Népújság, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-03 / 53. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. március 3., csütörtök 5. Készségfejlesztő foglalkozás MEGFONTOLT DÖNTÉS ALAPJÁN „Első osztályba léphet...” Az óvónő játék közben is megfigyeli a gyerekeket (Fotó: Koncz János) Egy esztendeje már annak hogy a Művelődési Minisztérium rendelete alapján elkezdték a tanköteles korú gyermekek új szempontú fejlettség szerinti beiskolázását. Az idei, 1981—88- as tanévben tehát az első osztályosok már e szerint kerülnek az iskolapadokba, vagy épp —, mert nem voltak elég fejlettek — maradtak az óvodában. Az eltelt egy év tapasztalatait a i közelmúltban összegezték megyénkben is. Harmati Lászlóné, a Heves Megyei Tanács művelődési osztályának csoportvezetőjét kérdeztük a tapasztalatokról. — A rendelet bevezetését megelőzően nagy hangsúlyt fektettünk az érintettek felkészítésére — ismerteti az előzményeket. — A Pedagógiai Intézet a szakembereknek konzultációkat tartott. — Bár ez az új beiskolázási rendszer a kicsinyek érdekében történik, mégis meg kellett győzni szüleiket is ... — Minden intézményben kiemelt feladatnak tekintették az anyukák, az apukák tájékoztatását. A jó kapcsolat eredményeként — néhány esetet kivéve — sikerült a kéréseket összhangba hozni. — Míg korábban az orvosi vizsgálat döntött arról, hogy az iskolás korú gyermek „érett-e", most ezt az óvónőkre bízták, akik négy éven át folyamatosan figyelik az apróságokat. — Nyilván, ez nagyobb felelősséget ró rájuk, de a tapasztalaitok azt bizonyítják, hogy szinte mindenütt átérezték ennek súlyát. A szakvéleményeket általában a szülők is elfogadták, de ha nem, ilyenkor a nevelési tanácsadók vizsgálták meg az iskoláskorút. Meg kell mondanom, az így kialakult szakvélemény legtöbb esetben megegyezett az óvodaival. Semmilyen problémát nem okozott a beiskolázás ott, ahol az óvoda és az általános iskola kapcsolata zökkenőmentes. Ogy hiszem, a két intézmény közötti jó viszony elengedhetetlen feltétele annak, hogy megfontoltan döntsék el, hogy ki kerülhet iskolába, s ki nem. Már fél év elteltével is megfogalmazható, hogy az idén — fizikailag és pszichikailag is — a legérettebbek kezdik az új tanévet. — Mi történt azokkal, akiket „kiszűrtek”? — ök továbbra is a nagycsoportokban maradtok, ahol differenciált foglalkoztatással törekednek az óvónők a különböző hiányosságok megszüntetésére. Nagyon fontos ebben az esetben is a folyamatos kapcsolattartás a szülőkkel, s a helyesen alkalmazott egyéni bánásmód. — Végezetül arra kérnénk, hogy néhány statisztikai adattal összegezze a múlt évi tapasztalatokat. — A nevelési tanácsadók által vizsgált gyermekek aránya sokkal alacsonyabb, mint az előző években. Az óvodák azokban az esetekben kértek vizsgálatot, ha a szülő véleménye eltérő volt, ha az óvónő bizonytalan volt az érettség megítélésében. Abban az esetben, ha a gyermek egyáltalán nem járt óvodába, a szakigazgatási szerv fordult a nevelési tanácsadóhoz. A nyári születésűek közül jelentősen megnőtt — körülbelül 50 százalékban — az óvodában maradók száma. Érdekesség, hogy ez az arány a megye különböző területein más és más. Egyáltalán nem jellemző az őszi születésűek iskolába kerülése, jóllehet, erre a rendelet lehetőséget ad. Hevesben összesen 9 ilyen első osztályos van. A fejlettség szerinti beiskolázásról tehiát eddigi tapasztalataink kedvezőek. A gyermekek sokkal optimálisabb időben kerülnek az iskolába ahol így kevesebb kudarc éri őket, s várhatóan kevesebb lesz közülük az, aki tanulmányi problémákká! küszködik vagy évismétlésre kényszerül. Természetesen csak néhány év elteltével tudjuk igazán megítélni e döntés kedvező hatásait. (j.) kák. de aztán egyre jobban belejöttem. Így aztán ünnepek, névnapok, születésnapok előtt nekem nincs gondom az ajándékozással, mindig olyan tárggyal lepem meg a családom tagjait, ami a salját két kezem gyümölcse. — Az eszközeim egy részét vásároltam, néhányat magam készítettem. Fogtechnikus barátaimtól is kaptam különféle csiszolószerszámokat. Itt. a konyhában, egy kicsike asztal a műhelyem, azon van összezsúfolva minden. — Csak elhullott szarvasa illetve özagancsokat használok fel. A faluban már legtöbben tudják, ha találnak ilyet az erdőben, ide hozhatják. Az idősebb állatok agancsait tudom leginkább használni, a fiatalab- baké pudvásabb, jobban törik. A fejdísz legalsó részéből. az úgynevezett rózsából lehet a legszebb dolgokat — miniatűr képeket, ékszereket — készíteni. Ott ugyanis a természetes karéjos, csipkés keret már eleve adott. Legszívesebben mégis az apró metszetekkel bíbelődöm, talán azért is, mert finomabbak és kevésbé időigényesek. De például itt van a szarvasmarhatülök, ezt csak kísérletképpen faragtam ki. s egy héten keresztül dolgoztam rajta. A motívumokban sem tagadja meg önmagát. Szarvas, őz. muflon, zerge, túzok, fácán, vadászkutya szerepel az apró képeken, brossokon, nyakékeken. S ezek a tenyérnyi, olykor pedig jóval kisebb tárgyak ugyanazt a nyugalmat, tisztaságot sugározzák, amelyet megmunkálójuk is magában hordoz. Doros Judit Csontba álmodott miniatűrök .. és a műves, apró csontcsodák (Fotó: Jakab László) A szilvásváradi erdészet épülete — melyben négy-öt szolgálati lakás kapott helyet — borongás fenyves alatt fekszik. Nyugalmát ezen a téli-tavaszi délutánon sem zavarja semmi más. csak a szalagfűrész ritmusos vijjogása, amint a tüzelőnek valót aprítja. Ideális környezet annak az. embernek, akihez igyekszünk. Goldbach Károly évtizedeken keresztül ezen a helyen lakott, dolgozott. Minden porcikájával kötődik a fákhoz, az. erdőkhöz, még nyugdíjasként is. Mégsem emiatt keressük. Hanem azért, mert olyan foglalatossággal telnek megérdemelt pihenésének napjai, amit nem sokat gyakorolnak ebben az országban. Csontot farag . . . — Reszelővágó-tanoncként kezdtem a pályámat. még 1938-ban, és egészen 41-ig tanultam ezt a mesterséget. Ekkor kerültem erre a vidékre. egészen pontosan a felnémeti érseki erdőgazdasághoz, apám mellé, gyakornoknak. Hat elemi iskolám volt, de az. erdészeti szakiskolához hiányzott még a négy polgári. Ezt két év alatt végeztem el, és közvetlenül utána Erdélyben, Gör- gényszentimrén folytattam tanulmányaimat. Befejezni azonban már nem tudtam a kétéves szakiskolát, mert közbeszólt a háború. Románia kapitulált, nekem pedig haza kellett jönnöm. Itthon várt a behívó . . . Igv aztán csak az első békeév végén Az alkotó — munka közben ,.. kerültem újra iskolába — de már Királyhalmán. Aztán egyenesbe került a sorsom: 1952 végéig az egri erdőigazgatóságon, 53-tól pedig itt, Szilváson dolgoztam. Közben laktam nyolc éven keresztül Hármaskúton, a Bükk-fennsíkon, kerületvezető erdészként. Oda még legényemberként érkeztem, 62-ben már íeleségestől, családostól jöttem vissza a faluba. A nejem is ennél a cégnél állt munkába, ő még mindig dolgozik. Én pedig három éve nyugdíjas vagyok. — A csontfaragás gondolata már régebben felvetődött bennem, időm azonban nem volt. hogy foglalkozzam vele. Pár évvel ezelőtt eljutottam Nyugat-Németor- szágba, ott vettem néhány egyszerűbb gépet, fúrót, egyebeket. Aztán '85 karácsonya előtt megpróbálkoztam a faragással. Először csak meg akartam mérni magam, tudok-e bánni ezzel az anyaggal. Rajzolni mindig szerettem, így a vázlatokkal. a formák megtervezésével nem volt gondom. Később a fúrókkal is megtanultam bánni. Nem mondom, eleinte akadtak félresikerült munKilóg a lóláb... Érdekes következtetésekre juthat az ember ha figyelemmel kíséri az élelmiszerek árának alakulását, különös tekintettel a külhoni eredetüekre. Azt még csak- csak elfogadja a vasárló, hogy a kemény valutáért beszerezhető nyugatnémet ananászkonzerv huszonvala" hány forint helyett immár 47-ért kínálja magát, de az már sehogy se fér a fejébe, hogy teszem azt a cseh- 1 szlovák savanyúságnak miért kellett csaknem száz- [ százalékos ár karriert befutnia? Sorolhatnám vég nélkül a szocialista országokból származó élelmiszeripari termékeket, amelyek néhány esztendeje még jóval belföldi vetélytársaik árszintje alatt kerültek értékesítésre. Azóta aggályos gondossággal „hozzáigazítottak” áraikat az olcsónak semmiképpen sem mondható hazai I gyártású konzervekéhez. Miközben a világpiaci árak egyre esnek ... Több kérdés is felmerülhet a fogyasztóban, az olvasóban. Ezek közül néhány. Az árkiigazítás-e az egyetlen és legobb módja a hazai termékek védelmének? Nem tüneti-e a kezelés csupán, hiszen ezzel nem lesz gazdaságosabb élelmiszeriparunk termelése? Az import célja nem csupán a hiány pótlása, hanem a választékbővítés is. Ez a cél akkor érvényesülne igazán, ha az árak is differenciáltak maradnának. Legalább azokban az esetekben, amikor ez lehetséges. Hogyan lesz életképes a „gyermek", ha — múltszázadi, idejét múlt iparpártoló módszerekkel — a piaci széltől is óvjuk? Már itthon sem vagyunk versenyképesek? (buttinger) A Jelentkezni lehet KAEV 10. Sz. Gyára a gyár munkaügyi felvesz: és személyzeti PÉNZÜGYI osztályán. CSOPORTVEZETŐT EGER, és PÉNZÜGYI Kistályai át 6. ELŐADÓT. NYUGDÍJASOKNAK Az ellátásra szorulókról A Parlament — közelmúltban zajott — szociális és egészségügyi bizottsági ülésén sok szó esett a legjobban rászorultak, a magukat nem vagy csak részben ellátni tudó idős emberek gondjairól. Azt valamennyien tudjuk, hogy a téli hónapokban gyakran megtelnek a kórházak belgyógyászati osztályai olyan idős férfiakkal és nőkkel, akiket tulajdonképpen alig kell gyógykezelni, de életszükséglet, hogy meleg fedél alatt, kiszolgálják őket. Igaz. eddig is volt, ma is működik hivatásos és társadalmi gondozószolgálat, de valamennyi idős emberhez nem tud eljutni, mindenkiről nem tudnak gondoskodni. Falun még talán köny- ínyebb, mint városban, hiszen ott a szomszédok is sokat segítenek. Most, a parlamenti bizottság ülésén, azt mondta a szociális és egészségügyi mi- niiszterasszony a két terület fontos kölcsönösségével kapcsolatban : „Például, ha a házi szociális gondozást megoldjuk, akkor tehermentesíteni tudjuk a kórházakat, a klinikákat, a gyógyító orvoslást számos nyomasztó, költséges, másra felhasználható kötelezettség alól...” Ezt az igazságot csak megerősíti. hogy ez az idős emberek szíve mélyén is óhaj, mert ugyan ki szeret kórházba kerülni, akinek saját, nyugodt otthona van? Ám itt a másik kérdés: a családi gondozás. Milyen jó lenne, ha valamiféle alapfokú tanfolyamokon az emberek megtanulhatnák a beteg- ellátás. a táplálás, a gondozás legelemibb teendőit. Ez lenne az első. A második szituáció az, amikor a gondozó dolgozik, nem maradhat otthon, a mondjuk, állandó felügyeletet igénylő, agy-érelmeszesedéses idős szülője „őrzésére”. Ma már van lehetőség erre a célra fizetés nélküli- szabadságot kivennie. de sajnos az igazi megoldás még várat e tekintetben is magára. Mint a parlamenti vita zárszavában is elhangzott; arra, hogy gondozási táppénzben valaki otthon maradjon idős szülője ápolására, egyelőre nincs anyagi lehetőség — mondotta a miniszterasszony. De azt is hozzátette, hogy ezzel valószínűleg sokan vissza is élnének, és ugyan ki tudná ellenőrizni, hogy az így huzamosabb ideig táppénzben otthon maradó valóban ellátja-e anyját-apját, ezért marad-e otthon. Nem tudom, nem lehetne-e ellenőrizni? Amit viszont tudok: bizony, gyakran a körzeti orvossal való jó kapcsolaton múlik az, hogy saját jogaikon kiírja táppénzre azt, aki szülője ápolására „legálisan” nem maradhat otthon. Tessék csak számolni: a hetvennyolcvan éves öreg szülő gyereke is úgy ötven körül járhat. És ki az, akinek ebben a korban már nincs valami olyan baja, amivel hosszabb- rövidebb ideig valóban táppénzben maradhat. Tény, hogy a másik megoldás felé mutatnak a tervek, és ezek is fontosak: szociális gondozó képzés már a szakközépiskolákban, az orvosegyetemeken vagy tanfolyamokon. A védőnők idejéből is — sajnos — sok felszabadul, mert nem növekszik a gyermeklétszám. Hamarosan mód lesz arra, hogy önkéntes alapon — így a terv — ők Is jelentkezhetnek szociális gondozói tanfolyamra. Az idős, mind magatehetetlenebbé váló ember gond a családjának. Nem azért, mert nem szeretik, hanem, mert a körülmények gyakran nem teszik lehetővé a lelkiismeretes, megfelelő gondozást. Ezeken kíván változtatni az új szociális és egészségügyi kormányzat. A 120 kilós győztes Belgiumban évente rendez* nek ínyenc versenyeket. Tavaly orvos, a brüsszeli dr. Janssen nyerte meg a versenyt. Érdekes módon eddig mindig büszkék voltak a szaktársak, ha valaki közülük nyerte meg az előkelő és megtisztelő első számú ínyenc címet. Most azonban annlak éllenére, hoigy Janssen doktor a csirkék ízéről képes volt megállapítani, hogy az ország melyik vidékéről származtak; a sajtról, hogy Belgiumban, Svájcban, az NSZK- !ban. vagy Franciaországban gyártották-e, egy-egy borról nemcsak, hogy honnan származik, hanem még azt is, hogy milyen évjáratú, az orvosok mégsem lelkesedtek túlzottan érte. Ez a derék ember ugyanis utálta a salátát és a kristályvizet, és egyáltalán .nem tudott különbséget tenni ezek származása és összetétele között. Menten csődött mondott íz- és szakérzékelő képessége, mihelyt nem alkoholtartalmú italról és nem magas kalória- tartalmú húsról, zsírról. 1 agy Süteményről volt szó. A 120 kilós győztes ínyencmester orvos tanácsát valószínűleg kevesen fogadják meg. ha kalóriaszegény és vitaminban. zöldségben és főzelékben gazdiig étrendel javasol. Így van ez egyébként valószínűleg minden doktornál akkor, ha égő cigarettával azt tanácsolja a betegeinek, hogy hagyják abba a dohányzást.
