Népújság, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-25 / 72. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. március 25., péntek 3 AZ ORSZÁGOS „KÖZÉPMEZŐNYBEN” Félmilliárdosnál értékesebb társadalmi munka megyénkben Talán emlékszünk még rá, hiszen nem is olyan régen. 5—6 esztendeje volt, amikor Heves megyét az itteni társadalmi munkák alapján az országban az utolsók között emlegették. Felejtsük el. Azóta ugyanis nagyot változott a helyzet, szűkebb hazánkat már a „középmezőnyhöz” sorolják. S nem kevés ez, az önkéntes akciók értéke tavaly jócskán meghaladta a félmilliárdos értéket is! Egészen pontosan — ahogyan Molnár Miklósné dr., Heves Megye Tanácsa V. B. tervosztályának vezetője elmondotta — 554 millió forintra rúgott. Ami összegben nagyjából annyi, mint területünk évi teljes tanácsi beruházásának fele. A tiszteletre méltó segítség — amint az osztályvezető részletezte — főleg a különféle létesítmények működését, felújítását, fenntartását könnyítette, míg kisebb részben — de a 120 milliót megközelítően — fejlesztési, beruházási! célokat szolgált. A parkosítás, fásítás jelentette a legtöbbet, de sokat kapott a kulturális ágazat, s jócskán jutott az „áldozatból” utóinkra, járdáinkra, környezetvédelmi, kommunális feladatok megoldására is. Mindezekkel az egy személyre jutó társadalmi munka értéke elérte az 1634 forintot, városainkban pedig a megyei átlagot is lényegesen, leginkább pedig Hatvanban (2410 forint) felülmúlta. Harmadik legnagyobb településünk lakossága külön is dicséretre méltóan iparkodik, hiszen már hosszabb ideje tartja előkelő pozícióját a sorban, a korábbihoz képest legkisebb eredmény- javulásával is megelőzi az utána következő, de jóval dinamikusa bb helységgyarapítást mutató egrit, hevesit és gyöngyösit. Ám, persze korántsem városaink vezetik a listát, sőt nem is nagyközség áll az élen — hanem egy kisebb falu: Nagytálya, ahol a lakók mindegyikére nem kevesebb, mint 5155 forint jut, ha mindent összevetünk. S mellette hasonló tisztelettel szólhatunk akár Tcirnaszent- máriáról is, vagy éppenséggel Makiárról, Mátraderecs- kéről, Andornaktályáról, Lőrinciről, Markazról, Sírokról, Párádról vagy Verpelétről. S konkrétabban, mit is hozott az értékes segítség? Nos — mint a megyei tanács tervosztályán folytatott beszélgetésünk alkalmával kiderült — Egerben például növelte az utak, járdák hosz- szát. a Lajosvárosban új, kedves kis sporttelepet teremtett, s főként a Viteti, a dohánygyár, a Csepel Autó, a Finomszerelvénygyár dolgozóinak igyekezetével még egy sereg kisebb-nagyobb eredményhez vezetett. Gyöngyösön — mint még több helyen — a gázvezetéket sikerült bővíteni, ugyanekkor sportudvart kapott a kálvária-parti új oktatási bázis, to- váb fejlődött a pipis-hegyi repülőtér, hogy csupán néhányat említsünk. S — ami szintén megjegyzésre méltó — nemcsak a szénbányászok, a közúti építők vagy a hozzájuk hasonló nagyobb kollektívák jeleskedtek, hanem például olyan is felhívta magára a figyelmet, mint a „Vico” komputerszaküzlet, amely — sajátos segítséggel — árbevételének egy százalékát adta a városi kórház gép- és műszerparkjának bővítéséhez. Több más mellett ez utóbbihoz hasonló szándék vezette a hatvani embereket is egészségügyi intézményük fejlesztésénél, miközben —, hogy csupán egyre utaljunk még — szakmunkásképző intézetüket szintén gyarapították. A hevesiek középfokú oktatási centrumuk értékét növelték több millió forinttal, s a 3. Számú Általános Iskola tornatermének, öltözőjének befejezését siettették. A mátraderecskeiek a gáz mellett a vízvezeték-építést is gyorsították, a bélapátfalvi- ak a tómeder és környékének tisztításán szorgoskodtak, szennyvízcsatornát építettek, a markaziak orvosi rendelőjükhöz adtak félmillió forintos társadalmi munkát. Lőrinciben — többi között — a selypi részt gazdagították. Sirokban — a Mátravidéki Fémművek dolgozói kisiparosokkal együtt — tornatermet alapoztak. Az önzetlen igyekezet legelső jutalma településeink szépülő arculata, lakóinak kellemesebb élete, de az akciók részesei értékes anyagi, erkölcsi elismerésekre is számíthatnak. Négy városunk mellett hat községünket — Andornaktályát, Bélapátfalvát, Makiárt, Mátra- derecskét, Parádot és Ver- pelétet — is országos kitüntetésre javasolták. Bármelyikük akár a HNF által adományozott nemzeti zászlót, illetve oklevelet elnyerheti! Egyidejűleg a megyei tanács a komplex településfejlesztési verseny igen értékes pénzjutalmainál is figyelembe veszi a városok, községek szóban forgó eredményeit, s külön értékeli az egyéni teljesítményeket is: számosán „Társadalmi Munkáért” érmet kapnak majd köszönetül. Ami mind-mind bizonyára ismét ösztönzést ad a lakosságnak, a dolgozókollektíváknak az újabb igyekezethez. s végső soron további eredményekkel örvendezteti meg Heves megyét. Gy. Gy. HA KEVÉS AZ EMBER ÉS A PÉNZ . .. A járműveknek futniuk kell Nos, egy meglehetősen nagy gépjárműparkot sohasem túlon-túl könnyű mindig biztonságos, üzemkész állapotban tartani. S különösképpen nehéz ez a feladat akkor, ha olyan pénzszűkös időket élünk, mint manapság. Ám a masináknak — hátráltató tényezők ide, hátráltató tényezők oda — futniuk kell. Milyen gondokkal kell szembenézniük mostanság azoknak, akik ezen a területen tevékenykednek? Erről kérdeztük Dérfi Lászlót, a visontai Thorez Bányaüzem segédgépes üzemvitel-vezetőjét. — A segédképes szakághoz — mondja — sok-sok berendezés tartozik, ám maradjunk most csak a gépjárműveknél. A választék még így is meglehetősen bőséges. Vegyük elsőként a különféle típusú UAZ-okat. Ezek alapvetően a személyszállításban használatosak, s a bányaüzem különböző pontjain teljesítenek szolgálatot. A ZIL 131-esek viszont — ezekből tizenkettő van — a váltásoknál lényegesek, ugyanis ezekkel visszük ki dolgozóinkat a külső munkaterületekre. A Star 266-os kocsiknak is ugyanilyen teendőik vannak, de emellett — az igényektől függően — egyéb funkcióknak is meg kell felelniük. Aztán vannak még nyolc, tizenhat és huszonnyolc tonnás mobil daruink — ezek egyébiránt a nagy súlyú alkatrészek mozgatásánál, cseréjénél „ügyködnek” —, továbbá T—50 K típusú pótkocsis vontatóink. — Bevallom, még hallgatni is sok volt a felsorolást. Gondolom, ennyi eszköz tevékenységét igencsak bonyolult összehangolni. .. — Igen, bár ezt nem egy személy látja el, hiszen a közvetlen irányításhoz sok vezető tartozik. így például a szállítási részleg „dirigense” a gépjárművek vezetőinek mindennapi feladatait határozza meg. Az igények koordinálása azonban nálam zajlik. Ez sem egyszerű, hiszen esetenként több kocsira .lenne szükség. mint amennyi rendelkezésre áll. Ilyenkor mindig a fontosság szerint döntünk, vagyis rangsorolunk. — Önök végzik el a javításokat is? — Egy részét igen, a másik hányadoj viszont .kiadjuk külső cégeknek. Ez utóbbit manapság már egyre kevésbé gyakoroljuk, hiszen a rendkívül nehéz gazdasági, illetőleg vállalati helyzetben költségmegtakarításra törekszünk. Emellett azt iá állíthatom, hogy az általunk produkált effajta munka minősége jobb, mintha más csinálná, ráadásul rendszerint hamarabb befejezzük a dolgot. — Milyen idősek az itt futó kocsik? — Nézze, a masinák nem aggastyánok, azaz megfelelő évjáratúak. Ez alól talán csak a ZIL-ek kivételek. Tény azonban, hogy nálunk — a tevékenység jellegéből adódóan — az elhasználódás gyorsabb, az igénybevétel nagyobb, mint másutt. Na, és a bányabeli utak, amelyek valósággal el- nyűvik az autókat. .. Tudom, hogy kevés a pénz, de talán megérné erre is egy keveset áldozni, mert a kiadott forintok megtérülnének. Pillanatnyilag az időjárás sem kedvez a számunkra. A sár helyenként szinte a kocsik (Fotó: Gál Gábor) fülkéjéig ér, igy rengeteg a motormeghibásodás, nem is szólva a sebességváltókkal és differenciálművekkel kapcsolatos gondokról. — Azt már meg sem merem kérdezni — hiszen előre sejtem a választ —, hogy milyen vajon az alkatrészellátás? — Pontosan olyan, amilyennek gondolja, vagyis rettentően gyengécske. Ez minden típusra vonatkozóan igaz, de különösen a Starokra. Keresztül-kasul kell járni az .országot ahhoz, hogy néha-néha ráleljünk valamilyen „kellékre”. — S mi a helyzet a szerelőkkel kapcsolatosan? — Nos, a létszám is hagy kívánnivalókat maga után, s szakmailag is erősödhetnénk. Többnyire a kevés tapasztalattal rendelkező fiatalok jönnek ide. Vannak aztán még itt idősebb kollégák, akik már nemigen akarnak munkahelyet változtatni A problémák forrása, hogy kevés a jövedelem, jóllehet, tavaly a bányaüzemben igyekeztek a motorjavítás területére az átlagosnál több 1bért „áramoltatni”, A sofőrök sem keresnek sokat, bár az üzemanyag megtakarítása révén szert tehetnek némi pluszra. Benzinből maximum 80 liter megspórolását fizetjük ki, gázolajból 115 literét. Ezért 1640, illetőleg 2085 forintot lehet zsebre tenni havonta. Egyáltalán nem ritka, hogy valaki eléri ezt a „plafont". — S mennyit visznek haza a szerelők? — Átlagosan 4500—5000 .forint van a borítékban. Ez nem a legtöbb, így sokan elmennek tőlünk, ha máshol nagyobb összeget ígérnek. Jelenleg hiányzik vagy tíz- tizenkét szerelő és egy-két karosszérialakatos. A vörösmajori intézetben képeznek ugyan embereket ezekben a szakmákban, s a tanulók nálunk vannak gyakorlaton, ám a végzetteknek a fele sem marad végleg itt. Aki meg mégis így tesz, az rövidesen jogosítványt szerez, s átkérí magát kocsira .. . Anyagilag az jobban megéri. — Lehet-e valamiféle megoldást találni? — A feszültségek mérséklésére szolgál, hogy a szerelő szakmával is rendelkező sofőrök a szocialista brigádjuk által vállalt munkát a javítások térért végzik el. E hét végi tevékenységet mi feltétlenül ösztönözzük. Ez azonban csak egyfajta „hézagpótlást” jelent. Az igazi az lenne, ha egyszer s mindenkorra sikerülne megtalálni az előrelépés lehetőségeit . . . Sárhegyi István Szezonkezdet előtt a Balatonnál Lassan ébred „téli álmából” a Balaton-part: a* idegenforgalmi szezon kezdete előtt élénkül a tópart és környéke (Fotó: Szabó Sándor)
