Népújság, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-19 / 67. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. március 19., szombat 3 Manőverek az infláció és a pénzügyi korlátozás között a lyejiüj/aq kérdez — válaszol Nyers Rezső tudományos tanácsadó Az MSZMP Központi Bizottságának 1966. május 25—27-i ülésén Nyers Rezső előterjesztette az új mechanizmustervezetet, s 1968-ban elkezdődött a gazdaságirányítás rendszerének átfogó reformja. Tehát éppen húsz évvel ezelőtt. Tulajdonképpen ennek apropóján kerestem fel Nyers Rezsőt, aki jelenleg az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos tanácsadója, s az elmúlt idők tapasztalatairól, jelenlegi helyzetünkről beszélgettünk. feMMÉ fegKészülnek az NSZK-ba szállított építőipari szerszámosládák ... . !o , (Fotó: Gál Gábor) INTENZÍV PIACI MUNKA, SZABADALOMVÁSÁRLÁS Egy lakatosüzem - felszálló ágban Két esztendővel ezelőtt még jobbára csupán a nehézségekről lehetett volna számot adni a Tarnamérai Lenin Termelőszövetkezet lakatosüzemének tevékenységével kapcsolatosan. Ma viszont már kézzelfogható eredmények is sorakoznak a kis kollektíva mögött. Milyen tényezőknek köszönhetőek ezek a kedvező változások? Erről beszélgettünk Tímár Istvánnal, az üzem igazgatójával. — A Központi Bizottság 1972 novemberi ülése a reformfolyamatot tulajdonképpen még pozitívan értékelte, a határozatának lényege: tovább a reform útján. Centrális intézkedések kezdődtek vagy inkább felújultak. A jól gazdálkodóktól egyre több jövedelmet elvontak, ismét megjelentek az utasítások. Mi volt az oka annak, hogy ezek a visszahúzó folyamatok elkezdődhettek? — A politikai akarat elegendő volt a reform elindításához, de kevés volt a véghezviteléhez. Emiatt és más okok miatt, az ország reformképessége a hetvenes évtizedben már nem bizonyult megfelelőnek. A vállalatok egy része megfelelően tudott aikalmazkodni a megváltozott körülményekhez, másik része viszont nem tudta átalakítani a termelési szerkezetét, a piaci értékesítésben lemaradt, s elgyengült. A reform első éveiben az 1—3 százalékos infláció mellett a lakosságot kedvezőtlenül érintette a stabil árak változása. A párt felső vezetésében megoszlottak a vélemények a gazdaságpolitika fontos kérdéseiben, így a reformpolitika értelmezésében is. — Egyik munkájában azt írta. hogy a politikai szilárdság és a folyamatos gazdasági növekedés egymással szoros kölcsönhatásban érvényesülhet. Az elmúlt húsz évben gazdasági fejlődésünket erőteljes hullámzás jellemezte. Tehát hullámzó volt a politikai szilárdság is? — Igaz. A dinamikus növekedés javította az életviszonyokat. a reform pedig a nemzeti közérzetet javította, hiszen az ország nemzetközi elismertségét szélesítette. A hetvenes évtized végétől változott a helyzet: a gazdasági problémák robbanásszerűen felszínre kerültek, a növekedés lényegében megállt, ez gyengítette és gyengíti a politika eredményességének tudatát. A nemzeti sikertudat is veszített erejéből. — Miben marasztalható el a hetvenes évek gazdaságpolitikája? — Szerintem abban, hogy miközben az életszínvonal- politika helyes irányú és jól kimunkált volt, a termelési politika sok vonatkozásban téves irányú és rosszul, túl- centralizáltan irányított volt. A politikai instabilitás irányába hatott az is, hogy a 7Ó-es évék elején erőteljes parasztellenes nézetek és törekvések kaptak lábra a háztáji gazdaságokkal kapcsolatban. Gyengítette a politikai szilárdságot az is, hogy a KGST-piacra való termelő- kapacitások mértékét illetően is megoszlottak a vélemények. Ma már látható, hogy a szocialista exportkapacitásokat nemcsak a lehetséges import mértékéig fejlesztették, hanem téves felfogásból, azon túl növelve. És nem utolsósorban gyengítették a politikai jó közérzetet a társadalom perifériáin mutatkozó negatív jelenségek, egyebek között a szegénység makacs újratermelődése. Amikor 1972-ben a reformot „megállították”, az még csak félig kész állapotban volt. A megállítás rövid távra szóló „lélegzetvételként”, politikai kompromisz- szumként, nem okozott volna politikai instabilitást, de azután hosszú időre megmerevítette a politikát, a gazdaságot, s olyan időszakban, amikor a világgazdasággal való lépéstartás további változásokat követelt volna. — Sokan rokonszenveztek a 70-es években a kompromisszummal !... — Eleinte valóban sokan. Például a gyenge vállalatok, mert támogatást kaptak. Az életszínvonal emelkedése pedig folytatódott, ez váltotta ki a legnagyobb rokonszen- vet. Ugyanakkor nem támogatta a politika a termelés konvertibilis piacokhoz való igazodását, hanem inkább csak rásegítő intézkedésekkel próbálta elősegíteni a konvertibilis exportot. A termelőkapacitás fejlesztésében nem jött létre a hazai és a nyugati piac közötti szerves kapcsolat. Az évtized fordulóján már jelentkeztek a politikai problémák, az alacsony jövedelmezőség és az életszínvonal javítására épült kompromisszum tarthatatlanná vált. — Most, 1988-ban, milyen garanciákat lát az intézmény- rendszer változási képességére? — Nem vagyok fatalista, és nem hiszek a társadalom százszázalékos megszervez- hetőségében, továbbá abban sem, hogy minden feltétlenül úgy lesz, ahogy szeretnénk, ahogy tervezzük. De azt sem hiszem, hogy nemzetünk szellemi és politikai fejlődőképessége kicsi lenne a jó megoldáshoz. Ami pedig a garanciát illeti, szerintem nagyon sok minden a társadalom belátási képességétől függ. Ma úgy ítélem meg a helyzetünket, hogy a politikának, a gazdaságpolitikának a korábbinál nagyobb a változóképessége. Kedvezőnek tartom a nemzetközi politika jelenlegi irányát, azon belül azt, hogy a kommunista világmozgalom nagy részében felismerték az ideológiai és politikai reform szükségességét, s egyre inkább fx'iss szemmel tanulmányozzuk a valóságot. Hogy végül a lehetőségeinkből mennyit tudunk hasznosítani, az számomra még nem látható. Tehát az irány ma jó, de még kérdés, hogy mekkorát lépünk majd. — Egyfajta elbizonytalanodás tapasztalható még a politikusok között is. Ha ez így van, mi az oka? — Én az olyan, hosszú távú útkereséssel kapcsolatos tisztázatlanságot, amely például a távlati jövőképpel kapcsolatos, pozitív bizonytalanságnak érzem, mert az mélyebb újragondolást igényel. Negatív előjelű bizonytalanság viszont az, ami esetleg a stabilizációval és a közeljövő politikai reformjával kapcsolatban jelentkezik. Ezt le kell tudni küzdeni. Vagyis, ha helyzetünk újragondolásában vannak bizonytalanságok, akkor ne utópikus célokat, népboldogító felfogásokat keressünk, vagy pláne ne hirdessünk, hanem olyanokat, amelyek által az emberek közelebb juthatnak a szocialista politika konkrét, mostani céljaihoz. — Mi a véleménye az új szabályozórendszer vállalatokat sújtó hatásáról? — A vállalati teher valóban nagy. Ebből is látszik, hogy tízéves késedelme van a kormánynak a pénzügyi egyensúly tartós megteremtésében. Ezért aztán maximális követelményekkel igyekszik behozni a hátrányt egy-két éven belül. Hasonló a terhelése a szociális-jóléti szférának és a lakosságnak. Én elvileg olyan mértékű szabályozószigorítást tartok helyesnek, ami kemény munkával teljesíthető. Azt még ma nem tudom a magam részéről jól megítélni. hogy a kormány szabályozói milyen körben teljesíthetetlenek: egyes vállalatok vágy- széles vállalati kör számára. — Mi lesz velük? — Egyfelől az inflációs módszer, másfelől pedig a pénzügyi restrikció között manőverezik a kormány, hogy helyzete megszilárduljon. Menőverezniük kell a vállalatoknak is, hogy a saját helyzetük megszilárduljon. Ennek hogyanját és mikéntjét maguknak a vállalatoknak kell megtalálni. — Megítélése szerint az infláció merre tendál az idén? — Az már biztos, hogy az utóbbi évek csúcspontja felé. Az idén a 15 százalékot eléri, amire az utóbbi 40 évben nem volt példa. Remélem, hogy ezt a csúcsot jövőre nem szárnyalja túl, inkább lefelé halad. De ez csak remény, teljesüléséhez az kell, hogy az inflációs folyamat a terv által jól szabályozott és a programmederben tartott legyen. — Az Országgyűlés ipari bizottságának egyik ülését erőteljesen kritizálta az infláció egyes rétegekre való hatása mérésének módját. Mit tart helytelennek? — Azt, hogy elöregedett a mérési módszer, túl nagy rétegcsoportokat vizsgálnak. Valamennyi rétegcsoporton belül jelentkeznek eltérő jövedelmi hatások. A munkás- osztályon belül például van nagy, közepes és alacsony keresetű dolgozó. Ugyanez a helyzet történetesen a nyugdíjasoknál. Tehát az így kiszámított rétegárindex jövedelemátcsoportosulás esetén. amikor a különböző rétegek fogyasztási szerkezete differenciálódik, számottevő rétegek helyzetét nem pontosan tükrözi. Finomabb rétegvizsgálatokra van szükség. E kérdésben egyébként most „párbeszédet folytatunk” a KSH-val. — A gyárkapun belül a jövedelmek között lényeges különbség nincs. A nagyobb eltérések általában a főmunkaidő utáni teljesítményekből származnak. A gyárkapun belül mi ösztönzi a dolgozót? — Nincs elegendő ösztönzés. A túlzott állami bérszabályozás rendszere keresztezi a teljesítményérdekeltséget. Ettől minél előbb meg kell szabadulni. A kereseti differenciálásról még any- nyit: szerintem nadrágszíj- megszorítás idején lehetetlen komolyan differenciálni. Mégis, ösztönös reagálással differenciálgatunk, részint elvi okokból, részint pedig azért, mert helyileg és helyenként azért tényleg lehetséges javítani a helyzeten. — Véleménye szerint a személyi jövedelemadónak van teljesítmény-visszafogó hatása? — Minden adónak van ilyen hatása, de azt más ösztönzőknek túl kell kompenzálniuk. Megjegyzem, hogy bérezési rendszerünknek legalább akkora — régóta fennálló — visszafogó hatása van. Mindenesetre véleményem szerint egyes rétegeknél valószínűsíthetően erősen fékező hatása lehet. Ezt a kormány is vizsgálja, mi, az Országgyűlésben. külön is vizsgáljuk. — A Központi Bizottság vagy a kormány különböző témákban elemzéseket kér a Magyar Tudományos Akadémia különböző intézeteitől, így a Közgazdaságtudományi Intézettől is'. Ezekről az elemző anyagokról azonban a közvélemény semmit sem tud. Miért kerülnek ezek az elemzések az asztalfiókba, vagy ki tudja, hova, s miért nem ismerheti meg a lakosság? — Szerintem a párt és a kormányzati politika ezzel kapcsolatos stílusát meg kell reformálni. Tárnái László — Nos — mondja —, sokat nem érdemes azon töprengeni, ami már elmúlt. Világos azonban, hogy az akkori gyengeségünk elsősorban a kevéssé hatékony piaci munkánkkal magyarázható. Ennek voltak betudhatok a számottevő lekötetlen kapacitások. — Most azonban más a helyzet, hiszen az előrelépésről a tavalyi nyereség is „tanúskodik". Milyen feladatokat kellett mindehhez megoldani? — A fentebb vázolt gondok alapvetően azt is meghatározták, hogy mit is kell jobban csinálnunk. Mindenekelőtt a korábbinál lénye, gesen nagyobb hangsúlyt fék- tettünk a piacok .,felkutatására”, Kiállításokon vettünk részt, szabadalmat vásároltunk, igyekeztünk megnyerni a partnerek bizalmát. Hogy jó irányban haladtunk, azt bizonyítja, hogy sikerült megszüntetnünk a munkaellátottsággal összefüggő zavarokat. Emellett gazdálkodásban és szervezésben is jobbak lettünk. — Gondolom, ilyenformán az itt tevékenykedő emberek hangulata is kiegyensúlyozottabbá vált. .. — Természetesen, hiszen annak előtte nem valami biztató színben látták a jövőt. Az azóta lejátszódó, kedvező jelenségek a keresetekben is megmutatkoztak, jóllehet. nem olyan mértékű növekedésről van szó, mint azt az eredmények alapján hihetnénk. Az elmúlt évben 4,5 százalékos bérfejlesztést hajtottunk végre, az idén pedig 10 körülit szeretnénk. — A dolgozói létszám elegendő? Túlzás nélkül állíthatjuk, néhány évvel ezelőtt az egri vár, a Dobó-szobor után, sorrendben, turisztikai attrakcióként a tavemabeli látogatás szerepelt egyéni és csoporttal utazók programjában. ■ A Trinitárius utcán elhaladót ma már csak a zárt ajtók mögül kiszüremlő dohszag figyelmezteti: valamikor itt volt a népszerű A_g- ria Taverna ... A szebb lidőket megélt'létesítmény és főleg berendezésének a sorsa izgatta a fantáziánkat. hiszen Dargai La— Pillanatnyilag száztizen- kilencen vagyunk. Szükség lenne még egynéhány emberre, mert így komoly túlóráztatásokra kényszerülünk. Az itteni gárda zöme egyébiránt a termelőszövetkezet területéről kerül ki. — Az előbb utalt valamiféle szabadalomvásárlásra . . . — Igen. Már egy ideje volt effajta törekvésünk, illetve egy olyan, hogy a saját termékek számát növeljük. Az persze, kritérium volt. hogy piacképes és rövid idő alatt „felfuttatható" cikket gyártsunk. összeakadtunk egy partnerrel, ami felettébb szerencsés találkozásnak bizonyult. Így vettük meg a Thermo-Automat elnevezésű, széntüzelésű kazán szabadalmát. E berendezéseket tavaly kezdtük el gyártani, s közvetlenül mi értékesítjük azokat. Továbbra is meghatározó jelentőségű az NSZK- ba exportált építőipari szerszámosládák készítése. E téren különben az 1988-as évben bővüléssel számolunk, akárcsak a kazánok esetében. Erőteljes javulást lehetett tapasztalni az egyedi és kis- sorozatú vasszerkezeti munkákat illetően is. — A jövőben is tovább színesedik majd a paletta? — Feltett szándékunk ... Egyrészt az a célunk, hogy a már meglevő cikkeket egyre nagyobb mennyiségben állítsuk elő. Ennek nemigen lesz akadálya. Másrészt tudatosan igyekszünk vállalni egyfajta háttéripari szerepet is. Így például — kooperáció révén — szeretnénk újabb termékekkel is kirukkolni. Szó lehet itt cipőipari szabászgépvázakról, egyedi berendezésekről, továbbá mezőgazdasági „masinák” jós szobrászművész alkotásai is díszítették a föld alatti pincét. — Megnyílik-e felújítva a Taverna? Ha nem, mi lesz a berendezésével? — kérdeztük Hegyvári Józsefnél, a Felső-magyarországi Vendéglátóipari Vállalat igazgatóhelyettesét. — Nem tudunk »pontos választ adni. Ugyanis az épület az egri IKLV tulajdona. Ö gondoskodik a felújításáról. Legjobb ismereteink szerint, igen komoly az összes egri pincére jellemző vizesedés, s emiatt a tatarozás is költséges. alkatrészeiről, részegységeiről. — Milyen terveket kovácsoltak még az elkövetkező időszakokra vonatkozóan? — Kiváltképp fontosnak tartom a már fentebb említett intenzív piaci munkát, hiszen ezzel lehet stabilizálni a helyzetünket. Emellett fokozott figyelmet fordítunk majd a vezetői tevékenység, a gazdálkodás színvonalának emelésére. S ugyanez érvényes a technológiára is. — Nem hiszem, hogy nagyot tévednék, amikor azt állítom: a műszaki fejlesztésekre fordítható pénz meny- nyisége önöknél is elég csekély ... — Igen, a lehetőségek szűkössége nekünk is problémákat okoz. A jelenlegi műszaki-technikai háttér az idei célkitűzéseinknek még megfelel, azonban ennek javítása nálunk is egyre égetőbbé válik. Az elképzeléseink között szerepel néhány „masina” lízing útján való megszerzése belföldről. Gondolok itt hegesztő-, lemezmegmunkáló, illetőleg az anyag- mozgatást végző gépekre. S szabadjon még egy nehezítő dologról szólnom . .. Akárcsak szerte az országban, úgy itt is, komoly fennakadásokat okozhatnak a folyamatos anyagellátás anomáliái. A szükséges „kellékek” egy részét persze — többlet- költségek árán — ki lehet váltani, ám esetenként a tervek átütemezésére is számítani kell. — Az elmondottak ellenére mégsem borúlátó? — Vallom, hogy egy vezetőnek mindenkor optimistán kell szemlélnie a dolgokat. Már csak azért is. mert a pesszimizmus .nemcsak a munkakedv ellen hat, hanem a teljesítményt is rontja. A kollektívánkban megvan a tenniakarás, ráadásul a partnereink is bíznak bennünk. S ez a bizalom kötelez minket... (sárhegyi) — Hallhatnánk a berendezés sorsáról? — A még megmenthető és értékes darabokat elkülönítettük egy szárazabb pinceágba, és gondolkodunk újrafelhasználásukról. A pontosabb válasz reményében megpróbáltunk információt szerezni az egri IKLV illetékeseitől. De hiába, ugyanis sem a műszaki osztályvezető-helyettes. sem munkatársai nem tudtak érdemi tájékoztatást adni. Ügy tűnik: „állóvízbe” került a Taverna sorsa. Ám reméljük: csak egyelőre. ( sods) Tímár István j|jj|dÍÉÍÉÉIÍIÉÉÉÉÉÉÉÉttÉÉÉÉtÉÉIÍIÍMÍHÍáÍHUÉkÉfeÉÉriÍlílÉrillMÉÉÉÉÉlttlÍIÍIÍÉÍÉÍMÉÉÉÍÉÍÉÉÉiÍlllÍIÍIÍhllÍMÍIÍIÍ|íi^^ Megkérdettük: Mi /esz ve/e</ 3 Taverna? ^
