Népújság, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-26 / 73. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. március 26., szombat MEGYEI PANORÁMA "V. . . Reggeli torna Parancsnoki kihallgatáson Újoncok között A kiváló és élenjáró címek megvédésére törekednek Ma katonai eskü, áprilisban dunai átkelés Kora reggel van, és eléggé csípős az idő, ráadásul fúj a szél is. Legjobb lenne még a meleg ágyban maradni. Ez itt viszont nem lehetséges, mert hat órakor pontosan felgyullad a villany, és ébresztőt rendel el az ügyeletes a Dobó-laktanyában, ahová azért látogattunk el, hogy beszámoljunk arról, hol tartanak a kiképzésben azok az újoncok, akik február végén öltötték magukra az egyenruhát. Néhány pillanat telik csak el, s már együtt áll a század és futnak ki az udvarra a reggeli tornára. A „műsort” Zalánki Gábor őrvezető mutatja be és dirigálja. Határozottan jól csinálja, nem véletlen, hiszen sportember, ismeretes az egri vízilabda csapatból. — Már egészen belejönnek — mondja a parancsnokuk, Gőz Ferenc hadnagy, aki azzal is dicsekedhet, hogy élenjáró címet szerzett legutóbb alegysége. — Még néhány nap, és összerázódik a társaság. A gyengébbek megerősödnek, a kövérek pedig leadnak súlyfeleslegükből. Nem sok idő van ilyenkor a diskurzusra, mert pontosan, menetrend szerint folyik a' sűrű program; ágybevetés, körletrend, tisztálkodás, öltözködés, és ahogy ennek vége van, máris vonulhatnak reggelizni. Még a nóta is felhangzik, — mondják; ezután az étel is jobban Ízlik. Legalábbis úgy látszik, mert környezetünkben gyorsan elfogy a kakaó, a dzsem és a kalács, amit az önkiszolgáló étterem szakácsai a mai reggelire előkészítettek. Egy asztalnál ül Baka Béla, aki Füzesgyarmatról, Vass József, aki Tenkről, Mester József, aki Albertijáról, Egyed János, aki Szúcsról, Pádár János, aki No- vajról, Székely János, aki Besenyőtelekről, Tímár Zoltán, aki Egerből, és Minárik László, aki Lőrinciből vonult be. Röviden csak annyit mondanak: kielégítő a koszt, és kezdenek beleszokni a katonai életbe is. Az eskütétel után, amelyre március 26-án kerül sor, már otthonosan érezhetik magukat a laktanyában. Minárik, aki civilben tehergépkocsivezető, újságolja, hogy felesége várandós, április végére várják a trónörökös érkezését, s abban reménykedik, hogy akkorra már haza is látogathat. Itt futunk közben össze Kört- vélyesi Ferenc törzszászlóssal is, aki egy stencilezett étlapot nyújt át. Ez két hétre tartalmazza a katonai menüt. Ma éppen tízóraira tepertős pogácsa lesz, ebédre csontleves, rántott szelet burgonyával, savanyúsággal, illetve sertéspörkölt rizzsel és savanyúsággal. Mert lehet a kettő közül válsztani. A vacsora: serpenyős burgonya kolbásszal vagy kara- mellkifli. — Ezt a napi menüt aligha uszná meg kétszáz forint fölött bármelyikünk egy jobbnak tartott vendéglőben — vetjük közbe. — Mi a napi étkezést ötven forintból hozzuk ki. Persze önellátással javítjuk a minőséget, a mennyiséget. Magunk készítjük a savanyúságot, és saját sertéstelepünkön is 50—60 hízó nevelkedik — mondja az országosan hires, több kitüntetés tulajdonosa, az élelmezésért felelős törzszászlós. — Ebben az időben ugyan minden elfogy, pedig többet is kapnak a normától. Két- három hónap után aztán vihetjük az ételmaradékot az állatoknak... Később megtudjuk azt is, hogy a Dobó-laktanya élelmezési raja első helyezést ért el a tavaly decemberében megrendezett seregtest vetélkedőn. Kapus Gyula vezérőrnagy nemcsak oklevelet, de hét nap szabadságot adott a győzteseknek. Amikor a körletbe visszatérünk, a parancsnoki kihallgatások folynak. Ez szigorú napirend. Itt történnek feszes állásban a jelentések, a szabadságok és kimaradások kérése, no és a fenyítések közlése is. Az első emeleten, a folyósón Várkonyi Tibor hadnagy, a Kiváló alegység parancsnoka hallgatja a jelentéseket, dicsér és engedélyez, s amikor a fiúk elvonulnak a foglalkozások színhelyeire, vele beszélgetünk arról, hogyan sikerült ezt a kitüntető címet megszerezniük, s mint kiderült, immár harmadszor egyfolytában? — Nálunk a szocialista versenymozgalomnak nagy hagyományai vannak. A katonák vállalást tesznek, hogy a rájuk bízott technikának a kezelését minél magasabb szinten elsajátítják, példamutatóan látják el szolgálati feladataikat, előljámak a KISZ-életben, a társadalmi munkában, stb. — ismerteti a követelményeket a parancsnok. — Ezt havonta értékeljük, amelyet a kiképzési időszak végén megis- métlünk, és lényegében ekkor dől el, hogy mire vagyunk képesek egyénileg, rajban és felfelé a legmagasabb szintig. — Sok függ attól — folytatja —, hogy hány kiváló, vagy élenjáró katona van az alegységekben. Az tény, hogy egy ember el tudja rontani a kollektíva munkáját. Ha fogdába kerül például valaki, már „lőttek” a rímnek. Kisebb hibák persze nálunk is előfordultak, de ezeket az elbeszélgetések során ráhatással sikerült helyrehozatni. A siker elérésében sok segítséget és támogatást kaptunk a parancsnokoktól, amelyet a jövőben is igénylünk, mert szeretnénk megvédeni címünket, eredményeinket. — Miben bizakodnak, hogy ez sikerül is? — Egyik mozgatórugónk, hogy a benevezéseknél igyekszünk megértetni a fiúkkal a szocialista verseny célját. Kicsit apellálunk a hiúságukra is, mert tapasztaltuk: a rím megvédésének akarata, a hagyományok őrzése és, hogy a „ne vallj unk szégyent” gondolata sokat jelent. A mozgalmi munkában is aktivizáljuk magunkat: tartjuk a kapcsolatot a kívüliekkel, patronáljuk az iskolákat. A18 hónap alatt megpróbáljuk fizikailag megerősíteni, edzettebbé tenni a katonákat. Lényegében évente kétszer kezdjük újra a munkát. Ez a szépség is benne, mert megéri. A hadsereg szinte az utolsó alkalom arra, hogy egy fiatal embert szellemileg és fizikálisán is a helyes életmódra lehessen nevelni. Rendszeres ellenőrzést végez a foglalkozásokon a parancsnoki kar, közöttük Farkas Gábor alezredes is. Nem véletlen, hogy vele is összefutunk a laktanyában. ó mondja: — A kiképzési terveknek megfelelően halad a munka nálunk, már az első éleslövészeten is túlvannak újoncaink. Azt szeretnénk, hogy március 26-ig, a katonai eskü napjára minden harcos egyénileg képzett legyen, mert azután már a kisebb-na- gyobb alegységek összekovácsolása kerül napirendre. Itt szeretném elmondani, hogy a követelmények nagyok, de a jogaik is nőttek a katonáknak, igazodtak napjaink kívánalmaihoz. Ezeket a március l-én megváltozott „Szolgálati Szabályzat” tartalmazza, amely a Magyar Népköz- társaság fegyveres erőinek alap- szabályzata. Például joga lett a katonának, hogy az országos társadalmi és politikai életben, valamint a közügyek gyakorlásában aktívan részt vegyen. Például, aki a városi KISZ-bizottság tagja, az a katonai elfoglaltságainak figyelembe vételével e tevékenységét folytathatja. Biztosítani kell az emberséges bánásmódot, nem beszélhet a katonával senki durván, nem alázhatja meg sem szóban, sem tettleg. Jár neki szabadság —15 nap jutalom szabadság is — szabadidő, pihenő, egészségügyi ellátás és a kul- túrális szolgáltatások meghatározott köre, (színház, mozi, tévé, rádió, újság, könyvtár, stb.) illetmény, élelmezés, ruházat, utazási kedvezmény. Ezt megvonni, csökkenteni tilos, még rendkívüli körülmények közt is biztosítani kell. — Milyen közeli katonai feladatok előtt állnak fiataljaink? — Mint mondottam, az alap lőgyakorlatok után a katonai eskü következik, aztán áttérünk a harci és gépjárművezetői foglalkozásokra. A legbonyolultabb ezek közül a Dunán való átkelés lesz, amelyet áprilisban hajtunk végre. Ez időben tartalékosok bevonulására is sor kerülhet... Fazekas István A szakácsverseny győztesei: Körtvélyesi Ferenc törzszászlós, Pécs József és Nagy Róbert szakácsok Kiváló és élenjáró katonák: Csirke Kálmán, Árvái Tibor, és Király Tamás őrvezető, egri fiúk a rádióknál. A foglalkozást Várkonyi Tibor hadnagy vezeti Tisztálkodás, kulturált körülmények között. Ágybevetés, körletrend. Ez mindennapi tevékenység Jólesik a reggeli (Fotó: Perl Márton)