Népújság, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-31 / 77. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. március 31., csütörtök

jrVf

■ ^B

jrnrmmmmm

Értesítjük a kiskerttulajdonosokat, hogy április 1- jétől a Heves megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás a Hazafias Népfront helyi bizottságával közösen az elmúlt év gyakorlatának megfelelően rendszeres

szaktanácsadást tart a házikertben folytatott növényvédelmi és agrokémiai munkák segítése, szakszerűbbé tétele érdekében. Megyénkben az alábbi helyeken és időben kívánjuk az idén is bevezetni a szaktanácsadási szolgáltatásunkat:

Hatvan: Áfész-felvásárlóhely, Csapajev út.

Hétfő, de. 8—10 óráig Gyöngyös: Művelődési Ház, Nemecz J. -tér 3.

Minden hónap 1. és 3. csütörtökön. du. 17—19 óráig Gyöngyös. Áfész Körösi Csorna S. 1. irodahelyisége Minden hónap 1. és 3. keddjén du. 16.30-tól Kápolna: mezőgazdasági bolt Minden hónap 1. és 3.

szerdán de. 8—9 óráig Heves: mezőgazdasági bolt Minden hónap 1. és 3.

keddjén de. 8—9 óráig Füzesabony: Áfész, központi iroda. Szerda du. 14—15 óráig

Eger Heves Megyei Növény- védelmi és Agrokémiai Állomás Eger, Szövetkezet u. 6.

Hétfőtől—csütörtökig de.

8—16 óráig, péntek 8—15

óráig.

Kérjük .hogy növényvédelmi és agrokémiai kérdéseikkel, problémájukkal keressék fel a fenti helyeken és időpontokban — állomásunk szakembereit, akik térítés- mentesen — rendelkezésre állnak.

Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás Eger

NYUGDÍJASOKNAK

Menjek, ne menjek!

Már nem is tudom, hány

— éppen a nyugdíjkorhatárhoz -közeledő vagy azt már kicsivel meg is haladó

— ismerősön szólított meg a közelmúlt hetekben:

„Te ott voltál a Parlamentéin a Szociális és Egészségügyi Bizottság vitáján, ahol a társadalombiztosítási és nyugdíjrendszer várható változásait tárgyalták. Most adj őszinte tanácsot: mit tegyek, siessek-e a nyugdíjazásomat kérni, vagy még várhatok vele?" Van aki .pontosabban így fo- galgalmazza a mondat másik részét: „jobban, vagy rosszabbul járok, ha várok?"

Valóban jelen voltam a bizottság ülésén, kötetnyi anyagot kaptam (a Társadalombiztosítási Főigazgatóság vezetőjének kiegészítőjét), végighallgattam a képviselők, a szakszervezet, a népfront, a Pénzügyminisztérium képviselőinek a hozzászólásait. Amit a legreálisabbnak véltem, az a Szociális és Egészségügyi Minisztérium vezetőjének, dr. Csehák Judit miniszternek néhány szava volt. Nem szó szerint, de lényegében azt mondta: talán jobb lenne, ha a tisztelt képviselők nem a részleteken vitatkoznának, hanem egyáltalán azon, hogy a tárca a parlament elé vigye-e a témát azzal a javaslattal, hogy döntsenek a változtatás mikéntjéről. Ehhez a pénzügyminiszterhelyettes még annyit telt hozzá, hogy dolgoznak, feltehetőleg hosszú hónapokig a költségvetés reformján, s mivel jó új társadalombiztosítási és t nyugdíjtörvényt pénz nélkül nem lehet hozni, így ennek része kell, hogy legyen úgy a társadalombiztosítási, mint a nyugdíjtörvény reformja.

Hogyan is válaszoljak hát azoknak, akik engem kérdeznek? Azt gondolom — bízom ebben —, hogy ha majd egyszer (talán csak egy év múlva) az új nyugdíjtörvény megszületik, akkor is lesz egy „kifutási idő” választani, hogy valaki a „régi” vagy az „új” szerint akar nyugalomba vonulni. (Ezt a lehetőséget már az első, még embrionális állapotban levő megfogalmazás is tartalmazza.)

Azt hiszem, az a tisztességes válasz, ha azt mondom: ne a készülő, új törvény, hanem saját helyzete legyen a döntő abban, hogyan választ valaki, ha egyáltalán van válsztási lehetősége.

Ez utóbbi azért sem lényegtelen, mert egy sor vállalatnál a leépítéseket úgy vélik „humánusan” megoldani, hogy a nyugdíjba menőkkel majd csak kialakul a megfelelő létszám. A „humánusan” szót azért tettem idézőjelbe, mert egyrészt valóban humánus, másrészt nem lehet mindenre sémát húzni. Lehet olyan nyugdíjkorhatárt elért jó szakmunkás vagy főmérnök, hivatalsegéd vagy vezérigazgató, akire nagyobb szükség van mint egy munkakerülő, semmi-munkát végző húszon- vagy harmincévesre.

S mit tegyenk azok, akik saját elhatározásuk alapján dönthetnek, amikor betöltik a nyugdíjkorhatárt? Ök csak saját maguknak adhatnak tanácsot: ha úgy érzik, pontosabban, ha megmondták nekik, hogy továbbra is igényt tartanának a munkájukra, akkor számot kell vetni önmagukkal. Számol vetni azzal, mit jelent önmagának, családjának (lelkileg és anyagi okokiból egyaránt), ha a nyugdíjat választja, vagy ha úgy dönt, hogy tovább dolgozik.

Visszatérve a parlamenti vitában elhangzottakra: ott két kérdés volt a legvitatottabb: a nyugdíjkorhatár esetleges — akár rugalmas — változtatásának kérdése, és a nyugdíjak vásárlóértékének a megőrzése. Ez utóbbi talán a legfontosabb, de ez pénz nélkül nem megy. Ezért adok lélekben igazat a miniszterasszonynak és a pénzügyi szakembernek: erről csak teljes felelősséggel lehet, szabad majd dönteni.

Ami pedig a menjek, ne menjek kérdésre adott lehetséges választ illeti. azt hiszem így korrekt: ne a készülő, majdani esetleges változás döntse el most, hogy mit tegyen az illető, hanem saját helyzete, szándéka, lehetősége.

(sárdi)

Több évig is viráaoztathatók

A márciusi időszakban már hagyományos virág primőrnek számít a cserepes tulipán, a jácint, a sáfrány, a krókusz és újabban a nárcisz. Ritkábban ugyjan, de láthatunk még cserepes hóvirágot, rokonát, a tavaszi tőzikét, törpe nőszirmot, fürtös gyöngyikét, bőrlevelet és a törpe termetű kankalinok színgazdag fajtáit és fajait. Vásárolt növényeink virágzása tartósaibb lesz, ha legalább éjszakánként hűvös helyen (ablakiközeiben) tartjuk és gondosan öntözzük őket. Elnyílás után, a díszítőértékjüket vesztett virágokat és a pusztuló levélrészeiket mielöb távolítsuk el. Addig öntözzük, még a levelek nagyobbik hányada elevenen zöld. A zöld

részek tápanyagot képeznek a földbeni tőrész számára. Ugyancsak a tápanyagtartalmat fokozhatjuk, ha Flo- rasca vagy más tápsó legfeljebb 0,5%-os töménységű oldatával öntözzük vagy kétezrelékes Wuxálos lombtrágyázást végzünk. A jácint hajtatott hagymáit elvirágzás után, öntözéssel fokozatosan húzodtassuk visz- sza. Csak a vízben hajtatott jácinthagymák merülnek ki annyira, hogy a virágzás után menthetetlenül elpusztulnak. A nárciszhagymák is csak vízben virágoztatva lesznek értéktelenek egyszeri hajtatás után. A cserépben hajtatott tulipán hagymáit se dobjuk ki az elvirágzást követően. A megőrzött hagymáról elsőként a virágmaradványokat . távolítsuk el. A virágszárat, illetve a tőkocsányt, csaknem hiánytalanul hagyjuk meg a tápanyagképzéshez. A fokozatos visszahúzódás és a mélynyugalom kezdete még hosszú ideig eltart. A földből kiszedve tisztítsuk meg a hagymát a gyökerektől, a levélmaradványoktól és a kifejlődött sarjaktól, szárítsuk meg és száraz, szetlős helyen tároljuk az őszi ültetésig. Szeptember végén, október elején, elvégzett kiültetéssel a következő év tavaszán már viruló hagymás növényként láthatjuk őket viszont. 1—2 éves szabadban végzett virágoztatás után, cserepes hajtatásukat már mi magunk is elvégezhetjük. Ennek leírását kora őszi időszakra tartogatjuk.

v

Ünnep

Megtréfál bennünket idén a naptár. Április 4-e, felszabadulásunk ünnepe húsvéthétfőre esik.

Április 4-e az a nap, amikor a szovjet csapatok az utolsó magyar faluból is kiverték a még hátvédharcot folytató hitleri Németország katonáit. Hazánk felszabadulásának ünnepe így hát minden esztendőben április 4-e. A húsvéttal más a helyzet. Az egykori pogány tavaszünnep a keresztény egyházban Krisztus feltámadásának emlékünnepévé vált. Dátuma azért változik (március 22. és április 25. között), mert a a Föld keringése a csillagok állásához kötődik. Pontosan a fent említett dátumon belül a tavaszi napéjegyenlőség utáni holdtöltére következő vasárnap-hétfő.

Hát ez most éppen április 3—4-re esik;

Erőszakolt a gondolattársítás a két ünnep között?

Egyáltalán nem érzem annak, hiszen mindkettő nemzeti, vagy még' pontosabban népi ünneppé vált hazánkban, a húsvét annak |is húsvét, áki nem a keresztény vallási mitológia szerint fogadja el, hanem egyszerűen örül a friss barkának, a tavasznak, a természet, az élet újraéledésének, örül akkor is, ha nagyon kemény telet tud a háta mögött, mint tavaly voltunk ezzel, de akkor is, ha az idei enyhe telet váltja fel most már az igazi tavasz ígérete vagy valósága.

Ezért nem erőltetett a hasonlat, hiszen 1945 április 4-e tavaszt hozott a szó társadalmi értelmében Tavaszt, lehetőséget az élet újrakezdésére. Az a generáció, mely élő tanúja ennek a tavasznak talán jobban tudja, mit jelentett a fasizmustól felszabadulni, mint azok a boldogabb korosztályok., akiknek ez „már csak” történelem.

Az a tavasz lehetőséget adott az élethez.

Hagyományos húsvéti étkek

A kereszténység egyik legnagyobb ünnepének magyar elnevezése a „húsvételből” formálódott át húsvéttá valamikor a XIV. század folyamán, kifejezve, hogy véget ért a Krisztus feltámadását megelőző negyvennapos böjt.

A húsvéti hagyományos étkek sora — a szigorúan vett egyházi előírásokat illetően — nem magával a kétnapos ünneprevalóval kezdődik, hanem az azt megelőző „zöldcsütörtökkel”. Ez az elnevezés pedig abból adódik, hogy ebédre vagy vacsorára spenót, az első tavaszi zöldfőzelék kerül a tálba bundás zsemle feltéttel. A nagypéntek hagyományos étele a borleves, valamilyen tojásétel vagy hal. Nagyszombaton este kerül sor a húsvéti sonka megszegésére.

Évszázadokon át iszokás- ban volt a sonka, a húsvéti bárány, a tojás és a kalács megszentelése. Ami a rítusból máig megmaradt: hús- vétkor asztalra kell kerülnie sonkának, méghozzá nem készen vettnek, felszeletelnek. hanem otthon főttnek, legyen az kicsontozott kötözött vagy csontjával mért, finoman füstölt sertéscomb. Erről érdemes megjegyezni, hogy ha az nem házilag pácolt, füstölt, bizony előfordul, hogy üzemilag túlsózással óvták meg a sonkát a megromlástól. A fölös só eltávolítására nem mindig elégséges meleg vízzel megmosni a sonkát főzés előtt. Ehetetlenül sós voltának úgy lehet elejét venni, hogy a fedő alatti lassú főzés órájának eltelte után a vizet meg kell kóstolni, és ha az töményen sós, akkor leönteni, friss meleg vizet ráönteni, ami magába veszi a sófelesleget. A csontos combsonka teljes átfőttségének az a próbája, hogy a kiálló csont megfordlítható-e a húsib(an, illetve villával könnyen elszakítható-e a sonka vastag bőre.

A gondosan megmosott tojások főzése a sonkával együtt nemcsak energiatakarékosság végett szokásos, hanem, mert magukba veszik a füstölt húslé finom zamatét. Ám, míg a megfőtt tojásokat ajánlatos a kiemelés után hideg vízbe tenni, hogy héjuk szépen leváljék, a sonkát a levében kell hagyni kihűlni, hogy szeleteléskor ne szálkásod- jék, finom szaftos maradjon. Ha a sonka a megszegéskor melegen kerül az asztalra borsó, lencse vagy burgonyapüré körítéssel, akkor főzése az étkezés előtt fejeződjék be; ne kelljen melegíteni.

A vasárnapi ebéd klasz- szikus fogása az aranysárgára sült, rántott szqpósbá- rány — volna. Ez azonban csak elvétve beszerezhető. Helyette sok-sok háznál a sonkalé felhasználásával készített töltött káposzta kerül asztalra. Ez sem lebecsülendő étek, arról nem is szólva, hogy ió előre elkészíthető, s így az ünnep délelőttje felszabadul.

Ami az édességeket illeti, máig keményen tartja a helyét az ugyancsak előre megsüthető, sokáig frissen megmaradó, kiadós mákos és diós beigli, illetve patkó. Látogatók számára alkalmas kínálnivaló. És épp az a baj vele, hogy a több háznál megforduló látogatót majd’ mindenütt beiglivel kínálják. A „ibeiglimérge- zés” megelőzése érdekében ugyancsak korábban elké-j szíthető, frissességét megtartó, finom, változatosságot szolgáló süteményreceptet adunk.

Finomlepény: 35 dkg lisztből, 15 dkg margarinból, 2 tojássárgából, 8 dkg porcukorból tésztát gyúrunk. Letakarva pihentetjük. 10 dkg darált dióhoz 5 dkg cukrot,

1 vaníliás cukrot, késhegynyi reszelt citromhéjjat, evőkanál rumot, 2 dkg vajat teszünk; fél deci tejjel leforrázzuk, és ha a keverék kihűlt, hozzáadjuk az egyik tojás felvert habját. 10 dkg darált mákot ugyanolyan hozzávalókkal készítünk el töltelékké, mint ahogy a dió készült. Kézhez készítünk vízzel kenhetővé hígítjuk ló dekányi szilvalekvárt is.

A tésztát négyfelé osztjuk, egyenként sütőlap méretűre- nyújtjuk. Az első lapöt a kizsírozott tepsibe fektetjük, és ráterítjük a diótölteléket. Ezt befedjük a következő lappal. Arra a mákkrém kerül. A harmadik tésztalapot bevonjuk a szilvalekvárral, és ezt befedve a negyedik tésztalappal, tetejét cukros tejjel megkenjük. Előre bemelegített, de nem forró sütőben, közepes lánggal aranyszínűre sütjük. Ha kihűlt, porcukorral meghintjük, kis kockákra vágjuk. Szilvalekvár helyett kicsavart savanykás almareszelőket is használhatunk.

Csokoládékenyér: 6 tojássárgát kikeverünk 6 dkg vajjal, 6 púpozott evőkanál porcukorral, 5 dkg darált dióval, 2 lapos evőkanál morzsával, 2 púpozott evőkanál kakaóval, 3 cent rummal. Az őzgerinc vagy püspökkenyér formát vajjal kikenjük, morzsával kiszórjuk, a sütőt begyújtjuk. A 6 to- jáshabot keményre felverjük és a kakaós keverékkel könnyedén elegyítjük, majd az egészet a formába töltjük. A hőt kisébbre állítjuk (takarék és nagy láng közé), s a süteményt addig sütjük, amíg a próbaként beleszúrt kötőtűt szárazon nem húzzuk ki belőle. Ha a kiborított tészta teljesen kihűlt, hosszában kétfelé vágjuk, málna vagy baracklekvárral a közepét megkenjük, és a két felet összeillesztjük. Bevonatlanul is nagyon finom, de ha tortaként tálaljuk, bevonhatjuk 1 szelet olvasztott csokoládéval vagy 5 dkg margarinban elkevert evőkanálnyi kakaóval és evőkanálnyi porcukorral.

A Gyöngyszöv Áfész gyöngyösi húsüzemében február közepétől készülnek a húsvéti ünnepekre. A hagyományos, a kötözött Paraszt- és sümegi sonkákból, a csülkökből és a füstölt töltelékárukból több mint száz mázsát szállítanak az üzletekbe.

(Fotó: Szabó Sándor)

KERTTULAJDONOSOKNAK

Szaktanácsadás