Népújság, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-04 / 54. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1988. március 4., péntek Üdvözlő távirat Juan Antonio Samaranch, a Nemzetközi Olimpiai Bi­zottság elnöke az olimpiai mozgalom nevében távirat­ban köszöntötte Mihail Gor- bacsovot, az SZKP főtitkárát. A NOB első embere elisme­rően szólt azokról a kiemel­kedő teljesítményekről, ame­lyeket a szovjet sportolók Calgaryban, a XV. téli ötka­rikás játékokon nyújtottak. öt órára lezárták a forgalmat Burgenlandi paraszt­tüntetés Öt órára lezárták a hei­ligenkreuz—rábafüzesi ha­tárátkelőhelyhez vezető utait csütörtökön délelőtt a gaz­dasági helyzetük romlása ellen tüntető dél-burgen­landi parasztok. Egy har­minc földművesből áililp csoport tizenkilenc traktorá­val reggel nem sokkal hét óra után útziáírat hozott lét­re a heiiligenkreuzi határál­lomás közeiéiben, majd a blokádot délre megszüntet­te. Mint a tüntetők közölték, akciójukkal ki akarták fe­jezni elégedetlenségüket a hivatalos agrárpolitika, a külföldi mezőgazdasági ter­mékek behozatala, a számuk­ra kedvezőtlen árak és a nagy adóterhek miatt, A határmenti blokáddal egy időiben Kismartoniban (Eisenstadt) egy másik pa- raszttüntetés is lezajlott. A tartományi székváros egyik terén a környékbeli szőlős­gazdák röplapokat oszto­gattak és ingyenborral kí­nálták a járókelőket, hogy felhívják a figyelmet súlyos eladósodottságukra. A burgenlandi tartomá­nyi parasztszövetség igaz­gatója elítélte az útzárlat lé­tesítését, kijelentve, hogy ez alkalmatlan eszköz a me­zőgazdaság problémáinak megoldására. Ügy véleke­dett, hogy az ilyen akciók­kal egyesek kétes politikai célokra akarják kihasználni a gazdák gondjait és elége­detlenségét. Befejeződött a NATO-csúcsértekezlet Brüsszelben befejeződött a NATO-országok állam- és kor­mányfőinek csúcsértekezlete. A képen: csoportkép a részt­vevőkről (Népújság-telefotó: AP — MTI — KS) Szerdán, délelőtt, Brüsz- szelben. folytatta és befejez­te munkáját a NATO csúcs- értekezlete, amely kedden már közzétette nyilatkozatát a hagyományos fegyverze­tekről. A keddi állásfoglalás válasznak tekinthető a Var­sói Szerződés budapesti fel­hívására. leszögezi a nyuga­ti szövetség hajlandóságát a hagyományos fegyverzetek csökkentéséről folytatandó tárgyalásokra, de jelzi azt, hogy a NATO lényegében a Varsói Szerződés erőinek egyoldalú csökkentését sür­geti, s még annak megvaló­sulása esetén is meg akarná őrizni saját nukleáris fegy­ver zetét. Bár ebben a kérdésben természetesen egy tárgyalási pozíció fejeződik ki, feltűnő, hogy míg a nyugati katonai szövetség konkrétan megje­löli azokat a területeket, amelyen az úgynevezett aszimmetrikus csökkentések keretében a Varsói Szerző­dés erőit kellene többszörös arányban leszerelni — neve­zetesen több tízezer tank és ágyú kivonását sürgeti Eu­rópából a Szovjetunió és szövetségesei részéről —, egyetlen olyan területet sem nevez meg, amelyen saját erőinek nagyobb arányú csökkentésére készülne. •Mi több, a közös közle­mény kifejezetten úgy fo­galmaz, hogy fenn kell tar­tani a hagyományos és nuk­leáris elrettentés megfelelő kombinációját a hagyomá­nyos fegyverzetek csökken­téséről folytatandó tárgyalá­sokon. Ez Alton G. Keel amerikai nagykövet értelme­zése szerint éppen arra szol­gál, hogy kizárja például a kettős — hagyományos és nukleáris — kapacitású lé­gierő csökkentését. Erre utal az is. hogy a közös nyilatko­zatban a kormányok leszö­gezik: nem fogadnak el és nem tesznek olyan javasla­tot, amely a NATO nukleá­ris erejének „eróziójára" ve­zetne. A szerdai tanácskozáson elhangzott beszédek fokoza­tosan válnak ismertté. A leg­keményebb hangot Margaret Thatcher brit miniszterelnök ütötte meg. A felszólalások általában különbözőképpen 'közelítették meg a rövid ha­tótávolságú taktikai nukleá­ris fegyverek modernizálá­sának vitatott kérdését, míg az amerikaiak és az angolok határozottan síkraszálltak mellette, más vezetők fenn­tartásaikat érzékeltették. A tanácskozás csütörtökön délben, közös közlemény pub­likálásával ért véget, majd Lord Carrington, a szerve­zet távozó főtitkára tartott sajtóértekezletet. Mitterrand a leszerelésről Francois Mitterrand fran­cia elnök a brüsszeli NATO- csúcsról adott televíziós interjúban ismét leszögez­te, hogy a Nyugatnak jelen­leg nem rövid hatótávolsá­gú rakétáinak korszerűsí­tésére, hanem a végre meg­indult leszerelési folyamat folytatására kell törekednie a Szovjetunióval. „A második világháború óta először indult el egy le­szerelési folyamat, ezt meg kell becsülni. Nem ez az al­kalmas pillanat az újrafegy­verkezésre”. Mitterrand' sze­rint ugyanígy időszerűtlen a harmadik nullamegoldást latolgatni, vagyis a rövid ha­tótávolságú rakéták fel­számolásáról beszélni. ,JEz a kérdés nem vetődhet fel, amíg bizonyos sürgősebb problémák nem rendeződ­nek, mint pl. a hagyomá­nyos fegyverzetek csökken­tése”. Mitterrand ez alkalommal is elutasította, hogy Fran­ciaország mát most bekap­csolódjék a leszerelési fo­lyamatba: „A francia fegy­verzetnek a hitelesség kü­szöbén felül kell maradnia ahhoz, hogy a két legna­gyobb hatalom komolyan vegye”. Ezért Franciaország­nak egyelőre semmi dolga a tárgyalásokon. KI Külpolitikai kommentárunk /—-i Szögesdrót és BT-vita A KARHATALMI ERŐK emberei kora hajnalban jelentek meg a Fokvárostól nem messze levő fekete bőrűek lakta nyomornegyed közelében. Gyorsan, összeszokottan dolgoztak, s csakhamar két méter ma­gas szögesdrótkerítéssel vonták körül a települést. A büntetőintézkedés, majd a rendszeressé tett jár­őrözés azokkal az összecsapásokkal volt összefüggés­ben, amelyek néhány napja robbantak ki a körzet­ben, s amelyek féltucatnyi halálos áldozatot is köve­teltek. A Fokváros környéki incidens, s a nem sokat ké­ső rendőrségi reagálás csupán egyetlen példa arra az ismét egyre forróbbá váló közhangulatra, amely a Dél-afrikai Köztársaság helyzetét az utóbbi időben jellemzi. Sóikkal nagyobb visszhangot váltott ki az a hét eleji tiltakozó menet, amelynek során egyházi vezetőiket, ‘köztük a Nobel-békedíjas Desmond Tutu püspököt átmenetileg őrizetbe vették. A parlament épülete előtt rendezett tüntetésre az a rendelkezés szolgált alapul, amellyel a hatóságok gyakorlatilag betiltották valamennyi ellenzéki, apartheid-ellenes mozgalmat az országban, hatósági engedélyhez köt­ve a 17 szervezet minden megmozdulását. A szigo­rú tilalom még külföldön is kedvezőtlen hatást vál­tott ki: nemcsak az Afrikai Egységszervezet ítélte el közleményében, hanem például a brit munkás­párt vezére is hatékony szankciók bevezetését köve­telte miatta a londoni kormánytól. Legújabb fejle­ményként — immár általánosabb megfogalmazás­ban, az elnyomó intézkedések kivizsgálásának szán­dékával — megvitatták az ENSZ Biztonsági Taná­csa rendikívüli ülése összehívásának javaslatát is. IGAZ, AMÍG ELÍTÉLÉSRŐL, határozatokról van szó, könnyebb az ügy — amikor azonban (ahogy Néil Kinnock is rámutatott), a valódi gazdasági bün­tetőintézkedéseik meghozatalára kerülne sor, a nyu­gati hatalmak rendre meghátrálnak. Aligha gondol­ta például komolyan maga Tutu püspök is, amikor „minimális követelményként” állította be a hét kö­zepén mondott beszédében a diplomáciai kapcso­latok megszakítását a pretoriai rendszerrel: erre a jelentősebb tőkés államok részéről egyelőre halvány esély sincsen. RÁADÁSUL — A DÉL-AFRIKAI VÁLSÁGJE­LENSÉGEK jellemző mozzanataként — szíélsőjohb- oldali pótválasztási sikerekről és újfasiszta jellegű demonstrációról is jelentések érkeztek az elmúlt na­pokban. Vagyis vannak és működnék olyan erők. amelyek Botha elnök mégoly bátortalan párbeszéd­kísérleteit is a „feketék irányába tett elvtelen meg­alkuvásként” és a féhérek jogainak bűnös „kiáru­sításaként” szemlélik. Márpedig e szélsőséges cso­portok fellépése baljós előjel a közeljövő eseményei­re nézve. , (e. é.) TENG HSZIAO-PING NÉPSZERŰSÉGÉVEL VETEKSZIK A mozivászon kínai királynője SCHRAY MEGMENEKÜLT Kiszabadult a nyugatnémet túsz Kiszabadult fogságából Ralph Schray, Libanonban élő nyugatnémet állampol­gár — jelenítette csütörtökön jóí értesült forrásokra hivat­kozva a DPA nyugatnémet hírügynökség. Schrayt fogva tartói a li­banoni főváros muzulmánok lakta negyedében engedték szabadon. Kiszabadulásának tényét megerősítette a bej­rúti szíriai katonai parancs­nokság is. Közölték, hogy Schrayt erős katonai őrizet mellett Damaszkuszba szállí­tották. Schrayt a „Modzsahedek a Szabadságért” elnevezésű szélsőséges szervezet tagjai rabolták ej, január 27-én, Bejrutban. Népszerűsége a kínaiak körében vetekszik a nagy veterán politikus, T eng Hsziao-ping népszerűségé­vel. A nők százmilliói pél­daképnek tekintik, a férfiak valósággal bálványozzák. Liu Hsziao-csing filmszínész­nő. sőt filmsztár, a kínai mo­zivászon egyeduralkodó ki­rálynője, bár ez a kifejezés Kínában nem használatos. A 35 éves Liu kínai szépség- ideál is, a modern nő meg­testesítője is: okos, értelmes és elképesztően őszinte. Vé­leményét nem rejti véka alá, legyen szó politikáról vagy a művészet szabadsá­gáról. Türelmetlenül elége­detlen azzal, ami van. s a maga sajátos módján min­dent elkövet azért, hogy vál­toztasson a fennálló helyze­ten; a feudalism múlt örök­ségétől és a közelmúlt dogma­tikus balosságától megszaba­dítsa a művészetet, a poli­tikát és a mindennapi életet. Kár. hogy a film helyett nem a politikát választotta élet­céljául, mondják sokan Kí­nában. Az elmúlt másfél évtized­ben huszonegy játékfilm­ben szerepelt a szecsuani ér­telmiségi családból származó filmszínésznő, s egy játék­film erejéig a filmrendezés­sel is megpróbálkozott Sokoldalúságát és vitatha­tatlan tehetségét ékesen bi­zonyítja, hogy meggyőző erővel, hitelesen személyesít meg partizán harcost, kato­nát, mérnököt vagy éppen feudális császárnőt. Az utób­bi tizenhárom évben a kí­nai nézőközönség körében megejtett szavazások és köz­vélemény-kutatások eredmé­nyeképpen, mindig az első helyre került, ami azonban hosszú időn át nem befolyá­solta a kínai kulturális po­litika hivatalos képviselőit és irányítóit. Évről évre kö­vetkezetesen és makacsul mellőzték Liu Hsziao-csin- get. valahányszor odaítélték a legrangosabb kulturális dijat, a „Száz virág” kitün­tetést vagy a filmművészet első díját, az „Aranykakast”. A politika hivatalos leté­teményesei szerint Liu fé- lig-meddig megbocsáthatat­lan bűnt követett el: egy­részt elvált férjétől, más­részt a Kínában kötelező — főleg női — szerénységet fél­retéve, a külföldi sajtónak úgy nyilatkozott, hogy ő a legnagyobb élő színésznő Kí­nában. A legmagasabb elis­merésre azonban tizenhárom évet kellett várnia. De érde­mes volt. A kínai filmmű­vészet történetében példát­lan módon, egyszerre kapta meg mindkét nagydíjat, a „Száz virágot” és az „Arany­kakast” (a kínai Oscar-dí- jat) — a Hibiszkuszfalva cí­mű filmben játszott női fő­szerepért. Miért vonizza a szókimon­dó filmcsillag mágnesként a kínai nézők százmillióit? Miért kasszasiker valameny- nyi film, amelyben ő ját­szik? Az egyszerű emberek miért imádják, a politikusok viszont miért viselik oly ne­hezen még a létét is? A „Liu Hsziao-csing-jelenség­nek” szentelt különs záróé­ban a Film című, népszerű kínai folyóirat a színésznő varázslatos egyéniségében és következetes célra törésében vélte megtalálni a választ ezekre a kérdésekre. De az egyértelműen dicsérő írások mellett olyan véleményeknek is helyet adott, miszerint a filmsztár pökhendi, bekép­zelt, és nem is ő a legjobb filmszínésznő Kínában. Ellenfelei képtelenek meg­bocsátani neki, hogy külföl­dön is „botrányosan” visel­kedett. Amikor az Egyesült Államokban bemutatták né­hány . filmjét, nem átallott fellépni tajvani zenekar kí­sérete mellett, mi több, ame­rikai dollárban fogadott el gázsit — óriási sikerű — fellépéséért. Könnyedén kö­zölte az amerikai és a ha­zai sajtóval, hogy tibeti té­májú „Keserű szerelem” cí­mű filmjét, amelyet ő ren­dezett, a hazai cenzúra ala­posan megnyirbálta, és hosz- szú időn át nem engedte be­mutatni. Még azt is elmond­ta, hogy amerikai tartózko­dása alatt „állandó kísérő­ként” vele volt a kínai nagy- követség egyik munkatársa,, és gondosan figyelemmel kí­sérte — úgyszólván ellen­őrizte — minden lépését és megnyilatkozását. Illetlenül felfedett szocialista kulisz- szatitkokat az Egyesült Ál­lamokban. a tegnapi ellen­ség, a mai barát előtt. Az viszont bizonyára tetszett honfitársi felügyelőjének is, hogy a makrancos hölgy egy­más után utasított vissza csábító tajvani, szingapúri és hongkongi ajánlatokat: ha emigrál, világsztárt csinál­nak belőle? A tehetség végül is felül­kerekedett a szűk látókörű politikai fenntartásokon. Liu Hsziao-csing ma, már hivatalosan is elismert film­sztár. Az idén bemutatják évek óta dobozban tartott filmjeit is. A színésznő bol­dog, és sok millió kínai nő is osztozik boldogságában. Példája láttán úgy érzik, nem teljesen kilátástalan a küzdelem az igazi egyenjo­gúságért abban a Kínában, ahol csaknem négy évtized­del a forradalom győzelme után. még mindig harci kér­dés, megvalósításra váró politikai és társadalmi jel­szó a női egyenjogúság ma­radéktalan elismertetése. Az Abdul Vakil külügyminiszter (középen) vezette afgán küldöttség Genfben, az afganisztáni—pakisztáni tárgyalásokon (Népújság-telefotó: AP — MTI — KS)

Next

/
Thumbnails
Contents