokkal kapcsolat­ban utalt arra, hogy a világ­kereskedelemben egyfajta eltolódás ment végbe, még­pedig a Távol-Kelet javára. Ennek a térségnek a része­sedése immár 17 százalék, azaz körülbelül annyi, mint a szocialista országoké. Az igénybe vehető külső forrá­sok is csökkentek, hiszen jelenleg alig több mint tizen­öt ország hitelez az összes többinek. Jómagunk számos kedvező lehetőséget kiakná­zatlanul hagytunk, így pél­dául a Kínába irányuló gép­ipari exportot. — Ha már a kedvező lehe­tőségeknél tartottunk ... Mi­ért volt az, hogy hazánk szá­mára sem az olajárak növe­kedése. sem azok csökkené­se nem hozott túlzottan nagy örömöt? — Nos, hadd említsek vá­lásiként egy-két adatot, még­hozzá Beok Tamás alapján. A kőolaj ára 1976-ban a KGST-n belül tonnánként 1765 forint volt, míg Rotter­damban 3746 forint, 1986-ban az előbbinél ez a szám 4866, az utóbbinál 3950 forint. Te­hát: a honi termékek árai nem a tényleges világpiaci olajárakat tartalmazták, azokban nem jelentek meg rögtön az időközben történt módosulások. Ennek folytán még a pozitívumok is csak tompítottan érvényesülhet­tek. — Befejezésként arra len­nék kíváncsi, hogyan érté­keli a konferenciát? — Kétségtelen, hogy né­melyik előadótól többet vár­tunk. de legalábbis annyit, hogy határozottabban mu­tasson rá a követendő irá­nyokra. Ez egyszer-kétszer elmaradt. Ám ennek ellené­re állíthatom: sok-sok érde­kes — s ami a fő —, értékes információval gazdagod­tunk ... (sárhegyi) Miniatűr fénycsövek Nagykanizsáról Megkezdték a kitűnő fényhasznosítású és rendkívül hosszú élettartamú kom­pakt fénycsövek gyártását a TUNGS­RAM RT. Nagykanizsai Fényforrás Gyá­rában. A miniatűr fénycsövek 7,9 » és 11 wattos kivitelben készülnek, fény­teljesítményük pedig 40, 60, illetve 100 wattos normál lámpának (elel meg. Az új fénycsövet egyelőre csak itőkés pia­con értékesítik, de már alkalmazták itthon is: ezekkel oldották meg a Lánc­híd új díszkivilágítását. (MTI-fotó: Czika László — KS)

Next

/
Thumbnails
Contents