Népújság, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-23 / 70. szám
A HELYI KEZDEMÉNYEZÉS EREJE II falu háza Bükkszéken A kistelepülések élete egyre nehezebb, hiszen mindenre kevesebb pénz jut. Az oktatás, az egészségügy és a közművelődés mostohagyermekként épp, hogy vegetál, főleg mert kevés központi támogatást élveznek. Ahol nem akarnak teljesen lemondani a művelődésről, a kulturálódásról, ott megkeresik a lehetőségeket, mozgósítják a belső tartalékokat. Így történt ez Bükkszéken is. Itt nem volt jelentős előrelépés a kultúrában közel húsz éven át. 1987. augusztus 20-án viszont megnyitotta kapuit a faluház. Hogyan sikerült e nehéz időben is új intézményt avatni, s milyen célokat tűztek ki. erre kerestük a választ ottjártunkkor. — Az egész község megmozdult a Rráf-féle kúria felújítására — tájékoztat Tulák Istvánná tanácselnökasszony. — Mindenki érezte, mennyire kellene egy olyan zug, amelyet a fiatalabbak és idősebbek otthonuknak fogadnak el, ahová betérnek beszélgetni: szép környezetben társasági életet élhetnek. — A gondolat milyen módon valósult meg? — A földig bontott régi épület helyett valamivel több, mint egy év alatt teljesen hasonló újat emeltünk. Megvalósításához 2,6 millió forintra volt szükség: nem győztük volna, ha társadalmi munkával nem segítenek a helybeliek. Jöttek a KISZ-esek, általános iskolások, iparosok; bontottak, tetőt szedtek, építettek, takarítottak, kuhikoltak, bútort pakoltak stb. Közel egymillió forint értékben járultak hozzá. Emellett a megyei és a helyi tanács támogatására is rászorultunk. A közös építés során is már így mindenki magáénak érezte a létesítményt. Nem csoda, hiszen mesz- sziről kiemelkedik nemes, egyszerű arányaival, fehér falaival, barna zsalugáteres ablakaival, oszlopos ámbi- tusávai az újjávarázsolt hajlék. Belépve szinte megille- tődik az ember, az ízléses, szerves stílushűségen. A ge- rendázat egészséges fenyőillata áthatja a termeket. A kövezettől a bútorokig minden míves, precíz. Saját környezetében sem kívánhat senki jobbat, a boltíves átjárón belépve találkozunk Orbán Gáborral, az intézmény vezetőjével. — Épp a háromezer kötetes könyvtárat leltározom — mondja bemutatkozás helyett. — Kilencvenhét tagunk van, ez a lakosok tíz százaléka: főleg iskolások. Nagyon nagy igényt elégítettünk ki, amikor elindultunk. Főleg az ifjabbak tekintik magukénak a kínálatot. — Végigjárva a bibliotékát, s a kisebb helyiségeket, a száz személyt befogadó nagytermet, megtekintve a műemlék cserépkályhát, a vendégszobát, azaz, ahogy itt nevezik. a csendes sarkot, az az érzése az embernek, hogy ide nem lehet akárhogyan betérni. Szinte Az emberléptékűén helyreállított Práf-kúria fegyelmez a kulturált berendezkedés. Hogyan fogadják mindezt a betérők? — Az. hogy mindenki bármikor használhatja eszközeinket, a színes tévétől a képmagnóig, igen vonzó lehetőség. Mindent megkímélnek, akár a sajátjukat. Sőt, előfordul, hogy társasjátékokat hoznak, s itt is hagyják. Az a lényeg, hogy jól érezzük magunkat. Szerencsére a mi törzsvendégeinknek eszük ágában sincs kinyitni a kocsma ajtaját. — Mennyiben számítanak az itt létrejött közösségekre? — A tizen- és huszonévesekre mindig támaszkodhatunk. Akkor is, ha szórakozásról. s akkor is. ha komolyabb dolgokról van szó. A helybeliek ötleteire számítunk — mondja Orbán Gábor, a faluház vezetője (fent) ■ér A könyvtárban ki-ki megtalálhatja olvasnivalóját (Fotó: Koncz János) Az egész falu megmozdult a faluház építésekor — mondja Tulák Istvánné tanácselnök Már most szóltak az ifjúsági klubosaink, hogy a környezetük parkosítását, a tereprendezést vállalják. Ök körülbelül 45—50-en tényleg mindenben a társaink. Például, amikor ősszel meghozták a szenet a kazánhoz, anélkül, hogy bárki kérte volna őket. szép rendben lehordták a tüzelőt a pincébe. Tegnap is itt voltunk 11 óráig. Kifogyhatatlanok jó kedvben, ötletben. Nagy sakkbarátok is vannak közöttük. A közös használatra kitett táblákról nemhogy eltűntek volna a bábuk. hanem még több is van. Működik még a számítástechnikai szakkör, népszerű a videós nap. Kissé viccesen azt mondhatnám, hogy a szülők még neheztelnek is néha, mert a gyerekek itt jobban szeretnek lenni, mint odahaza. — Elégedettek-e az eddigiekkel, vagy van-e olyan réteg, amelyet még nem sikerült megnyerniük? — Nem mondunk le a korosabbakról sem. A számukra nyújtott vidám rendezvények mellett a politikai ankétok, tájékoztatók is népszerűek, s azok lesznek ezután is. A Kék fényből ismert Szabó Lászlóval való találkozásra biztosan sokan emlékeznek vissza szívesen. Azt szeretnénk, ha igazán megfelelnénk a nevünknek A családi programok, a gyermekelőadások is jó szolgálatot tehetnek. Nem nagy dolgokra gondolunk. Pusztán arra. hogy a község lakóinak igényeit sikerüljön kielégítenünk. Ezért jó, ha megkeresnek bennünket javaslataikkal. Az így közösen eltervezettek könnyebben megvalósíthatóak, s vonzerejük is jóval nagyobb. Bizony, sok hasonló településen örülnének az ilyen művelődési intézménynek! Azonban mindez nem ajándék. Az egész falu munkája benne van. Jó példa arra, hogy ha a saját erejével tisztában van a helyi társadalom, akkor a legnehezebbnek tűnő terveit is realizálhatja. Büszkeséget, tartást adhat ez. Másként a pénztelenség és a belenyugvás végérvényesen elsorvaszthatja a közéletet, a kultúrát. B_ Szabó pál BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL A nyitó hangversenyről Doráti Antal vezényelte a Budapesti Tavaszi Fesztivál nyitóhangversenyét a Budapest Kongresszusi Központban. Közreműködött az MRT szimfonikus zenekara és énekkara. Az est két szólistája Kovács Dénes hegedűművész és llosfalvy Róbert operaénekes volt a műsor a 'hagyományokat is erősítette: Erkel Ünnepi nyitánya, Bartók Hegedűversenye és Kodály Psalmus Hunga- ricusa. ^ Első gondolatom szerint élménybeszámolót akartam rögzíteni arról, hogyan is tárja magát a világ elé ma a magyarság, mit tart úgy és olyan értéknek, arnely- lyel ebben a forrongó, olykor a lelki szakadék szélén is tántorgó világban még vallomásszerűen kiteríthetjük érzéseinket, igazainkat a szélesebben, tágasabban értelmezett európai közösség előtt. Hiszen már a külsőségekből is kikövetkeztethető a szándék; idegeneket kérünk betérni hozzánk, ajánljuk a művészeti ágak sokféleségét, házigazdaként megkínáljuk vendégeinket ezzel-azzal. Az első este, az első gondolat azonban a nemzeti tudat és az emberi méltóság, az egyetemes és az egyéni vonásokból font koszorú. A jel, ahogyan ez a nemzet 1988-iban felmutatja lelkiségét. Egy kicsit a vendégeknek. de legfőképp önmagának. Erkel Ünnepi nyitánya 1887-ből, egy olyan korból, olyan korban ünnepi visszhang, az akkor ötvenéves Nemzeti Színház létére, tartalmára. amikor 48 gondjait, eszméit más fogalmazványok váltották fel. De Erkel mit sem öregedett operái, a Himnusz megírása óta. Tudja, hogy a Hazádnak ren- dületlenül-re írott dallamot fel kell kiáltania, ott és akkor. az ünnep legközepén, hogy jobb módjában el ne sikkasztaná lényegi elemeit az ország és a nemzet. 1923-ban Kodály a Psalmus Hüngaricus-szal ünnepelteti az ötvenéves Budapestet. S a XVI. század kesergő magyarja által fordított zsoltárps szöveggel megváltja, „sok nyavalyánkat”, irgalmat, erőt, kegyelmet és még a dallamokban is elmondhatatlan más sorsot kér ennek a tragikumot oly jól ismerő Duna-táji népnek. De a legtisztább, a legünnepibb hangzat. a legfeszesebb vallomás ezúttal Bartók Hegedűversenyéből jutott el hozzánk, gyarló maiakhoz. A nép dalaiban elmerülni tetsző rétegeit megérintve írta meg ebben a zenében a hazájától búcsúzni készülő Bartók a magányról. a hazáról, az önismeretről és a hazaszeretetről szóló nagy gyónását. Papírra vetette; itthon nem is, csak 1943-ban volt módja végighallgatni ezt a megrendítő, nagy erejű kiáltást, ezt az idő fölé irányított üzenetet, hogy nem a percemberek világa a maradandó. Nem azért van a mindennapi küzdelem igája a nyakunkban, hogy mindent veszni hagyjunk. S ha most azt írom: ezt az országot nemcsak a terület, nép, hatalom alkotja, hanem azok a szellemi alkotások, amelyek a szépség, a tudás, a gondolat és az igazság erejével hatnak előre-hátra az időben, akkor csak alkalomszerűen hivatkozom Bartók Bélára. Mi minden testi és Lelki megkínzatást kellett neki vállalnia, amikor idegileg is megszenvedte a hontalanságot; mégis tudta feladatát. Élményünk és megrendülésünk másik oka az, ahogyan Kovács Dénes elzenélte ezt a művet. Nem akarjuk a nagy pillanat óriási hatását közhelyekkel beszennyezni, de megint feltűnt, bírálandó a mindennapok szürke és szürkítő gyakorlatát, hogy mi csak ünnepi körülményeinkben látszunk hűeknek lenni ahhoz a nagy vonulathoz, amely legjobbjaink lelki láncolatában végigkövethető. Zajos hétközeinkben nem tartjuk szükségesnek figyel- mezni arra a röpke érdekek fölött feszülő világra, amely éltet és megtarthat minket. És itt van ez a Kovács Dénes! Ritkán lép a nyilvánosság elé és most a reveláció erejével hatott, ahogyan ezt a hallatlan fegyelmet, szilárd belső tartást követő lelki alkotmányt hibátlanul, fáradhatatlanul tárta hallgatósága elé. S ha llosfalvy a mű koncepciója szerint drámai hittel hangsúlyozta a kodályi magyarságot, Kovács Dénes azt a tudatot közvetítette, amely- lyel Bartók felmagasította magában ezt a hazát. Azok ellen js, akik annyiszor készek ezt megtagadni. Azokért is. akik a so,rs jobbra- fordulásában, hittel bizakodnak. Négy ország is hallhatta — tévén át — ezt a vallomástételt. Hisszük, hogy rádöbbentek, felismerték; az emberi nagyság nincs torokhoz, sem határokhoz kötve. Farkas András llfci 11 "" ■■■■■ül EMBEREK VAGYUNK KÖSZÖNTŐ Kedves olvasó! Egy elgondolással lépünk ön elé, nevezetesen, hogy új, állandó rovatot indítunk lapunk hasábjain azzal a szándékkal, hogy a nagy, életbe vágó események mellett észrevesz- szük, meglátjuk és megírjuk életünk apróságait is, legyenek azok szépek, csúnyák, jók, rosszak. Eddig is megírtuk ezeket, de talán nem rendszeresen. Honnan vesszük témánkat? Indokolt a kérdés, hiszen ezentúl hetente, kimaradha- tatlanul, meghatározott napon és helyen kell megta- lálniok olvasóinknak a beígért, a megszokott és reméljük a megkedvelt rovatot. Könnyelműen elintézhetnénk a kérdésre adott választ az ismert szólás-mondással is. amely szerint a téma az utcán hever, csupán érte kell nyúlni. A dolog azonban korántsem eny- nyire egyszerű, hiszen az újságírás sokkal bonyolultabb mesterség annál, hogy csak úgy, — boci-nesze — fel lehessen csipkedni a témákat. Mi komolyan gondoljuk, és szeretnénk felelősséggel valóra is váltani elgondolásunkat, amely reméljük találkozik majd az ön tetszésével. Annál is inkább bízunk ebben, mivel a magunk mögött hagyott harminc esztendő alatt, — régi olvasóink bizonyára emlékeznek rá — már találkozhattak hasonló rovatokkal; Tollrajzok. Sorsok, dolgok, emberek. Egymás között címek alatt. Valamennyi túljutott az óvodás korán, szerzőik dédelgették’ gyarapították számukat, és ami a legfontosabb. a kedves Olvasók egy része megszokta, megszerette ezeket az írásokat. Erről levelek tanúskodnak. Űj idők, új célkitűzéseivel lépünk most néhány esztendős szünet után ismét a színre, nem titkolva, hogy apróságaink főhőse továbbra is az ember. Köré szövődnek az események, a bonyodalmak. a mondanivalók, és ha az első látásra túl egyszerűnek is tűnne, mi mégis úgy érezzük: bizony nagy fába vágjuk a fejszét. Az ember " változik, tele vagyunk a mindennapok gondjaival, amitől megsoványo- dik a verőfényes arc, és megpárásodik a tegnap még csillogó szem. Bizonyos dolgokat csak menet közben lehet megérteni, elbírálni, és ebben a mi „apróságaink” sem kivételek, mert bonyolultak azok is és valóságos visszatükröződésük. hiteles bemutatásuk csakis az élet gyúródeszkáján képzelhetők el. Ha történeteink nem élet- hűek, akkor egyszerűen gyur- maemberékké válnak hőseink, és legfeljebb rossz játék lenne a vállalkozás. El kell szegődnünk a gyalogos emberek mellé ahhoz, hogy megismerhessük, dicsérhessük vagy kritizáliwm i un—m—i™-'—— BWHIBMaBKffiWB hassuk őket, és közöttünk — személyi említés nélkül is netán önmagunkra bukkanjunk. Nem tanmeséket találunk 'ki felnőtteknek, nem is a sztorik kedvéért állítjuk színre szereplőinket, egyszerűen a cselekedeteket tesszük be a mérleg serpenyőjébe azért, hogy az olvasók fejében, szívében megméressenek. Nem az embert bántjuk, a hibákat mutatjuk meg, és boldogan sorjázzuk majd a jobbik énünket is. Mitől lesznek hitelesek, élethűek majdani hőseink? Amennyiben szóban vagy írásban —szokásaink szerint — olvasóink közük, hogy névtelen hősök ma valóban léteznek, és valószínűsíthető cselekedeteiket nem kérdőjelezik meg, úgy hitelesek lesznek az írások, el-. lenkező esetben le kell tenni a tollat. Egyetlen olyan írást sem szeretnénk megjelentetni ebben a rovatban, amelynek elolvasása után bárki is azzal dobná félre a lapot, hogy effélék nem is léteznek a valóságban. Mindazonáltal szeretnénk messze elkerülni a tévedhe- 1 tétlenségnek még a látszatát is, és ha netán előfordulna, hogy szándékaink el- j lenére görbe tükröt tartunk olvasóink elé, kérjük jelez- i zenek nyomban és segítsenek. Tulajdonképpen e rovatban önmagunk megtartó erőinek a felkutatására vállalkozunk nevelő és jobbító szándékkal, amely ha, mint olvasmány is kikapcsolódást okoz, mégis gyű- í mölcsözik a munkánk. Manapság nehéz és bonyolult az . életünk, az országos. a munkahelyi és a családi gondokból ki sem látszunk, gyakran vagyunk fáradtak, és kevés idő jut az olvasásra. Ha e rovat hetente egyszer hárompercnyi időre mégis tetszésükre szolgálna, úgy elértnek tekintjük célunkat... Szalay István
