Népújság, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-18 / 66. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1988. március 18., péntek Hogy van doktornő? (Fotó: Perl Márton) Blaskó János (1919-1988) • Ezt a kérdést ritkán teszik fel Kiss Imr.éné dr. Kiss Máriának, a karácsondi körzeti orvosnak. Hivatásánál fogva inkább ő az. aki napjában többször megkérdi ezt betegeitől. A 31 éves fiatal- asszony nem mindennapos bravúrra vállalkozott, amikor 1981-ben megpályázta ezt az állást. A kezdeti nehézségekről. a beilleszkedés gondjairól így beszél: — Gyöngyösi születésű vagyok. az egyetemet Debrecenben végeztem el. Friss diplomásként a gyöngyösi kórház központi laboratóriumában kezdtem dolgozni, de ez nem elégített ki. Hiányoztak az emberi kapcsolatok, gyógyítani akartam. Gyermekorvosként szerettem volna elhelyezkedni, de nem. volt üres státus ebben a körzetben. Ezért úgy döntöttem, hogy megpróbálom az Egészségügyi Közlönyben megjelent karácsondi körzeti orvosi állást megpályázni. Mivel ekkor már nyolc hónapos terhes voltam, a férjemmel is alaposan meghány- tuk-vetettük, hogy bele merjünk-e vágni a bizonytalanba. Megpróbáltuk. — Milyen volt az első év? — Túlzás nélkül, nagyon nehéz. A kollégám, a falu másik körzetének orvosa, épp akkor utazott el Algírba, s így az egész községet nekem kellett" ellátni. Jóformán semmiféle gyakorlattal, rutinnal nem rendelkeztem, így külön feladat volt az adminisztrációs teendők elsajátítása is. Rengeteget segített az az ápolónő, aki 38 éve járta már ezt a körzetet. Eleinte a cigány lakossággal is nehéz volt szót érteni. Éjszakánként egészen apró dolgok miatt zörgettek A Magyar Posta március 31-én Történelmi Arcképcsarnok címen bélyegsorozatot hoz forgalomba három címletben 12 forint névértékben. A bélyegek fogazva vagy fogazatlanul postai küldemények bérmentesítésére korlátlan ideig felhasználhatók, ez vonatkozik valamennyi megjelenő magyar fel. Nem volt mit tenni, egy lázcsillapítóval is házhoz kellett mennem. És itt volt Gergő, a kisfiúnk, a gyöngyösi továbbképzés, amire rendszeresen járni kellett, s a szolgálati lakásban is volt egy-két teendő. Ha abban az időben a férjem nem úgy áll mellém, mint ahogy tette, nem bírtam volna ezt a tempót. Mivel az ő szakmája eredetileg esztergályos. kiváltotta az ipart és bedolgozást vállalt itthon, amíg én rendeltem, betegekhez jártam. A munka mellett ő vigyázott a kicsire is. — Hogyan fogadták az emberek az új, fiatal 'arcot? — Talán ezzel volt a legkevesebb" gondom. Azonnal elfogadtak, megbíztak bennem s amennyire tudtak, segítettek. Az elődeim nem maradtak itt, hamar tovább- áUtak. Mi viszont megszerettük ezt a települést, szeretbélyegre. A sorozat bélyegképei: Károly Róbert (1308 —1342) (2 Ft), Iniciálékat a Képes Krónikából 1308.' I. (Nagy) Lajos (1342—1382), (4 Ft). Relief Szt. Simeon zárai szarkofágján 1380 k. Zsigmond (1387—1437) (6 Ft). A császári és királyi nagypecsét alapján 1433. A sorozat készítője, illetve térnénk itt berendezkedni. Tavaly belefogtunk az építkezésbe is, már tető alatt van a házunk. Vállaltunk egy darab háztáji szőlőt is, amit szülői segítséggel művelünk. Nagyon hálásak vagyunk az embereknek, mert hívás, kérés nélkül jönnek, mindenben segítenek. — Nem véletlen ez az önzetlenség. Azt hallottam ugyajiis, hogy ön és a férje alaposan kiveszik a részüket a község építéséből, szépítéséből. — Amennyire időnk engedi. valóban igyekszünk részt venni a közösségi munkában is. Szakmai szempontból például nagyon büszke vagyok arra. hogy a rendelőben dolgozó kis kollektívával sikerült az önkéntes véradások számát egy-két év alatt háromszorosára emelni. A helyi TIT-csoport munkájában is segítünk, ha hívnak bennünket. — Az egészségmegőrzéssel. a betegségekkel vezője Kékesi László grafikusművész. Ofszetnyomással az Állami Nyomdában készül 285 ezer 300 fogazott és 4700 fogazatlan példányban. A megjelenéskor elsőnapi bélyegzés is lesz. Árusítás 1990. december 31-ig. Árvízi jelenetet ábrázol a pest-budai árvíz 150. évfordulójára kiadott alkalmi lekapcsolatos előadások rendkívül népszerűek. Magam sem gondoltam volna, hogy az emberek ennyire érdeklődőek. Ezek a kötetlen beszélgetések egyre ínkábh megerősítenek abban, hogy igenis, mindenki felelősséget érez a saját egészségéért, és tenni akar annak megőrzéséért. Ehhez azonban ismerniük kell a betegségek eredetét, az eszközöket, amelyekkel megelőzhető, elhárítható a baj. — Ügy tűnik, hogy ön elégedett, kiegyensúlyozott ember. — Mikor sikerült billesz- kedni, sok minden könnyebb lett. De ettől függetlenül. nincs olyan napom, amikor azzal a tudattal teszem le a fejem, hogy mindent elvégeztem. Valami mindig marad másnapra. Mivel a faluban sok az idős ember, elég sokszor kell a kis Ba- bettára felülnöm, de most még jól bírom a motorozást is. — Problémák? Kétségek? — Most éppen az új adózási forma okoz némi fejtörést. Adóbevallást kellene készítenem, és fogalmam sincs, hogyan, miként megy ez. Nem tudom, hogy azt a tálca süteményt vagy a pár darab tojást, amit olyan örömmel hoznak, hogyan valljam be. • ★ Az újságíró megjegyzése: Miután elköszöntünk a doktornőtől. megkérdeztünk néhány embert, mi a véleményük a hálapénzről. — Szükséges rossz—mondták —, de a kis doktornő nem szokta elfogadni. Barta Katalin velezőlap bélyegképe, amelyet március 11-én hozott forgalomba a posta. A levelezőlapot Zsitva Szabolcs grafilwjsművész tervezte, ofszettel az Állami Nyomdában készült 30 ezer példányban. A megjelenéskor elsőnapi bélyegzést használtak. A zárójelbe tett két szám néma, de drámai foglalata most már mindannak, amit Blaskó Jánosról, a művészetet felső fokon oktató és gyakorló emberről mondani tudunk. Március ll-én megállt a sokat próbált szerkezet. a szív. Két évtizeden át volt a Ho 9i Minih Tanárképző Főiskola tanszékvezető tanára. innen ment Pestre is tovább, tanítani. És alkotni. Hosszú éveken keresztül csendes humorú vitapartnerünk is volt, mert a kollektív tárlatok után. vagy egyéni . kiállításai kapcsán meg kellett beszélnünk, fel kellett oldanunk azt a szemléleti vagy gyakorlatból adódó nézetkülönbségeket, amik egy ilyen város szellemi légterében mindig is tisztázandóknak látszanak. A nemes gondolkodású művész nem csak a katedrán adta elő kristálytisztán hitét, gondolatait, a művészet kötelességét. Nem csak a szépségre, a szakmára, a mesterségbeli tudásra tette fogékonnyá hallgatóit, barátait. akikből sorra nőttek ki az övénél talán hangosabb. de nem rangosabb sorsok, sikerek. Büszke lehetett volna tanári eredA Megyei Gyermekkönyvtár. a Hazafias Népfront megyei bizottsága és a Hó- mán Kató Megyei Úttörőház megyei szavalóversenyt hirdet a költészet napja tiszteletére. Ezen az általános iskolák felső tagozatosai mérhetik össze képességeiket. A mai magyar líra legjelesebbjeiből válogathatnak. Az egriek elődöntőjére március 31-én kerül sor a Megyei Gyermekkönyvtárban, majd április 5-én a megyeszékhely körzeteinek tanulói mondhatják el legmén.yeire, ha ezt a tolakodó érzést ismerte volna. Pár évvel ezelőtt az ifjúsági házban állította ki szemlére művészetének legújabb hajtásait. Azzal a kíváncsisággal — ki is mondta —, mit szólnak az ő régi barátai a megújuló Blas- kóhoz? És mi megállapíthattuk újból, hogy ez a minden társadalmi és természeti jelenségre egyaránt nyitott, odafigyelő művész, mekkora beleéléssel fogadta el azt a világot, amely-/ ben léteznie adatott. És tudta, hogy az igazság és a szépség — egymást ölelő fogalmak. Két színész fiának, Péternek a Miskolci Nemzeti Színházban vagy Balázsnak a veszprémi színházban nem akadhatott olyan alakítása, amit meg ne nézett volna, s a Vácott élő, ugyancsak expresszív hatásokra törő János fia is bizonyára sok-sok eligazí- tást-vezetést kaphatott a művész, a tanár, az apa Blaskó Jánostól, akinek európai műveltsége, kulturált művészete még értékelőre vár. •ér Blaskó Jánost március 21-én temetik Dunabog- dánvban. kedvesebb verseiket. Megrendezik a selejtezőket Hatvanban, Gyöngyösön, Füzesabonyban és Hevesen is- A megyei döntőt Egerben, a gyermekkönyvtárban, az úttörőházban rendezik április 7-én. Az első öt helyezett kisdiák értékes könyvjutalomban < részesül. Ugyancsak vers- és prózamondó versenyt hirdet a Megyei és a Hatvan Városi Könyvtár tizennégy éven felüli fiatalok számára. Az 1848-as szabadságharc 140- évfordulója tiszteletére. Arcok a történelemből — bélyegeken Vers- és prózamondó versenyek Németh László Sztálin-képe Azt' kérdezte tőlem 1950 januárjában Sz. G. az Ady téri egyetem nyelvészeti intézetében, ahol dolgoztam, kit tartok nagyobbnak: Sztálint vagy Lenint? Akkor még gyanútlanul őszinték voltunk, s én is a véleményemet mondtam: Lenin lángész volt, őt kivételes helyzetérzéke emelte a ve- zéri csúcsra; Sztálin meg a tanítvány, a követő, az iskolamester, aki aprópénzre váltja a zseni gondolatait. S idéztem Németh Lászlót, akit Sztálin a szilasbalhási masinisztára emlékeztette. Akkor persze csak emlékezetből, most szó szerint tehetem: „A hang eleinte rokonszenves: egyszerű ember magyaráz egyszerű embereknek, mintha a szilasbalhási tudós masinisztát hallanám, amint a részeseknek felel." A masiniszta Lenin és Sztálin összevetése, után Sz. G. följelentett, és azzal vádolt, hogy „szidtam Sztálint”, így joggal föltételezhető, hogy „titóista” vagyok, kirúgtak egyetemi állásomból. Arról jutott most eszembe ez a régi emlék, hogy a Valóság novemberi számában olvastam az egyik legjobb Lenin-életrajz írójának. Gyurkó Lászlónak Töredékek Leninről címmel elmefuttatását az egyéniségnek a történelemben játszott szerepéről. Ö is összeveti Lenint Sztálinnal, s valahogy úgy, ahogy én harminchét esztendeje. Vitázik Pleha- novval, mert szerinte a történelemben a szükségszerűség olyan, mint a vonat számára a sínpár. „Pedig bármennyire igaz, hogy a vonat irányát a sínpár szabja meg, mégsem biztos, hogy a vonat célba ér. Ha a sínt felszedik, ha szembejön egy másik vonat, ha elalszik a masiniszta, ha ■ villám csap a mozdonyba, lehetséges, hogy ezek a véletlenek csak hátráltatják a célba érést, de az is lehet, hogy végzetes katasztrófát okoznak.” A masiniszta lett a hívószó, amely fölidézte bennem Németh László szavait. Bár az ő szilasbalhási (ma Rét- szrlasnak hívjuk a falut, amelyből családja származott), masinisztája nem vonatot, hanem cséplőgépet hajtó gőzmasinát, lokomo- tívot vezetett, a gondolatot már nem tudtam elűzni. Tovább idézem Gyurkót, mert a hasonlat így is tanulságos: „Ebből -a szemléletből fakad az a felfogás, hogy mindegy, milyen hibákat követtünk el, mert amúgy is törvényszerűen célba érünk. Mindegy, hogy ki vezeti a vonatot, — s mindegy, hány ember pusztul el közben.” A lenimzmus kérdései De ideje már megadnom, hol írja a fontieket Németh László, s milyen összefüggésben. Mi a leninizmussal a felszabadulás után Sztálin művéiből ismerkedtünk. Legelsőbb is a bolsevik párt történetéből, amelyet név nélkül ugyan, de szintén Sztálin irt (s ezt tudva, sokat derültünk azon, hogy önmagáról is harmadik személyben szól: Sztálin ezt mondta, Sztálin azt írta), de utána, s legfőképpen A le- ninizmus kérdései című gyűjteményes kötetéből, ennek is első részéből. A le- ninizmus alapjaiból, amely — tudós munka! — Sztálinnak a Szverdlov egyetemen 1924 áprilisában (tehát közvetlenül Lenin halála után) tartott előadásait tartalmazza. Mi az 1945-ben Moszkvában megjelent magyar kiadást olvastuk először, ezt meg az 1939. évi 11, orosz kiadásból fordították. Ám Németh László már 1934-ben olvasta: franciául. Les Questions du Léninisme Olvasta, és mint minden olvasmányáról, erről is beszámolt a maga írta, szerkesztette folyóirat, a Tanú lapjain. Onnan került az 1940-ben megjelent tanulmánygyűjteményébe a minőség forradalmába. Én ennek a második kiadását vettem meg 1944-ben, ott olvastam. De értelme igazán csak a felszabaulás után világosodott . meg bennem. Németh Lászlótól nem sematikus lekicsinylés ez a masiniszta-hasonlat: nem jelentéktelen, amit Sztálin javára ír. „A legtöbb marxista könyv — úgymond — kiállhatatlanul polgárias észjárású, ebben a könyvben csakugyan a nép fia beszél: a nép, aki megtanult marxistául. Felteszi magának a kérdést, s a válaszban iskolásán elismétli, kipontozza mondanivalóját: először, másodszor, harmadszor, s végül azok számára, akik még kételkednének, Lenin idézetpecsétjét üti rá: a rni nagy tanítónk, Lenin is ezt mondta.” Még bizonyos írói megoldásókat is dicsér Németh László Sztálin írásaiban: „Néha még egy-egy hasonlat is előkerül. Láttátok az evezősöket, amint nem néznek sem jobbra, sem balra, csak eveznek előre a folyón? Én sokszor elnéztem őket a Jenyiszejen.” Ez persze, mondja Németh László, szép volna egy száztagú külvárosi szakszervezetben. De ha arra gondol, hogy ez az ember a Szovjetunió fölött ül, megdöbben. „Látszólag csak arról van szó, ki értelmezi helyesen Marxot vagy Lenint: valójában szívós hatalomharc dühöng az érvek mélyén”. A tanítvány Németh László úgy ítélte: Lenin nagy politikus volt: „a használt elmélet, s Oroszország forradalmi valósága benne, magában is együtt volt”; „az esze alatt az orosz valóság ült, s feszengett, úgy, hogy a tételen nála mindig átsugárzik egy idegeiben hordott helyzet, s a valóság ellen fordüló tétel sosem egész idegen attól a valóságtól, melyhez szól”. „Az orosz forradalom Lenin politikai tehetségének a műve.” S mit mond Sztálinról? „Sztálin: Lenin tanítványa. Örökli Lenin műveit, és örökli Lenin megbízását „Oroszország elektrifikálá- sára”, de nem örökli Lenin politikai fölényét. Nem a politikai képesség hiányzik Sztálinból, hanem a politikái zsenialitás.” Azután többek közt még így jellemzi: „Lenin szavakat talált a történelem számára, Sztálin a szavakkal akarja összhangzásba hozni a történelmet. Mint egy teológus, állandóan idéz. Ha támadják, Lenin-idézetek- kel védekezik: ha kezdeményez, Lenin-idézetekkel nyugtatja meg magát.” „Kétségkívül korlátolt ember, de mint. ahogy korlátolt emberek közt néha kitűnő orvos diagnoszták akadnak, neki is biztos a politikai helyzetérzéke.” Sztálin a betűben, a fogalmazásban hisz. Az írást — Lenin tanítását — ró akarja húzni a Szovjetunió valóságára. Ha ez nem sikerül, a szöveg „stilisztikai önmegnyugtatás”. Eképpen, állapítja meg Németh László: Sztálin a legnagyobb skolasztikus. A leninizmus kérdéseiből, folytatta elemzését, hiányzik a gondolkodás ellenpróbája. A „nyomás” Németh László Ilja Ehren- burgnak, a Nouvelle Revue Franoaise-ban a Szovjetunióról akkortájt megjelent cikkeit is olvasta. Ebben szerepel egy diáklány, aki a leni- nizmust tanulja, a íérjét el- vezénylik tőle, s ő azon té- pelődik, marxista dolog-e ezen szomorkodni. „Volt valami sivár mélabú ebben a kedvgerjesztő cikksorozatban; nyomás, amely ott ül minden mellen és minden pillanatban, amelyben az ember magával négyszemközt marad.” S Németh László A leninizmus kérdéseiből tanulta meg „e nyomás” nevét: Sztálin. „Nem egy ember neve, hanem az emberi természet és hagyomány nagy forrásaitól elszakadt konokságé.” Németh László zseniális Sztálin-képét a történelem igazolta. Hruscsov és Gorbacsov kegyetlenebb jellemzést adott róla, s a szovjet történészek napjainkban milliók pusztulásáért teszik felelőssé. Németh Lászlónak ez a prófétai írása kimaradt életműsorozatának köteteiből. Remélhető azon- ■•iban. hogy Kiadatlan írások címmel készülő gyűjteményéből, amely Grezsa Ferenc gondozásában hamarosan megjelenik, megismerheti a közvélemény Biztos vagyok benne, hogy még a szovjet teoretikusok számára is meglepetéssel szolgál. Péter László
