Népújság, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-21 / 68. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. március 21., hétfő 3. II párt újjászervezése Heves megyében 1956—1957-ben VII 4. A volt MDP-'tagok átiga­zolásánál szinte minden alap- szervezetbeo fékezte a mun­kát a felélénkülő szektásság. Ez a jelenség nemcsak régi munkásmozgalmi embereknél volt tapasztalható, hanem azok részéről /is, akik a no­vember 4-ét követő napok­ban és hetekben már beléptek a pártba. Az elzárkózás főként a ké­sőn jelentkezőket sújtotta, mert akik az MSZMP-be nem léptek be 1956 novem­berében, decemberében vagy 1957 január elején, már könnyen megkapták az aláb­bi jelzőket: „Hol voltatok, amikor fegyvert kellett fog­ni?’’. Azokat, akik nem je­lentkeztek át már az első hetekben, „ingatag elemnek" tartották. Több helyen nem vettek fel olyanokat sem a pártba, akik az ellenforrada­lom célkitűzéseivel nem ér­tettek egyet, de 1956 októbe­rében kiálltak a tömegek jo­gos követelései mellett. Jel­lemző volt az átigazolások­nál az értelmiségiektől való elzárkózás, mivel velük kap­csolatban, 1956-os magatar­tásukat illetően, általánosít­ható vélemények rögződtek meg. Nem véletlen tehát, hogy a megyei, a városi, a járási pártbizottságok, párttestüle­tek, -aktívák állandóan fi­gyelmeztettek e káros jelen­ségre. A szektás jelenségek azon­ban szívósan éltek. Erre utal az 1957. március 9-i, megyei pártaktíva beszámo­lójának következő megálla­pítása is: „Egyes pártszerve­zetek szektás magatartása véleményünk szerint egyik fékje nemcsak a pártszerve­zésnek, hanem a párt tömeg­kapcsolatainak is”. A már­cius 30-i, füzesabonyi járá­si pártaktíván megvitatott beszámoló a pártszervezés hibáinak felsorolásánál első­ként „a baloldali szektás ve­szélyt” emelte ki. Az egri já­rási intézőbizottság május 8-i ülésén az egyik felszóla­ló kénytelen volt megállapí­tani, hogy: „ ... a szektás né­zetek, úgymond, megvannak a pártszervezetekben”. A szektarianizmust értékel­ve, az 1957. május 25-1 párt- aktíva beszámolója helyesen állapította meg: „Ezek a túl­zások sok helyen szűk szek­tává merevítik a pártot, s semmi esetre sem teszik al­kalmassá arra, hogy széles tömegkapcsolatokra tegyen szert az ilyen pártszervezet”. A szektás nézeteken kívül a pártszervezetekben, a tag­ság körében hatottak revi­zionista, jobboldali opportu­nista nézetek 4g, Ilyenek vol­tak: a nemzeti kommuniz­mus hirdetése, a proletár in­ternacionalizmus szembeállí­tása a nemzeti érdekekkel, a Szovjetunió segítségének megkérdőjelezése, a semle­gesség hangoztatása. Főleg városi értelmiségiek körében, párton belül is "egy ideig ko­moly harcot kellett vívni a Nagy Imre-csoport igazi ar­culatának felismertetéséért. Az 1956 előtti túlzott cent­ralizmus másik végleteként, november 4-e után egy ide­ig tapasztalható volt a cent­ralizmus laza kezelése, s a határozatok különféle értel­mezése. E káros jelenség leg­feltűnőbben a füzesabonyi járás néhány alapszervezeté­ben jelentkezett. Forrásaink szerint me­gyénkben a jobboldali jelen­ségek szórványosak voltak. A szektás vonások hatottak szélesebb körben. Ennek hát­tere az volt, hogy a szekta- rianizmus 1956 előtt a párt- szervezetekben széles körben meggyökeresedett. A párt újjászervezése meg­követelte megyénkben is a kétfrontos harcot. E küzdel­met a pártbizottságok és az alapszervezetek általában kö­vetkezetesen megvívták. Eb­ből adódóan 1957 tavaszára bizakodó politikai hangulat alakult ki megyénkben és a párt tömegbázisa kiszélese­dett. Az újjászervezés lényegé­ben kétirányú folyamat volt. Elsősorban jelentette a volt MDP-tagok átigazolását, másrészt az újonnan jelent­kezettek felvételét. 1956. ok­tóber 23-a előtt mintegy 18 ezer tagja és tagjelöltje volt a pártnak megyénkben. Az MSZMP szervezőbizottsága 1957 januárjában javasolta, hogy a volt MDP-tagok át­igazolásának határidejét 1957. május 1-jében kell meghatározni. Az alapszervezetek újjá­szervezésének módja lénye­gében azonos volt az ország más területeivel. A volt üzemi, termelőszövetkezeti, gépállomást, állami gazda­sági. községi és hivatali alapszervezetek legelszán­tabb. legbátrabb és legak­tívabb tagjai összegyűltek, soraikból néhány tagú in­tézőbizottságot alakítottak az újjászervezés céljából. Ez a bizottság felvette a kapcso­latot a felettes pártszerv­vel, majd elkezdte az egyé­ni, illetve csoportos beszél­getéseket a volt párttagok­kal. Az elbeszélgetések 1956. november közepén kezdőd­tek el. s 1957. április végé­re fejeződtek be. Ennek eredményeként jött létre az alapszervezet. Az alakuló taggyűlésen részt vevők tag­jai lettek az MSZMP-nek és ideiglenes igazolványo­kat kaptak. Párttestületi üléseken, ak­tívákon. a volt MDP-tagok- kal történő elbeszélgetése­ken a párt vezetői és tag­jai megfogalmazták, hogy lenini típusú pártot akar­nak. Már az 1956. decem­ber 3-i megyei pártaktíván hirdette az ideiglenes Me­gyei Elnökség elnöke: „Aki parancsoló pártot akar, an~ nak nem tanácsos a pártba belépni”. A beszámolót kö­vető vitában is hangsúlyoz­ták, a lenini típusú párt megvalósításának fontossá­gát. A párt lenini jellegé­nek követelése egyet jelen­tett a minőségi párt meg­valósításával. Aj ideiglenes megyei elnökség 1957. ja­nuár 28-i ülésén kimond­ták, hogy .........elsősorban n em a mennyiségi, hanem a minőségi összetétel a 1° kérdés”. Az átigazolások végre­hajtásánál, az új tagok felvételénél a pártszervek és az alapszervezetek az Ideiglenes Központi Bizott­ság 1956. december 5-i ha­tározatából indultak ki. Az elbeszélgetések előtt a kö­vetkező szempontokat fo­galmazták meg: át kell iga­zolni azokat, akik 1956-ban és azt követően is ingado­zás nélkül, szilárdan kitar­tottak a szocializmus ügye mellett, a proletár interna­cionalizmus talaján állot­ták. nem voltak szovjetel­lenesek. elfogadták a párt politikájának alapelveit; egyetértettek az 1956-os ese­mények ellenforradalmi jel­legével, a szocializmus meg­védésével, pem voltak kar­rieristák. komolyan vették a határozatnak, a párt pu­ritán jellegére való hivatko­zását is. Szemléletesen fo­galmazta meg ezt a köve­telményt a Mátravidéki Erőmű , alapszervezetének egyik tagja, amikor ezeket mondotta:.........nagy figyel­met kell fordítani az olyan emberekre, akik a pártból és nem a pártért élnek”. {Folytatjuk) Szecskó Károly Tételek a számolócédulán Mostanában egyaránt sokan és sokat számolunk — a pult előtt és a pult mögött is. Aztán a pénztáros is szá­mol! Nagyon oda kell figyelni rájuk. Hosszú sor kígyó­zik a pénztárgép előtt. Lassan araszolgatunk előre. Nem nehéz a kosár, hatféle dolgot vásároltam, a zacskók mindegyikére ráírták az árat, s amíg araszolunk fej­ben kiszámolhatom, mennyit is fizetek. Rám kerül a sor, a pénztáros hölgy igazán érti a dolgát, ripsz-ropsz, villámgyorsan beüti a tételek árát, És közli a fizetendő összeget Hitetlenkedem, mert az összeg jócskán több, mint ami az én fejemben „kijött”. Megkérdezem: „Meny­nyi ? ! ” „Annyi ...!!!” — és balettos kézmozdulattal, ke­cses-könnyeden is, mint az indiai táncosnők, mutat a vi- lágítós számkijelzőre. „Egy pillanat...” — mondom, és nyúlok a kosaramba dobott számolócéduláért. „Hatféle dolgot vásároltam, a számlára pedig nyolc tétel van be­ütve. Mi ez a plusz két tétel?” A' hölgy el sem pirul, hogy most rajtakaptam. Hanyagul azt válaszolja: „Biz­tosan benne maradt a gépben az előző vásárló két téte­le!” „És érdekes módon ezt a két tételt az én hat téte­lem után méltóztatott kiírni a gép? — mondom tettetett csodálkozással. „Ilyen ez a gép...” — mondja arcátla­nul. „Inkább a kishegyed csalafintasága” — jegyzem meg. indulat nélkül. A hölgy kikapja kezemből a számo­lócgdulát, golyóstollával kihúzza a vitatott két tételt, s korrigálja a végösszeget. Aztán még neki áll feljebb: „Mit zűrözik itt ! ? ! Nem látja, hogy mennyien állnak maga mögött? Nagy a forgalom, sok a munka, nem látja ! ? ! ” De bizony látom, nagyon is látom: sorozatban-történik az emberek becsapása. Erről panaszkodik nyugdíjas édes­anyám, a szomszédasszony és mások is. És engem is sokszor palimadárnak néztek már, amit csak a pénztár­tól való távozás után vettem észre, amikor ugye, már nincs helye a reklamációnak. Ezért kell odafigyelnünk mindnyájunknak. Még a pénztárnál... Bennfentes és hozzáértő kereskedő barátom mondta: „A pénztárosok úgy »-ügyeskednek«, hogy megkeressék a maguk forintocskáit. De soha nem pénzt visznek ki a boltból, azt nem lehet, hanem árut visznek, egy csomag minőségi kávét vagy mást. És erről még blokkjuk is van, hogy azt ők vásárolták. Nekem elhiheted, régóta vagyok a szakmában ...” Tudom, hogy mint minden szakmában, a pénztárosok között is a tisztességgel, becsületesen dolgozók vannak többségben. Azért mégis csak vigasztalhatatlan vagyok, és azt mondom: figyeljük a kezüket — és a számolócé­dulákat ... ! . Pataky. Dezső RÉGI, SZIGORÚ ERKÖLCSŰ FARSANGOK NYOMÁBAN ... Eger, anno domini 1767 A levéltár vaskos kötegeiben. köteteiben gondosan megőrzött rendelkezések, intéz­kedések, utasítások tükrében napjaink polgára elé tűnik legszemléletesebben a múlt, a múlt szokásaival, s nem utolsósorban erkölcseivel. Lássuk hát, minő rendelettel kívánt az egri püspökföldesúr gátat vetni a farsangi időben az egriek vidám, gond­talan, bohókás népszokásának. Szól pediglen a szigorú parancsa a következőképpen, melyet Eger város magisztrátusa hirdetett ki a város apraja-nagyjának, minden rendű s rangú polgárának üdvös magatartása céljából. „Mint pásztori szcrgalma- tosságunk, mint pedig föl­desúri hatalmunk tartozása ösztönöz minket, hogy az Is­ten engedelmébül gonviselé- sünk alá bízattatott nép kö­zül minden romlásnak és vétkeknek konkolymagvát kemény parancsolatok adá­sával, sőt büntetésekkel is elnyomjuk, hogy ne talántán engedelmességünk által na­gyobb rosszra ne vetemed­vén, amivel a közcsendesség felháborittatik és véghetet- len lelkeknek is kárhozaty- tyok okoztatik, iránta raj­tunk az igaz ítélő bíró szá­mot ne vegyen. Minémű konkolyszámban lenni tapasztallyuk az rossz szokásba vett maskara bo­lond öltözetit és álorcákat, ezen püspöki városunkban már igen elhatalmasodván, melyekkel sok veszedelmes csintalanságok, pajkosságok, és s mint körösztény ember­hez illetlen, mint pedig az köznyugodalomnak alkalmat­lan feslettségek, rendetlensé­gek palástoltatnak. Minthogy tehát már régen- ten isteni törvényben tilal- maztatott: hogy az asszony férjfiú ruhában, a férjfiú pe­dig asszony ruhába ne öltöz- ködgyön, utálatos lévén Is­ten előtt az. aki ezeket cse­lekszi, sőt nemzetségenként parancsolattal megvizsgál­tatni, kik volnának idegen ruházatba öltöztetve. Mi is azért Isten bünteté­sének súlyát és fellyebb ne­vezett csintalanságoknak mindennémű okait, s váro- sunkbul elmellőzni akarván, szorossan tilalmazzuk és til- tyuk, hogy valaki ezután ez városunkban álorcába, vagy maskarába öltözködni bátor­kodik, és akárki úgy öltözve tapasztaltatván, azonnal ka- pattasson meg, és vitessen árestomba; ki hu város ma­gisztrátusa jurisdictiója (jog­hatósága, S. I.) alatt való lé­szen, az árestomban tartat­ván harmadnapig kenyér és víz mellett bőjtöllyön, Ha pedig jurista (jogi iskolai hallgató, S. I.). vagy deák lé­szen, az megkapattatásának másodnapjára adattasson ál­tal illendő bírójának. Minthogy az rosszaságok alkalmatlanságát is elgátol- nii szükséges légyen, párán- csollyuk az város magiszt- rusának, hogy deputátusai (küldöttei, megbízottai. S. I.) által minden kereskedők bol- tyait és mesteremberek mé- helyeit, ahol tudniillik mas­karát készítenek, vagy tar­tanak, megvizsgáltassa, és ha álorcákat, vagy maskarákat találnak, azokat szedettesse el, és vegye bíróli lefoglalása alá. Azon fölött, hogy ennek utánna semmi kereskedő, képíró és mesterember mas­karákat készíteni, vagyis árulni ne merészellyen, til- talmazzuk 12 forint bünte­tés alatt, mely büntetést az maga az dolognak valóságát summarie megismervén, az szegények ispitállya számára minden irgalom nélkül meg­vegye. Ezeken kívül mivel az tör­vényt és filozófiát tanulók­nak minden tánc, korcsmák­ra való járás. és nyári idők­ben is tíz óránál, téli üdőben pedig kilenc óránál tovább szállásokon kibül való estvé­li létei, nem különben étsza­kai kóborlás szörnyűségkép­pen tilalmas: parancsollyuk azért minden illyes iffiak gazdáinak (szállásadóinak, S. I.). ezen különben korcsmá- rosoknak is, hogy ha valakit rendelt üdejéknél tovább szállásokból elmaradni, vagy valahol táncolni, vagy korcs­mákra járni észre venné­nek, azokat nevenként Juri- dicum Collegium directorá- nak vagy vicéjének (a jogi kollégium igazgatójának, vagy helyettesének, S. I.) be­mondgyák. Hogyha pedig azon házigazda, ahol tudni­illik a tánc tartatott, vagy azon házigazda, akinek oly- lyas iffjúja rendelt üdéjénél tovább szállásárúi elmaradt, vagy végtére azon korcsmá- ros. ahova az ollyatén iffjú jönne, az ollyas parancsola­tokat megszegő tanuló iffiát, amint fellyebb parabcsolta- tik. két nap alatt bemonda­ni elmulasztaná, az dolog valósága kisülvén, mindany- nyiszor a város magisztáru- sa által az ispitályra hat fo­rintokban elmarasztaltas- son.” Nagyobb nyomaték kedvé­ért e fenti parancsolatot né­met fordításban is közzétette a földesúri parancs nyomán a város magisztrutusa. A barokk kor tetőpontján Egerben tehát a jogászok, s e fiatalok részére még a táncmulatság is szigorúan ti­lalmas dolognak minősítte­tett; nem is szólva a farsan­gi vidám, álarcos „pajkos- ságok”-ról, miként is püspök is megítélte ezt az alapjában ártatlan bohókás szórako­zást. Az idősebb egriek bízvást emlékezhetnek még arra, hogy farsangi estéken a vá­ros utcáin, kivált a Széche­nyi utcán és a Dobó téren gyakorta íel-felbukkan,tak lányruhába öltözött ifjak és fiúnak öltözött lányok. Én még jól emlékezem arra, hogy ilyesmi még a felsza­badulás utáni „béke évek” során se volt ritkaság. Igazat kell adnunk a klasz- szikus szólásmondásnak: O tempóra, of mores! avagy: Tempora mutantur et nos mutamu in illis! Óh idők, óh erkölcsök! Változnak az idők, és mi is változunk ben- nök! Sugár István — ld^er^e^tük: Ki ^ nyerhet hűtőládát? Márciusi 5-i számunk 3. oldalán olvashattak arról a felhívásról, atóeiliy szerint azok, akik április í-jétől egy esztendőre fizetnek elő lapunkra, a Népújságra, ősz­szel sorsoláson vesznek részt. Ennek fődíja egy közepes méretű hűtőláda. Sokan kér­dezték. melyek ennek az akciónak a részletei, pon­tosabban mit kell tenniük a pályázni szándékozóknak? A feleletet Radványi György­től, a Heves Megyei Lap­kiadó Vállalat terjesztési főelőadójától kaptuk meg. — Lassan közeledik az április 1-jei határidő. éPP ezért nem árt pontosítanunk az akcióval kapcsolatos tud­nivalókat ... — Mindenekelőtt el kell mondanom, technikai okok­ból nem április 1-jén, ha­nem egy hónappal később, május 1-jétől kezdődik ma­ga az akció. — Mi ennek az oka? — A megrendelőlapok az eredetileg elképzeltekhez képest később, csak márci­us 24-ig kerülnek ki a pos­tahivatalokhoz és a hírlap­kézbesítőkhöz. Ezért kellett meghosszabbítani a szerve­zés menetét. — A sorsolásban részt' venni kívánó olvasóknak, melyek a konkrét teendőik? — A postahivatalokban, illetve a hírlapkézbesítők­től kaphatják meg a meg­rendelőket. Amikor az egy évre szóló előfizetés meg-' történik, akkor a posta iga­zolással látja el a sorsolá­si kártyát, amelyet ezután a Népújság kiadóhivatalá­hoz kell beküldeni, a kö­vetkező címre; 3300 Eger, Beloiannisz utca i—3. — Mikor tartják a sorso­lást? — A nyilvános sorsolásra közjegyző előtt, október vé­gén. az egri Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakkö­zépiskolában és Szakmun­kásképző Intézetben tartan­dó Népújság-héten kerül sor. A fődíj — miként arról már szó volt — egy köze­pes méretű hűtőláda. Emel­lett még asztalilámpát, ká­véfőzőt. rádiót, zsebszámolót, karórát és kávéskészletet le­het nyerni. Pakisztánba készül a transzformátor A Ganz Villamossági Művek transzfor­mátor gyárában az idén 10 darab 26 megavolt- antpcres (MVA) 145 kilovoltos (KV) transz­formátort állítanak össze meg­rendelésre. Igazodva a különböző igényekhez, a gyár ter­mékei még eljutnak többek között Kínába ét Brazíliába is (MTI-fotó: iBalaton József — KS)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents