Népújság, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-04 / 54. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1988. március 4., péntek Szívvel és ecsettel A TANÁRKÉPZŐ FŐISKOLÁN Pódium születik Mottó: „Urunk, II. Rá­kóczi Ferenc 1708-ban Parádóhután, a Som hegy alatt üveghutát létesített. Itt a hamu- zsírfőzö házban faha­mut szoktak égetni és azt szalajkának kifőz­ni, mivel aznélkül az üvegcsinálás nem le­hetséges.” Vannak, akik az álmaikat festik meg, vannak, akik a valóságot álmodják vászon­ra, üvegre, kerámiára. Az üvegfestés művészete nálunk egészen a tizedik századig nyúlik vissza, amikor a ben­cések festeni kezdték a templomok és kolostorok ab­lakait. Az üveg- és a cserép­festés testvérek, és ha tech­nikában némileg különböz­nek is, de kézi ügyességben, érzelmekkel átfűtött fantá­ziában — ha úgy tetszik, művészetben — azonosak. A megye egyik legkisebb településén. Parádóhután, a harangláb mellett állítom le a kocsit, ahonnan úgyszól­ván egyetlen tekintésre át­látom a kitárul'kozó világot. A tízgyerekes iskolát, a ve­gyesboltot, a buszmegállót, az italboltot is. látom az új házsort, amely a hegyek­kel ölelkezik, a szebbnél szebb nyaralókat. A felemelt tekintet min­denütt a Rákócziak, az Or- czyak, a Károlyiak hajdani fészkét öleli át. fel. egészen az ország tetejéig. Jönnek - mennek az emberek, megsü- vegelnek, mintha régi isme­rősek lennénk, eszembe hoz­zák nagyapám mondását: — Arról ismered meg a falusi embert, hogy előre köszön! — Hol lakik Cserhátiné Juhász Julianna? A ponyványi téren, ahol az autóbuszok is megfordul­nak, csupán egy félfordula­tot kell tennem és máris szemben a kapu. A kérdezett még arról is tájékoztat, hogy a háromnegyed hármas já­rattal érkezik haza Juliska. Zongoraszó hallatszik a házból, csalogat befelé a muzsika, ám egy ideig még lenyűgöz a táj, a februári tavasz látványa, gyerekek jönnek az erdő felől hóvi­rággal, barkával a csevice- forrás felől a nótájukat is hallom. Régi emlékek ka- paszíkodnak belém, amikora magasba tekintek és meg­pillantom a Kékes havas csúcsát, az ezer méteren fe­lüli kilátót, amely jelképe­sen az egész országnak in­teget. Füstölgő ködfelhők fö­lött az ég végtelen magas­ságában látom a Napot, ra­gyogása bearanyozza az is­merős hegyeket. — Ez itt a Somhegy, az a Gabi halála ... Elhallgat a zongora, mond­ja a lányka, hogy nincs még itthon a mama. — Cserháti Zsanett va­gyok, a parádi Fáy András Általános Iskola hetedikes tanulója. A kölcsönös bemutatkozás után Zsanett szülőföldisme­retből nálam jelesre vizsgá­zik. hiszen olyan szakérte­lemmel idézi a múltat és is­merteti a jelent, mint egy idegenvezető. Gyorsan összebarátkozunk, még a félévi értesítőt is mu­tatja, és beszámol a lányok sportsikereiről. — Megjött anyukám! Derűs és komoly szavak röpködnek, úgyszólván lé- lekmelegítőnek tűnik a fris­sen főzött kávé, amely után közösen felnyitunk egy kép­zeletbeli könyvet, amelybe egy üveggyári munkáscsalád sorsa van beírva. Súlytalan, réveteg mozdulatokkal idézi fel Juliska a gyermekkorát, amikor bizony még más pennával írtak és természe­tesnek számított, hogy egy üvegfúvó fia és lánya az ap­ja nyomdokába lépjen. — Kirakatrendező szeret­tem volna lenni, de az élet a helyemre igazított. A gyár­ba mentem ipari tanulónak! Itt, ebben a pici falucs­kában. a Kékes lábánál, több olyan üveges dinasztia "la­kik, aki jól ismeri az üveg­huták hajdani világát, apá­ról fiúra száll a hamuzsír- főzés emléke, a másfél év­századot megélt parádsasvá- ri üveggyár életútja. Zsa­nett az ujjain számolja ösz- sze a napi. tizennégy járatot, amelyekkel az óhutaiak el­juthatnak a munkahelyükre. Juliska édesapja tizenkét esztendős kora óta üvegfú­vó. Viseli az önként vállalt életformát, amíg össze nem roskad, így most, hetvenhat évesen, a gyárban a legidő­sebb szakmunkásként tartják számon. A bátyja üvegfes­tő volt. munkáját örökségül hagyta a húgára, huszonnyolc esztendővel ezelőtt. — Milyen hosszú idő! Közel harminc esztendeig a gyárban üveget festeni tiszteletre méltó, de valami­lyen belső kényszerből, ha úgy tetszik, kedvtelésből, művészetté emelni a szak­mát, az már sokkal több en­nél. Kobaltkék vázát mutat, rajta a mókusfarok ecsettel festett, leheletfinom, pa- lócmintás csipketerítő. — Édesanyámnak fes­tettem, karácsonyi ajándék­képpen. Tálak, vázák, festett po­harak kerülnek elő. népmű­vészeti remek valamennyi és egyben soha, senkinek el nem adható, családi emlék. — Értékesítésre nem gon­dol? — A galambtoliba fűzött, magam csinálta mókusfarok ecsettel valahogyan még el­boldogulnék, hanem az alig beszerezhető, méregdrága ólom-oxiid festék és a gyor­san röppenő idő félti a mű­vészettől a szakmát. Az üzemben szapora a terme­lés. Szórópisztollyal vázából nyolcvan, pohárból ezerhat- száz a napi norma. A havi 4868 forintos ikereset ára: olcsón, gyorsan, sokat! — Hová kerül a festett áru? — Belföldön a poharakat, a dísztárgyakat keresik, a vázák Franciaországba, Ang­liába utaznak... Az idő, ez a legdrágább anyag, amiből az életünk fel­épül. ma már nem olcsó, mint hajdan, a nagyapák idejében, és nem .is ömleszt­ve kerül forgalomba. Az órák, a napok évekké fo­nódnak és koszorúba ölelnek át minket, teherként nyom­ják a vállunkat. Juliska konyhájában ta­lán száz festett tányért szá­molok. Egyenként és teljes látványában népművészeti kincsnek vehetők számba úgy. mint a csipkés üvegvá­zák. Szív, ecset és idő kell ahhoz, hogy egyetlenegy­gyei is szaporodjanak ... Szalay István Szerdán este, igen sze­rény keretek között jelen­tős hangverseny zajlott le a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola zenetermében. A szokottól eltérőt azzal a képzavarral is jelezni szán­dékoztam. amit a címben leírtam. A pódium nem szü­letett meg. az megvan a ze­neteremben. Arra az átvitt értelemben használt pódi­umra gondoltam, amit a művészet által teremtenek az arra hivatottak. Hajdú Edit gordonkamű­vész adott műsort Tele- manntól Cassadoig, az igen kemény vonósfeladatot je­lentő Szólószvittől a köny- nyed-derűs Üdvözletig, cso­korba fogva Pár olyan al­kotást, amellyel egy pályá­ja startkövén alig túl lévő művész bizonyíthatja érett­ségét. felvázolhatja gondo­latvilágát. bemutathatja szí­nes egyéniségét. Mert Hajdú Edit valóban színes egyéniség, gazdag ér­zelemvilággal; azzal a fia­talos hevülettel, alázattal és kíváncsisággal, amellyel meg lehet kísérteni a csúcsokat. Igazi művész a kezdet kez­detén sem adja alább. És ezért a megállapításért van bennem bizonyos szorongás! Nem jó dolog jósolni, csak úgy, bele a vakvilágba, egyetlen hangverseny hatá­sa alatt. Eddigi tapasztala­taim azonban feljogosítanak értékítéletekre, s ezért leg­jobb, ha most rá is térek az indokolásra. Telemann Szólószvitjét a művésznő teljes lendülettel, olyan kidolgozottam a zene áramlásának, rendjének olyan biztos fogásával dol­gozta fel. játszotta, lebeg­tette előttünk, mintha a századokkal előbb írt mu­zsikát az ő testére szabták volna. A zenei anyagnak ez a biztos kezelése fokozta fel a hallgatóság kíváncsiságát igazán, hogy aztán nyomban tovább emelkedjen érdek­lődésünk, amikor Henne I András zongoraművésszel együtt előadták J. S- Bach D-dúr gambaszonátáját. Itt kezdett Hajdú Edit a játék­ba belemelegedni. Ahogyan a témákat feldolgozta, aho­gyan az előadásnak dirigen­se és létrehozója lehetett, az kettőt tételez: a mű tel­jes tárgyi tudását a remek technikai kondícióval együtt és azt a határozott egyéni­séget, már már azt monda­nám, kemény jellemet, aho­gyan lendületével, precizitá­sával felkeltette, vitte ma­gával gondolatainkat. A mű harmadik tételében a par­titúra szerint is a zongora a domináns, Hannel András itt kezdett csillogni finom technikai megoldásaival és rokonszenves lírai egyénisé­gével. A kamarazenekarral együtt megszólaltatott Csaj- kovszkij-darab, a Nocturne, a maga széles ívű dallamai­val átvezetett az érzelmek világába, Schumannhoz: az Adagio és Allegro a két fia­tal művész minden karak­terjegyét kihozta. Itt is Haj­dú Edit vázolta fel a mar­kánsabb vonásokat, míg a drámai-balladai árnyalatok mellett Hennel András a zenei párbeszédnek a meg­hittebb részeit hangsúlyoz­ta. A két Dvorák-mű. a Rondo és Az erdő csendje a szláv érzelemvilág és a szerző artisztikumra törek­vő megoldásait elevenítette meg. Cassado üdvözlete ar ról is tanúskodott, hogy a virtuóz hatásokon túl a hu­mor. vagy legalábbis a de­rű igencsak hozzátartozik Hajdú Edit alkatához. Sze rethék tíz év múlva valahol írni erről a nagy tehetség­ről. Hogy pódium születik a főiskoián. azt az a bejelen­tés is igazolja, hogy taná; rokból. hallgatókból. régi hallgatókból kamarazene- kar szerveződött, Gulyásné Székely Éva irányításával. A bemutatkozást sikeresnek kell minősítenünk: ha ilyen szólistákkal teremtenek ma­guknak és barátaiknak at­moszférát a közös zenélés­hez, akkor remélhetően a város koncertjáró közönsége is igényelni fogja szereplé­süket — a főiskolai falakon kívül is. Farkas András MÁJUS 1-JÉtG Pályázat az Egészségvédelmi Alap támogatásának elnyerésére DEÁK MÓR: Szavak, egymás mellett II/2. — Gyere, késő van. Zu­hanyozzunk. — És amikor eljössz, el­felejtek mégis mindent. El, hogy mennyit várlak, el, hogy nemsokára mész. El, hogy nem tudom, mikor jössz legközelebb. Elfelejtem még azt is, hogy haldoklik az aPám. Hogy szonda van a torkában. Hogy napjai, vannak hátra, és én csak ritkán látom, mert nem me­rek elmenni hazulról. Hát­ha jössz. Hátha éppen ak­kor jössz. — Mennem kell. Gyere, zuhanyozzunk. — És elfelejtem azt is, hogy nem ismerlek. Hogy egy vadidegent szeretek annyira, hogy odaadom ne­ki az ágyamat, magamat, mindenemet. A reményeimet. És néha elfelejtem, hogy nem szeretsz. Pedig tudom, hogy nem szeretsz. — Dehogynem szeretlek. Szeretlek. — És nem azért nem sze­retsz, mert nem akarsz, nem. Hanem azért, mert képtelen vagy szeretni. Nincs meg benned ez az érzés. Kész, slussz, passz. Nincs. Van, aki énekelni nem tud, van aki rajzolni nem. Te meg szeretni vagy képtelen. Tud­tam, tudom már régen. Csak azt hittem, én leszek az, aki megváltoztat. — Mi van veled? Sokat ittál? — És tudom azt is. hogy igazat mondtál az előbb. Hogy halott vagy. Hogy el­vesztetted magad. Tudom, mert ismerlek, és mégis ide­gen vagy. Vagy talán épp ezért vagy idegen ... ? Hogy csinálod? Mondd, hogy csi­nálod?! — Rosszabb vagy a fele­ségemnél. — No. Először hasonlítasz össze vele. Kíváncsivá tet­tél. folytasd. — Hagyjuk ... de most már tényleg mennem kell. Jössz zuhanyozni? ................. M ért nem felelsz? — Szeretlek. — Én is. — Nem igaz. Ha szeret­nél, ittmaradnál velem. Ha szeretnél, nem csak velük lennél lelkiismeretes. Nem csak velük törődnél, nem rohannál folyton ... még egyszer sem aludtál nálam. — Tudtad, tudtad a kez­det kezdetétől, hogy nős va­gyok. — Igen. Te nem hazudsz. Te azzal áltatod magad, az­zal hazudsz, hogy igazat mondasz. Hogy megmondod, nős vagy, aztán, a te szó- használatoddal ágyesz-bu- gyesz. probléma egy szál se. te igaz maradtál. Holott csak éppen a felelősséget nem vállaltad el- Holott csak éppen azért sem vállalsz felelősséget, amihez pedig nekem semmi közöm — Mitakarsz? — Nem sokat. Maradj ve­lem. Maradj itt ma éjsza­kára. — Ezek után? — Éppenhogy ezek után. Mert ha ezek után elmész, ne gyere soha többet. — Nem jövök soha töb­bet. — Tudtam, hogy ezt fo­god mondani. Gyenge vagy még ehhez is. Lázadsz a lá­zadás. kitörsz a kitörés el­len. Inkább a biztonság; igaz? Majd csak akad va­laki .-.. — Mindig akadt valaki. — És még buta is vagy. önző. nagyképű és buta. Küldök üdvözlőkártyát a házassági évfordulódra ... — Te meg szemét vagy- Zuhanyozunk? — Én maid igen, te itt soha többé. Öltözz és taka­rodj. — Füledet a fülemre szo­rítottad, hallgattad. Szeme­det a szememre szorítottad, nézted. Szádat a számra szo­rítottad: szerettél? — Szerettelek. És most menj. Szia ... — És most megyek, mert itt a vége, és mert mindig jó tudni, hol van valami­nek a vége. És mert ripacs- kodva könnyebb elmenni. Szia... (Vége) Az Országos Egészségvé­delmi Tanács pályázatot hir­det az 1988—89-es évre, az Egészségvédelmi Alap támo­gatásának elnyerésére. A pályázat célja, hogy ösztönözze az egészségmeg­őrzés társadalmi programjá­hoz kapcsolódó új — és mo­dellértékű — helyi . kezde­ményezéseket, akciókat, tá­mogatást nyújtson a prog­ram megvalósítását segítő kísérletekhez és kutatások­hoz, az öntevékeny közössé­gek, klubok, egyesületek ilyen jellegű tevékenységé­hez, valamint a felvilágosító­munkához. A pályázaton részt vehet minden olyan közösség, szer­vezet és intézmény, amely már ma is e célok megvaló­sítása érdekében működik, vagy az egészségmegőrzési programmal összefüggő te­vékenység feltételeinek meg­teremtéséhez támogatást igé­nyel. Az elbíráláskor előnyben részesülnek azok a kezdemé­nyezések, amelyeket öntevé­keny közösségek, egyesületek a dohányzás, az alkohol és a kábító hatású szerek fo­gyasztásának visszaszorítása, megelőzése érdekében kíván­nak megvalósítani. A pályázatnak tartalmaz­nia kell a folyamatos, a fej­leszteni kívánt, illetve a ter- egészítésére használhatják fel. vezett tevékenység szakmai jfijrását, céljait, eddigi ered­ményeit, á munkában részt vevő szakemberek képesíté­sére vonatkozó adatokat, a részletes költségvetést, fel­tüntetve a rendelkezésre ál­ló helyi forrásokat is, vala­mint a támogatási igényt. A pályázók egyszeri, il­letve legfeljebb három év­re — esztendőnként — fo­lyósítható, vissza nem térí­tendő támogatás formájában, továbbá részben vagy egész­ben visszatérítendő, öt év­re szóló, kamatmentes köl­csönként, valamint — az egészségmégőrzési program céljait szolgáló fejlesztések esetében — kamattérítésként vehetik majd igénybe az alap pénzét. Az Egészségvé­delmi Alap támogatását el­sősorban a helyű források ki­A pályázatot május 1-jéig, négy példányban kell eljut­tatni a megyei, a városi egészségvédelmi tanácsokon, illetve ahol ezek még nem alakultak meg, az alkoholiz­mus elleni megyei bizottsá­gokon, országos intézmények esetében pedig a Szociális és Egészségügyi Minisztérium illetékes főosztályán keresz­tül az Országos Egészségvé­delmi Tanács Titkárságára (1133 Budapest. Hegedűs Gyula utca 79—81.). Az elbí­rálásról július 1-je után ér­tesíti az érdekelteket a tit­kárság. (ÚTI) *. "A.-. V ' Az óhutai tányérfestő és palóc motívumokkal díszített remekei (Fotó: Szabó Sándor)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents