Népújság, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-18 / 91. szám

1. NÉPÚJSÁG, 1988. április 18., hétfő DZSIHAD­GYILKOSSAG Politika és nyilvánosság Politika és nyilvánosság címmel április 16-án Debrecenben folytatódott a szakmai vita, melyben felszólalt Berecz Já­nos, az MSZMP PB tagja, a KB titkára (MTl-fotó: Oláh Tibor — Népújság telefotó) A háttérben: Izrael Izrael áll Abu Dzsihad pa­lesztin vezető meggyilkolásá­nak hátterében — állapítot­ta meg vasárnap éles hangú kommentárban a TASZSZ. A szovjet hírügynökség a közel-keleti fejleményeket figyelemmel kísérő elemzők egybehangzó véleményét ösz- szegezve jutott erre a követ­keztetésre. A TASZSZ arra hívja fel a figyelmet, hogy az izraeli vezetés, amely nem képes kézben tartani a megszállt területeken kialakult hely­zetet. a „banditizmus eszka­lációjának veszélyes útjára lépett” Samir miniszterelnök szó­vivője vasárnap nem volt hajlandó kommentálni az amerikai NBC tévétársaság értesüléseit, hogy az izraeli kormányfő és szűk kabinet­je hagyta jóvá az Abu Dzsi- had meggyilkolására kiter­velt akciót. Abu Dzsihad meggyilkolá­sával a megszállt területeken a lakosság egyértelműen Iz­raelt vádolja. A hír halla­tán szombaton Ciszjordánia és Gáza szinte összes tele­pülésén. valamint Kelet-Je- ruzsálemben óriási palesz­tin tömegek vonultak a PFSZ zászlóival és fekete lo­bogókkal az utcákra, tiszte­legve mártírjuknak, s köve­telve az izraeli kivonulást. A megerősített izraeli ka­tonaság a könnygáz és bo­tolt nvellett több tucat helyszí­nen tüzet nyitott a zászlók­kal felvonulókra, ennek nyo­mán a december 8-án ki­robbant népi lázadás legvé­resebb napja következett be: 19 palesztin halt meg, s száz felett van a lövésektől megsebesültek száma. Az Abu Dzsihad emlékére meghirdetett háromnapos gyász nyomán vasárnap az egész megszállt területen sztrájk volt. IRAK-IRÁN Rakétaharcok Iraki rakéták csapódtak be péntek és szombat haj­nalban Teheránban ég két másik iráni városban, Kum- ban és Iszfahánban. A tá­madásokról mindkét fél hír- ügynöksége beszámolt. Teheránra három, a két másik városra egy-egy raké­ta hullott. Az iráni ÍRNA hírügynökség szerint a ra­kéták mindhárom város­ban lakókörzetekben robban­tak. Sokan meghaltak, illet­ve megsebesültek a táma­dás nyomán. Irak az idén 168 föld-föld rakétával mért csapóst irá­ni városokra. Az ÍRNA hírügynökség je­lentése szerint Irán föld-föld osztályú harcászati rakéták­kal lőtt pénteken három iraki várost, Bászrát, Haná- kint és Ali-Garbit. (Folytatás az I. oldalról) A továbbiakban kiemelte, hogy szabadság és demok­rácia nincs nyilvánosság nél­kül, a nemzeti érdek álta­lános megfogalmazása nem lehet egyetlen intézmény előjoga. A nemzeti érdek képviseletét és érvényesíté­sét az intézményrendszer különböző szintjein ikell meg­valósítani, ám ez jelenleg ér­dekkonfliktusoktól terhes. Ezért is van szükség a mai politikai intézményrendszer megújítására, hogv az se­gítse gazdasági fejlődésünket és a kibontakozást. Átalakí­tásához meg kell ragadni a nyilvánosság adta lehetősé­geket. Ez annál eredménye­sebb lesz, minél szorosabb az együttműködés a politikai vezetők és az újságírók kö­zött. Ez egy olyan partneri viszonyban valósulhat meg, amelyben kölcsönös a biza­lom, s létrejönnek annak objektív és szubjektív felté­telei. Az utóbbiak közé so­rolta mind a közéleti sze­replésben szükséges képes­ségeket, mind a felelős új­ságírói magatartást és szak­mai felkészültséget. A politikai nyilvánosság meghatározó eleme, hogy a párt hogyan tájékoztatja a közvéleményt. Ezzel össze­függésben Berecz János ki­jelentette: ma az átalakulás, a gazdasági-társadalmi ki­bontakozási program meg­Vérfürdővel fenyegetőz­nek a kuvaiti repülőgép el­rablói, akik szombaton dél­után kurta .sajtóértekezle­tet" tartottak. A fegyveresek a repülő­géphez hívtak három újság­írót, s a gép ajtajából veze­tőjük arab nyelven közle­ményt olvasott fel előttük. Ebben a géprablók kijelen­tik: addig folytatják akció­jukat, „míg Kuvait meg nem változtatja Amerika- barát politikáját, és szaba­don nem bocsátja fogva tar­tott testvéreinket”. Követelé­sük elutasítása esetén — fe­nyegetőztek — „vérfürdőt” valósításának időszakában, a politikai intézményrendszer átépítésekor teljes nyilvá­nosságra van szükség. A párt a nyíltság politi­káját folytatja, és ez a nem­zet, az ország és az itt élő nemzetiségek iránti felelős­ségéből ered. Ez csak abban a folyamatban mehet végbe, amelyben minden párttag ré­szese az érdekek összegzé­sének, a politika kialakítá­sának. Ez a szemlélet vezé­relte a Központi Bizottsá­got akkor, amikor minden érdeklődőhöz igyekezett el­juttatni az országos pártérte­kezlet állásfoglalás-terveze­tét. A társadalmi nyilvánosság szempontjából alapvetően fontos, hogy a párton belül korlátlan legyen a nyilvá­nosság. Ez egyelőre csak hé­zagosán érvényesül: jobbá­ra csak a tagság részéről a vezető szervek felé áramlik gyors, hiteles információ. El­lenkező irányban már las­sabb, s nem elég tartalmas a tájékoztatás. Pedig az alap- szervezetekben dolgozók mindennapi munkájához elengedhetetlen a beavatott- ság. A megfelelő ismeretek — amelyek közreadásával nem szabad késlekedni — hatékonyabbá tehetik az egész párt tevékenységét. Semmit sem szabad elhall­gatni, ami minden állam­polgárra vonatkozik, viszont lehetnek a pártnak belső rendeznek a gép kuvaiti uta­sai körében. A géprablók egyúttal a repülőgép üzemanyaggal va­ló feltöltését kérték az algé­riai hatóságoktól, mert — mint mondták — másutt akarják „rendezni a számlát Kuvaittal". A nap folyamán egyéb­ként ismét járt egy algériai közvetítő a repülőgép fedél­zetén. de küldetése a ko­rábbi hasonló közvetítési próbálkozásokhoz hasonló­an eredménytelen volt. Kuvait álláspontja váltó- zatlan. Rasid ar-Rasid. a ka­binetügyek államminisztere ügyei, amelyek csak a tagsá­got érintik. A tájékoztatás kérdésével foglalkozva Berecz János elmondta: a párttagság, vál­lalva történelmi küldetését a nemzet sorsának alakításá­ban, nem mondhat le arról, hogy a megfelelő eszközök­kel, módszerekkel, eszmei, politikai ráhatással befolyá­solja a sajtót. Szólt az utób­bi időben sok kritikát ka­pott egyoldalú tájékoztatás­ról is. Kijelentette: ez ve­szélyes akkor is, ha csak az elégedetlenségnek, és ak­kor is, ha csak az elégedett­ségnek adnak hangot. Káros az is, ha a sajtó csak a sér­tett érdekeit képviseli, s rossz az a gyakorlat, amely csak az éppen érvénye­sülő érdekeknek ad teret. A vitában elhangzott ész­revételek közül több felve­tésre is reagálva elmondot­ta, hogy a politikai intéz­ményrendszer átalakításához szükség van a közvélemény megértő, biztató támogatásá­ra. Miközben minden átala- ikul. születnek új. még he­lyet kereső intézmények. Ügy vélte azonban, hogy napjainkban egy újabb or­szágos politikai ifjúsági szer­vezet létrehozása nem lenne hasznos, mert megosztaná a fiatalságot, politikai ütközé­sek gerjesztésével elvonná a figyelmet a nemzet előtt ál­ló fő tennivalókról és gyen­gítené a cselekvéshez szük­séges kölcsönös bizalmat. Berecz János végezetül be­szélt egy új közmegegyezés kialakításának szükségessé­géről. Ezt a közmegegye­zést a jövőben a megrefor­mált. az érdekek kifejezésé­re és érvényesítésére alkal­mas politikai intézmény- rendszernek kell nap mint nap megteremtenie. Szólt ar­ról is, hogy az ideológiai megújulás nem jelentheti minden konkrét intézkedés ideológiai magyarázatát. A politikai, gazdasági lépések megismertetése, elfogadtatá­sa csak a sajtónyilvánosság lehetőségeivel élve történ­het, ez a feladat a tömegtá­jékoztatásra hárul. Berecz János zárszava után Lakatos Ernő mondott kö­szönetét a rendező szervek­nek és közreműködőknek, majd bezárta a tanácskozást. szombaton a kormány ren­des ülése után megerősítet­te: a kuvaiti vezetés tovább­ra is ragaszkodik a kezdet kezdetén elfoglalt elvi állás­pontjához, vagyis a géprab- lási ügy békés befejezését kívánja, de a terrorcselek­ményekért elítélt 17 személyt nem bocsátja szabadon. A kuvaiti gép elrablói va­sárnap délelőtt arab nyelvű rádióüzenetben közölték: meghatározatlan időre eláll­nak követelésüktől, hogy az. algériai hatóságok feltöltsék üzemanyaggal az algíri nem­zetközi repülőtéren veszteg­lő óriásgépet A GÉPRABLÓK „SAJTÓÉRTEKEZLETE’' Vérfürdővel fenyegetőznek rC Küf^ohtik^ ^ommentárujk j—i Kereskedelmi nagyhét Moszkvában TÖBB MINT ÖTSZÁZ neves amerikai üzletember, az Egyesült Államok gazdasági életét jelentős mérték­ben meghatározó csoport volt az elmúlt héten a szov­jet főváros vendége. Moszkvában egyszerre két testü­let, a Szovjet—Amerikai Kereskedelmi Vegyes Bizott­ság és az Amerikai—Szovjet Kereskedelmi-gazdasá­gi Tanács tartotta meg éves ülését. A William Verity kereskedelmi miniszter vezetésé­vel érkezett amerikai küldöttség célja az volt, hogy szovjet kollégáikkal együtt keressék a lehetőségeket a stagnáló kétoldalú kereskedelem megélénkítésére Megkísérelték feltárni azt, hogy mi az oka a gazda­sági együttműködés lanyhulásának, megrekedésének. A szovjet—amerikai kereskedelmi forgalom messze elmarad a kívánalmaktól. Tavaly a forgalom értéke alig érte el a másfél milliárd dollárt. Az Egyesült Ál­lamok a Szovjetunió nyugati kereskedelmi partnerei­nek sorában az NSZK. Finnország. Olaszország, Ja­pán, Franciaország és Nagy-Britannia után a hetedik helyen kullog. S amit ennél is aggasztóbbnak talál­nak Moszkvában: a kereskedelmi forgalom értéke fo­lyamatosan csökken. Ennek okairól a mostani moszk­vai kereskedelmi nagyhéten őszinte szavak hangzot­tak el. ,.A Szovjetunió gazdasági szerkezete eddig nem tette lehetővé, hogy az ország részt vegyen a világgaz­dasági és -kereskedelmi folyamatokban. Különben is. az ország túlságosan központosított gazdasági életének a bürokratái, a külkereskedelmi vállalatok titkolódzó, a másik félben örökösen az ellenséget látó, a nem­zetközi üzleti élet szokásait, de még a reklámtevé­kenység hasznát sem ismerő vezetői, munkatársai eleve elzárták a csatornákat” — így az amerikaiak. „NA ÉS AZ AMERIKAIAK*’..., Talán a legnagyobb kedvezmény elvének megadását feltételező politikai követelmények, vagy a COCOM-lista tiltó rendelkezé­sei, vagy az Egyesült Államokba irányuló szovjet ter­mékekre kivetett rendkívül magas vámok talán a kapcsolatok javítását szolgálják?” — vágtak vissza a szovjetek. Az amerikai üzletemberek kedvezően nyilatkoztak a szovjet gazdaság decentralizálását, a külföld felé tör­ténő nyitását elősegítő törekvésekről, de mindjárt ki is jelentették: itt az ideje nagyobb nyomást gyako­rolni a washingtoni kormányzatra, hogy enyhítsen a diszkriminitatív törvénykezéseken. A szovjet szakem­berek pedig beismerték: az, hogy a szegényes kétol­dalú árucsere-forgalomban az amerikai export több­szöröse a szovjetének, nemcsak a védővámokkal, ha­nem a szovjet termékek gyenge minőségével is ma­gyarázható. A kölcsönös vádaskodások korát egyszer s minden­korra le kell zárni és az együttműködés úi útjainak, formáinak felkutatására kell összpontosítani a jövő­ben — határozták el a tárgyalófelek. A szovjet—amerikai politikai légkör enyhülése egyedülálló esélyt kínál két ország hatékony gazda­sági együttműködésére is. Ebben mindkét ország ér­dekelt. Az amerikai üzletemberek nagy érdeklődéssel tekintenek a még érintetlen szovjet piacokra, a Szov­jetunióban pedig úgy tartják, az amerikaiakkal léte­sített vegyes vállalatok révén bekerülhetnek a világ üzleti életének a vérkeringésébe. így a mostani ta­nácskozáson az ilyen vállalkozási formákra helye­ződött a hangsúly. Szovjet vállalatok eddig két amerikai céggel kötöt­tek vegyes vállalkozási szerződést. A héten az 1973- ban alapított Amerikai—Szovjet Kereskedelmi-gazda­sági Tanács ülésén máris több elhatározás született. Ezek közül az egyik első volt az, amelyet a veterán amerikai üzletember, Armand Hammer óriásvállala­ta, az Occidental Petroleum Corporation kötött a szov­jet vegyipari minisztérium illetékeseivel. A tervek szerint az ukrajnai Kalusban amerikai közreműkö­déssel 1991-re a helyi olajipari kombinátban újabb két PViC-üzemet építenek fel. Ezek termékeinek 75 szá­zalékát a Szovjetunióban értékesítik, a fennmaradó résszel pedig az amerikai cég rendelkezik majd. A MOSZKVAI KERESKEDELMI NAGYHÉT még nem hozott minőségi áttörést, de a jövőbeni együtt­működés alapjait mindenképpen lerakta. A gazda­sági együttműködés elvi kérdéseiről még Mihail Gor­bacsov és Ronald Reagan egyezett meg a csúcstalál­kozókon. Rövidesen Moszkvában ismét találkozik a két vezető, s — amint a mostani találkozó résztve­vői megfogalmazták — remélhetőleg újabb ösztön­zést ad a szovjet—amerikai gazdasági-kereskedelmi együttműködés fejlesztéséhez. Hegedűs 'György Nyikolaj Rizskov - „a peresztrojka szervezije” Az elmúlt évek szovjet tör­ténelmének túlzás nélkül két kiemelkedő jelentőségűnek minősíthető eseménye, az SZKP KB 1982 novemberi és 1985 áprilisi ülése döntő­en befolyásolta Nyikolaj Rizskov szovjet kormányfő politikusi pályáját. 1982-ben a „peresztrojka” (átalakítás) még nem került be a min­dennapi szóhasználatba, de amikor Leonyid Brezsnyev halálát követően Jurij And­ropov lett az SZKP KB fő­titkára, már érzékelni lehe­tett — bár még csak halvá­nyan — a változások szelét. Az új főtitkár elképzelései megvalósításához olyan mun­katársakat keresett, akik tisztában vannak a realitá­sokkal. az addigi. fejlődés buktatóival, s képesek vala­milyen kiutat keresni a po­litikai és gazdasági válság előtti helyzetből. Az Állami Tervbizottság első elnökhelyettesét, Nyi­kolaj Rizskovot ilyennek tart­hatta, mert javaslatára 1982 novemberében a Központi Bizottság titkárává válasz­tották, annak ellenére, hogy alig egy évvel azelőtt lett csak a KB tagja. Egyúttal rábízták a KB gazdasági osz­tályának irányítását is. A titkárságban Rizskov együtt dolgozott Mihail Gorbacsov- val. A reformok, az átalakí­tás és megújítás programja, elképzelései már ekkor kezd­tek megfogalmazódni a szov­jet vezetőkben. Néhány év, és 1985 márciusában, Konsz- tantyin Csernyenko halála után, Mihail Gorbacsovot vá­lasztották főtitkárrá. Egy hó­nappal később a központi bi­zottsági ülésen — amelyet három év távlatából az át­alakítási politika kiinduló pontjaként tarthatunk szá­mon — Nyikolaj Rizskov tagja lett a Politikai Bizott­ságnak, s fél év múlva, szep­temberben ő került a mi­nisztertanács, a szovjet kor­mány élére. Az 59 esztendős, orosz nem­zetiségű politikus személyé­ben tapasztalt ipari vezetőt állítottak a kormányfői poszt­ra. Az uráli műszaki főisko­lán szerzett diplomáját ne­gyedszázados üzemmérnöki és vállalatvezetői gyakorlat tá­masztotta alá: 1950-től 1975- ig művezetőtől a vezérigaz­gatóságig járta végig az üzemi ranglétrát az uráli nehézipa­ri gépgyártásban. Ezt köve­tően az iparirányításban sze­rezhetett tapasztalatokat: ne­hézipari és közlekedési gép­gyártási első miniszterhelyet­tesként majd az Állami Tervbizottság első elnökhe­lyetteseként. Rizskov vérbeli technokra­ta vezető -tehát, de ennél több is: az átalakítás, az or­szág politikai és gazdasági megújhodása rendkívül ke­mény, messzire tekintő szer­vezőmunkát követel a kor­mány élén álló politikustól. A reformelképzelések gya­korlati végrehajtása, az irá­nyítói gárda, a gazdaságszer­kezet, a külkereskedelem egyidejű átszervezése, a tu­dományos-műszaki haladás biztosítása, a KGST kerete­in belül megvalósuló együtt­működés magasabb szintre emelése és a sok egyéb fel­adat nem mindig látványos, hálás tevékenység. Az ipar­ban, mezőgazdaságban, szol­gáltatásokban és az életszín­vonalban az eredményekre valószínűleg hosszú évekig kell még várni. A jelenlegi gazdasági és társadalmi fej­lődés ezredfordulóig, illetve a jelenlegi ötéves tervben érvényes irányainak kidol­gozása már Nyikolaj Rizs­kov és munkatársai nevé­hez fűződik: az SZKP XXVII. kongresszusán elő­adói beszédében ő terjesz­tette elő ezt a programot. Az 59 éves, energikus és fiatalos kormányfő — bár a szovjet vezetésben érvénye­sülő munkamegosztás értel­mében a külpolitika nem el­sősorban az ő területe — tevékeny részt vállal az új politikai gondolkodásmód érvényesítésében nemzetkö­zi téren is. Közelmúltban tett Skandináviái látogatása bi­zonyítja ezt. Nyikolaj Rizskov első íz­ben jár Magyarországon. En­nek ellenére nem ismeretlen tárgyalópartner a magyar ve­zetőknek, köztük Grósz Ka­roly miniszterelnöknek, aki tavaly júliusban Moszkvá­ban. első külföldi látogatá­sán. már találkozott Nyiko­laj Rizskovval. Ezt október­ben, ugyancsak a szovjet fő­városban. a KGST-ülésszak alkalmából újabb megbeszé­lés követte. Ä tavalyi talál­kozókat jó légkör jellemezte, s teljes egyetértés mutatko­zott a nemzetközi helyzet ér­tékelésében is, akárcsak a kétoldalú együttműködés erő­sítésére irányuló szándékot illetően. A szovjet kormány­fő hétfőn kezdődő, három­napos magyarországi látoga­tása ismerkedése a magyar helyzettel, a személyes meg­beszélések remélhetően hoz­zájárulnak majd a magyar- szovjet gazdasági együttmű­ködésben fellelhető jelentős tartalékok feltárásához. Tamássy Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents