Népújság, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-29 / 75. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1988. március 29., kedd A rendezvény legnagyobb sikere a nyolcszáz tagú, egyesített népdalkor éneklése volt, az egri főszékesegyház előtt (Fotó: Perl Márton) Szövetkezeti pávakörök egri találkozója után Kodály nyomdokain Immár negyedik alkalommal rendezték meg Egerben a szövetkezeti pávakörök és népzenei együttesek országos találkozóját március elején. A színpompás seregszemlén 33 résztvevő között négy Heves megyei együttes is pódiumra lépett. A nép- zenekutatókból, zenei szerkesztőkből álló zsűrinek alkalma volt négy esztendő múltán ismét felmérni: kiváló együttesek közül kiválasztott legjobb csoportok produkcióin keresztül menynyit változott, fejlődött-e hazánkban az amatőrmozgalomnak ez a jelentős területe. A bírálóbizottság elnökét, Olsvai Imrét, a Zene- tudományi Intézet kutatóját kérdeztük tapasztalatairól a rendezvény végén. — Milyen szempontok alapján hívták meg Egerbe a szereplő együtteseket, s mi jellemezte a találkozó színvonalát? — Az őszi, területi minősítőkön kiváló címet elért hetven csoportból válogattunk. Természetesen a legfőbb imérce a zenei teljesítmény volt, de elsőbbséget élveztek azok, akik többéves, esetenként évtizedes múlttal rendelkeznek. Ügyeltünk az arányokra is. Tehát, hogy férfi és női, illetve vegyes karok nagyjából azonos arányban szerepeljenek, s nem akartuk kihagyni a nemzeti hagyományok ápolása szempontjából jelentős, jól dolgozó nemzetiségi .együtteseket sem. Így a találkozó egyenletesen magas nívója már eleve biztosítottnak látszott, ám el kell mondani, hogy néhány csapat, mintha most fakóbb teljesítményt nyújtott volna, mint a területi meghallgatásokon. Mi ennek az oka? Ott, ahol a már színpadon korábban is bemutatott, kipróbált, hiteles zenei anyaggal jelentkeztek, tehát a régi műsorszámokat mutatták be, jobb produkciók születtek. A hiányosságok többnyire az újonnan betanult dalok, zeneszámok művészi megvalósításában jelentkeztek. — összességében tehát elégedetten nyugtázza a látottakat? — Egyre szebben bontakozik ki Kodály egykori álma. A népzene valóban sokak tulajdonává vált. olyanoké, is. akik nem az eredeti közegben ismerkedtek meg vele, hanem áttételeken keresztül. A legutóbbi találkozó óta is izmosodott, egységesebb lelt a mezőny. Itt szeretném megjegyezni, hogy a szervezés már megszokottan olajozott volt. A Teszöv, Mészöv illetékeseinek ez alkalommal is köszönetét kell mondanunk, szinte anyai gondoskodással vették körül a résztvevőket, talán a tájelőadások ezért is voltak igen sikeresek. — A találkozó népes szakmai közönsége számos problémát, javaslatot vetett föl. Egyebek mellett azt, hogy nem tartják szerencsésnek a zenekarok, s a pávakörök együtt szereplését. — A népzene hangszeres vagy énekelt változatánál sokkal erősebb az összefonódás. hiszen a dalosokat gyakran kísérik akár egy szál citerával, s a zenészek hangokkal, gesztusokkal teszik teljesebbé játékukat. Ezt a felvetést tehát nem találom egészen indokoltnak. — Hogyan vélekedik az eredeti gyűjtésű, illetve feldolgozott zenei anyagok szerepéről a kórusok műsorválasztásában? — A mostani bemutatón hallottakban sok volt az ötletesség. Bevett szokás, hogy tapssal, füttyel, húrpendítés- sel teszik teljesebbé a hangzást, vagy a népdalok egyik szakasza férfi-, másik női vagy épp gyermekhangon szólal meg. Azok az összhatást erősítő elemek, amelyekhez alkotó módon hozzájárultak, az eredetihez képest mindenképp a produkció javát szolgálják. Az utóbbi időben tapasztalható érdekes fejlődési irány az úgynevezett szokásjátékok beépítése a műsorba. A részt vevő Heves megyei csoportok közül ilyen volt a Mátrai Egyesült Szövetkezeti Pávakor teljesítménye is. Az, hogy a bemutatandó dalcsokrot egy népszokás köré tömörítik, a hagyományápolás magasabb szintjét jelenti. Arról nem is szólva, hogy így látványban. a színpadkép mozgalmasságában is sokat nyernek vele. Ezt tehát járható útnak tartom, de csak abban az esetben, ha helyi adottságokra épít. Ami az eredetiséget illeti: manapság lassan kihalnak a született nótafák. Ösztönözzük a hagyomány- ápoló közösségeket, hogy maguk is gyűjtsenek, minél több értéket felkutatva, megőrizve. Néhány tájegység anyaga részletesen feltárt, ezért nem árt ezeket újból elővenni, népszerűsíteni. Szép példáját adták ennek az elmúlt időszakban a Békés megyeiek. Ott a Bartók által, még 1906-ban alaposan feltárt népdalkincset kiadták saját költségükön. Önök egyébként szerencsés helyzetben! vannak. Hevesben még most is sok az élő, rengeteg változatban fennmaradt néphagyomány. Kolléganőm, a nemrégiben elhunyt Borsai Ilona is ennek a vidéknek szentelte munkássága java részét. — Hogyan látja, mi a továbbfejlődés útja a mozgalomban? — Néhány kitűnő vezető működése biztosítéka a to- vábbbi jó színvonalnak. A negyedik országos fórum újítása, s értéke is, hogy a nem szereplő kiváló 'csoportok vezetői itt voltak, hallatták szavukat a társadalmi zsűriben. ahol megmérkőztek az ellentétes nézetek. Így mindenki sokat tanult, tapasztalhatott. Ez a fórum a továbbiakban azt a szerepet tölthetné be kicsiben, az amatőrök között, amit a kecskeméti Kodály Intézet nemzetközi méretekben: jelentősége nőhet a hazai népzenei kultúra minél szélesebb rétegek közötti közkinccsé tételében. Jámbor Ildikó ★ (A szövetkezeti pávakörök és népzenei együttesek IV. országos találkozóján tíz nívódíjat, s négy különdíjat osztottak ki. 1988 legjobbjai között van a nagyrédei népdalkórus, s a Mátrai Egyesült Szövetkezeti Pávakör.) Fiatalok művészeti neveléséért Pályázat gyermek- és ifjúsági színházi előadások támogatására Az Állami Ifjúsági és Sporthivatal, valamint a Művelődési Minisztérium pályázatot hirdet a-’gyermekeknek és a fiataloknak szóló színházi előadások, kísérletek, kezdeményezések támogatására. a pályázat célja, hogy növekedjék azöknak a színházi előadásoknak a száma, amelyek színvonaluk és tartalmuk alapján hozzájárulnak a gyermekek és a fiatalok művészeti neveléséhez, színházi kultúrájuk kialakításához. formálásához. A pályázat költségeit az a Gyermek- és Ifjúsági Színházi Alap fedezi, amelyet a közelmúltban hoztak létre. Az első alkalommal kiírt pályázatot több kategóriában hirdetik meg. Az „a” kategóriában a színházak, illetve a színházi tevékenységet jogszerűen folytató intézmények, alkalmi művészeti társulatok pályázhatnak gyermek- és ifjúsági előadásaiknak támo_ gatásáért; a „b” kategóriában a bábszínházi tevékenység fejlesztését szolgáló kezdeményezések megvalósító, sa érdekében, a „c” kategóriában a nyári színházi és szabadtéri gyermek- és ifjúsági előadások bemutatásé, hoz. a „d” kategóriában az iskolai színház, a beavató színház színvonalának emeléséhez, és az „e” kategóriában új formák, kezdeményezések megvalósításához le. hét támogatást igényelni e pályázattal. Az a, b. c, kategóriákba tartozó pályázatoknak tartal- mazniok kell a bemutatandó mű szövegkönyvét, vázlatát, ■rendezői koncepcióját, a rendező és a főbb szereplők nevét. a produkció teljes költségvetését, a tervezett előadásszámot, a produkció bemutatójának és időpontjának helyét, a rendező szerv helyét és címét, A ,,d” és az „e” kategóriákban a pályázók tüntessék fel a kísérlet szakmai leírását, költségtervezetét. A pályázatokat április 30- ig, illetve október 30-ig kell benyújtani az Állami Ifjúsá. gi és Sporthivatal kulturális osztályához (1054, Budapest, Rosenberg házaspár utca 1.). A beérkezett pályázatokat — az Országos Gyermekszínházi Központ segítségével — szakemberekből álló bizottság értékeli, illetve dönt a támogatás mértékéről. VICCMAGAZIN Orvosok és betegek Az elmegyógyintézetet meglátogatja egy jótékony dáma. Megáll az egyik ápolt előtt, és igy szól: — Mondja, főorvos úr, ennek a csinos fiatal nőnek mi baja? — Leány létére az a rögeszméje, hogy asszony. — A dáma résztvevőén kérdi: — Na és az urak nem tudnak ezen Segíteni? — Dohányzik? — Nem, doktor úr, inkább innék valamit, ha lehet. ★ A kismama ébredezik a szülés után. Egy pillanatra a kezébe adják a gyereket, és a nővérke jelenti: — A boldog apa odakint áll egy csokor virággal. Beengedhetem? — Isten, ments! — sikolt fel a kismama. — A férjem minden /percben megérkezhet! ★ A pszichiáter így szól a betegéhez: — örülök, uram, hogy teljesen meggyógyult, és többet nem hiszi magáról, hogy ön (Napoleon. Minden jót kívánok önnek, most búcsúzáskor további életéhez! — Köszönöm a jókívánságait, doktor úr. Csak azt tessék, még nekem megmondani, hogy mennyi életjáradékot fizessek ezután Josephine-nek? ■k — Doktor úr, kérem szól telefonon az állatorvosnak Kovács i—, a feleségem nemsokára odaér Önhöz az öreg macskánkkal. Legyen'szíves, adjon be neki egy injekciót, amitől fájdalom nélkül kimúlik! — Szívesen. De hazatalál az az öreg macska egyedül? ★ — Számomra .érthetetlen, hogy mi van ebiben a kórházban — panaszkodik a beteg. — Amikor bejöttem, az egyik orvos azt mondta, hogy vakbelem van, a másik meg erősen ragaszkodott ahhoz, hogy kő van az epehólyagomban. — És a végeredmény? — Feldobtak egy tízest: fej vagy írás? (Aztán kivették a mandulámat. A híres sebész így nyugtatja a kicsit beijedt paciensét: — Ez egy nagyon egyszerű műtét. Félóra elteltével már tudja mozgatni a lábát. Egy óra múlva már körüljárhatja az ágyat. Estére már hazáig is elgyalogolhat. — Tessék mondani, doktor úr, legalább a műtét alatt fekhetek, pihenhetek egy kicsit? Idősebb hölgy egy fiatalembert vezet he az orvosi rendelőbe. — ö a vejem — mondja. — Nyújtójával vertem fejbe. Az orvos megvizsgálja a beteget, majd megkérdezi: — Asszonyom, hogy tudta ilyen csúnyán összevetni kedves lányának a férjét? — Az a helyzet, doktor úr, amikor ez az eset történt, még nem volt a lányom férje! ~ + Az elmegyógyintézet új igazgatót kapott. A direktor, ismerkedve az intézménnyel, végigjárja a kórtermeket. A folyosón megszólítja az egyik ápolt: — .Hát te mit keresel itt? — Én vagyok az új igazgató. — Az ápolt megveregeti az igazgató vállát, és igy szól: — Na, kisöreg, ezt itt majd egy-kettőre kiverik a fejedből. K. Gy. M. Kitűnő ötlet volt valaha rajtoltatni az Ismét — a javából! című programot. Meggyőződésem, hogy sok hallgató kérte — egyébként ma is ezt teszi — az általa szín. vonalasnak tartott műsorok részleteinek ismétlését. Persze a döntéshozatalnál nem ez lehetett a fő szempont, hanem a figyelemfelkeltéshez társított gondolkodásra, töprengésre serkentés. A kedvező tapasztalatok igazolják, hogy az óhajok teljesülték. Ennek nyo_ matékolására elég csak két mozzanatára utalni a szombat délelőtti jelentkezésnek. A budapesti Miller-ősbemutató kapcsán az auswitzi pokol egyik túlélője kifogásolta azt. hogy a világhírű szerző részletkérdésekben pontatlanul fogalmazott. A megrendítő múltidézás hitelességét aligha vonhatjuk kétségbe, ám azt a nyilatkozó is megjegyezte, hogy az efféle mementóknál az összkép, illetve hatás számít, s ez hamisítatlanra formálódott. Másként szólva, szembesültünk azzal az esztétikai alapelvvel, amely a literatu- ra valamennyi szférájában kamatoztatható. Ebből a néhány .percből mindenekelőtt az ismeretekre szomjúhozó középiskolás diákok okulhattak volna. Ha bekapcsolják a készüléket, akkor több irodalomórányi tudással gazdagodnak. A tizenéves fiú összeszólal- • kozott társával, a vita tett- legességbe torkollott, s kórházi kezeléssel zárult, a renitenst végül is nevelőintézetbe rendelték. Köznapi hír, mondhatnánk, A jelzést mégsem ekként vettük, s ennek az az oka, hogy kollégánk megrajzolta az ifjúkori agresszió majdhogy tökéletes természetrajzát. Közben olyan intelmeket sorjáztatott, amelyeket feltétlenül hasznosíthatnak a katedrán állók. Egyáltalán nem hibátlan nevelésügyünk jobbítása érdekében. Hiszem, hogy hatékonyan... A nyíltság jegyében Ügy vélem, felesleges felsőfokú jelzőkkel méltatni a 168 órát, hiszen a vállalkozás érdemeit senki sem kérdőjelezi. meg. Ez is erény, de még inkább az ha a közreműködők ennél a szintnél is tovább akarnak lépni. Érzékelték az igényeket, vették a lapot, s a miniszterelnökünk által i> hiánycikknek minősített nyíltság és őszinteség jegyében munkálkodva meghívták a stúdióba Petrovszki Istvánt, az MSZMP KB osztályvezetőjét. aki készségesen talpraesetten. okosan, kendőzés nélkül válaszolt a másfél óra alatt befutott, zömérben „rázós” kérdésekre. Ekként taglalta például a politikai pluralizmus témakörét, s azt a mind egészségesebbé váló szemléletet, amely mindinkább jellemzi közéletünket. Ebbe a frappáns keretbe illeszkedtek a mívesen megmunkált blokkok, mintegy hitelesítve az elhangzottakat. Élveztük ezt a szellemi pezsgést. Akkor is, ha némelyik riport ellentmondásra ingerelt bennünket. Másokkal együtt vallom azt, hogy a kétségkívül szükséges személyi jövedelemadó bevezetése felborzolta a kedélyeket, s egyáltalán nem varázsolta rózsássá a hangulatot. Épp ezért furcsa azt hirdetni, hogy mindez elégedettséget váltott ki. Ha valaki — esetünkben az egyik pénzügy- miniszterhelyettes — erre esküszik. akkor bizony makó— jeruzsálemnyi távolságra szakadt az ezerarcú valóságtól. Nem ártana behozni ezt a lemaradást. Szózuhatag Elfeledtünk disputázni, ezért kerekasztal-beszélge. téseink időrabló „elfoglaltsággá” korcsosultak. Méghozzá egyre erőteljesebben. Vasárnap délután Csányi Vilmos etológus, Gyenis Gyula "antropológus, Hámori József neurobiológus, Hernádi Miklós szociológus és Veker- dy Tamás pszichológus keresett mind reménytelenebből feleletet arra, hogy hová jutottunk Neander-völgy óta. Elsuhant a félóra, s mi semmivel sem lettünk felvilágosultabbak, legfeljebb a kész káoszt konstatáltuk. A kinyilatkoztatott, B ugyanezt tette, persze ellenkező előjellel. C külön ösvényről küldte szózatát. Nem irigyeltem a „karmester” szerepkörében szenvedő Bán László szerkesztőt, hiszen ilyen előzmények után törvényszerűen bonyolódott ■bele ' abba az összegzésbe, amit így summázhatnánk: elvégeztetett, de semmi sem tisztáztatott. Csoda-e, ha csalódtunk? Az a baj, hogy nem utoljára Pécsi István TÖRTÉNELMI-POLITIKAI VETÉLKEDŐ egyetemistáknak, főiskolásoknak Magyarország történetéről Adj magyarságot a magyarnak! — címmel történelmi-politikai vetélkedőt hirdet egyetemisták és főiskolások számára a KISZ KB Egyetemi és Főiskolai Tanácsa, a Művelődési Minisztérium, az Állami Ifjúsági és Sporthivatal, valamint a História című folyóirat szerkesztősége. A témája: Magyarország története, társadalmi-gazdasági és kulturális fejlődése a XIX. század elejétől napjainkig. A vetélkedőre bármely egyetem és főiskola háromtagú csapata, illetve több felsőoktatási intézmény közös csapata nevezhet április 10-ig. A nevezési lapokat, valamint a részletes tájékoztatást a felsőoktatási intézmények KíSZ-bizottsá- gain kaphatják meg az érdeklődők. A versengés elődöntőit május 15-ig, középdöntőjét október 15-ig, a döntőt pedig november 30- ig rendezik meg. Az első három helyezett 80 ezer, 50 ezer, illetve 30 ezer forint értékű díjban részesül. YRúdi^í^eío ■ ÉmÉlttKKtltÍÉKáámmmtmWWÉKKItMM -:.g;.-u;.-- : Nem csak népszerűsítés
